//„Belaruszban az elítéltek nem számítanak embernek”
Egy tüntetőt hurcolnak el a tüntetésről a különleges erők rendőrei Minszkben 2020. augusztus 30-án #moszkvater

„Belaruszban az elítéltek nem számítanak embernek”

MEGOSZTÁS

Kétszer is hosszú börtönbüntetéssel sújtották ellenzéki tevékenysége miatt, mégsem hallgat Nyikolaj Avtuhovics, akinek szabadon bocsátásáért annak idején több nemzetközi szervezet és ország is felemelte a hangját. A belarusz üzletembert – aki a mai napig politikai fogolynak tartja magát – a minszki tüntetésekről és az ellenzék esélyeiről kérdeztük.

Egy tüntetőt hurcolnak el a tüntetésről a különleges erők rendőrei Minszkben 2020. augusztus 30-án #moszkvater
Egy tüntetőt hurcolnak el a tüntetésről a különleges erők rendőrei Minszkben 2020. augusztus 30-án
Fotó:EUROPRESS/TUT.BY/AFP

– Lukasenko már többször is győzött az elnökválasztásokon, azonban sosem voltak ekkora tüntetések a megválasztása után. Miért éppen most lázadtak fel az emberek?

– Bármilyen furcsán is hangzik, mindez a Kreml politikai technikusainak, a rejtett munkanélküliségnek, a koronavírus-járványnak és a Lukasenko szemmel látható alkalmatlanságának köszönhető. Az emberek most megsértődtek, viszont előtte hosszú ideig távol maradtak a politikától. Ezért végeredményben nem is értették meg jól az elnyomás mértékét, csak azután, hogy megtapasztalták a rendőrség és a speciális erők (OMON) szadizmusát. Viszont úgy látom, hogy a Kremlben nem is gondolták volna, hogy ez lesz a reakció. Ahogy a hatalmas mennyiségű nemzeti-történelmi zászló sem volt a terveik között. Tehát a helyzet ellentmondásos.

– 2010-ben szintén tömeges tüntetések voltak az elnökválasztás után. Miben különbözik ettől a mostani demonstráció-sorozat?

– 2010-ben a belarusz ellenzék lépett a színpadra. Akkor az emberek a takaró alá bújtak, a tüntetéseket pedig nem szervezték rendesen meg. Az akkori tiltakozások társadalmi bázisa így nagyon szűk volt, ezért nem is voltak veszélyesek a rezsimre. Most viszont minden réteg érintett, az értelmiség ugyanúgy, mint a gyári munkások, a fiatalság és az idősek. A Kreml most hatalmas információs eszközöket vetett be, amivel a belarusz kormányét nem is lehet összehasonlítani. Emellett gazdasági sikerek nincsenek, de új ötletek sem, így lényegében maradtak a biztonsági erők. Viszont most úgy látom, hogy a rendőrség és a speciális erők szadizmusa a tüntetések első napjaiban kifejezetten jól jött Putyinnak. Azonban tudni kell, hogy az itteni biztonsági szolgálatokban nagyon sok az olyan ember, aki csak álmodik arról, hogy olyan fizetésük legyen, mint az orosz rendőröknek és katonáknak. Ezért már a választási kampány elején figyelmeztettünk arra, hogy ez még nagyon sok áldozatot követelhet. De hozzá kell tenni, hogy senki nem számított ilyen mértékű szadizmusra a belbiztonságiak részéről.

Nyikolaj Avtuhovics #moszkvater
Nyikolaj Avtuhovics

– Amikor Ön börtönben volt, mennyire voltak brutálisak az őrök a rabokkal?

– A belarusz börtönökben az elítéltek nem számítanak embernek. Bárkit megverhetnek, aki kellemetlen neki. Az emberi élet sosem számított és nem is számít nekik. Sosem fogom elfelejteni annak az orvosnak a szavait a börtönben, aki azt mondta egy elítéltnek, hogy „könnyebb lenne téged leírni, ha meghalsz, mint hogy kezeljelek”. Személy szerint velem szemben a börtönbeli hatóságok nem alkalmaztak fizikai erőszakot. A problémák inkább abból származtak, hogy a börtönben a hatóságok beszerveztek bizonyos rabokat, akik együttműködtek a rendőrséggel és kiadtak nekik különböző információkat.

– És most? Mi van most a börtönökben?

