Valerij Zaluzsnij főparancsnok leváltása tektonikus erejű, jelenleg ismeretlen hatású és kimenetelű változás, amely könnyen felboríthatja az enélkül is törékeny ukrán belpolitikai stabilitást. Miért menesztette Volodimir Zelenszkij a főparancsnokot? Milyen nézeteltérések jelentek meg az ukrán katonai stratégiában? Mit tudni az újfőparancsnokról, és mi lesz Zaluzsnijjal?

Bérces Zsolt írása a #moszkvater.com számára

A távozó főparancsnok 1973. júliusában született a közép-ukrajnai Novograd-Volinszkij városában (a várost 2022. júniusában átnevezték Zviahelre). Zaluzsnij egész eddigi életében mintakatonának számított, már a katonai főiskolát is kitüntetéssel végezte el, ezt követően is elég gyorsan haladt előre a ranglétrán, és a különféle vezérkari képzések során is megismételte élenjáró eredményeit.

„Katonai vezetési metódusát kezdetektől fogva nem a szovjet stílusú központosított irányítás jellemezte, hanem a beosztottait felhatalmazó, hatalmat delegáló hozzáállás”

Ez nemcsak a beosztottak körében váltott ki elismerést, hanem a vele kapcsolatba kerülő nyugati tisztek között is, mivel a NATO is hasonlóképpen építette fel az évtizedek során a harcászatát, a II. világháborús német Aufstragtaktik-ot továbbfejlesztve.

Zaluzsnijt 2019. december 19-én Zelenszkij nevezte ki az „Észak” Hadműveleti Parancsnokság élére, majd meglehetősen fiatalon, 2021. július 27-én az Ukrán Fegvveres Erők főparancsnokának. A két ember együttműködése kezdetben zavartalan volt, mint azt mindkét előléptetés is jelzi. Ez a bizalom fennmaradt a 2022. február 24-ét követő első időkben is.

„A tábornok katonai hozzáértése sokszorosan visszaigazolódott, és őt tartották a sikeres védekezés katonai megszervezőjének, beosztottait irányító, szükség esetén segítő, de felhatalmazást, hatalmat a helyi viszonyokat legpontosabban ismerő parancsnoknak delegáló kiváló vezetőnek”

A lehető legnehezebb időkben bizonyított, megállította az orosz támadást, el tudta hitetni a katonákkal, hogy képesek győzni az oroszokkal szemben. A katonai elemzők szerint a rendelkezésre álló erőkkel okosan gazdálkodott, és a megszorult egységeknek időben tudott küldeni utánpótlást, sőt erősítést. Katonai kvalitásai mellett bebizonyosodott jó kapcsolatteremtő készsége, nem zárkózott el az interjúktól, sőt élvezte azokat. Emellett, amennyiben ideje engedte, szívesen állt le közös fotóra civilekkel és kiskatonákkal egyaránt, pár szót váltani velük.

„Érthető, hogy Zaluzsnij közismertségre, sőt népszerűségre tett szert a katonák mellett a teljes lakosság körében. Ezzel párhuzamosan Zelenszkij az ukrán lakossággal és a Nyugattal hitette el, hogy Ukrajna képes megállni a lábán, és a kezdeti döbbenet és jóslatok dacára nem fog elesni. Így Zelenszkij népszerűsége szintén alaposan, a 2022. februári 25 százalék körüli értékről 90 százalék köré növekedett”

Ám a két ember közötti első repedésekről szóló hírek már május hónapban megjelentek az ukrán sajtóban. Állítólag Zelenszkij, illetve az elnöki adminisztrációt vezető és az elnök jobbkezének számító Andrij Jermak fejében felmerült a politikai vetélytárs megjelenésének nemkívánt lehetősége. Ne feledjük, ekkor még rövid háborúval számoltak, és realitásnak látszott a 2023-ra esedékes parlamenti, illetve a 2024-re ütemezett elnökválasztás. Ezt látva a 2022. augusztusi sikeres harkivi ellentámadás után a központi kormányzati kommunikáció inkább már az ellentámadást közvetlenül irányító Olekszandr Szirszkij tábornok szerepét hangsúlyozta. Sokáig nem lehetett azonban tudni, hogy valódi feszültségről, avagy sajtó által keltett műbalhéról van szó. Zaluzsnij népszerűsége okán ugyan tényleg felmerült az esetleges későbbi politikai szerepvállalás, netán elnökjelöltség kérdése is, azonban Zaluzsnij mindig azt válaszolta, hogy ő világéletében katona kívánt lenni, és az is kíván maradni.

