//A Mercedes bízik Putyinban
Gyártóüzem a Mercedes Moszkva melletti gyárában 2019. március 3-án #moszkvater

A Mercedes bízik Putyinban

Jobb időkre várva gyárat nyitott Moszkva mellett és az E-osztályú szedánokat kezdi el Oroszországban gyártani a Daimler

Gyártóüzem a Mercedes Moszkva melletti gyárában 2019. március 3-án #moszkvater
Gyártóüzem a Mercedes Moszkva melletti gyárában
Fotó:EUROPRESS/Pavel Golovkin/POOL/AFP

Az orosz elnök kedveli a Mercedest. Egészen tavaly májusig hivatalos útjain is Daimler autóit használta. Ezúttal az új elnöki márkán, az Auruson érkezett a német autógyártó konszern első oroszországi Mercedes gyárának avatójára. Ez azonban aligha zavarta a németeket, akik a szankciók ellenére is hatalmas lehetőséget látnak az orosz piacban. Mint ahogy a Kreml is értékeli, hogy a német üzleti körök az Oroszország és a Nyugat között jelenleg feszült helyzetben sem fordítottak hátat Moszkvának. Nem véletlen, hogy a megnyitón a Moszkvától északnyugatra található ipari parkban Vlagyimir Putyin mellett ott volt Dieter Zetsche, a Daimler vezérigazgatója és Peter Altmaier német gazdasági miniszter is.

A német Daimler autógyártó konszern szerdán adta át első oroszországi Mercedes gyárát. A mintegy 250 millió euró befektetéssel létrejött üzemben jelenleg mintegy 500 embert foglalkozatnak, de a tervek szerint ez a létszám már a közeljövőben megduplázódhat. Moszkva mellett kezdetben E-osztályú szedánokat, majd GLE, GLC és GLS SUV (városi terepjáró) autókat gyártanak majd.

„A cél évi 25-30 ezer Mercedes autó előállítása, amit két műszakban, mintegy ezer fős létszám mellett terveznek elérni”

A Mercedes-Benz márkát birtokló Daimler-Benz elődje a Daimler-Motoren-Gesellschaft (DMG) és Benz már 1917 előtt jelen volt az orosz piacon. Rögtön az 1890-es alapítás után szállított belső égésű motorokat, s Daimler hajtóműve volt az első Oroszországban megjelenő személyautónak is. Az első Benz Velót 1894-ben adták el a birodalomban, s ez volt a modellje a két év múlva Péterváron Jevgenyij Jakovlev és Pjotr Freze által kibocsájtott első orosz autónak is. A DMG által 1901-ben levédett Mercedes márkából öt autót vett 1905-ben a cári udvar. Öt év múlva nyílt meg az első szalon Moszkvában, 1912-től pedig a DMG az udvar hivatalos beszállítója lett. Az I. világháborúig évente több mint száz Mercedest adtak el évente Oroszországban, s a forradalom előtti sebességi rekordot is – 202,1 km/óra – egy Benz-82-200-as típussal értek el.

A polgárháború után a DMG 1923-ban nyitotta meg első képviseletét Moszkvában, de a II. világháborúig a Daimler-Benz csak teherautókat és autóbuszokat – mintegy 500 darabot – szállított a Szovjetunióba. Az átlagember számára a Mercedes márka inkább az írógépekről volt ismert. A háború után győzelmi trófeaként kerültek Mercedes-Benz személygépkocsik a Szovjetunióba. Ezekben az időkben ezt a márkát a különleges megbecsülés jeleként adományozta a hatalom. Így Mercedesen autóztak Valentyina Tyereskova és Alekszej Leonov űrhajósok. De a ZiL-ek mellett voltak Mersedesek a főtitkárok garázsaiban is. Két Mercedest is vett a ’70-es években saját pénzén a híres színész Vlagyimir Viszockij, aki mindkettőt össze is törte. A nyugati autógyártók közül a II. világháború után a Daimler-Benz nyitott elsőként képviseletet a Szovjetunióban, de csak teherautókat exportáltak, azt is nagyjából százat.

A vadkapitalizmus idején státus szimbólum lett a Mercedes, így aztán nem meglepő, hogy a Szovjetunió szétesése után is elsőként a Baimler-Benz nyitott szalont Oroszországban, a Mercedesekkel pedig hivatalosan Borisz Berezovszkij cége a LogoVAZ-Beljajevo  kereskedett. Két évvel később megjelent a cég oroszországi leányvállalata is.

