//Mozgalmi nóta helyett virágeső…
nőnap #moszkvater

Mozgalmi nóta helyett virágeső…

MEGOSZTÁS

A nemzetközi nőnap a nők iránti tisztelet kifejezésének a napja, legalábbis a szocialista rendszerek összeomlása óta. Ma már nem Clara Zetkin és Rosa Luxemburg kommunista eredetű, demonstratív „ünnepét” üljük minden év március 8-án, hanem ki egy szál, ki egy csokor virággal fejezi ki a férfiak részéről a hölgyekkel szembeni megbecsülését.

A mai, pandémiás időkben, amikor a szigorú korlátozásokat is elengedik a virágárusok számára, igazán kijelenthető, hogy a nők iránti tisztelet és megbecsülés napja március 8. És ami a lényeg, itt tényleg a tiszteletről, a gyengébb nem iránt érzett szeretetről szól már ez az ENSZ által is a világnapok köze sorolt ünnep, nem pedig a munkásmozgalmi eredetű, harcos, a nők egyenjogúságával és szabad munkavállalásával kapcsolatos demonstrációkról.

„Ugyanakkor persze nem lenne helyénvaló, ha megfeledkeznénk azokról, akik évszázados küzdelmet vívtak az egyenlő jogokért és lehetőségekért”

A nők helyzetének javítása és az emancipáció kérdése a nemzetközi munkásmozgalom fejlődéséhez köthető. Az I. Internacionálé (1866. szeptember 3-8.) fogadta el határozatban, hogy a nők hivatásszerűen is dolgozhatnak, majd a 1889. július 14-én kezdődő II. Internacionálé alakuló közgyűlésén Clara Zetkin meghirdette a nők jogát a munkához, az anyák és gyerekek védelmét és a nők széles körű részvételét az országos és nemzetközi eseményekben.

„Amikor a nők választójogának kivívását megsegítendő 1910 őszén a II. Internacionálé VIII. kongresszusán úgy döntöttek, nemzetközi nőnapot ünnepelnek meg világszerte”

Ezt 1911. március 19-én Ausztriában, Dániában, Németországban és Svájcban meg is tartottak. Hogy végül március 8-a lett a nemzetközi nőnap ünnepe, az annak köszönhető, hogy Oroszországban 1917. március 8-án hatalmas női tüntetés zajlott le, és a négy nap múlva lemondó II. Miklós cár helyébe lépő polgári kormány megadta a szavazati jogot, így a világ legtöbb országában ezen a napon tartották ettől kezdve a nőnapot.

„Mi, a #moszkvater.com újságírói is szeretnénk egy olyan összeállítással kedveskedni olvasóink, elsősorban a hölgyolvasóink számára. A szláv és a kelet-európai régió országainak ismert hölgyeiről szóló történeteket szedtük csokorba”

Csehország – Petra Kvitova

Petra Kvitova #moszkvater
Petra Kvitova
Fotó:EUROPRESS/JAVIER SORIANO/AFP

A remek cseh teniszező számára kétszeres ünnep március 8., ugyanis egyrészt ezen a napon született 1990-ben, másrészt pedig rendkívül csinos hölgy. A kétszeres wimbledoni bajnoknő a lehető legfrappánsabban köszöntötte önmagát és a hölgyeket, ugyanis az elmúlt hétvégén megnyerte a dohai tornát, a döntőben a hozzá hasonlóan kétszeres Grand Slam-bajnok spanyol Muguruzát legyőzve.

„Pedig nem sok hiányzott ahhoz, hogy a WTA-világbajnok, 28-szoros tornagyőztes és olimpiai bronzérmes Kvitovát élete talán legjobb formájában játszva soha többé ne lássuk a pályán”

Ugyanis 2016. december 20-án a lakásába bekopogott egy férfi, mondván az órát jött leolvasni, majd hirtelen kést rántott, és az értékeinek átadására szólította fel a teniszezőt. Kvitova bátran ellenállt, ám a támadó a bal kezén mind az öt ujját megsebesítette, majd elmenekült. A sportoló bal kezét egy négyórás műtéttel sikerült megmenteni, ám korántsem volt biztos, hogy az egyébként balkezes játékos valaha visszatérhet a pályára.

„Kvitova azonban nem adta fel, és az előre jelzett hathónapos gyógyulási idő helyett már 2017 márciusában elkezdett edzeni, majd májusban folytatta a karrierjét”

Nem akárhogy, hisz azóta újra játszhatott 2019-ben egy Grand Slam-döntőt az Australian Openen, elődöntőzött 2020-ban a Roland Garroson, és visszakerült a TOP 10-be a világranglistán. Harmincegyedik születésnapján pedig megnyerte a dohai tornát.

