Kezdőlap » Szerkesztő ajánlata » A szimfónia, ami ideggyógyászhoz juttatta Rachmaninovot

A szimfónia, ami ideggyógyászhoz juttatta Rachmaninovot

Orosz zenei fesztivált hívott életre a Junior Prima-díjas zongoraművész, Szabó Marcell. Hétfőn még Debrecenben zajlik a fesztivál, a Kölcsey Központban egy „életveszélyes” szimfónia is elhangzik.

Rachmaninov 1936 körül / Forrás: Wikipédia

Úgy tartják, a romantika korától a nagy szerzők árnyékában írtak a kis szerzők, míg a romantika előtt a kis szerzők a nagyok fényében alkottak. Az, hogy mennyire „kis szerzőnek”, vagy egyenesen „maradinak” lett elkönyvelve egy komponista, a romantika korában többek között a zeneszerzőnek a wagneri muzsikához fűződő viszonya is meghatározta. És minél több óriás volt a közelében, a rá vetülő árnyék annál nagyobb volt. Így lehet, hogy Anton Rubinstejn (1829−1894) az utókor emlékezetében zongoravirtuózként él, pedig egykor zeneszerezőként Johannes Brahmshoz mérték. S bár Sergey Rachmaninov (1873−1943) már kamaszként megmutatta zeneszerzői ambícióit, csak Pjotr Csajkovszkijtól kapott bíztatást, tanára, a híres zongorista, Nyikolaj Zverev kizárólag a virtuóz játékost volt hajlandó látni benne. Ahogy később a kortársai is. „Hatott rá Liszt, Chopin, Csajkovszkij” – írják róla a zenetörténészek, amiben persze sok igazság van, csak épp azt látszatot is keltheti: a kiváló zongoraművész ráérő idejében komponálgatott néha a koncertrepertoárja hatása alatt.

Rachmaninov kortársa volt a Hatalmasok kis csoportja, az Ötökként is híres zeneszerzőcsoport, olyan tagokkal, mint Borogyin, Muszorgszkij, vagy Rimszkij-Korszakov. Glinka követőiként  az orosz nemzeti romantikus zene megerősítésén fáradoztak. Nyomukban olyan óriásokkal, mint Glazunov, Prokofjev, Stravinsky és Sosztakovics. A „nyugatias” orosz zene élén Csajkovszkij állt, tragikus sorsára némi vigasz lehet: a mai napig ő a legnépszerűbb orosz zeneszerző.

Különleges, oroszos dallamok, formai és harmóniavilág: Rachmaninov zenéje örök vonzalom Szabó Marcellnek. A Junior Prima-díjas zongoraművész példája egyébként lelkesítően hathat minden ifjú muzsikusra: ha „későn” – azaz nyolcévesen – kezd el valaki zenét tanulni, valójában az sem késő. Szabó Marcell négy év muzsikálás után került be a Zeneakadémia különleges tehetségeinek osztályába 1999-ben, 2012-ben diplomázott, az elmúlt években számos nemzetközi zongoraversenyt nyert meg. Ám többre vágyik a koncertzongorista sikereinél: idén életre hívta az Orosz Zenei Fesztivált, amelynek középpontjába elsőként a kedvencét, Rachmaninovot helyezte, akinek idén ünnepeljük Rachmaninov születésének 145., halálának 75. évfordulóját. A szeptember 29-én elstartolt fesztivál ráadásul nem a szinte lejátszhatatlan nehézségű – ám talán épp ezért is népszerű – zongoradarabokra fókuszál: szimfóniái, alig ismert kamaraművei, egyházi zenéje és dalai is elhangzanak.

A fesztivál két kiemelt produkciója a Rachmaninov zenekara és Rachmaninov hite címeket viselik. A zenekari esten – hétfőn este a debreceni Kölcsey Központban, kedden a Zeneakadémián − szimfonikus művei és egy zongoraversenye hangzik el.  Az 1909-ben komponált A holtak szigetét Böcklin megegyező című, túlvilági szigetet ábrázoló festménye ihlette, amelyben a szólóhegedű – akárcsak a festményen – a halál szimbolikus hangszere. A mű csúcspontjaként hangzik fel a „Napja Isten haragjának”, azaz a Dies irae dallama. Az apokaliptikus középkori himnusz az orosz otodox dallamokkal átszőtt I. szimfónia végén is megidéződik. A mű 1897-es bemutatója hatalmas bukás lett – állítólag a művet vezénylő Glazunov nem volt színjózan −, amit Rachmaninov nehezebben viselt el, mint egykor Mozart vagy Beethoven. A szimfónia partitúráját összetépte, sok évtizeddel később rekonstruálták csak. Három évre súlyos depresszióba esett, amiből a kor neves ideggyógyásza, Nyikolaj Dahl hipnózissal gyógyította ki. (Rachmaninov hálából neki ajánlotta II. zongoraversenyét.) Ma az egyik legjobb művének tartják.

A két szimfonikus mű között hangzik el a Rapszódia egy Paganini-témára, a zeneszerző utolsó darabja, amit zongorára és zenekarra írt (már az Egyesült Államokban) 1934-ben. Talán nem meglepő: e népszerű mű csúcspontján is felfedezhetjük a Dies irae dallamát. A szólista Szabó Marcell lesz. A Szent István-bazilikában (ahogy korábban a debreceni Nagytemplomban) Rachmaninov különleges, misztikus kórusműve, a Vesperás fog megszólalni, a Debreceni Kodály Kórus előadásában, Szabó Sipos Máté vezényletével.

A Rachmaninov kamarája és Rachmaninov ritkaságai című koncerteken a zenei finomságok kerülnek kerülnek terítékre: két nap alatt a szerző összes kamaraműve felcsendül, ami a koncerttermekben valóban kivételszámba megy. A szintén briliáns zongoraművész, Farkas Gábor, a Tokiói Egyetem professzora különleges gonddal válogatta össze a Rachmaninov zongorája címet viselő szólóest darabjait – Rachmaninov zongoraműveinek száma talán egy külön fesztivál kereteit is szétfeszítené.

Kolonits Klára és Zsoldos Bálint  Rachmaninov dalait, Lukácsházi Győző tubaművész, zenei ismeretterjesztő a komponista életét mutatja be. A fesztiválhoz kapcsolódik a moszkvai Orosz Nemzeti Zenei Múzeum fotókiállítása (természetesen Rachmaninovról), ami október 2-tól a budapesti Orosz Kulturális Központban lesz átható. A részletes programokat a fesztivál honlapján érdemes böngészni. Már csak azért is, mert többek között számos kiváló művész, így Perényi Miklós csellista is fellép a programsorozatban.