„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„Ami biztos, hogy annak az Ukrajnának, amelyet eddig ismertünk mindenképp vége”
Fotó:EUROPRESS/Daniel LEAL/AFP
A látottak mind a 2008-as grúziai, de még a 2015-ös szíriai eseményektől is nagyban különböznek. Mintha gyakorlatilag a Szaddám Husszein Irakja elleni Sivatagi Vihar hadművelet, illetve a 2008-as dél-oszét háború egyfajta sajátságos keveredése tárulna a szemünk elé. Utóbbihoz hasonlóan ugyanis az Oroszország által elismert államalakulatok kérése kvázi a politikai felhatalmazásként szolgált Moszkva számára az Ukrajna elleni hadművelet megkezdéséhez. Előbbi pedig magát a hadművelet jellegét képezi le.
„Ahogy 1990-ben a Sivatagi Vihar is elsöprő mennyiségi és minőségi koalíciós fölénnyel indult meg Ukrajna ellen, jelen helyzetben is hasonlót láthatunk”
Mint a mellékelt térképen megfigyelhető, Szíriához hasonlóan elsőként precíziós rakétacsapások érték az ukrán katonai infrastruktúrát Iszkander-M ballisztikus, és Kalibr-NK cirkáló rakéták képében. Ezáltal gyakorlatilag a teljes ukrán légierő, légvédelem és flotta megsemmisült, még azelőtt, hogy komolyabb ellentevékenységbe kezdhetett volna Oroszországgal szemben. A veszteségek nemcsak magukra a repülő eszközökre terjedtek ki – beleértve itt a török Bayraktar TB2 drónokat –, de a repülőterekre, kifutópályákra, radarállomásokra, lőszerraktárakra, parancsnoki központokra, egyszóval a komplett katonai infrastruktúrára. Akárcsak a Barbarossa hadművelet idején, az ukrán haderő jelentős része a harcok első óráiban megsemmisült.
Az orosz precíziós rakétacsapások célpontjai. Az elsődlegesen megjelent információkkal szemben nem a városokat, hanem az azok körül található katonai létesítményeket érte csapás
Forrás:Livejournal
„Oroszország szempontjából az elsődleges cél egy minél gyorsabb összhaderőnemi erőkkel végrehajtott villámháború, amely vagy Ukrajna kapitulációjával, és/vagy a jelenlegi ukrán kormányzat, illetve politikai elit bukásával végződik”
Szigorúan hadászati szemmel figyelve az eddig történt eseményeket, Oroszország kiválóan előkészített hadműveletéről van szó, amelyre hosszan készültek, és a döntés sem most, vagy az elmúlt napokban történt. Gyakorlatilag északi, keleti és déli irányból egyszerre indultak meg az orosz harccsoportok, amelyek ellen az ukrán haderőnek esélye sincsen nyílt konfliktusban. E sorok írásakor olyan videók kerülnek napvilágra, amelyek szerint az orosz erők Herszon megyében elérték a Dnyepert, míg Kijevtől mindössze 15-20 kilométerre már orosz helikopterek szállnak. Míg Donbasszban és Harkovban jelentősebb ellenállás tapasztalható az ukrán reguláris erők és szabadcsapatok részéről, addig a déli területeken egymásután adják meg magukat, vagy vonulnak vissza az ukrán hadsereg egységei.
T-72es orosz harckocsi a donyecki területen 2022- február 24-én
Fotó:EUROPRESS/Ilya Pitalev/Sputnik/AFP
„Az orosz akció a precíziós csapásokon túl abban a tekintetben is sajátságos a korábbi szovjet, illetve orosz műveletekhez képest, hogy a hadvezetés igyekszik a harcokat kizárólag az ukrán haderő ellenállást tanúsító egységeire, és a katonai infrastruktúrára összpontosítani”
Ahogy Igor Konasenkov, az orosz védelmi minisztérium szóvivője is fogalmazott, a magukat megadó, illetve ellenállást nem tanúsító ukrán erőket az orosz fél nem támadja. Vélhetően ez azt jelenti, hogy a magukat megadó reguláris csapatokkal nagyobb harcérintkezésre nem kell számítani, ám a különböző jobboldali szabadcsapatok – így az Azov, Jobb Szektor és társai – esetében elkerülhetetlen a konfrontáció.