„A két ember álláspontja között látványos különbség először Bahmut védelme során jelentkezett”

Ott az elnök, és a politikai vezetés java a politikai szempontok alapján, Bahmutot jelképként kezelve a végsőkig kitartást hangoztatta. Ezzel szemben a tábornok a katonai erő megóvására próbálta a hangsúlyt helyezni, különös tekintettel az oroszoknak a háború kezdetétől meglévő, és Bahmutnál nagyon erősen megmutatkozó tüzérségi fölényére.

„Tovább mélyült az ellentét a 2023-as ukrán ellentámadás során”

Zelenszkij és köre kommunikációjában biztosra vette az ellentámadás sikerét, sokszor már a Krím visszavételét is beharangozták. Ezzel szemben a tábornok folyamatosan jelezte, hogy ilyen sikerhez extrém bravúrra van szükség, várja az erőfölény kialakítását, a fegyverek beérkeztét, valamint azt, hogy támadás más műfaj, mint a védekezés. Az ellentámadás során a nehézségeket látva Zaluzsnij saját hatáskörében a realitásokhoz és a tapasztalatokhoz igazítva többször megváltoztatta a taktikát. Ám ez sem segített, a veszteségek ellenére az ellentámadás kudarcot vallott.

A katonai kudarcot, és az időközben előkerülő politikai nehézségeket (például folyamatos korrupciós botrányok, sorozás szintén folyamatosan napfényre kerülő anomáliái, illetve a NATO-csatlakozás 2023. júliusi Vilniusban történt elutasítása) Zelenszkij rendkívül nehezen viselte, és időről időre „beszólt” Zaluzsnijnak is, felhánytorgatva egyebek mellett az újabb katonai sikerek hiányát. Aztán 2023. augusztusában több botrány után az elnök menesztette a sorozási bizottságok vezetőit, majd közölte, hogy ő már mindent megtett a reform érdekében, és immár Zaluzsnijon a sor, hogy megfelelő embereket találjon a bizottságok vezetőinek. A gond a hangvételen túl az volt, hogy ez a honvédelmi miniszter (akkor még Olekszij Reznikov) felelőssége lett volna, ráadásul Zelenszkij felállított egy kritériumrendszert, hogy szerinte kiknek kell alkotniuk a sorozóbizottságok vezetését.

„Az ilyen szurkapiszkákat Zaluzsnij igyekezett taktikusan hárítani. A tábornok vitathatatlan tekintélye és hírneve töretlen megmaradt mind a katonák körében, mind általánosan az ukrán társadalomban”

Még Bahmut, és az ellentámadás kudarca is némiképp növelte tekintélyét, mivel az ukránok úgy érzékelték, hogy a tábornok igyekszik óvni az emberéletet, és az ellentámadás során a taktikai változtatásokat sem a kapkodás, hanem a józan ész jelének fogták fel.

A helyzet 2023. november 1-ével eszkalálódott, amikor Zaluzsnij a The Economist magazinnak adott interjújában nemcsak zsákutcának nevezte a fronton kialakult helyzetet, de mintegy védekezve azt is jelezte, hogy jelentős erősítés nélkül a helyzet nem fog változni, ez a katonai realitás. Ezután az elnöki hivatal azonnal bírálta a főparancsnokot, először még csak a hivatal helyettes vezetője, Igor Zsovkva nyilatkozott az egyet nem értéséről, még visszafogottan. Ám az események innen elég gyorsan követték egymást.

