„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Hegyi Gyula írása a #moszkvater.com számára
Egy hirdetőtábla hirdeti a közelgő parlamenti választásokat Moszkvában, Oroszországban, 2026. szeptember 2-án
Fotó:EUROPRESS/NATALIA KOLESNIKOVA/Anadolu/AFP
Idén szeptember 18. és 20. között rendezik meg a parlamenti választásokat. A magyarországihoz hasonló szisztémában 225 képviselőt egyéni körzetekben, 225-öt országos listát választanak meg. A listán öt százalékot kell elérni a mandátumszerzéshez. Az Egységes Oroszország az elmúlt listás voksolásokon sohasem tudta meghaladni az ötven százalékot. Kormányzó többségét az egyéni körzetekben szerezte meg, ahol a kisebb pártok jelöltjei egymás esélyeit gyengítették. Alekszej Navalnij az előző választásokon ezért mozgósított az „okos szavazásra”, a helyben legesélyesebb nem-kormánypárti jelölt támogatására. Ez elsősorban a kommunistáknak kedvezett. Akkor megszerzett 57 mandátumuk a Duma második legnagyobb pártjává tette őket.
„Idén az első komolyabb választási hír arról szólt, hogy a Jabloko nevű régi liberális pártot eltiltották az országos lista állításától”
Ezzel a döntéssel a hírek szerint még a Kreml belső köreiben sem értett mindenki egyet. Akármi is az ürügy, az igazi ok nyilván az volt, hogy a pártok közül egyedül a Jabloko ellenzi nyíltan az ukrajnai háborút. Mások, elsősorban a kommunisták és a liberális Új Emberek csak az életkörülmények romlásáról beszélnek, a háború megnevezése nélkül. Jellegzetesen orosz módra a Jabloko egyéni jelöltjei ugyanakkor elindulhatnak a választáson, nekik a helyi hatóságokkal kell megküzdeniük a voksoláson. Az országos listán így tíz párt neve szerepel.
„Az Egységes Oroszország nevű kormánypárt listáját a hetvenhat éves Szergej Lavrov külügyminiszter vezeti. A párt még a kormányközeli közvélemény-kutatóknál is rosszul áll. A dolgok jelenlegi állása szerint a 40 százalék alá mérik a listás eredményét”
Egyéni körzetekben nyilván sok mandátumot besöpörhet, de kérdéses, hogy a kétharmadhoz szükséges 300 mandátumot össze tudja-e gyűjteni. A feles többség megszerzése azonban bizonyosnak látszik és a Kreml az esetleges kétharmados döntésekhez is nyilván találhat majd támogatókat a kisebb pártok képviselői közül.
Az Oroszországi Liberális Demokrata Pártot (LDPR) a néhai Vlagyimir Zsirinovszkij alapította. Hozzá hasonlóan mostani listavezetője, Leonyid Szluckij is erősen nacionalista politikus. A háború elkötelezett híve, aki az ortodox egyház vezetőivel is jó kapcsolatokat ápol. A párt egyik politikusa sportminiszterként a kormány tagja, így ők a többi kisebb pártnál közelebb állnak a hatalmi körökhöz.
„A közvélemény-kutatók szerint az LDPR tíz százalék körüli eredményre számíthatnak”
A Közvetlen Demokrácia Pártja elsősorban a digitális demokrácia bevezetéséért küzd. Terveik szerint az állampolgárok internetes szavazással befolyásolhatnák a képviselők döntéseit, és vissza is hívhatnák azokat. Szorgalmazzák a népszavazás intézményének a megerősítését. Érdekesség, hogy a Zsidó Autonóm Tartomány helyi választásán 5,9 százalékot kaptak. Országosan azonban az egy százalék megszerzése is szép eredmény lenne.
A Zöldek egy korábbi környezetvédő és egy agrárpárt egyesüléséből jöttek létre. Az orosz közvélemény elsősorban a párt belső harcairól értesülhetett, kongresszusok és ellenkongresszusok váltogatták egymást. A párt utoljára 1993-ban szerzett egy mandátumot a Dumában, ez most aligha fog megismétlődni.
Az Igazságos Oroszország nevű párt szociáldemokratának definiálja magát. Egyik jellegzetes célja a progresszív adózás bevezetése az egykulcsos, 13 százalékos adó helyett. Állami eszközökkel ösztönözné a munkahelyteremtést és elvben a jóléti állam megteremtése a célja.
„A Duma mostani pártjai közül a közvélemény-kutatások szerint ők állnak a legrosszabbul, jelenleg nem érnék el az öt százalékot, és vele a listás bejutást”
A Rogyina (Haza) erősen jobboldali, nacionalista párt. Vezetője, Alekszej Zsuravljov 2021-ben Tambovban egyéni mandátumot szerzett, ennél többre a párt most szeptemberben sem számíthat.
