„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
Az elnökválasztás eredménye ellen tüntető ellenzékiek felvonulása Minszkben 2020. december 13-án
Fotó:EUROPRESS/STRINGER/AFP
Újabb lendületet vettek a tüntetések Belaruszban azután, hogy novemberben nyilvánosságra kerültek egy rejtélyes haláleset részletei. A 31 éves festőművészt, Roman Bondarenkót november 11-én tartóztatta le a rendőrség, majd miután bevitték a minszki központi kerületi belügyi igazgatóságra, súlyos testi sérülésekkel szállították tovább egy kórházba. Mint kiderült, a férfin számos zúzódás volt látható, a koponyaűri vérzése miatt agyi ödémája alakult ki, ami miatt végül életét vesztette.
„És bár a rendőrség azt állította, hogy Bondarenko ittas volt és verekedett, később az őt kezelő orvos egy újságíró segítségével nyilvánosságra hozta a kórházi jelentést, amiből egyértelműen kiderült, mi is történt valójában”
Ahogy az várható volt, az orvost meghurcolták és azonnal elbocsátották az állásból, azonban a történet ezzel nem ért véget. A tragikus haláleset után újra erőre kaptak a tüntetések Belaruszban. Így most vasárnap több mint 120 demonstrációt tartottak az országban, ezek közül volt, amelyen tucatnyian, másokon viszont több százan vettek részt. Ezzel pedig nem csak a tüntetésekre kivonuló rendvédelmi erőket sikerült megosztaniuk a demonstrálóknak, hanem megmutatták, hogy kreatív megoldásokkal sokkal több emberhez ér el az üzenetük a közösségi hálókon, mint bármelyik ellenzéki sajtótermékkel.
– A nép új taktikát választott a harchoz – mondja Vera Ribacsonok minszki újságírónő, aki szerint ugyan mostanra már nem beszélhetünk arról, hogy valamennyi társadalmi réteg bekapcsolódik a megmozdulásokba.
„Valójában itt inkább arról van szó, hogy belátták, az eddigi eszközök nem vezettek eredményre, ezért most újakat kell kitalálni”
Így például nemrég hackarek hatoltak be egy állami bank számítógépes rendszerébe, ami emiatt napokig nem működött az egész országban. Ugyancsak jelzi a stratégiai váltást, hogy a hatóságok által bezárt kávézókban időről időre kihelyezik a piros-fehér zászlót, ami az ellenzéki tüntetések szimbólumává vált.
„A hatóságok hozzáállása azonban nem változott semmit”
Továbbra is azon dolgoznak, hogy megfélemlítsék az embereket, így hétről hétre 200-300 embert vesznek őrizetbe. Ezek közül egyeseket napokon belül elengednek, másokat viszont hónapokig tartanak a rendőrségi fogdákban.
– Az állami televízióban a helyzet már az idiotizmusig fokozódott – hangsúlyozza az újságírónő, aki emlékeztet arra, hogy az augusztusi-szeptemberi események után azért mégsem mondott fel minden dolgozó ennél az intézménynél, mert többen tartottak a következményektől. – Ha ugyanis valaki a rendszer ellen nyilvánul meg akár csak egyszer is, egyszerűen fekete listára kerül, és többé nem talál újságírói állást Belaruszban semmilyen állami sajtóterméknél. Vera Ribacsonok szerint így a tévéből továbbra is ömlenek az agymosó műsorok, ahol a legkülönbözőbb hazugságokat állítják a tüntetőkről.
„Az egyik leggyakoribb vád, hogy valójában a kábítószerfüggők és alkoholisták vonulnak az utcára, amit az ellenzéki média természetesen folyamatosan cáfol”
– Valóságos információs háborúnak vagyunk így tanúi Belaruszban, amire korábban nem volt példa – magyarázza az újságírónő, aki korábban a Moszkva térnek is segítséget nyújtott abban, hogy interjút készítsünk Nyikolaj Avtuhovics belarusz üzletemberrel, aki már többször volt börtönben ellenzéki tevékenysége miatt. Mint most megtudtuk, mostanra már Avtuhovics sem szabad, őt terrorizmus vádjával hurcolták el nemrég a rendőrök. Ugyancsak Vera Ribacsonok segített nekünk abban, hogy elbeszélgessünk a Janka Kupala Nemzeti Színház színészeivel, akik azért mondtak fel a munkahelyükön, mert a színház igazgatóját, Pavel Latuskót eltávolították a pozíciójából.
Az újságírónő szerint a színészek továbbra sem mentek vissza a színházhoz dolgozni, inkább más, kisebb színházaknál próbálnak elhelyezkedni. Sokat segít ebben, hogy minden korábbinál erősebb szolidaritás alakult ki a belaruszok között, így pénzügyi alapokat hoztak létre, amellyel azokat segítik, akik a munkahelyükről való elbocsátásuk után még nem találtak állást. De olyan szervezetek is megjelentek, amelyek a tüntetők mentális felépülését segítik, ugyanis sokaknak óriási pszichológiai megterhelést jelentett az az erőszak, amivel augusztusban és szeptemberben nem egyszer találkozhattak az utcákon.
„Mi lesz így a tüntetések jövője, meddig tartanak ki a demonstrálók?”
Vera Ribacsonok azt tapasztalja, nagyon sokan reménykednek abban, hogy a letartóztatások, az elbocsátások, és most már a hideg idő ellenére is folytatódnak a demonstrációk az országban mindaddig, amíg meghátrálásra nem kényszerítik a hatalmat.
– Mert minél több embert vádolnak meg bármiféle indok nélkül, minél több embert bocsátanak el az állásából politikai okokból vagy csak azért, mert kimondta a véleményét, annál inkább folytatódni fog a harc az igazságért, az emberi jogokért és a szabadságért – teszi hozzá a belarusz újságírónő.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2024 - #moszkvater
