Andrew Korybko írása a #moszkvater.com-on

„A Barátság vezetéken tavaly mintegy 4,9 millió tonna kőolajat importált Magyarország, míg az Adrián mindössze 400 ezer tonnát”
Fotó:EUROPRESS/ATTILA KISBENEDEK/AFP
Robert Fico szlovák miniszterelnök azzal vádolta Ukrajnát, hogy zsarolja Magyarországot a január végén Lviv térségében egy dróntámadás során megsérült Barátság kőolaj vezeték szándékosan késleltetett javításával. Oroszország Ukrajnát, Ukrajna Oroszországot hibáztatta, míg Fico nem volt hajlandó állást foglalni. Bár a sérült szakaszt kijavították, a szállítás nem indult újra, így Magyarország január 27. óta nem kap a vezetéket keresztül olajat. Válaszul mind Magyarország, mind pedig Szlovákia az olaj tranzit újraindításáig leállítja az Ukrajnába irányuló dízel üzemanyag szállítását. Közben a Mol biztonsági készletek felszabadítását kezdeményezte, és megkezdte a tengeri úton történő olajbeszerzést. Már megrendelte az 500 ezer tonna orosz kőolajat tengeri szállításra, és ha Horvátország betartja az európai szabályokat, március közepétől meg is érkezhet az olaj. A Mol 250 ezer tonna kőolaj felhasználását kérte a magyar stratégiai készletből, hogy biztosítsa a Dunai Finomító ellátását. A cég a szlovák kormányt is hasonló kéréssel kereste meg. A Magyar Szénhidrogén Készletező Szövetség hivatalos adatai szerint Magyarország stratégiai tartaléka 655 ezer tonna kőolajat, 513 ezer tonna gázolajat, 13 ezer tonna kerozint és 256 ezer tonna benzint tesz ki jelenleg.
„Szlovákia és Magyarország azt kérte Horvátországtól, hogy az előállt helyzetre tekintettel az EU ilyen esetre érvényes irányelvei alapján engedélyezze az orosz olaj importját az Adria csővezetékén keresztül”
Az ügy ezután a magyar külügyminiszter és a horvát gazdasági miniszter közötti látványos üzengetésbe fordult. „Igazán megható hallani, hogy Magyarország ilyen meggyőződéssel beszél az uniós jogról, az európai értékekről és a kötelező érvényű kötelezettségekről. Amikor ezek a szavak többek, mint csak beszélgetési téma vagy tweet, akkor pontosan ezek tartják stabilan és biztonságban a régiónkat” – reagált Szijjártó posztjára Ante Šušnjar, rámutatva, a korábbi magyar stratégiai gondolkodás Szijjártóékkal szemben felismerte „az adriai alternatíva értékét mint kiutat az orosz csapdából. Ez a régóta létező magyar elképzelés most végre valósággá válik.” A horvát gazdasági miniszter ismét hangsúlyozta, hogy az Adria-kőolajvezeték megbízható, biztonságos, versenyképes árú, és kapacitása fedezni tudja a magyar és szlovák igényeket. „Horvátország készen áll arra, hogy felelősen és konstruktívan járjon el – teljes mértékben az EU- és OFAC-szabályozással összhangban – az ellátásbiztonság védelmében” – írta a miniszter, majd posztja végén még odaszúrt egyet Szijjártónak. „Ahogy az Igenis, miniszter úr! című sorozatban mondják: »Sose higgy el semmit, amíg hivatalosan nem cáfolták.« Különösen akkor, amikor a tavalyi »nincs kapacitás« az idén hirtelen »uniós kötelezettséggé« válik.” Az óvatosabb nyitást követően aztán a horvát miniszter bekeményített, és visszautasította, hogy Horvátország orosz olajat szállítson a JANAF-on keresztül Magyarország és Szlovákia felé. Ugyanakkor Šušnjar jelezte, hogy Horvátország kész segíteni a két országnak – kizárólag nem orosz forrásból származó olajjal, az európai uniós jogszabályokkal és az OFAC-szabályokkal összhangban. Jellemző a horbát közhangulatra, hogy a helyi Index kicsit sem baráti hangnemben a témával foglalkozó cikkének a „Hogyan mért súlyos csapást Horvátország Putyin hasznos bolondjaira” címet adta.
„A Barátság vezetéken tavaly mintegy 4,9 millió tonna kőolajat importált Magyarország, míg az Adrián mindössze 400 ezer tonnát”
Magyarország közben hivatalosan is jelezte az Európai Bizottság felé is, hogy aktiválná a mentességet, és az Adria-vezetéken keresztül hozna be orosz nyersolajat. A Bizottság erre válaszul közölte, hogy figyelemmel kíséri a fejleményeket, és szükség esetén összehívja az olajkoordinációs csoport rendkívüli ülését. Mint hozzátették, rövid távon nem látnak ellátásbiztonsági kockázatot. Mint Anna-Kaisa Itkonen, az EB szóvivője elmondta, az Európai Bizottságnak nincs szándékában siettetni Kijevet a Druzsba kőolajvezeték újraindításával. „Minden féllel kapcsolatban állunk a javítási ütemterv tisztázása érdekében. Nem erőltetjük Ukrajnát, nem gyakorolunk rá nyomást, és nem szabunk határidőket” – mondta egy brüsszeli tájékoztatón. Ezt úgy lehet értelmezni, hogy Zágráb és Brüsszel sem mondott nemet az adriai szállításra, ám leckézteti Magyarországot, és nem bólintott rá azonnal a magyar és szlovák kérésre, ami jól mutatja az EU-n belüli szolidaritás gyengeségét.
