Ha megkérdezünk egy laikust, hogy mondjon egy második világháborúban harcolt szovjet tábornokot, valószínűleg Georgij Konsztantyinovics Zsukov nevét fogjuk hallani. Bár Zsukov kétségtelenül jó tábornok volt, amit bizonyít a Halhin-golnál (Mongólia) szerzett győzelme, de a szovjet propaganda sok, mások által tervezett, vezetett és megnyert győzelmet is az ő nevéhez írt. Így fordulhatott elő az, hogy bár Nyikolaj Fjodorovics Vatutyin volt a szovjetek egyik legjobbja, még sincs annyira a köztudatban a neve.

Györfi Ádám írása a #moszkvater.com számára

Nyikolaj Fjodorovics Vatutyin 1901. december 16-án született a Kurszki (ma Belgorodi) körzetben, Csepuhinyo faluban. Szülei jómódú parasztcsaládból származtak, így volt pénzük oktatni a fiatal Nyikolajt, aki 1913-ban fejezte be az elemi tanulmányait, majd két évig egy kereskedelmi iskola padjait koptatta. Aztán 1920-ban behívták az alakuló Vörös Hadseregbe, harcolt a fehérek ellen a polgárháborúban, majd Mahno ukrán anarchistái ellen vezényelték.

Ekkor eldőlt, hogy a fiatal Vatutyin nem a mezőgazdaságban fogja folytatni, mint a szülei, hanem katona lesz. Elvégezte 1922-ben a Poltavai Gyalogsági Iskolát, majd két évvel később a kijevi Egyesített Katonai Iskolát, végül tanulmányait a híres Frunze Katonai Akadémián fejezte be. Ezután törzstiszti feladatkörökben több katonai körzetben is megfordult.

„A második világháború kitörésekor a szovjet vezérkari főnök helyettese volt”

Ám, ahogy a németek a Barbarossa hadművelet keretébe egyre beljebb hatoltak a Szovjetunió területére, a vezérkartól az Északnyugati Front törzséhez vezényelték át, mint törzsfőnök. A németek gyors előretörése miatt a Sztavka, a szovjet legfelsőbb hadvezetés időt akart nyerni. Ebben nagy segítséget jelentett számukra, hogy a rátermettségét megcsillogtató Vatutyin altábornagy, offenzív gondolkodás módjával sikerült ellentámadást vezetnie a Kalinyint egy merész támadással elfoglaló német páncélos csapatok ellen.

„Következő nagy hadi sikere az általa és Alekszandr Mihajlovics Vasziljevszkij marsall által tervezett Uránusz hadművelet (1942. november 19-23.), amit sokszor szoktak a felügyelői szerepben résztvevő Zsukov marsallnak tulajdonítani”

Vatutyin ekkor a Délnyugati Frontot vezette, és a szovjetek által addig nem használt manőverező taktikát alkalmazott. A terv a Sztálingrádban harcoló német 6. hadsereg körbezárása volt a szárnyakat védő olasz és román segédcsapatok szétzúzásával. Vatutyinék jól mérték fel, hogy az olaszok és a románok még csak közelében sincsenek a német gyalog hadosztályok felkészültségének és fegyverarzenáljának. Bár a ködös, havas idő hátráltatta a szovjeteket, áttörték a 3. román hadsereg vonalait, szétszórva az ellenséges alakulatokat, majd visszaverték Hermann Hoth és Erich von Mannstein által indított ellentámadásokat.

A Zsukov által erőltetett Mars hadművelet (1942. november 25. – december 20.) hasonló körülményekkel kezdődött, mint az Uránusz. A havas, ködös idő megnehezítette az amúgy sem acélos felderítés dolgát.

„Vatutyin ekkor is számot adott zsenialitásáról, mivel a tüzérségi lövegeit előre belövette, hogy tudják a tüzérek, hova lőjenek. Így Vatutyin Frontja nagyobb sikereket ért el, mint a többi hadműveletben résztvevő magasabb egység”

A hadművelet azonban kudarcba fulladt, mert Walter Model német tábornok már előre tudott a rzsevi kiszögellés elleni támadásról.