Lengyelország – Maria Salomea Skłodowska-Curie

Marie Curie #moszkvater
Marie Curie
Fotó:EUROPRESS/AFP

Méltán büszkék arra a lengyelek, hogy a Varsóban született fizikus és kémikus, a radioaktivitás úttörő kutatója – még ha nem is lengyelként – volt az első nő, aki professzor lehetett a párizsi Sorbonne egyetemen. Emellett kétszer is megkapta a Nobel-díjat,először  1903-ban férjével, Pierre Cuire-vel megosztva a fizikait, majd 1911-ben már egyedül a kémiait.

A világhírű tudós két pedagógus, Bronisława és Władysław Skłodowski legfiatalabb, ötödik gyermeke volt, és egészen 24 éves koráig szülőhazájában élt. Egyik életrajzírója, Robert William Reid szerint (Marie Curie, New York, New American Library, 1974) legidősebb testvérének és anyjának korai halála miatt – mindketten tífuszban hunytak el – Marie elfordult a római katolikus vallástól, és azontúl agnosztikus szabadgondolkodónak vallotta magát.

„Már 15 évesen, 1883. június 12-én kitűnő érettségit tett a varsói lánygimnáziumban, ám az akkor még Oroszországhoz tartozó Varsóban az egyetemre nem vették fel, mert egyrészt nő, másrészt mert lengyel volt”

Ezért aztán érettségi utáni évet Marie vidéken töltötte apja rokonainál, azután apjával élt Varsóban. Sokáig magántanítóként működött, és segítette testvérét, Bronisławát, aki orvostanhallgató volt a Sorbonne-on. A két testvér ugyanis megegyezett abban, hogy Marie anyagilag támogatni fogja nővérét orvosi tanulmányai befejezésében, majd viszonzásul Bronisława fogja őt segíteni. Beleszeretett a fiatal, matematikusnak készülő Kazimierz Żorawskiba, ám a földbirtokos család nem találta megfelelő partinak a szegény lányt. A szerelmi csalódást követően Marie a Balti-tenger mellett, Sopotban szerzett nevelőnői munkát.

„1890 elején Bronisława, aki közben férjhez ment, meghívta Mariét magukhoz Párizsba”

Marie nemet mondott, és visszatért apjához Varsóba. Házi tanítóskodott, és megkezdte tudományos tréningjét a mezőgazdasági és ipari múzeum laboratóriumában unokafivére, Józef Boguski felügyelete alatt, aki korábban Dmitrij Mengyelejev orosz kémikus asszisztenseként dolgozott. Amikor 1891-ben Żorawski levélben szakított Mariével, Marie eldöntötte, hogy mégis Párizsba megy.

„Legközelebb 1934 tavaszán látta viszont Lengyelországot, és ez az utazás egyben Marie utolsó utazása is volt”

Ugyanis abban az időben még nem tudtak a radioaktív sugárzás veszélyes hatásairól, a Curie házaspárnak fogalma sem volt arról, milyen árat követelt kutatói munkájuk. Marie a kelet-franciaországi Passyban, a Sancellemoz nevű szanatóriumban 1934. július 4-én aplasztikus anémiában meghalt. Halálát majdnem biztosan a káros hatású, ionizáló sugárzás okozta. Marie a legkisebb elővigyázat nélkül dolgozott a radioaktív anyagokkal. Kezén rádium okozta égésnyomok voltak láthatóak.

Szerbia – Ana Brnabić 

Ana Brnabić #moszkvater
Ana Brnabić
Fotó:EUROPRESS/Dursun Aydemir/ANADOLU AGENCY/Anadolu Agency via AFP

A 46 éves szerb politikus egyetemi tanulmányait az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában végezte üzleti tanulmányok és marketing szakon. 2001-ben tért vissza Szerbiába, és különböző nemzetközi cégek tanácsadója volt, főleg helyi önkormányzatok fejlesztésével foglalkozott.

„Brnabić több szempontból is hazája egyik legismertebb hölgye. Egyrészt előbb államigazgatási és önkormányzati miniszterként volt a szerb kormány tagja, másrészt 2017. június végétől ő lett a balkáni ország első női miniszterelnöke”

Holott horvát származású és nem is volt tagja a kormányzó pártnak. Ráadásul, amikor a neve először felmerült miniszterelnök-jelöltként, Irinej pártiárka azonnal kijelentette, hogy az egyház „minden erővel” meg akarja akadályozni kinevezését az ismert okok miatt. Ugyanis Brnabić – aki a Hulli Egyetemen szerzett MBA fokozatot – a leszbikusságát mindig is nyíltan vállalta

„Így sokakat meglepett, hogy olyan konzervatív országban került a kormány élére, ahol a Balkán többi részéhez hasonlóan nem élveznek védelmet az azonos nemű párok”

Sőt, amikor élete párja, Milica Djurdjic egy fiúnak adott életet, maga a miniszterelnöki hivatal közleményben kürtölte világgá, hogy „mind az anya, mind a gyereke remekül van”. A kormányfő gyermeke megszületése miatt egyébként még Brüsszelbe sem utazott el.