„A helyzet jogi hátterét az Európai Unió 2022 nyarán elfogadott olajembargója adja”
A rendelet átmeneti mentességet biztosított Magyarországnak, Szlovákiának és Csehországnak a csővezetéken érkező orosz nyersolajra, ugyanakkor előírta az alternatív beszerzési útvonalak kiépítését. A szabályozás egy további fontos elemet is tartalmaz. Ha a csővezetékes ellátás külső okból megszakad, akkor az érintett tagállam számára az ellátás helyreállításáig engedélyezni kell az orosz nyersolaj tengeri importját.
„Fico mindenesetre hitelt ad Orbán Viktor állításának, miszerint Ukrajna most Magyarország ellensége, mert veszélyezteti energiabiztonságát”
Ez egyébként Szlovákia esetében is így van még akkor is, ha Fico – bármi is legyen az oka – végső soron nem ismétli meg Orbán retorikáját. Ukrajna a Kreml szóvivője szerint is zsarolja ezt a két országot. Mint Dmitrij Peszkov fogalmazott, ezt nem lehet másképp értelmezni. Fico feltételezése szerint ez „Magyarország Ukrajna EU-tagságával kapcsolatos megalkuvást nem ismerő álláspontjának köszönhető. Ha Magyarország zöld utat ad Ukrajnának az EU-ba, talán megérkeznek az olajszállítmányok is”. Ukrajna integrációs törekvéseivel kapcsolatban Szlovákia ugyanazt az álláspontot képviseli, mint Magyarország, és egyik ország sem fegyverzi fel Ukrajnát, miután Fico a visszatérése után 2023 végén felfüggesztette elődje programját. Ukrajna tehát nemcsak zsarolja, hanem bünteti is ezt a két országot.
„Magyar kontextusban ez újabb beavatkozásnak minősül a választási kampányba is”
Kijev az áprilisi parlamenti választások előtt ily módon próbálja emelni az energiaköltségeket abban a reményben, hogy így többen szavaznak majd a Brüsszellel szemben megértőbb és ukránbarát ellenzékre. E lépésből hasonlóképpen arra lehet következtetni, hogy Ukrajna fokozni akarja a kormányellenes hangulatot Szlovákiában is. Talán azzal a szándékkal, hogy segítse a Fico megbuktatását célzó tervek megvalósítását.
„Beszédes az ebben a kérdésben érzékelhető amerikai visszafogottság is”
Bármennyire is barátságos volt Marco Rubio külügyminiszter Ficóval és Orbánnal a napokban tett látogatása során – beleértve a magyar kormányfő de facto támogatását a közelgő választások előtt -, nem ítélte el Ukrajnát a csővezeték újraindításának szándékos késleltetése miatt. Sőt, tavaly novemberben azt állították, hogy Trump elvárja Orbántól, hogy csatlakozzon Lengyelország közép-európai víziójához, amely magában foglalja azt is, hogy az országot a drágább amerikai LNG régióbeli elosztásának központjává alakítsa.
„Amerika tehát kettős játékot űz Szlovákiával és Magyarországgal”
Konzervatív értékeket valló szövetségesként tünteti fel magát, miközben szemet huny Ukrajna zsarolása/büntetése felett, amely segítheti Orbán és Fico politikai ellenzékét és radikálisan csökkentheti e két ország orosz energiaimportját. Végül is logikus, hiszen az Egyesült Államok célja az orosz energiahordozók kiszorítása az európai piacról. Washington az orosz olajat amerikaira akarja lecserélni, ami – mint arra Szergej Lavrov orosz külügyminiszter egy nemrégiben adott interjúban utalt – az ágazat globális ellenőrzésére irányuló tervének része.
Ezek az érdekek irányítják alapvetően az amerikai külpolitikát, így az Egyesült Államok barátsága bizonyos értelemben színlelt, és becsapja Szlovákiát és Magyarországot. Pontosabban Amerika az ő kárukra is könyörtelenül érvényesíti az érdekeit, adott esetben Ukrajna mögé bújva. Orbán logikája szerint tehát így Ukrajnához hasonlóan az Egyesült Államok is ellenségesen viselkedik (Vagy legalábbis e kérdésben a saját érdekeit követve nem segíti tevőlegesen e két országot, és nem gyakorol nyomást Kijevre. – a szerk.). Mindazonáltal, valamilyen kölcsönösen előnyös együttműködés ennek ellenére még mindig lehetséges, és sem Ficót, sem Orbánt nem szabad hibáztatni Rubio vendégül látásáért, mivel ennek elutasítása Trump haragját kockáztatta volna. (E megjegyzés alapján a szerző nem érti a magyar-amerikai kapcsolatok lényegét. – a szerk.)