Az Oroszországi Föderáció Kommunista Pártja 2021-ben a mandátumok közel húsz százalékát megszerezte és több helyen a valódi ellenzékből érkező fiatal politikusokat indított. A háború kérdésében a Kreml politikáját támogatja, szociális ügyekben kritikus a kormánnyal szemben. A nyugdíjkorhatár tervezett felemelése ellen részben sikeres kampányt folytatott, ez volt az egyetlen komolyabb kérdés, amelyben Putyin elnöknek is meg kellett hátrálnia.
„A 82 esztendős Gennagyij Zjuganov vezeti a listájukat. Ma 11 százalék körül mérik őket, ami jelentős visszaesést jelent az előző eredményhez képest”
A Nyugdíjasok Pártja értelemszerűen az idős generáció helyzetén javítana és sok helyi aktivistája van köreikből. A Dumába jutásra azonban nincs esélyük.
Az Oroszország Kommunista Pártja nevű alakulatot állítólag maga a Kreml hozta létre az igazi kommunista párt gyengítésére. A Fidesztől ismerős taktikával több helyen is a kommunista jelölttel azonos nevű embert indítottak a választók megtévesztésére. Ez azt is jelzi egyébként, hogy a valódi kommunista pártot a hatalom bizonyos mértékig még mindig veszélyesnek tekinti magára. Ez az ellenpárt azonban így sem reménykedhet abban, hogy bejusson a Dumába.
Az Új Emberek nevű liberális párt 2021-ben meglepetésre jutott be 5,35-kal a parlamentbe. Ez volt az egyetlen parlamenti párt, amely eredetileg nem szavazta meg a „különleges katonai műveletet”. Jobbközép párt, a gazdasági liberalizmust és az adócsökkentést népszerűsíti. A 2024-es elnökválasztáson a külföldi követségeken rendezett voksolásokon kiugróan jól szerepelt. Akik ellenzik az ukrajnai háborút, de a rendszeren belül gondolkodnak, azok nagy valószínűséggel rájuk fognak szavazni.
„A közvélemény-kutatások szerint Új Emberek a kommunistákkal fej-fej mellett haladva 11 százalék körül állnak, vagyis megkétszerezhetik mandátumaik számát”
A „centrális erőtér” így biztosított Putyin elnök számára, hiszen a második helyért a szocialista piacgazdaságot hirdető kommunisták és a még több piacgazdaságot megcélzó liberálisok küzdenek.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
Tuco says:
“Az elnökválasztáson Putyin elnök újraválasztása eddig minden alkalommal biztos volt, népszerűségét az esetleg esélyes ellenjelöltek kigolyózása további voksokkal erősítette.”
Ez a mondat jól mutatja, mennyire kell az oroszországi választásokat komolyan venni…
Kobezda Andrea says:
Nekem a cikkből elsőre két dolog szúrt szemet. A vezető politikusok magas életkora, illetve az, hogy az új szereplők mintha csak elég szűk keretek között kapnának teret. Ez persze önmagában nem bizonyít semmilyen tudatos stratégiát, de mintázatként szerintem érdekes.
Egy stabil politikai rendszernek valamilyen szinten szüksége van új arcokra, főleg, ha azt is szeretné mutatni, hogy van megújulás. Ugyanakkor az is logikus lehet, hogy ezek az új szereplők csak addig erősödjenek, amíg nem tudják érdemben átrendezni a politikai erőviszonyokat. Nem feltétlenül az a kérdés, hogy beengednek-e új embereket, hanem inkább az, hogy mekkora önálló mozgásteret kapnak.
Ez 2030 felé nézve még érdekesebb lehet. Ha Putyin és a körülötte kialakult rendszer hosszabb távú stabilitásban gondolkodik, akkor valószínűleg nem az utolsó pillanatban fogják elővenni az új generációt. Sokkal életszerűbb, hogy már korábban elkezdenek felépíteni olyan fiatalabb, rendszer kompatibilis politikusokat, akik idővel országos ismertséget és elfogadottságot szerezhetnek.
Ebben az értelemben például Davankov neve szerintem érdekes figyelendő pont. Nem azért, mert ebből most bármilyen utódlási következtetést is le lehetne vonni, hanem mert fiatalabb országos politikusként már elnökjelöltként is megjelent, tehát láthatóan épül a politikai profilja.
A Jabloko részleges kizárását sem venném automatikusan úgy, hogy egyszerűen azért történt, mert háborúellenes. Ez lehet egy tényező, de szerintem érdekesebb azt figyelni, hogy a rendszer mely önállóbb szereplők megerősödését engedi, és hol húzza meg ennek a határát.