– Ahogy korábban, úgy most is, a börtönök mindenki számára zárt területnek számítanak. Nem engedik be a médiát, a jogvédőket, így el sem tudják képzelni, mi is történik a falakon belül. Ez csak azután lehetséges, amikor végül valakit szabadon bocsátanak. Persze, csak ha az illetőnek van annyi ereje, hogy elmondja az igazságot. Most például előfordult olyan eset is, hogy egy kórház környékén a gyülekezőket rabszállítókba terelték, mi pedig még mindig nem tudjuk, hogy ezután a békés tiltakozás után hány ember tűnt el. Ám most már egyre több információ van a sérültekről és a megerőszakolt lányokról és fiúkról. Halálra is vertek embereket. Ám a rendőrség mindig azt állítja, hogy a halál ezekben az esetekben nem a verés miatt történt, ilyenkor ködös válaszokat adnak.

– Szakértők szerint a mostani tüntetések megmutatták, hogy a belarusz ellenzék még nem készült fel a rendszerváltásra. Mit gondol, mennyivel szervezettebb a mostani ellenzék, mint korábban?

– Mind 2010-ben, mind pedig most, 2020-ban a kialakult helyzet rámutatott arra, hogy senki sem készült fel a biztonsági erőkkel való konfrontációra. A szervezők békés tüntetésekre készítették fel az embereket, azonban nem figyelmeztették őket a lehetséges következményekre. Úgy látszik, ez egy axióma. A mostani választások előtt a Kreml jelöltjeinek nem is volt célja Lukasenko leváltása. Sokkal inkább a „megnevelése” volt akkor a cél. Ám a Kremlnek az sem igazán felelne meg, ha a nép leváltaná a diktátorát. A mostani „ellenzék” tehát szervezettebb, de más is a célja, mint korábban.

– Hogyan látja a mostani ellenzék helyzetét?

– Azoknak az ellenzéki pártoknak és mozgalmaknak a vezetői, akik már régóta szereplői a politikai életnek, sosem jelentettek veszélyt Lukasenkóra. Nekik nagyon is tetszett az az ellenzéki szerep, amelyben még egy nőt sem tudtak megvédeni, akit a biztonsági szolgálatok egyik képviselője arcon ütött. Mindez annak az eredménye, hogy az elmúlt húsz évben a speciális szolgálatok mindent megtettek azért, hogy semlegesítsenek minden komolyabb veszélyforrást. Ezért a mostani ellenzék már csak kormányváltásról beszél és nem demokráciáról, emellett arra készülnek, hogy az elkövetkezendő húsz évben is kapnak majd valamilyen támogatásokat. Így pedig jelenleg nincsenek olyanok, akik világos és érthető alternatívát kínálnának, és nem nyilvánvaló dolgokról beszélnének minden interjúban, ahol kérdezik őket. De még olyanok sincsenek, akik képesek lennének az önvédelem megszervezésére, hogy a fegyvertelen embereket ne támadják, és ne verjék meg.

– A tüntetések ma is tartanak. Mi lesz a jövőjük ezeknek a demonstrációknak?

– Mostanra az emberek többsége már felébredt. Most a tudat forradalma történt. A tiltakozások persze nem érnek véget, amíg Lukasenko nem távozik. Ugyan el tudják azt érni, hogy szétzavarják az embereket, azonban azok újra és újra összejönnek és tiltakoznak. Az ilyen konfrontációk bármeddig eltarthatnak. Viszont azt is tudni kell, hogy minél nagyobb erőszakot alkalmaz a kormány a tüntetőkkel szemben, annál inkább közeleg a forradalom következő fázisa. Így sok belarusz most éppen Putyin segítségére számított. Ám miután a Kreml Lukasenkót támogatta, a többség elvesztette a reményét abban, hogy valamiféle segítség fog érkezni. Amennyiben Moszkva úgy dönt, hogy egyesül Belarusszal, így Oroszország egyik régiójává válunk, akkor a békés tüntetések radikalizálódhatnak. Amennyiben viszont függetlenek akarunk maradni, akkor a barikádokon lesz a helyünk, mert akkor már nem tudunk elmenekülni.

– Lukasenko most számos reformot ígért. Mi változhat ezen a téren a tüntetések hatására?

