A sokarcú Grúzia

2020. júl. 11.

Vendegoldal

MEGOSZTÁS

Endrei Judit írása a #moszkvatéren. Az 1000 Út utazási iroda ajánlja

Tbilisziben volt kis csapatunk főhadiszállása, egy kellemes szállodában. A várost hegyek veszik körül, mégis sokkal tágasabbnak tűnik, mint Budapest.

Szerencsére itt sem jellemzőek a sokemeletes házak, inkább csak a külső kerületekben látni. A főváros egyaránt magán viseli a Kelet és a Nyugat jegyeit, szeretem ezt az egyveleget, amikor egyik pillanatban Ázsiában érzed magad, a másik pillanatban pedig ismét Európában. Jellegzetes, fedett erkélyes, egy-két szintes épületek vannak többségben, némelyik igen romos, elhagyott, de sokat éppen most újítanak fel… Felfedezek közöttük egy gyönyörű hófehér, szecessziós épületet is, egy kis Európa a 19. század végéről, a 20.század elejéről…

A madár elkapott egy fácánt, mindketten belezuhantak egy forrásba. El is pusztultak, mert, hogy forró víz zubogott fel a föld alól. A királynak tetszett a hely, várost alapított… eddig a legenda. A környéken ma is sok-sok hőforrás található, kár, hogy nem volt időnk megmártózni az egyik kénes fürdőben.

Tbiliszit a gyors folyású, a Dunához képest keskeny Kura folyó szeli ketté. Néhol magas part szegélyezi, tetején, itt-ott, mint fecskefészkek csücsülnek a házak. Ez is hozzátartozik Tbiliszi jellegzetes képéhez. A víz – legyen az folyó, tó, tenger – mindig harmonikusabbá varázsolja a tájat. De lehet, hogy ezt csak az én víz-imádatom mondatja velem.

Kicsit fanyalogva fogadom az ötletet, múzeumba megyünk. Megfordultam már a világ sok nagy múzeumában – ez igen nagyképűen hangzik, pedig így van –, sajnálom az időt, szívesebben nézelődnék a városban, sétálgatnék az utcákon, tereken, figyelném az embereket. De megadom magam, ha ez a program, akkor múzeumba megyünk.

És pillanatokon belül kiderül, kár lett volna kihagyni. Talán Moszkvában, a Puskin Múzeum Trójai aranykincseihez tudnám hasonlítani mindazt, amit itt láttam. A sok-sok tárlóban 4-5 ezer éves, csodálatosan, aprólékosan kidolgozott arany ékszerek, fejdíszek, nyakékek, fülbevalók, karkötők és még ki tudja, mi minden. Amikor ilyen szépséges régi tárgyakban gyönyörködöm, próbálom elképzelni, kik viselhették ezeket, milyen kultúra, építészet, hétköznapi élet asszonyai és férfijai lehettek…

Grúziában igen vallásosak az emberek, ezt jelzi a rengeteg templom, kolostor, benne hívőkkel, köztük gyerekekkel. A szovjet időkben sokat bezártak, vagy nem „rendeltetésszerűen” használtak, mára azonban sokat felújítottak vagy újakat építettek.