„A ZiL után 1995-től a Mercedes-Benz lett az elnöki autó is, egészen 2018-ig, amikor Putyin a hazai Aurusba ült át”

A DaimlerChrysler 2005-től közvetítő nélkül, maga adta el Oroszországban is az autóit, 2013-tól a GAZ Nyizsnyij Novgorod-i gyárában elindította Sprinter Classic mikrobuszok, Jaroszlavlban pedig a motorok gyártását is. A jeszinovói gyár megépítéséről 2016-ban a Szentpétervári Gazdasági Fórumon írtak alá megállapodást, s ezzel most Oroszország lett a 14. ország, ahol Mercedeseket gyártanak. Tavaly Oroszországban 44 788 Mercedes-Benz személyautót, 6608 Sprinter mikrobuszt és 4800 teherautót adtak el.

Az orosz gazdaság élénkülésével több autót is adnak el. A 2017-ben értékesített autók száma – 1,51 millió új autót adtak el -13,2 százalékkal nőtt a megelőző évhez képest, és az eladások azóta is növekednek. Ez közel a fele a válság előtti évben, 2012-ben eladott 2,8 milliónak. A kormány azzal számol, hogy az eladott autók száma 2020-ban 1,72 millió, 2025-ben pedig már 2,23 millió lesz. A még 2018-ban jóváhagyott kormányzati stratégia alapján a bővülő keresletet egyre inkább hazai gyártásból elégítik majd ki. A tervek szerint 2020-ban 1,6 millió, 2025-ben pedig 2,21 millió autó készül Oroszországban. Ezzel egyidőben az importált autók aránya a tavalyi 17,5 százalékról 13,3 százalékra zsugorodik 2025-re.

Oroszországban a helyi szereplők által előállított hozzáadott értékű gépjárművek értékesítését úgy támogatja az állam, hogy azokat helyi gyártásúnak ismeri el, s ezzel mentesítő az importvámok alól. E kedvezményezett gazdasági tevékenységek körébe a CKD és az SKD szerelés is beletartozik. Mindez oda vezetett, hogy a hazai márkákat gyártó Nyizsnyij Novgorod-i (GAZ-Csoport) és a Togliattiban található (Lada-Renault) járműipari központok mellett ma már Szentpéterváron, Kalinyingárdban és Kalugában is jelentős iparági koncentrációt figyelhetünk meg.

„Mindez jó hír és kitörési pont lehet a gondokkal küszködő német autóiparnak, amelynek oroszországi érdekeltségei 2014 után megérezték a szankciókat, pontosabban a gazdaság visszaesését”

A Volkswagen a rubel gyengülése és a fizetőképes kereslet csökkenése miatt azonnal visszafogta oroszországi üzemének idei termelés-előrejelzését. A kalugai gyár a szankciók első évében a tervezett 150 ezer autó helyett 120 ezret állított elő. A Moszkvától 190 kilométerre délkeletre fekvő városban a Volkswagen a VW Polo, VW Tiguan, Skoda Fabia és Skoda Octavia modelleket gyártja.

A visszaesés az első évben átlagosan 14 százalékos volt, a legnagyobb csökkenést az Opel szenvedte el. Az Opel márka modelljeinek az eladása ekkor 17 százalékkal csökkent, az Oroszországban az Opel márkához tartozó Chevrolet eladásai pedig 23 százalékkal. A német autóipari beszállító vállalatok is oroszországi terveik felülvizsgálatára kényszerültek, s elálltak a korábban tervezett befektetésektől. Ám mint a Mercedes gyár megnyitása is mutatja, a trend fordulóban van. Ebben bizakodik a többi, mintegy hatezer német tulajdonú Oroszországban működő cég is, hiszen az általuk eddig befektetett tőke összege meghaladja a 20 milliárd eurót.

Kezdi összeszedni magát a krími turbinabotrány után a Siemens is. A cég 2015-ben és 2016-ban erőmű-turbinákat értékesített Oroszországban, ám azok a végül a Krím-félszigeten kötöttek ki, ezzel a vállalat megsértette az Európai Unió által Oroszország ellen hozott szankciókat. Az Oroszországban 170 éve jelen lévő, a Gazprommal, a Novatekkel és a Rosznyefttyel szoros kapcsolatot ápoló Siemens vezérigazgatója Joe Kaeser a Moszkva elleni szankciók ellenére is szeretné, ha a nagyvállalat növelni tudná befektetéseit Oroszországban. A cég továbbra is tervez befektetéseket Oroszországban, és további együttműködést lát a digitalizálás területén, a cég több mint 100 millió eurót (31,5 milliárd forint) különített el az ágazat számára.

„Ebből is látszik, hogy a német üzleti szféra nem adja fel, és az Oroszországgal szembeni szankciók feloldására és a gazdaság élénkülésére vár”

Mivel ez egyelőre nem tűnik reálisnak, mint a Mercedes példája is mutatja, piacszerzés reményében a nehezített pályán is elindul. Már csak azért is, mert az Euromajdan idején még perspektivikusnak tűnő ukrán piacra nem lehet számítani, így inkább úgy gondolják, hogy az Ostpolitik elindulása óta már bejáratott Oroszországban kell erősíteni.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.