Ugyanakkor a 2017-es belgrádi meleg felvonuláson nem volt hajlandó véleményt nyilvánítani a melegházasság esetleges legalizálásáról, mondván, az egész szerb kormány képviseletében vesz részt az eseményen.

„Brnabić egyébként másban sem szégyenlős, hiszen a Dedinjén egy 328 négyzetméteres ingatlant elhagyva beköltözött a családjával abba az állami villába, amelyben Josip Tito felesége Jovanka Broz mintegy 30 éven keresztül élt”

A 750 négyzetméteres villát, ami megközelítőleg 4 millió eurót ér, teljes mértékben felújították, amire az állami büdzsé 34 millió dinárt irányzott elő.

Románia – Nadia Elena Comăneci 

Nadia Elena Comăneci #moszkvater
Nadia Elena Comăneci
Fotó:EUROPRESS/SALIH ZEKI FAZLIOGLU/ANADOLU AGENCY/Anadolu Agency via AFP

Vélhetően minden sportszerető ember emlékszik Nadia Elena Comănecire, aki mint kislány aratta első sikereit, és már kész nőként még mindig a világ egyik legjobb tornásza volt. Kilencévesen vett részt az első versenyén, majd már Károlyi Béla és felesége, Márta tanítványaként 13 évesen érte el első nemzetközi sikerét: 1975-ben a norvégiai Skienben három aranyat és egy ezüstöt nyert a felnőtt Európa-bajnokságon.

„És innen egyszerűen nem volt megállás. A kis Nadia 14 évesen az 1976-os montreali olimpia sztárja lett, miután a világon először megkapta a nyári játékok történetében a pontozóktól a maximális tízest”

Persze, ebből is hatalmas cirkusz lett, ugyanis az eredményjelzők nem voltak ilyen magas pontszámra felkészítve, így amikor megjelent a kijelzőn az 1.00, a nézőtér majd felrobbant a tiltakozásban. Összesen három arany, egy-egy ezüst és bronzérem lett a vége, így már gyermekként  megkapta a Szocialista Munka Hőse kitüntetést. Kell-e mondanunk, hogy ő volt a legfiatalabb, aki a munka hőse lett…

Innentől kezdve még akkor is nyert világbajnoki aranyat gerendán, amikor túlsúlyosan, rossz formában indult a vb-n (1978). 1979 végére már háromszoros világbajnoknak is mondhatta magát.

„Majd jött a moszkvai olimpia, ahol összetettben ugyan „csak” második lett az orosz Jelena Davidova mögött, de gerendán és talajon újra ő lett a legjobb. Egy évvel később visszavonult, és sokan találgatták ennek az okát”

Nos, ekkorra már Comăneci gyönyörű nőként nem felelt meg a románok tornászokról alkotott képnek – kislányos, vékony alkat, domborulatok sehol –, ám arra tökéletes volt, hogy a kommunista rendszer jelképeként mutogassák világszerte.

Ám sem külföldön, sem belföldön nem közeledhetett hozzá senki engedély nélkül. Még akkor is tolmács beszélt helyette külföldön, ha éppen nem is lett volna erre szüksége.

„Állandóan megfigyelték, ráadásul Nadia Nicu Ceaușescu, a diktátor legrebellisebb gyerekének szeretője lett, aki számára státuszszimbólum volt a többszörös olimpiai bajnok egykori tornász”

Vélhetően nem sok valódi érzelem volt ebben a kapcsolatban, hiszen Comăneci még az 1989-es romániai forradalom előtt illegálisan Magyarországra szökött, majd az Egyesült Államokba emigrált.

Előbb ruhamodelleket – tornadresszeket, fehérneműt, menyasszonyi ruhát, aerobiköltözetet – reklámozott, majd megismerkedett Bart Conner amerikai tornásszal, az esküvőt 1996-ban Romániában tartották. Ezt követően férjével a Bart Conner Gymnastics Academy-t vezették, majd Comăneci egy karitatív kórházat alapított Bukarestben az árva gyermekek megsegítésére.

