Szaso Mijalkov és macedón igazságszolgáltatás. Váratlan ítélet született az úgynevezett lehallgatási ügyben. A nagy hatalmú és befolyásos fővádlottat, a magyarországi száműzetésben élő volt kormányfő Nikola Gruevszki legfőbb bizalmasát, és nem mellesleg első unokatestvérét 12 évre ítélték, amin a macedónok meglepődtek. A történet további abszurd balkáni fordulatokat hozott, és egyszer talán azt is megtudjuk, hogy hová tűnt az ítélet kihirdetése előtt 40 órára Szaso Mijalkov.

Radvánszki András írása a #moszkvater.com számára

Újabb nagy jelentőségű büntetőügyben született ítélet a 2017-ben befejeződött évtizedes hosszúságú, Nikola Gruevszki egykori miniszterelnök nevével összefonódott VMRO-DPMNE kormányzást követően. A 2006 és 2016 között tartó, a Nyugattól fokozatosan elforduló, autoriter elemeket mutató és súlyos korrupciós ügyekkel terhelt kormányzásnak a nemzetközi sajtóban is ismert,  mintegy 20 ezer embert érintő, illegális lehallgatási és megfigyelési ügy miatt kirobbant válság, és az ezt követő tüntetések vetettek véget.

„A most lezárult, 2008 és 2015 között tartó tömeges, törvénytelen lehallgatást, illetve az ehhez használt eszköz megsemmisítését vizsgáló, és annak felelőseit megnevezni kívánó Célpont-Erőd elnevezésű per vádlottjai a rendszer működtetésében kulcsszerepet játszó egykori politikusok és kormányzati kulcspozíciót betöltő személyek voltak”

A két büntetőügyet (Célpont és Erőd) 2016 tavaszán kezdte vizsgálni a Gruevszki-rendszer politikai visszaéléseinek és korrupciós ügyeinek kivizsgálására létrehozott Speciális Ügyészség, amelytől – annak botrányos megszűnését követően – 2019-ben vette át az ügyet a Szervezett Bűnözés- és Korrupcióellenes Ügyészség. Az ügy 2017 decemberében lépett bírói szakba, és több mint 3 éven keresztül tartott, amíg ez év február 26-án megszülethetett az elsőfokú ítélet.

„Az eljárás 11 vádlottját a bíróság összesen 55 év letöltendő és 10 év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte”

Az elítéltek között van Szaso Mijalkov, a lehallgatást végző Biztonsági és Kémelhárítási Főigazgatóság (UBK) 2006 és 2015 közötti vezetője, Nikola Gruevszki legfőbb bizalmasa és nem mellesleg első unokatestvére, akit 12 év börtönben letöltendő szabadságvesztésre ítéltek. Az egykori belügyminiszter Gordana Jankuloszka 4 évet, két egykori UBK-s felsővezető Goran Grujevszki és Nikola Boskovszki –  akik a tárgyaláson nem voltak jelen, mivel évekkel ezelőtt elszöktek az országból és Görögországban kaptak menekült státuszt – 15-15 évet kaptak. Jankuloszkát, Grujevszkit, Boskovszkit és a szintén egykori UBK-s – Szaso Mijalkov kabinetfőnökeként a belső körbe tartozó és 6 évre ítélt – Toni Jakimovszkit a szabadságvesztés mellett 1,4 millió eurós kártérítésre is kötelezte a bíróság, amelyet a jogerőre emelkedést követő 3 hónap elteltével kell megfizetniük az UBK helyett létrehozott új Nemzetbiztonsági Ügynökség részére a lehallgatási eszköz megsemmisítésében játszott szerepük miatt.

„Az egyre autoriterebb jegyeket mutató Gruevszki-kormányzat hatalmának megtartása érdekében minden eszközt – beleértve az illegális lehallgatásokat is – bevetett”

A vád alapján a 20 ezer embert direkt és indirekt módon hallgattak le, 4286 telefonszám lehallgatása mindennemű bírói felhatalmazás nélkül történt, 1541 számot pedig már a bírói engedély megszerzése előtt vagy annak lejártát követően is lehallgattak.

