Hegyi Gyula írása a #moszkvater.com számára
„Ilyen szellemben nem csoda, hogy a Navalnij emlékére rendezett berlini megmozduláson egyetlen orosz zászlót sem lehetett látni, az ukrán zászlók viszont ott lobogtak a pár száz fős csoportosulás fölött”
Fotó:EUROPRESS/RALF HIRSCHBERGER/AFP
Alekszej Navalnijt ma azok gyászolják a leghangosabban, akik szinte semmivel sem értettek vele egyet az életében. A Nyugaton élő orosz liberális ellenzék ugyanis mindig vitában állt vele. Leginkább azért, mert Navalnij elsősorban az volt, ami a könyvének is a címe: hazafi. Garri Kaszparov, a politikai emigráció egyik leghíresebb képviselője nyíltan Oroszország totális katonai vereségét, és az ország felbomlását tartja kívánatosnak. Egy nyilatkozatában azt is helyesnek nevezte, hogy a balti köztársaságokban úgymond „keményen bánnak” az orosz kisebbséggel.
„Ilyen szellemben nem csoda, hogy a Navalnij emlékére rendezett berlini megmozduláson egyetlen orosz zászlót sem lehetett látni, az ukrán zászlók viszont ott lobogtak a pár száz fős csoportosulás fölött”
Ezek a képsorok azt is elárulták, hogy a több milliós németországi orosz közösség többsége miért nem tud, vagy nem akar állást foglalni az orosz-ukrán háborúról, és az otthoni rendszerről. Orosz embernek nehéz elköteleződnie olyan közegben, ahol a Putyin-rendszer jogos bírálata a legvadabb oroszellenességgel, gyűlölettel párosul.
Navalnij emlékét és örökségét viszont nem merik nyilvánosan vállalni azok, akik hozzá hasonlóan otthon, az Oroszországi Föderáció polgáraiként akarnak ellenzékiként politizálni. Alekszej Navalnij egész életében bátor ember volt, de legbátrabb, igazán vakmerő tette az volt, amikor mérgezéséből úgy-ahogy felgyógyulva 2021 elején visszatért Oroszországba. Ez látszólag „action gratuite”, váratlan és indokolatlan cselekedet volt a részéről, hiszen várható volt otthoni bebörtönzése, de legalábbis meghurcolása.
„Ugyanakkor keserű és alighanem pontos vélemény is arról, hogy nyugati emigrációban, nyugati politikai környezetben nem lehet érdemi orosz ellenzéki politikát folytatni”
Lenin volt az első és utolsó Nyugatról sikeresen hazatelepült orosz politikus. De korai halála után az ő nyugatos emigráns társaival is leszámolt Sztálin. Viszont aki az ukrajnai háború kitörése után otthon maradt ellenzékiként Oroszországban, annak nagyon nehéz dolga van. Úgy kell bírálnia a rendszert, hogy ne sértse meg a fronton harcoló orosz katonákat, és a velük szolidáris közhangulatot.
„Sajnos a nyugati média sokat tesz azért, hogy az orosz közvélemény valóban <ostromlott várban> érezze magát”
Politikai pályája során Navalnij mindig igyekezett nyilvánosan, a névleg hirdetett alkotmányos jogokra hivatkozva cselekedni. Még huszonévesen lett a liberális Jabloko egyik képviselője a moszkvai városi tanácsban. Legális közszereplése csúcsán a 2013-as moszkvai polgármesteri választáson 27 százalékkal a második helyen végzett Szergej Szobjanyin mögött. A tárgyilagos elemzők többsége szerint nagy csalás nem történt, Navalnij még kicsit jobban is szerepelt, mint azt előzetesen várták. Inkább az volt gyanús, hogy Szobjanyin „paraszthajszállal” végzett ötven százalék fölött, elkerülve a számára megalázó második forduló megtartását. Navalnij többé nem kapott esélyt arra, hogy demokratikus (fél-demokratikus?) választásokon megméresse magát. Ellenzéki akcióiról, és az ellene folyó eljárásokról a nemzetközi és a magyar média is rendszeresen hírt adott, ezeket nem akarom újra felidézni.
„Fontosabbnak érzem az általam Navalnij-dilemmának nevezett kérdést, amely egyáltalán nem csak Oroszországban érdemes. Hogyan lehet egy autoriter, szinte leválthatatlan hatalmi párttal rendelkező, de többpárti választásokat tartó országban ellenzékiként politizálni?”
Erre a kérdésre többféle választ adott. Miután a 2018-as elnökválasztásokon állítólagos büntetőügyei miatt nem engedték elindulni, az egész voksolás bojkottjára szólított fel. Ezen a választáson nyolc jelölt indult. Vlagyimir Putyin 77 százalékot kapott, a második helyen a kommunista Pavel Grugyinyin 11 százalékkal végzett, a maradékon hat másik ellenzéki politikus osztozott. Vagyis az eredmények esetleges manipulálása után is a választók egynegyede Vlagyimir Putyin ellen szavazott.
