//A nap, amikor két bomba robbant
A Cár-bomba modellje Moszkvában #moszkvater

A nap, amikor két bomba robbant

MEGOSZTÁS

1961. október 30-át vélhetően sosem felejti el a világ. A Szovjetunióban ezen a napon hajtották végre a történelem legnagyobb kísérleti nukleáris robbantását Novaja Zemlja felett, míg Moszkvában döntés született arról, hogy Sztálin holttestét eltávolítják a Lenin-mauzóleumból.

A Cár-bomba modellje Moszkvában #moszkvater
A Cár-bomba modellje Moszkvában
Fotó:EUROPRESS/ALEXANDER NEMENOV/AFP

Ki gondolta volna, hogy egyszer lesz olyan nap a Szovjetunió történetében, hogy együtt fogják a hírekben említeni a cárt, illetve Sztálin elvtársat. Holott éppen 58 évvel ezelőtt két bomba is robbant a kommunista országban, és utólag már pontosan tudható, mindkettő hatalmasat szólt. Ám amíg az egyik a hidegháború felfoghatatlan kategóriájába juttatta el a világot, addig a másik politikailag szólt nagyot, hiszen ezzel végleg lezártnak tekinthettünk egy vérrel, verítékkel írt korszakot a Szovjetunió történetében. Az egyik a Cár-bomba néven elhíresült, 50 megatonna hatóerejű hidrogénbomba, amelynek kísérleti felrobbantását maga a párt első embere, Nyikita Hruscsov rendelte el, míg a másik „bomba”, ami szintén Hruscsov nevéhez fűződött, a Generalisszimusz holttestének eltávolítása volt a Lenin-mauzóleumból.

„Az egyik a szovjet katonai erőt akarta a világ előtt bizonyítani, míg a másik esetben a szovjet pártvezetés egyszerűen szabadulni akart a „népek vezérének” árnyékától”

Pedig 1961. október 30-án alig több mint 16 év telt el azóta, hogy az emberiség az úgynevezett atomkorszak kapuján átlépett, és a Szovjetunió folyamatosan hátrányban volt az Egyesült Államokkal vívott fegyverkezési versenyben. Ekkor egy olyan, csaknem felfoghatatlanul erős termonukleáris fegyver detonációjával megmutatta a világnak, egy következő világháború esetén esélye sem lesz az emberiségnek a túlélésre. Maga a Cár-bomba kísérleti felrobbantása végig félelmetes propagandacélokat szolgált a hidegháborús időkben, hiszen még maga a szovjet vezetés sem állította hadrendbe. Ugyanakkor később kiderült, Hruscsov kezdeményezésére (1961. július 10.) időzítették a nukleáris erődemonstrációt az SZKP XXII. kongresszusának idejére.

Magát a bombát eredetileg 100 Mt hatóerejűre tervezték, ám a várható igen jelentős radioaktív csapadék miatt végül a felére csökkentették. Hogy ez is mekkora pusztítóerőt jelent, talán jól mutatja, hogy az 1945-ben Hirosimára ledobott „Little Boy” („Kisfiú”) nevű egyszerű uránbomba 15 kilotonna TNT-nek megfelelő robbanóerővel bírt…

„Az egyik “legtisztább” atomfegyvernek minősült így is, melynek tömege 27 tonna, hossza 8, legnagyobb átmérője pedig 2 méter volt”

Érdekesség, hogy az előállításában aktívan részt vállaló Andrej Szaharov a Cár-bomba kísérleti felrobbantása után nyilvánosan követelte az atomfegyverkezés beszüntetését. A robbantás ugyanis elképesztő pusztítást vetített előre. Gondoljunk csak bele abba, hogy a három éven át épített, alakított Tu-95V típusú repülő legénysége pontosan tudta azt, hogy csak a szerencsének köszönhetően élhetik csak túl a robbantást.

Magát a bombát 10 500 m magasságban oldották ki, és az a földfelszín felett 4000 m (a tengerszint felett 4200 m) magasságban, moszkvai idő szerint 11 óra 32 perckor robbant föl a lakatlan Novaja Zemlja északi részén lévő nukleáris kísérleti telep fölött. A nyolc kilométer átmérőjű tűzgolyó a robbanás sokkhatása miatt nem érte el a földet, azonban majdnem elérte a fegyvert ledobó repülőgép repülési magasságát, ami 10,5 kilométer volt. A gombafelhő körülbelül 64 kilométer magasra ért, és 30–40 km széles volt. A fényhatás még 1000 km távolságból, így Finnországból is látható volt, és a szeizmikus lökéshullámok háromszor kerülték meg a Földet. A bomba hatóerejét jól érzékelteti, hogy a robbantás helyszínétől még 900 kilométerre lévő településeken is repesztett be ablaküvegeket, így külföldön – főként Norvégia és Finnország északi részein – is okozott károkat.

„A bombát ledobó módosított Tu–95V bombázó személyzete, élén a pilótával, Andrej Durnovcev őrnaggyal, végül szerencsésen megúszta a robbantást”

A bomba kioldását követően körülbelül két és fél perce volt elérni a biztonságosnak tekintett 45 kilométeres távolságot a repülőnek, ami éppen csak sikerült. A lökéshullám hatására a bombázó 1000 métert zuhant, mielőtt stabilizálni tudta helyzetét, és menet közben a személyzetből hárman is elvesztették eszméletüket. Durnovcevet a leszállást követően azonnal alezredessé léptették elő, és megkapta a legmagasabb katonai kitüntetést, a Szovjetunió Hőse érdemrendet.

A Cár-bomba árnyékában ugyanezen a napon egy másik bomba is robbant a Szovjetunióban, ám ennek maximum politikai hatása volt. A SZKP kongresszusa ugyanis egyhangúlag úgy döntött, hogy Sztálin testét el kell távolítani a Lenin-mauzóleumból. A miértre sokan Nyikita Hruscsov szabadulni vágyását tartják magyarázatnak, hiszen az országot mindenáron ki akarta vinni a „népek vezérének” árnyékából. A döntést hamar tett követte, és már november elsején a Generalisszimusz holttestét eltávolították a Mauzóleumból. Holott a párt Sztálin halálakor még Lenin legközelebbi harcostársaként, hű tanítványaként, az emberiség óriási lángelméjeként jellemezte, és ennek megfelelő dísztemetésben részesítette a „népek atyját”.

Hruscsov azonban véget vetett a kultusznak, és a Kreml falánál, a forradalom közepesen híres veteránjai között temették el újra Sztálint, akinek végső nyughelyére egy fehér márványtáblát tettek, „Joszif Visszárionovics Sztálin, 1879–1953” felirattal. A végső pontot aztán Sztálingrád visszakeresztelése adta, melyet attól kezdve Volgográdnak hívtak.

MEGOSZTÁS