A lehallgatás elsősorban a rendszer ellenzékét jelentő politikusokat, újságírókat, üzletembereket, aktivistákat érintette, de számos példát lehetett találni a saját politikai csoportba tartozók, vagy általuk kinevezett bírók, ügyészek lehallgatására is. A botrány először 2015 során tört ki, amikor az akkor ellenzékben lévő, jelenleg miniszterelnök Zoran Zaev a sajtóban elkezdte megjelentetni az UBK-nál dolgozó, majd később onnan elbocsátott egykori titkosszolgák által kicsempészett lehallgatott beszélgetésekről készült felvételek másolatait.

„Az ügyészség nyomozása egyértelműen az ország egyik leggazdagabb és legnagyobb hatalmával rendelkező emberének tartott Szaso Mijalkovot, egykori UBK főigazgatót tartotta  a bűnszervezetben elkövetett lehallgatások fő felelősének”

Mijalkov, aki a mai napig jelentős ingatlan vagyonnal és üzleti érdekeltségekkel bír Észak-Macedóniában és külföldön – elsősorban Csehországban – még legalább négy másik, további szabadságvesztést előrevetítő büntetőügyben is érintett. Az egykori főigazgató – aki sokak szerint még most is jelentős hatalmi tényezőnek számít – eddig ügyesen manőverezve kerülte el a felelősségre vonást. Ehhez az is hozzájárulhatott, hogy az egykori ellenfél, jelenleg kormányzó szociáldemokrata párt prominensei közül is sokakkal ápol szoros kapcsolatot, illetve továbbra is nagy az informális hatalma.

Sokak szerint jelentős szerepe volt abban is, hogy az ország névváltoztatásához, és így a NATO-tagsághoz, illetve az európai integrációs folyamat megindításához elengedhetetlen, de a macedón lakosság körében erősen vitatott Preszpa Megállapodáshoz szükséges többség megszületett.

„A parlamenti többséghez és az elfogadáshoz szükséges szavazatok mögött, amelyet a VMRO-DPMNE frakcióból kiugrott nyolc képviselő „átszavazása” biztosított, a politikai elemzők egyértelműen Mijalkovot és a rendelkezésre álló vagyonát látták”

Ez, és a Mijlakov-érintettségű ügyeket is vizsgáló, súlyos korrupciós botrány miatt megszüntetett Speciális Ügyészség Mijalkovval való kapcsolata természetesen újabb kérdéseket vetett fel, erőteljesen megkérdőjelezve a Mijalkovot érintő ügyekben történő igazságszolgáltatás lehetőségét. A macedón politikát ismerők biztosra vették, hogy Mijalkov a komoly büntetést megúszók között lesz, tekintve korábbi szerepét, kapcsolatait, formális és informális hatalmát. Ezt támasztotta alá az is, hogy függetlenül a perek számától és azok súlyosságától, egy rövid periódust leszámítva Szaso Mijalkov azon kivételezettek közé tartozott, akik szabadlábon védekezhettek.

„Ezért is jelentett váratlan fordulatot a Célpont-Erőd ügyben az ügyészség február 16-i indítványa, amely során Mijalkovra is letöltendő szabadságvesztés kiszabását kérték”

A február 19-i, következő tárgyalási fordulón a védelem az utolsó szó jogán elmondhatta álláspontját, Mijalkov személyesen nem is kért szót, ügyvédei azonban ártatlanságát hangsúlyozták. Ezzel erős ellentétben állt, hogy az eredetileg a védelem által feltételezett és valamilyen politikai alku lehetőségét magába foglaló maximum 5 éves szabadságvesztés büntetés helyett 10 év feletti büntetési tételt javasolt az ügyészség, amelyet a bíróság jóváhagyása esetén a február 26-i utolsó tárgyalási forduló során kellett volna kihirdetni.

„És innentől vettek újra sajátos macedón fordulatot az ügyek. Az egykori titkosszolgálati vezető a következő nap, (február 20. szombat) kora esti óráiban közel 40 órára, nyomtalanul eltűnt, erősen megrázva a kormányzati rendszert, illetve az egyébként sem túl erős hitet az igazságszolgáltatás működésében”

Az azóta megjelent ügyészségi, kormányzati nyilatkozatok alapján tudható, hogy a felelős ügyészség vezetője informálisan már február 20-án este tájékoztatta a Nemzetbiztonsági Ügynökséget és a Belbiztonsági Főigazgatóságot arról, hogy egy meg nem nevezett forrása szerint Szaso Mijalkov szökésre készül, amelyet azonban sem a felelős titkosszolgálat, sem a rendőrség nem igazolt vissza. A következő nap, február 21-én vasárnap az események felgyorsultak.

