„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
A kábítószer birtoklásáért letartóztatott Ivan Golunov oknyomozó újságírót 2019. június 11-én engedték ki Moszkvában fogságából
Fotó:EUROPRESS/AFP/Vasily Maximov
A társadalmi felháborodás meghátrálásra késztette az orosz hatalmat. A Lettországból működő orosz ellenzéki portál, a Meduza újságírója Ivan Golunov ellen megszüntették az eljárást. Az üggyel foglalkozó rendőröket felfüggesztették, és nagy eséllyel fejek fognak hullni, a duma pedig kész újrafogalmazni a kábítószer birtoklásáról szóló törvényt. Az ennek ellenére Moszkvában az újságíró mellett engedély nélkül tüntetők közül 400 tiltakozót letartóztattak, június 16-án azonban már a hatóságok jóváhagyásával demonstrálhatnak. A döntés láthatóan a Kremlben született meg, méghozzá minimum az elnöki adminisztráció vezetőjének a szintjén. A Kreml korrigálta a belügyi szervek túlkapását.
„Csupán arról van szó, hogy a hatalom még Vlagyimir Putyin közelgő szokásos tévés kérdezz-felelek „játéka”, az „Egyenes adásban” előtt le akarta zárni az egyre kínosabbá váló ügyet, avagy a botrány a rendszer megtisztítására készteti a Kremlt? Erre még korai lenne választ adni”
Ivan Golunovot egy héttel ezelőtt Moszkva központjában kora dálután tartóztatták le, miután lakása átkutatásakor a nyomozók kábítószert találtak nála. Elvették a telefonját, csak másnak látogathatta meg az ügyvédje, akinek az újságíró elpanaszolta, hogy a letartóztatása után megverték. Azzal gyanúsították, hogy szintetikus drog volt nála. Golunov tagadta az ellene felhozott vádakat kész volt segíteni a nyomozást, a bíróság azonban augusztus 7-ig házi őrizetbe helyezte. Az újságíró könnyek között nyilatkozott a sajtónak a vádlottak számára kialakított cellában a bíróságon.
A letartóztatás váratlanul nagy felháborodást keltett. Kiállt Golunov mellett az újságíró társadalom, s nemcsak az ellenzéki médiumok, hanem például az RT főszerkesztője Margarita Szimonyjan is. Szolidaritásul három vezető napilap, a Kommerszant, a Vedomosztyi és az RBK a címlapján „Én is Ivan Golunov vagyok” felirattal jelent meg. Az újságíró letartóztatása ellen még egyes kormánypárti képviselők is felszólaltak. Konsztantyin Koszacsov szenátor például külön köszönetetet mondott mindazoknak, akik kiálltak az újságíró mellett. Közben a vizsgálat Golunov körme alatt és a bőrén sem talált kábítószer nyomokat, ujjlenyomata pedig nem volt rajt a szert tartalmazó zacskón.
„Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a kábítószer klasszikus „kompromat” volt, a rendőrök helyezték el a lakásban. Régi módszer ez a kényelmetlen személyek félreállítására. Az is látszott, hogy az ügyhöz semmi köze a Kremlnek, és a szolgálatok alsóbb szintjének akciójáról, durva túlkapásáról van szó, ami azért szintén árulkodó a rendszer működésére nézve”
Golunov tényfeltáró riportjai sem a Kremlt célozták. Írt a moszkvai főpolgármester-helyettes családjának korrupciós ügyeiről, a moszkvai szemét botrányról, a temetési bizniszről, amelyben érintett lehet a belügyminiszter fia és az FSZB két magas rangú tisztje is, s a duma elnöke Vjacseszlav Vologyin környezetének piszkos üzleteiről.
Golunov ügye egy sorba állítható az amerikai üzletember Michael Calvi, a rendező Kirill Szerebrennyikov, a sikkasztás miatt lefogott miniszterek Alekszej Uljukajev, Viktor Isajev, Mihail Abizov, és kormányzók sorának letartóztatásával. Mindegyik eset más és más, s még csak azt sem lehet mondani, hogy a felsoroltak tiszták, ám szemmel látható, hogy nem ezért kerültek a vádlottak padjára. Hanem, mert valakiknek éppen útjában voltak. De mutatják ezek az ügyek az erőszakszervezetek befolyásának érzékelhető növekedését is. Mint ahogy azt is, hogy a rendszeren belüli leszámolások mennyire elterjedtek, és a Kremlnek mennyire ügyelnie kell az erőcsoportok közötti egyensúly megtartására. Fenti ügyek közül nagyobb társadalmi felháborodást ezidáig csak Szerebrennyikov házi őrizetbe vétele keltett, de az is inkább csak a művész körökben.
