Volt egyszer egy háború… Habár a horvátországi konfliktusról nem készült még grandiózus háborús film, az erről készült alkotások közt igazi gyöngyszemeket is találunk.
Forrás:Imdb
A háború a legjobbat és a legrosszabbat hozza ki az emberekből – tartja a mondás a Balkánon, ahol ez a téma különösen hálás a filmesek körében. A háborús filmek ugyanis kitűnően képesek ábrázolni a legkülönbözőbb emberi jellemvonásokat, de ezen túl a nemzeti öntudatot is kifejezetten jól építik. Ilyen céllal készültek a titóista partizánfilmek, amelyek valamiféle „jugoszláv nép” kimunkálásán fáradoztak, de jelentős filmek készültek a szerb történelem nagy harcairól is. Érdekes módon azonban a délszláv konfliktusból mintha a boszniai háború ihlette volna meg leginkább a filmrendezőket. Ehhez képest a horvátországi háború jóval kevesebb remekműhöz adott ötletet. A horvátországi háború kirobbanásának 30. évfordulóján ezek közül válogattunk össze néhányat.
„Talán meglepő, de a horvátországi konfliktusról szóló első jelentős filmet egy szerb rendező készítette. A Vukovar, egy történet (Vukovar, jedna priča) című 1994-es film egy tipikus szerelmi történet, amit Boro Draskovics írt és rendezett”
A középpontban egy horvát lány, Ana és egy szerb férfi, Toma áll, akik a szüleik áldásával még a vukovári csata előtt házasodnak meg. A háború azonban óriási megpróbáltatást jelent a fiatal pár számára, mivel az etnikai ellentétek miatt ellenük fordulnak a sajátjaik. Ana és Toma viszont nem adja fel, ők továbbra is kitartanak, és egyedül abban bíznak, hogy a gyerekük már békében fog felnőni. Anélkül, hogy elárulnánk, mi lesz a történet vége, már itt megjegyeznénk, habár a művet a 67. Oscar-gálára akarták jelölni, végül nem jutott el idáig a film. A horvát filmkritikusok elsősorban azt fájlalták, hogy a mű egyenlő távolságot igyekszik tartani mindkét oldaltól, miközben teljesen egyértelmű, hogy Vukovar porig rombolása a szerbek lelkén szárad.
„Sokkal jobb kritikákat kapott viszont a Hogyan kezdődött a háború a szigetemen (Kako je počeo rat na mom otoku) című 1996-os horvát film, ami talán a legnagyszerűbb alkotás, ami valaha készült a horvátországi háborúról”
A film rendezője, Vinko Bresan egy dalmát szigetre viszi a nézőit egy laktanyához. A Jugoszláv Néphadsereg katonái még itt vannak (a film 1991-ben játszódik), azonban a helyi lakók azt szeretnék, ha béke lenne, a szerb katonák elmennének, a horvát kiskatonákat pedig leszerelnék. A laktanya parancsnoka azonban nem tágít, az épület felrobbantásával fenyegetőzik, ám a helyiek úgy döntenek, békésen fogják rábírni a parancsnokot, hogy engedjen. A laktanya előtt egy színpadot állítanak fel, ahol zenével, versekkel és persze érzelmes szónoklatokkal próbálkoznak. Ennek a kitűnő paródiának – amelynek egészen abszurd a cselekménye – végül egészen meglepő vége lesz. A film óriási siker lett Horvátországban, de a szerb publikum is megszerette, hiszen Bresan műve egyértelműen egy felemelő, háborúellenes alkotás, ami messze túllép a klasszikus háborús filmeken.
„Persze a horvátországi háború nagyon rossz filmek elkészítéséhez is ihletet adott. Talán elfogultság nélkül állítható, hogy minden idők legrosszabb filmje erről a témáról a Harrison virágai (Harrison’s Flowers) Elie Choraqui rendezésében”
A történet meglehetősen egyszerű. A Newsweek Pulitzer-díjas újságírója Horvátországba utazik, hogy dokumentálja a háborút. Azonban nem sokkal később felesége, Sarah egy üzenetet kap, hogy férje Vukovárnál meghalhatott, miután összeomlott az épület, melyben tartózkodott. A nő elhatározza, hogy elutazik az ostromlott városba, az úton viszont rengeteg megpróbáltatás vár rá. Végül aztán sikerül bejutnia az ostromlott városba, ahol tanúja lesz annak, hogy Arkan katonái hogyan gyilkolják a civil lakosságot.
„A filmnek az egyik legfőbb hibája, hogy olyannyira elfogult, hogy még a megformált személyek jellemrajzában sincs semmiféle árnyalat”
Itt egyszerűen a nagyon jó embereket gyilkolják a nagyon rosszak, áldozat pedig kizárólag csak az egyik fél lehet. De még ennél is kellemetlenebb a már-már izzadságszagú erőlködés, hogy még erősebb érzelmeket váltson ki a film, ami így leginkább a propagandafilmekhez közelítené ezt az alkotást. A Harrison virágai azonban még propagandának is rossz, mert egyszerűen egy gyenge minőségű film. Nem is csoda, hogy a film még a példátlan elfogultsága ellenére sem lett közönség kedvenc Horvátországban.
„Jóval értékesebb alkotás a Tanúk (Svjedoci) című 2003-as dráma, ami ugyan nem is háborús film, azonban mégis rengeteget beszél a háborúról”
Ez a mű egy megtörtént eseten alapul, méghozzá egy gyilkosságon, ami még 1991-ben történt Zágrábban. A rendező, Vinko Bresan viszont Károlyvárosba helyezi az eseményeket, ahol egy szerb férfit megölnek. Egy helyi nyomozó azonban háború ide vagy oda, nem hagyja annyiban az esetet, végére akar járni a gyilkosságnak. Ezt a lebilincselő filmet több nemzetközi filmfesztiválon is díjazták, ami nem is csoda, hiszen valóban emlékezetes alkotással lehetünk vele gazdagabbak.
„Ugyancsak egy megtörtént háborús eseményt dolgoz fel az 55-ös szám (Broj 55) című, 2014-es alkotás, ami a szó legszorosabb értelmében akciófilm”
Miről szól a film? Egy Pakrac melletti faluban járőrözni indul egy autóval két horvát katona, akiket megtámadnak a szerbek. A horvát katonák egy közeli házban rejtőzködnek el, ami az 55-ös szám alatt található. A Jugoszláv Néphadsereg és a szerb paramilitáris erők mindent megtesznek, hogy végezzenek a két katonával, azonban ők ellenállnak és várják, hogy a sajátjaik kimenekítsék őket a csapdából. Ismét csak anélkül, hogy elárulnánk, mi lesz a történet vége, megjegyeznénk: a nézőnek a film végén olyan érzése támad, hogy ebből a történetből sokkal többet lehetett volna kihozni. Ám kétségtelen, hogy az 55-ös szám akciófilmként valóban a jobb alkotások közé tartozik, talán éppen ennek köszönhető, hogy a film pozitív kritikákat kapott.
A fenti öt filmen kívül természetesen a horvátországi háborúról még számos más alkotás is készült, amelyek ismeretében viszonylag könnyen juthatunk arra a véleményre, hogy a horvátországi háborúról szóló nagy, igazán grandiózus filmre még várni kell. Ám ha túllépünk az óriási várakozásainkon, akkor igazi gyöngyszemeket is találunk ezek között – Vinko Bresan filmjei mindenképpen ilyenek. Mert egy jó háborús film sosem pusztán az adott konfliktusról szól, hanem jóval túllép azon. Az igazi célja, hogy megvilágítsa az embert.