Ukrajna – Sztefanyija Ivanyivna Turkevics 

Sztefanyija Ivanyivna Turkevics #moszkvater
Sztefanyija Ivanyivna Turkevics
Fotó:WIKIPÉDIA

Ukrajna első női zeneszerzője, aki már a vérében hozta magával a zene szeretetét, miután nagyapja és apja papként több hangszeren játszott és szépen énekelt, míg édesanyja Szofija Kormosiv zongorista volt. Sztefanyija már fiatalon zongorán, hárfán és harmóniumon játszott, és később így emlékezett gyermekkorára és a zene iránti szeretetére.

„Mindennek középpontjában anyám volt, aki csodálatosan zongorázott. Gyerekként nagyon szerettem hallgatni a játékát. Aztán egy otthoni szalonzenekart indítottunk. Így játszottunk: apám nagybőgőn, anyám zongorán, Lonyo csellón, én a harmóniumon, Marijka és Zenko hegedűn. Apa családi kórust is elindított. Ezek voltak az első lépések a zene világába. Apám soha nem sajnálta a pénzt a zenei képzésünkre” – árulta el az ukrán művész.

„Zenei tanulmányait Bécsben, a Lvivi egyetemen, Prágában valamint Berlinben végezte, és már 1919-ben megszületett első zenei darabja, a Liturgia, amelyet többször előadtak a lvivi Szent György-székesegyházban”

1933 őszétől zongorázást tanított és Prágai Konzervatóriumban zongorakísérőként dolgozott. 1934-ben védte meg doktori disszertációját, amelynek témája az ukrán folklór az orosz operákban volt. 1934-ben zenetudományi doktori fokozatot kapott a prágai Ukrán Szabadegyetemen, ezzel ő lett az első nő az akkor lengyel fennhatóság alatt álló Galíciában, aki doktori fokozatot szerzett.

„1944 tavaszán családjával Bécsbe költözött. A szovjetek elől menekülve 1946-ban Ausztria déli részére költöztek, majd onnan  férjével együtt az Egyesült Királyságba , amely végül második hazája lett Turkevicsnek”

Ettől az időtől kezdve írta művei nagy részét, rendszeresen adott zongorakoncerteket. Az Okszana szive című operáját – amely egy lány történetét meséli el mitológiai alakokkal egy elvarázsolt erdőben, miközben elveszett testvéreit keresi – 1970-ben a kanadai Winnipegben, a Centennial Concert Hallban mutatták be húga, Irena Turkevycz-Martynec művészi irányítása alatt.

Oroszország – Alla Nazimova 

Alla Nazimova #moszkvater
Alla Nazimova
Fotó:TCM

Vélhetően kevesen vannak azok, akik kapásból megmondják, vajon miért is került be az összeállításba Alla Nazimova. Nos, ő volt az első orosz filmszínésznő, aki a Broadway közönségét is meghódította, majd forgatókönyvíróként és producerként is sikeres lett. Jakov Leventon és Szonya Horowitz gyerekeként élt Jaltában két testvérével, majd a szülők válása után bentlakásos iskolába, nevelőotthonba, rokonokhoz került. Koraérett gyerek volt, 7 éves koráig hegedült, majd fiatal lányként Moszkvába került, ahol a színiakadémián vett színjátszásleckéket.

„Színházi karrierje korán beindult, és 1903-tól már jelentős csillag volt Moszkvában és Szentpéterváron”

Barátjával, egy hivalkodó színész és producerrel, Pavel Orlenyevvel 1905-ben New Yorkba költöztek, ahol megalapították a saját orosz nyelvű színházukat, a Nagy Almát a Lower East Side-on, ami nagyon hamar megbukott. Ez a szerelmet is tönkretette, Orlenyev visszatért Oroszországba, míg Nazimova maradt New Yorkban.

Már 1906-ban debütált a Broadwayn, ahol gyorsan rendkívül népszerűvé vált. A némafilmek világában 1916-ben debütált a saját maga által készített alkotásban, ám így is felfigyelt rá a korszak egyik legjobb producere, Lewis J. Selznick.

„A következő néhány évben annyira sikeres lett, hogy 1917-ben már heti 13 ezer dollárt keresett”

1918-ban Nazimova saját maga számára írt forgatókönyveket. A Doll’s House és az Oscar Wilde műve alapján készült Salomé nagy bukás lett, így elpártoltak mellőle a pénzügyi támogatói, így 1926-ra felhagyott a filmezéssel, és visszatért a színpadra, ahol ismét a Broadway nagy kedvencévé vált.