A Kis Szaturnusz hadművelet célja, amit a Mars hadművelet után indítottak, a 6. német hadsereg teljes bekerítése, valamint a Kaukázus felé nyomuló, német A hadseregcsoport elvágása volt. Vatutyin 1. és 2. gárdahadserege páncélosok terén tízszeres, tüzérség terén hétszeres fölénnyel rendelkezett. Ám ennek ellenére az olasz 8. hadsereg napokig feltartotta Vatutyint. Az áttörés után ráadásul a négy tartalék harckocsi hadtestéből hármat is be kell vetni a szívós német ellenállás miatt. A szovjeteknek a tervezett időket nem sikerült tartaniuk. Ez köszönhető a nagy hatótávolságú rádiók hiányának is, mert a parancsnokok nagyon hamar kikerültek Vatutyin irányítása alól. Vatutyin december 30-án leállította a hadműveleteket. Az ígéretes tervet főleg a hadtáp szolgáltatás akadozása fojtotta meg.

„A célállomást, Rosztovot nem érték el, a németek nem omlottak össze, a Kaukázus felé menetelő németek vissza tudtak vonulni, és a hadművelet végére Vatutyin harckocsijainak alig 20 százaléka maradt bevethető”

De 1943-ra a szovjetek kezdték megtanulni az összhaderőnemi hadviselést, főleg az olyan tehetséges tábornokok révén, mint Vatutyin vagy Rokosszovszkij. 1943. március 28-án Sztálin felmentette Gorskov tábornokot a Voronyezsi Front éléről, és Vatutyint nevezte ki a helyére. Az ekkor már hadseregtábornoki rangú Vatutyin frontjával a prohorovkai térségben alakított ki mélységben tagolt védelmet. Megtehették ezt, mert a szovjet hírszerzés időben tudomást szerzett a készülő német offenzíváról. Az addigi történelem legnagyobb páncélos ütközeteként emlegetett csata után a németek megdöbbentek, hogy az óriási veszteségeket Vatutyin mindössze két hét alatt pótolni tudta. A Voronyezsi Front politikai tisztje ekkor Nyikita Szergejevics Hruscsov volt, aki később a Szovjetunió első embere lett. Vatutyin Kijev bevételében is fontos szerepet játszott, valamint az ő csapatai kerítettek be Korszunnál egy jelentős német sereg testet.

„De 1944. február 29-én Vatutyin megsebesült ukrán nacionalista partizánok támadásában. Kórházba került, ahol sebe elfertőződött, de Sztálin nem engedte az orvosainak a nyugati származású penicillin alkalmazását. Így 1944. április 15-én vérmérgezésben meghalt a Szovjetunió egyik legtehetségesebb tábornoka”

Kivételes képességekkel rendelkezett, kiválóan alkalmazta az összhaderőnemi harcászat és a maszkirovka, a megtévesztés, taktikáit. Sikertelenségei a rossz felderítés és légvédelem, valamint a hadtáp szolgálat elégtelenségének számlájára írhatóak. Offenzív hadvezetése, alapos felkészülése a hadműveletekre a korban rendkívül modernnek számított. Vatutyin rendkívül tisztességes, szerény ember volt, alárendeltjeivel tiszteletteljesen bánt, megadta nekik a lehetőséget, hogy bizonyítsák saját rátermettségüket és kreativitásukat. Bár megérdemelte volna, Sztálin, aki sokszor kritizálta a módszereit és eredményeit, nem tüntette ki a Szovjetunió Hőse Aranycsillagával, és marsallá sem léptette elő.

Források:

Valerij Zamulin (2018): Prohorovka, Legenda és valóság, PeKo Publishing Kft.

Robert A. Forczyk (2019): Páncélos-hadviselés a keleti fronton, 1941-1942 Schwerpukt, Hajja & Fiai Könyvkiadó, Debrecen

Robert A. Forczyk (2022): Páncélos-hadviselés a keleti fronton, 1943-1945 Vörös gőzhenger, Hajja & Fiai Könyvkiadó, Debrecen