Az ügyészség a vasárnap reggel elkészített és előzetes letartóztatásról szóló javaslatáról 12 órakor értesítette az illetékes bíróságot és a Belügyminisztériumot, az elkészített dokumentumot pedig 14:30-kor megküldte a bíróságra. Szaso Mijalkov 14 órakor még a belváros egyik, fia által tulajdonolt kávézójában egy ismert macedón közéleti szereplővel (sokatmondó, hogy a jelenlegi VMRO pártelnök, Hrisztijan Mickoszki elleni platform egyik képviselőjével) kávézott, ahonnan a szomszédos, saját tulajdonában lévő Marriott Hotelbe távozott 14:30-kor. Az ügyészség előzetes letartóztatás elrendeléséről szóló kérése 15 órakor megérkezett a bíróságra, ahol egy háromtagú bírói tanács ült össze, hogy az előzetes letartóztatás ügyében döntést hozzon.

„Ekkor még a vádlott rendőri megfigyelés alatt állt, azonban, amikor az ő, illetve a felesége autója külön-külön elhagyták a szállodája mélygarázsát, a rendőrség nem tudta megállapítani, hogy Mijalkov valamelyik autóban ülhetett”

(Mijalkovot és családtagjait általában gépkocsivezetők szállítják, és folyamatosan testőrök kísérik.) A bírói tanács hosszas tanácskozást követően az ügyészek által kért előzetes letartóztatás helyett házi őrizetet és 24 órás elektronikus és videó megfigyelést hagyott jóvá, amit 18:30-kor küldtek meg a Belügyminisztériumnak, ahol ezután megkezdték az elrendelt házi őrizet végrehajtásának folyamatát, amely azonban nem járt sikerrel. Este fél tíz előtt néhány perccel a Belügyminisztérium már arról volt kénytelen értesíteni az ügyészséget, hogy a bíróság által elrendelt házi őrizetet nem tudják végrehajtani, háromnegyed tíz táján pedig megerősítést nyert, hogy a vádlott nem található egyik megadott lakcímén sem (két szkopjei ház, illetve a Marriott Hotel).

„Vasárnap este úgy tűnt, hogy Nikola Gruevszki példájához hasonlóan Szaso Mijalkov is sikeresen megszökött az országból, azelőtt hogy ügyében ítéletet hirdettek volna”

Ezt követően – a belügyminiszter hallgatása mellett – a rendőrség nagy erőkkel kezdte keresni Mijalkovot, aki ellen hamarosan nemzeti, másnap, február 22-én pedig – tekintettel jelentős csehországi ingatlan vagyonára és üzleti érdekeltségeire, valamint arra, hogy nem volt ismert rendelkezik-e más állampolgársággal – nemzetközi elfogatóparancsot is kiadtak ellene.

Az ügyészség – hangsúlyozva, hogy ők mindent megtettek – azonnal elhárította a felelősséget, és mindenki a belügyi tárca irányába tekintett. Az ügyészség közlése alapján, a szűk időkeret, valamint az események sorrendisége miatt fennállt a gyanú, hogy valaki a rendszeren belülről segíthette Mijalkov szökését.

„Az ügy jelentőségét és a felháborodás mértéket mutatta, hogy először a miniszterelnök állt ki a sajtó képviselői elé, majd az államfő szólalt meg az ügy kapcsán, egy nappal később pedig a belügyminiszter tartott rendkívüli sajtótájékoztatót”