„Sokan a világ egyik legnagyobb filmsztárjának tartják, akinek a magánélete is forgatókönyvért kiált”

Volt egy villámházassága Szergej Golovinnal, de faképnél hagyta Orlenyev miatt, és amikor visszatért Oroszországba, Alla már terhes volt. Csoda, hogy a férje azonnal beadta a válókeresetet? Miután Ornyejev is szakított vele, nyilvánvalóvá vált, hogy inkább a nőket preferálja, azok közül is főleg a fiatal szépségeket. Jean Acker és Natacha Rambova vagy Dolly Wilde, Oscar Wilde unokahúga is a szeretője volt. Élete utolsó évtizedeiben együtt élt Glesca Marshall színésznővel.

Belarusz – Szvetlana Aljakszandrovna Alekszijevics

Szvetlana Aljakszandrovna Alekszijevics #moszkvater
Szvetlana Aljakszandrovna Alekszijevics
Fotó:EUROPRESS/Evgeny Odinokov/Sputnik/Sputnik via AFP

Méltán lehet büszke rá hazája, hiszen 2015-ben megkapta az irodalmi Nobel-díjat, de nemcsak írói munkássága tette őt világszerte ismertté, hanem oknyomozó cikkei. Szvetlana Alekszandrovna Alekszijevics ukrán és fehérorosz szülőktől származik, és ugyan az ukrajnai Sztanyiszlavban látta meg a napvilágot, de Belaruszt tartja a hazájának, hisz ott nőtt fel, szinte minden ide köti. Mindig is vonzotta az írás, így az iskolái elvégzését követően előbb különböző helyi lapoknál helyezkedett el, majd a minszki Nyoman irodalmi lap munkatársa lett.

„Olyan riportok, interjúk fűződnek a nevéhez, mint a második világháború, az afganisztáni háború vagy a csernobili katasztrófa szemtanúival készített írások”

Oknyomozói tevékenysége és szókimondása miatt hamar a Lukasenka-rendszer ellensége lett, és az üldöztetése miatt 2000-ben elhagyta Belaruszt. Egy évtizeden keresztül Párizsban, Göteborgban és Berlinben élt és alkotott, majd 2011-ben sokak meglepetésére visszaköltözött Minszkbe. A könyvei témáját így foglalta össze:

„Ha visszanézünk a szovjet és posztszovjet történelemre, egyetlen hatalmas tömegsírt és vérfürdőt látunk magunk előtt, végtelen dialógust elkövetők és áldozatok között. Ez a könyveim témája.”

Első könyve, A háború nem asszonyi dolog 1985-ben jelent meg, és több mint kétmillió példányban adták el. A könyvet a szovjet hatóságok betiltották, szamizdatban terjedt, csak a gorbacsovi nyitás idején lehetett publikálni. 2015-ben irodalmi Nobel-díjat kapott többszólamú írásaiért, amelyekben a jelenkor szenvedéseinek és a bátorságnak állított emlékművet.

Szlovákia – Kyla Cole

Martina Jacová – Kyla Cole #moszkvater
Martina Jacová – Kyla Cole
Fotó:Wikipédia/Karl Winter

Ne értse félre senki, hogy Martina Jacová képviseli hazáját. Ha valaki nem tudná, ő nem más, mint Szlovákia talán legismertebb erotikus fotómodellje, aki Kyla Cole néven vált világhírűvé. A nevét 2000-ben kapták fel, amikor márciusban az amerikai Penthouse magazin címlaplánya lett. Később számos más férfimagazin címlapján szerepelt, sőt két éven keresztül erotikus művészfilmeket is forgatott, ám a pornóban való szereplést a legtöbb Penthouse modellel ellentétben mindig visszautasította.

„Hazájában is nagyon népszerű lett, miután a szlovákiai Láskanie erotikus TV-show-nak lett egy időre a műsorvezetője”

A hivatalos, angol nyelvű weblapján és rajongói klubján elektronikus kapcsolatot tart fenn rajongóival. A még nagyobb publicitás kedvéért 2010-ben biszexnek vallotta magát, majd 2012-ben bevallotta, mindez csak marketingfogás volt a részéről.

„Bár könnyen lehet, hogy a munkája miatt sokan elítélik őt, arról azért senki sem feledkezzen meg, hogy egy érzékeny nőről van szó, akiben ugyanúgy ott van az anyai érzés, mint más nőkben”

Mivel megteheti anyagilag, szülőhazájában, Szlovákiában létrehozott egy alapítványt – Helping Orphans – az árva gyermekek megsegítésére, amit egy nemrég megjelent interjújában élete egyik legfontosabb feladatának nevezett.

MEGOSZTÁS