(Az írást kiegészítettük a magyar-horvát fejleményekkel. A cikk kérdésfelvetését nagyon is jogosnak tartjuk, ugyanakkor a végkövetkeztetése nem okvetlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
HandaBandy says:
Az USA-t ebből szvsz tényleg ki kellene hagyni, mert ez egy helyi csetepaté. Az USA által adott mentesség, bár számomra nem világos, hogy mire is és főleg miért került egyáltalán szóba, az ő részükről elegendő kell, hogy legyen. A kettős játék az oroszokkal viszont meglátásom szerint ül, noha ez orosz szempontból már csak a volumene miatt is egy harmadlagos ügy.
Bajban ismerszik meg a barát és most ezt kristálytisztán látjuk is. Értem én, hogy az EU minden eddigi eljárásrendjét valami megmagyarázhatatlan okból sutba dobja s ezért a magyarokat meg talán a szlovákokat teszi meg bűnbaknak. De ez finoman szólva sem egészen perspektivikus hozzáállás. Körömszakadtáig védik a Brüsszelben az un. új (zöld és erkölcsös) energiapolitikát és közben buta gyerek módjára nem akarják látni, hogy ez mekkora gazdasági bajba sodorta és sodorja még a közösséget. De addig amíg az EU-s közvélemény még mindig mindenért Putyint hibáztatja (egy bölcs zsarnoknak mindig kell egy ősi ellenség) ez a halálspirál nem fog változni. Egyelőre ők deklaráltan Oroszország ellen akarnak fegyverkezni, bár az orosz diplomácia ennek a fordítottját sohasem mondja.
Egyértelmű, hogy a tengerparttal rendelkező (lengyelek is!) kontra kontinentális országok közt ellentét fog kiéleződni. A csehek is már tűnődnek és érthetetlen, hogy az osztrákok mikor jönnek rá, hogy ők a következők. Az ő gazdaságuk is német függő és a mienkéhez hasonlóan törékeny (Burgenland sem ad elég olajat). De ez az ő dolguk. Ukrajna is szerzett új ellenségeket, ez viszont már nem csak az ő dolguk.
Köszönöm a türelmet.
Bérces Zsolt says:
Andrew Korybko írása szerintem jól mutatja, hogy egyetlen elemző sincsen a bölcsek kövének birtokában. Itt ezt például mutatja a kapcsolódó időrend:
Január 27. a Barátság kőolajvezetéken leáll a szállítás (Andrew Korybko írásában szereplő január 17. talán egy korábbi támadás nyomán bekövetkezett rövidebb problémára utal vagy elírás)
február 15. este Marco Rubio megérkezik Budapestre
február 16. Szijjártó Péter és Orbán Viktor tárgyalásai Marco Rubioval
Eddig az időpontig kormányzati szinten nem hallható-olvasható problémafelvetés az Ukrajnán keresztül történő olajszállítás leállással kapcsolatban, az egész problémáról csak üzleti-kereskedelmi forrásokból szivárognak részinformációk.
február 17. Marco Rubio elutazik. Kormányzati forrásból is előkerülnek részinformációk a Barátság olajvezeték leállítása kapcsán.
február 18. kormányzati bejelentés olajszállítás Ukrajnán keresztül történő szállításának leállításáról, és az ukrán lépésre történő válaszlépésként a dízelszállítás leállításáról.
Ante Šušnjar posztja ezek után jelenik meg február 18. este 8 óra után. A horvát miniszterelnök posztja nem tartalmaz egyértelmű állítást-álláspontot az Adria vezetéken keresztül történő olajszállításról. Az kétségtelen, hogy az EU szabályok és az USA OFAC-szabályok felemlítése nem számít baráti gesztusnak — viszont a magyar kormányzati álláspont szerint ezen szabályok nem jelentenek akadályt az Adria vezetéken keresztüli orosz olaj szállításának. Meglátjuk, hogy a magyar értelmezést a horvát eljárási gyakorlat mennyire követi.
Külön érdekes lesz látni a horvát belpolitikai vonatkozásokat — a szociáldemokrata Zoran Milanović egész jól kijön Orbán Viktorral és a FIDESZ-el, míg az HDZ-s Ante Šušnjar meg kutya-macska barátsági viszonyban van a velük. Ehhez hozzá kell tenni, hogy a HDZ nagyon középre, sőt néha balra tolódott az elmúlt két évtizedben, össze nem lehet hasonlítani a Franjo Tuđman idején volt HDZ-vel, sokkal inkább hasonlít a német CDU-hoz — amely szintén centrista-baloldalivá vált az elmúlt két évtizedben. Nem véletlen, hogy a horvát politikában kereszténydemokrata-szociálkonzervatív-agrárius ellenzéki HSS is inkább erősödik valamint megjelent a DP, a HS és a Most (magyarra fordítva Híd), amelyek a horvát konzervativizmus-nacionalizmus különféle irányzatait alkotják.