Sztevo Pendarovszki államfő egyenes nyomás alá helyezte a kormányt, tekintettel arra, hogy megengedhetetlennek tartotta, hogy egy európai uniós csatlakozási folyamat előtt álló országban a jogállamiság ne érvényesüljön és az igazságszolgáltatás ilyen fokú csorbát szenvedjen el. Válaszul Zoran Zaev kormányfő az ügy teljes körű kivizsgálását ígérte a közvélemény számára, amely alapján kell meghozni azon döntéseket, amelyek hiba esetén az eljáró szervek/személyek felelőségét is megállapítaná. Dde külön kiemelte a politikai felelősségre vonást is, amelyet a közvélemény a belügyminiszter Oliver Szpaszovszki bukásaként, lemondatásának jeleként értelmezett. Erre utalt a nagy hallgatást követően február 23-ra meghirdetett rendkívüli belügyminiszteri sajtótájékoztató is, amelyen azonban a politikai felelősségvállalás helyett a már korábban ügyészség által ismertetett, Mijalkov szökését érintő időrendet, valamint a vádlott megtalálását célzó belügyi intézkedéseket ismertette Szpaszovszki. Semmivel nem utalva arra, hogy bármilyen személyes felelősség terhelné az egykori titkosszolgálati főigazgató eltűnése miatt. Ehelyett a Zaev által is emlegetett felelősségre vonás és a rendszer további reformjának fontosságát hangsúlyozta, kiemelve, hogy a belső segítő megtalálása kulcsfontosságú.

„Az igazi, már-már komikusnak is ható balkáni fordulat azonban csak ezután következett, amikor az országban mindenhol nagy erőkkel keresett Szaso Mijalkov váratlanul, gyalogosan megjelent Szkopje központjában, a Szervezett Bűnözés- és Korrupcióellenes Ügyészség székháza előtt. Ahol éppen akkor egy rendőr sem volt jelen, viszont véletlenül pont találkozott egy kormányhoz közel álló televíziós társaság riporterével és bekapcsolt kamerájával”

A kamerák előtt Mijalkov elmondta, hogy egyáltalán nem szökött meg, és nem is fordult meg a fejében a szökés gondolata sem, hiszen erre szavát adta, és egyben elnézést kért a kormánytól, a kormányfőtől, az érintett miniszterektől, a közvéleménytől és mindenkitől, akinek „kellemetlenséget” okozott közel kétnapos eltűnésével. Nehezen hihető magyarázata szerint a koronavírus jeleit észlelte magán, majd 40 fokos lázzal feküdt egy meg nem nevezett helyen, hogy elkülönítse magát családjától és mindenkitől, akivel találkozhatna, de ahogy megtudta, hogy milyen erőkkel keresik, azonnal eljött, hogy személyesen vegye át az ügyészségtől a házi őrizetére vonatkozó határozatot.

Korábban kihallgatott családtagjai, ügyvédei, sem pedig a testőrei nem tudtak hollétéről, ő pedig nem volt hajlandó azt a riporternek elárulni. Ezután időközben befutott ügyvédeivel közösen ment be az ügyészségre, ahol a kihallgatását követően a valószínűsíthető szökést, vagy szökési kísérletet figyelembe nem véve, a február 26-i ítélethozatalig továbbra sem előzetes letartóztatásba és az ellenzéki pártok, illetve a közvélemény által is elvárt módon börtönbe szállították, hanem foganatosították a házi őrizetét és az egyik általa megnevezett luxus ingatlanjába szállították.

„Mijalkov visszatérése azonnali kormányzati kommunikációs fordulatot hozott, amely során a polgárok megtudhatták, hogy a rendszer a korábban mondottak ellenére mégiscsak működik, a vádlott megvan és házi őrizetét tölti, nincsenek politikai alkuk és a bűnösek elnyerik méltó büntetésüket”

A február 26-i ítélethozatalt így mindenki nagy érdeklődéssel várta, amely során megszületett a Mijalkovot is érintő 12 év börtönbüntetés. Szaso Mijalkov Macedónia egykori nagyhatalmú ura jelenleg egy szkopjei börtönben tölti napjait, amíg a fellebbezési folyamat tart, de legalább 60 napig. Sokatmondó, hogy közvélemény-kutatási adatok szerint a társadalom közel kétharmada hisz abban, hogy Mijalkov paktumot kötött a jelenlegi kormányzattal, és soha nem fog éveket tölteni egy börtönben. Azonban erről többet akkor tudhatunk meg, ha az ítélet valóban jogerőre emelkedik. Ezt követően derül ki igazán, hogy vannak-e, voltak-e politikai alkuk, van-e esélye a valós igazságszolgáltatásnak Észak-Macedóniában, vissza lehet-e hozni, illetve meg lehet-e egyáltalán teremteni a jogállamiságba vetett hitet a társadalom szélesebb köreiben. Ami biztos, hogy a történet még nem ért véget, talán egyszer azt is megtudjuk, hová tűnt Szaso Mijalkov abban a 40 órában.