November 3-án leváltották Viktor Horenko tábornokot, a különleges erők parancsnokát. Horenko szokatlan módon megszólalt a sajtóban, és elmondta, hogy ő is csak a sajtóból értesült a saját leváltásáról, indoklást pedig még a kérése után sem kapott. Zelenszkij nem adott magyarázatot a lecserélésére, Zaluzsnij pedig nem tudott, mivel neki sem indokolták meg a döntést. Végül ezt nagy nehezen a frissen 2023. szeptember 6-án kinevezett Rusztem Umerov hadügyminiszter döntésének, és az ő gyakorlatlan kommunikációjának állították be

„Ám ezt további menesztések követték a katonai vezetés köréből, az ismertebbeket megemlítve november 17-én menesztették Olekszandr Taraszovszkijt, az Ukrán Külföldi Hírszerző Szolgálat vezetőjének helyettesét, majd 22-én Tetyana Osztascsenko vezérőrnagyot, az Ukrán Fegyveres Erők Egészségügyi Erőinek parancsnokát.

„Ezekkel párhuzamosan napvilágot látott, hogy Zelenszkij direktben kommunikál Zaluzsnij kulcsfontosságú beosztottjával, a „Kelet” Hadműveleti Parancsnokság parancsnokával, a már korábban is említett Olekszandr Szirszkijjel”

Ez minden vezetéselmélet alapján lehetetlen helyzetet eredményez, de különösen katonai körökben alkalmas a vezetői tekintély aláásására, a vezető ellehetetlenítésére. Innen igazából már nem volt visszaút, bár magát az ellentétet mindkét fél folyamatosan cáfolni próbálta.

Decemberben a két szereplő között a katonaság szükséges létszáma, a frontcsapatok rotációja, és áttételesen ismét a toborzás-sorozás mikéntje kerültek elő vitapontokként. Végül január 29-én Zelenszkij és Zaluzsnij Rusztem Umerov védelmi miniszter részvételével találkozott az elnöki hivatalban. A találkozó során az elnök megkérte Zaluzsnij, hogy önként mondjon le. Zaluzsnij ezt visszautasította, de megjegyezte, hogy a legfelsőbb főparancsnok, azaz Zelenszkij joga eldönteni, hogy leváltja-e.

„Meg kell jegyezni, hogy a tábornok udvarias formában történt visszautasítása azért szokatlan gesztus volt, indirekt módon jelzés értékű az ukrán közállapotokat illetően”

Zelenszkij ekkor még nem döntött. A halogatásban a pletykák szerint az is közrejátszott, hogy mindkét kiszemelt utódjelöltje, azaz Olekszandr Szirszkij és Kirilo Budanov, a katonai titkosszolgálat vezetője ekkor még nemet mondott a megkeresésre. Ám végül február 8-ára Szirszkij elfogadta a felkérést, és kinevezték. Gyanúsan egybeesik mindezzel Viktoria Nuland január 31-i látogatása is, azonban ez logikai bukfenc, hiszen amennyiben Zelenszkij vele egyeztetni kívánt a leváltásról, akkor két nappal korábban nem kéri meg lemondásra Zaluzsnijt. Ezért Nulandnak talán az utód kiválasztásában lehetett szerepe.

„A leváltás a fényképek és a közlemények tanúsága szerint az ellentétek dacára végül korrektre sikeredett, az államfőtől megkapta az Ukrajna Hőse címet, és az Ukrajna legmagasabb fokú kitüntetésének számító Aranycsillag Érdemrendet is”

A leváltáshoz a politikai és a katonai vezetés stratégiai nézetkülönbsége vezetett. (Míg mások úgy látják, hogy Zelenszkij politikai veszélyt látott a háború hullámán felemelkedő főparancsnokban.a szerk.) Zelenszkij az ellentámadás kudarca után is fenntartotta az „Ukrajna kétségtelenül győzni fog, és minden területét visszaszerzi” álláspontját, és dacára minden külső és belső nehézségnek, továbbra is támadásban gondolkodik. Ezzel szemben Zsaluzsnij a fronton kialakult helyzetre tekintettel a védekező stratégiát javasolta, egészen addig, amíg a fegyverzeti és létszámfölényt nem sikerül megteremteni. Ezen eltérő nézetből két úton lehetett volna kikerülni:

– a politikai vezetés lassan a katonai vezetéshez közelíti álláspontját

– a politikai vezetés új katonai vezetőt keres terveinek megvalósításához, feltételezve, hogy az új katonai vezető új, eddiginél hatásosabb katonai megoldást talál.

„Zelenszkij az új katonai vezető megkeresése mellett döntött”

Azt kell mondani, hogy ezzel 19-re lapot húzott. Hiszen az ukrán gazdaság katasztrofális állapotban van, a katonaállítási-sorozási problémák megoldatlanok, bár az EU pénzügyi támogatása úgy-ahogy megoldódott, de az USA pénzügyi támogatásában nagy kérdőjelek mutatkoznak, sőt végleg elakadni látszik, új katonai felszerelések alig érkeznek Ukrajnába. Ezen problémákhoz járul még az, hogy amerikai elnökválasztási verseny már politikai tússzá tette az ukrán támogatások kérdését illetve az nyári EU-választások után az EU irányvonalában sem vehető feltétlen biztosra az eddigi irányvonal fennmaradása, a Közel-Kelet-i válság már berobbant és állandó bizonytalanság van Kína és Tajvan körül.

„Ugyanakkor az eddigi közbizalmat élvező katonai vezető leváltása újabb problémát teremhet bizalmi krízis formájában a haderő és a politikai vezetés között”

Nagy kérdés, hogy a leváltása után mihez kezd Valerij Zaluzsnij. Jelenleg 50 éves, túl fiatal ahhoz, hogy a nyugdíjas-éveket előrehozva elvonuljon pecázni. A tábornok tekintélyét és hírnevét leváltása nem csorbította, a háború során véghezvitt cselekedetei, megfontolt, igaznak bizonyuló nyilatkozatai alapján változatlanul az ukrán társadalom szemében a leginkább megbecsült, leghitelesebb személy maradt, bizalmi indexe az eget verdesi. Elvileg csak a saját döntésén múlik, hogy elindul-e politikai pályán. E lehetőségnek ellentmond saját korábban hangoztatott elképzelése, mely szerint ő csak katonaként tudja látni magát. Másrészt az ukrán elnökválasztás a béke elérése utánra, azaz eléggé bizonytalan jövőbe tolódott el.

„A volt főparancsnokot a leváltásáról szóló viták során állítólag Zelenszkij két állás ajánlattal kínálta meg”

Egyrészt tavaly június 21., Vadim Prisztajko addigi nagykövet kurta-furcsa leváltása óta üresen áll a londoni nagyköveti poszt. Ennek elfogadása Zaluzsnijnak nagyon kényelmes állást jelentene. Egyben az elnök számára is álom megoldás lenne, hiszen egy potenciális versenytársat/jelöltet eltávolítana a kijevi politika nagyszínpadáról, azaz gyakorlatilag száműzetést jelentene.

Másrészt felmerült az Ukrán Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács vezetői posztja, amelyet jelenleg a szélsőségesen Putyin-ellenes, eredetileg orosz anyanyelvű Olekszij Danilov tölt be. Feltűnő, hogy Danilov az első mintegy 1,5 év harsány megnyilatkozásai után az utóbbi időben szinte elhallgatott. Nem látható azonban, hogy Zaluzsnij az eddigi főparancsnoki pozíciójánál lényegesen jelentéktelenebb állást miért fogadta volna el? Hiszen ebben a pozícióban Zelenszkij közvetlen alárendeltje lenne, akivel előtte majdnem két évig vitatkozott, birkózott.