Feltehetően ennek hatására jutott el Navalnij odáig, hogy a rendszer ellen a „kisebbik rossz” is bevethető. Vagyis ha ő és hívei, a hozzá hasonló radikális ellenzékiek indulását megakadályozzák, akkor érdemes a versenyben maradó, „szelídebb” ellenzéki jelöltekre szavazni. Ennek a stratégiának a 2021. novemberi parlamenti (Duma) választás volt a csúcspontja. Az orosz választási rendszer nagyjából a magyarhoz hasonló, a képviselők felét egyéni körzetekben, felét listán választják meg. A „jó cár, rossz bojárok” beidegződés, és más okok miatt a Putyin elnökre szavazók jelentős része sem hajlandó az Egységes Oroszország nevű kormánypártra voksolni. A 2021-es választásokon a kormánypárt az előzetes várakozásoknak megfelelően a rengeteg közhangulatjavító intézkedés ellenére is csak 50 százalék körüli listás szavazatot kapott.
„Navalnij itt vetette be országosan az <okos szavazás> (Умное голосование) fegyverét, arra biztatva az ellenzéki szavazókat, hogy a helyben legesélyesebb ellenzéki egyéni jelöltre voksoljanak”
Bár a hatóságok minden eszközzel igyekeztek meggátolni a mozgalom terjedését, az elképzelés viszonylagos sikert aratott. A kommunisták és a szociáldemokraták együtt tizenhét egyéni mandátumot szereztek, míg a Kremlhez törleszkedő, szélsőjobboldali Zsirinovszkij-párt súlyos vereséget szenvedett.
A nyugati közvélemény ezzel nem igen foglalkozott, hiszen egyrészt minden oroszországi választást eleve csalásnak ítél, másrészt a kommunista pártot talán még a kormánypártnál is jobban utálja. De az orosz belpolitikai életben a szociális célokért küzdő, a nyugdíjrendszert elutasító, az ortodox egyház túlzott befolyásával szemben a világi államot képviselő baloldal megerősödése pozitív változást hozott. Különösen úgy, hogy egy új, fiatalos liberális párt (Új Emberek) is bekerült a Dumába.
„Még a nyugati megfigyelőknek is feltűnt, hogy a kommunisták soraiban is megjelent több fiatal, harmincas politikus, akik a régi szovjet nosztalgia helyett nyugatos szocdem, vagy kínai típusú reformer vonalat jelenítettek meg”
De nem sokkal később az ukrajnai háború befagyasztotta az orosz parlamenti életet. Bár a „különleges katonai műveleteket” a liberálisok kezdetben nem támogatták, hamar feladták ellenállásukat, és a Duma egyhangúlag azonosult a katonai célokkal. Így paradox módon azok az ellenzéki képviselők is, akik legalább részben Navalnij mozgalmának köszönhették egyéni mandátumukat. Alekszej Navalnij ennek ellenére nem sokkal a halála előtt, már a szörnyű szibériai büntetőtelepről is azt tanácsolta híveinek, hogy a 2034-es elnökválasztáson mindenképp Putyin ellen, valamelyik amúgy esélytelen, és „alig ellenzéki” jelöltre szavazzanak.
Magam részben éppen Navalnijtól tanultam meg, hogy ha a szavazólapon egy jelöltnél több szerepel, aki akárcsak árnyalatilag is, de mást képvisel vagy jelképez, mint a hatalmi párt jelöltje, akkor igenis érdemes elmenni szavazni. Bár voltak tévedései is, abban alighanem igaza volt, hogy Oroszországot csak belülről lehet megváltoztatni, a Nyugatról érkező „demokrácia csomagok” kudarcra vannak ítélve.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
DaSein says:
“Lenin volt az első és utolsó Nyugatról sikeresen hazatelepült orosz politikus.” A német katonai titkosszolgálat valóban sikeresen telepítette haza, mi is évtizedekig élvezhettük ezt a világra szóló sikert……. A Gondolatnál 1987-ben megjelent Stefan Zweig: Csillagórák Történelmi miniatűrök kötetében ( A lepecsételt vagon ) a magyar olvasó is találkozhatott ennek történetével, amit a mai napig nem cáfolta meg egyetlen történész sem.. Nem olvasta? Nem ismeri a titokban Németországban át/kicsempészett vonat többi bolsevik utasát sem? Évekkel ezelőtt egy kiállítás is volt a Várkert Bazárban… Figyelmébe ajánlom még A. Szolzsenyicin : Lenin Zürichben (Pannonica, 1998) amelyben leírja, hogy környékezik meg a németek és szervezik be Alekszander Lvovics PARVUS (Izrael Lazarevics Gelfand) segítségével….