– A nép most már azt akarja, hogy Lukasenko hagyja el a posztját. Az államigazgatásban többé már nem érdekeltek a hivatalnokok, hogy hatalomban tartsák őt, de a biztonsági szolgálatokban sem. Ezek a reformok viszont csak az Oroszországgal való integráció felé mutatnának. Többé semmi kétség afelől, hogy Oroszország terve sikerült, Lukasenko pedig ideges, mert nem tudja, mit tegyen. A kérdés azonban inkább az, hogy vajon hányan vannak tisztában az Oroszországgal való integráció veszélyeivel? Mi csak abban reménykedünk, hogy az emberek végül felébrednek, és akkor mindenkinek világos lesz, hogy ezek a reformok csak megnyitják az utat Putyinnak Belarusz felé. Változások tehát lesznek, ám a reformok következménye az lehet, hogy Oroszország le fog nyelni minket és erősödni fog az elnyomás. De talán van egy kis esély arra is, hogy újjászületik a nemzeti szellem.

– Néhány héttel ezelőtt az egész világ Belaruszra figyelt, most azonban ez a figyelem már gyengült. Tudna a Nyugat esetleg hatni Lukasenkóra?

– Úgy gondolom, hogy nem. A Nyugat már rég megbékélt azzal, hogy Lukasenko súlyosan sérti a saját állampolgárainak emberi jogait. A nyugati országoknak megvannak a maguk problémái, így a Minszkkel való párbeszédről nem fognak lemondani. Természetesen gazdasági tényezők is vannak, a Nyugat nem akar pénzt vesztegetni arra, hogy segítsen Belarusznak. De ne feledkezzünk el azokról az illegális üzletekből származó jövedelmekről sem, amelyeket a nyugati tisztviselők tesznek zsebre Belaruszban.

– És végül ne feledkezzünk meg azokról sem, akik még mindig börtönben vannak. Mit gondol, mi lesz azokkal, akiket még nem bocsátottak szabadon?

– Minden az elkövetkező eseményektől függ. Mindenesetre bárki, aki veszélyt jelent Lukasenkóra, még hosszú ideig börtönben marad. Elképzelhető, hogy egyeseket a büntető törvénykönyv alapján ítélnek el. A többieket pedig, akiket erkölcsileg és pszichikailag megtörték, azokat szabadon engedik. Viszont ők is az állam számára nem biztonságos emberek listán maradnak mindörökké. Ráadásul rendszeresen beszélnek arról, hogy bevezetnek egy nyomkövető rendszert a belarusz állampolgárokól az úgynevezett kínai szociális kreditrendszer mintájára. Az egykori foglyok és a tüntetők akkor lesznek csak igazán nehéz helyzetben. Nem véletlenül rögzíti ilyen pontosan a tüntetők maximális számát az Állambiztonsági Bizottság, ahogy az sem véletlen, hogy amikor valahol tüntetnek, mindig megjelenik valaki kamerával és filmezi a tüntetők arcát.

Nyikolaj Avtuhovics

A belarusz üzletember először a 2004-es parlamenti választásokon indult az ellenzék egyik jelöltjeként, azonban a politikust 2006-ban letartóztatták adócsalás és engedély nélküli vállalkozás vádjával, amiért később több év börtönbüntetésre ítélték. 2009-ben azonban az Európai Unió és az Egyesült Államok nyomására mégis szabadon engedték. Rögtön ezután újra vádat emeltek ellene, ezúttal illegális fegyvertartással és terrorcselekmény előkészítésével vádolták meg. Habár ez utóbbi vád alól felmentették, a férfit illegális fegyver- és lőszertartás miatt ismét több éves börtönbüntetésre ítélték. Avtuhovicsot a Szabad Európa Rádió politikai fogolynak nevezte, aki hazájában és külföldön is aktivistaként dolgozik. Börtönévei alatt az Amnesty International többször is követelte, hogy a politikust bocsássák szabadon.

(Köszönjük Vera Ribacsonok belarusz újságírónak a cikkünk elkészítéséhez nyújtott segítségét)
MEGOSZTÁS

Külpolitikai elemző, közgazdász, politológus. Korábban a Magyar Nemzet napilap, jelenleg a Magyar Hang hetilap külpolitikai újságírója, emellett számos tudományos cikk szerzője. Angolul, szerbül és horvátul beszél. Elsődleges területe a Balkán és annak politikai-gazdasági viszonyai, különös tekintettel az ex-jugoszláv országokra. Másodlagos területe a Közel-Kelet, emellett a világ konfliktus-övezeteivel foglalkozik. Tudományos tevékenységének fókuszában a politikaelmélet áll, ezen belül a politika matematizálási módszereit kutatja.