A kiszivárgott pletykák szerint Zaluzsnij mindkét ajánlatot – amint az logikusan várható is volt – kapásból visszautasította, így nyitva marad a kérdés, hogy mit kezd megnövekedett szabad idejével. Érdemes pár szót ejteni a két, utódként megkeresett személyről is.

„Kirilo Budanov, a katonai titkosszolgálat (GUR) feje még csak 38 éves, így rendkívül fiatal a beosztásához képest”

A háborút dandártábornokként kezdte, ám azóta kétszer is előléptették, jelenleg altábornagy. Fiatal kora és gyors előmenetele további előléptetése ellen szólt, hiszen a hasonló szituációk gyakran szültek rossz vért a tábornok társak között  és vezetett súlyos kudarcokhoz. Budanov ezen eshetőséggel valószínűleg tisztában van, és többek között ezért utasította el a mostani felkérést is. Tavaly nyáron a neve egyébként felmerült a védelmi miniszteri poszttal kapcsoltban is.) Szintén ellene szólhatott, hogy a felderítés, és a kapcsolódó kommandós diverzáns-akciók levezénylése más képességeket igényel, mint a frontcsapatok irányítása. Több forrás szerint kiváló brit kapcsolatai vannak, ami akár Nuland nemtetszését is kiválthatta.

 „A végül kinevezett Olekszandr Szirszkij 58 évesen tapasztalt katonának számít”

Érdekes róla elmondani, hogy Oroszországban, a Vlagyimiri terület Novinki nevű falujában született. Már a szovjet időkben katonatisztként szolgált, megjárta Afganisztánt és Csehszlovákiában is volt. 1993-ban került Ukrajnába, egész pontosan Csugujevbe, zászlóalj-parancsnokként. Remek katona, amit 2022-ben először Kijev védelménél, majd a sikeres harkivi ellentámadásnál bizonyított is. Azonban az elnöki parancsra végrehajtott bahmuti véres védelem, beleértve az ottani katonailag értelmetlen presztízs szempontú ellentámadás is a nevéhez fűződik, sőt a tavaly nyári ellentámadás lebonyolítása során a katonákat nem kímélő, hanem hajszoló parancsnok hírnevét szerezte meg. Emellett „mélyukrán” körökben orosz származása is kételyeket kelthet, ami egyben Zelenszkij árnyékába és támogatására utalja.

„Mindez párosul Zelenszkij iránt már eddig is mutatott, a lojalitáson túlmenő engedelmességével”

Zaluzsnijjal (és Budanovval) ellentétben eddig alig szerepelt a nyilvánosság előtt, ami Zelenszkij számára megint kedvező körülményt jelenthetett. Mindezek alapján nem csoda, hogy az ukrán elnök őt favorizálta új főparancsnoknak. Szirszkij a megbízás elfogadásával mindent Zelenszkijre tett fel, ahogy gyakorlatilag Zelenszkij is mindent Szirszkijre. Szirszkij hezitálása valószínűleg ennek a helyzetnek tudható be.

A közeljövőben számos további tábornok leváltására, lemondására, áthelyezésére és kinevezésére lehet számítani. Az elmúlt mintegy két hétben az ukrán sajtóban sok tábornok neve meg is jelent, hogy Zaluzsnij mellett őket is el kívánják bocsátani. Ám a megjelent nevek nagy száma miatt ezek egyelőre csak találgatások, és nem tényközeli lehetőségek. Emellett valószínű, hogy Szirszkij hozza a saját embereit, illetve Zaluzsnij beosztottai esetleg lojalitásból is le kívánnak mondani.

„A Zelenszkij által a káderállomány megújításaként aposztrofált tisztogatás azzal folytatódott, hogy az elnök felmentette tisztségéből Szerhij Saptala vezérkari főnököt is”

A leváltástól nem függetlenül február 9-én az Egyesült Államok Kongresszusának kétpárti delegációja érkezett Ukrajnába. A Mike Turner republikánus képviselő, a hírszerzési bizottságának elnöke által vezetett küldöttség katonai és pénzügyi megbeszéléseket folytat az ukrán vezetőkkel.