Ez abban is megjelenik, ahogy a Jobb Szektor ellenőrizte Mariupol állítólag az összes ki és bemeneti lehetőséget lezárta, kvázi erőddé alakítva a tengerparti várost. Mindezek ellenére egyelőre az orosz haderő igyekszik a civil áldozatokat elkerülni vagy legalábbis minimalizálni. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a háborúban nem lesznek civil áldozatok, sőt a harcok intenzitásának esetleges növekedésével ezzel sajnos mindenképpen számolni kell. Nem véletlen, hogy az ukrán lakosság tömegével próbál az ország nyugati területeire, vagy épp külföldre menekülni.
„Rossz kimondani, de a hadi helyzetet elnézve mind a polgári lakosság, mind a haderők részéről a legjobb szcenárió egy minél gyorsabb ukrán katonai vereség lenne. Ezzel ugyanis legalább elkerülhető a felesleges felőrlő vérontás az országban”
Persze, hogy ez után mi következik, azt vélhetően csakis az orosz hadvezetés, és Vlagyimir Putyin tudja. Vélhetően az orosz erők addig nem állnak meg, míg a regnáló ukrán kormányzat a helyén marad, ám kérdés, hogy ezt sikerül-e elérniük. Hiszen bár a precíziós csapások, és ezzel együtt az ukrán katonai infrastruktúra elpusztítása még nem jelenti azt, hogy minden ukrán erő feladná a harcot. Elnyúló, egész Ukrajnára kiterjedő gerilla harcokra pedig Oroszország sincsen felkészülve. Hát még arra, ha esetleg saját területén jelennek meg diverzáns alakulatok. Moszkva pedig, ha egyszer bemegy – és mint látható bement – Ukrajnába, onnan hirtelen nem vonulhat ki, mivel az gyakorlatilag vereségét jelentené.
„A fő kérdés, hogy hol, mikor és hogyan állnak meg az orosz csapatok”
Lehet, a Dnyeper lesz a választóvonal, lehet Kijev, de lehet még ennél is nyugatabbra áll meg az egyelőre úthengerként mozgó orosz haderő. Mindenképp kiemelt célpont a Krím vízellátásában kiemelt jelentőségű Észak-krími-csatorna, amelyet ezen cikk írásának időpontjában állítólag már el is foglaltak az orosz erők. Amint látszik, elsődleges cél a minél nagyobb területi előrenyomulás a városok bekerítésével. Ezen taktika felettébb hasonlít a második világháborúban alkalmazott szovjet katlanokra, amelyek által a városok közti kommunikáció elvágása mellett gyors harctéri győzelem érhető el. Ám nem úgy tűnik, mintha a nacionalista galíciai területekre szívesen bevonulna Oroszország. Kiemelt jelentősége ellenére például Lvovot nem érte találat.
Pancir-Sz1 légvédelmi rendszerek az Észak-krími-csatorna kezdő pontjának számító Kahovszki vízerőmű térségében
Fotó:VK
„Hasonló kérdés, mit takar a beavatkozás megkezdésekor Putyin által emlegetett demilitarizálás, nácítlanítás, és Ukrajna pacifikálása”
Nem lehetetlen a 2014 óta emlegetett, és Putyin beszédében ismét feltűnt Novorosszija projekt felélesztéséről van szó a katonai győzelmet követően. Ez persze nem jelenti azt, hogy a területeket Oroszország magához csatolja. Lehet a Donyecki és Luganszki Népköztársaság mintájára Harkovban, Zaporozsjében, Herszonban, Odesszában és a többi déli-délkeleti területen önálló államalakulatok jönnek létre, amelyek aztán valamiféle konföderációba szerveződnek. Hisz ne feledjük, a donbasszi harcok 2014-es kitörésekor csak egy hajszál választotta el Harkovot is attól, hogy megtartsa saját függetlenségi népszavazását, majd kikiáltsa a Harkovi Népköztársaságot. Az sem lehetetlen, hogy a Vichy Franciaország mintájára egyfajta sajátságos orosz bábállam jöjjön létre a megszállt területeken.
Lehet így fog kinézni az új Ukrajna?
Forrás:Ruexpert.ru
„Ami biztos, hogy annak az Ukrajnának, amelyet eddig ismertünk mindenképp vége”
Röviden nézve egy 8, míg nagyobb perspektívában egy 30 éves kísérlet ért véget. Ám a geopolitikai konfliktusoknak még egyáltalán nincs végük, sőt most kezdődnek. Ez pedig Oroszországnak is fájni fog.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