„A Golunov melletti kiállás mutatja, hogy az újságíró társadalom érdekérvényesítő képessége még a miniszterekénél is nagyobb. Főleg, ha egy liberális kollégáról van szó. Mert bizony senki sem azonosult a most is börtönben ülő baloldali Pjotr Miloszerdovval, nem is beszélve a vidéki újságírókról”
Nem háborodott fel a társadalom a korrupt miniszterek és üzletemberek letartóztatásán sem, még ha az ellenük indított eljárások meglehetősen koncepciósnak is tűntek. Jellemző az üzleti szféra megfélemlítettségére, hogy még a hatalom pártjának képviselője Andrej Makarov is megengedett magának a Szentpétervári Gazdasági Fórumon egy ironikus beszólást. Mint megjegyezte, már harmadik napja tart a fórum, és még egyetlen befektetőt sem tartóztattak le!
A hatalom mostani meghátrálását, vagy inkább gyors kármentését látva felmerül a kérdés, hogy a történtek a rendszer megrendülését jelzik-e? Az össznépi Ivan Golunov alááshatja-e a szimbolikus Vlagyimir Putyin hatalmát? Nos, aligha.
„A rendszert nem ingatja meg néhány ezer tüntető Moszkva belvárosában. Veszélyt a hatalomra az jelentene, ha a munkások vonulnának az utcákra. A milliós tömegek azonban hallgatnak”
Egyrészt ők csak a legvégső esetben mernek az utcára menni, másrészt a szociális helyzet a nehézségek ellenére se olyan rossz, hogy ezt kéne tenniük. A hatalom erre nagyon is ügyel. Egy újságíró, egy rendező vagy egy üzletember letartóztatása pedig a tömeget nem érdekli.
Oroszországban két világ él egymás mellett. Az egyik, a számban jóval kisebb figyeli az országban történteket, aztán a bátrabbak tiltakoznak, kiállnak Golunov vagy Szerebrennyikov mellett, míg a többség, a konformisták pedig morognak, de otthon maradnak. Ezzel szemben a túlnyomó többség, a mély Oroszország sorozatokat néz, a pecázás érdekli, a tévét nézi, és legfeljebb az amerikaiaktra, az ukránokra vagy a liberálisokra haragszik. A hatalomra csak akkor, ha nem tud megélni. De így van ez a világban mindenütt.
A hatalom azonban a Golunov melletti kiállásban megérezte, hogy lépnie, korrigálnia kell, mert ismeretlen, ergo rossz irányba fejlődhetnek a dolgok. Egyelőre azért mozdult meg a társadalom aktív rétege, mert rádöbbent, hogy ő is ott lehetne Golunov helyén. Ha azonban a hatalom nem reagál, akkor a tiltakozók már a felelősök megnevezését, a korrupció visszafogását, végül a cár távozását követelhetik. Néhány ezren tették is, ám ez messze nem kritikus tömeg.
„A történtek azonban egyrészt mutatják, hogy azért a civil társadalomnak Oroszországban is van ereje. Másrészről pedig azt, hogy a rendszer nem merevedett meg, nem távolodott el vészesen a valóságtól, és képes a korrigálásra. A hatalom belátta, hogy „olcsóbb” gyorsan, még időben visszalépni, mint hagyni elfajulni a dolgokat”
Ezzel a Kreml az első számú feladatot megoldotta, a problémát egészében azonban nem. Gondolok itt mindenek előtt az elhatalmasodott korrupcióra, és nem utolsó sorban a hatalmon belüli konfliktusok kezelésére. A politikai átmenet közeledésével egyre elkerülhetetlenebb a belső megtisztulás, a vérfrissítés, egyszóval a rendszer megújításának a kérdése. Már csak azért is, hogy zökkenőmentes legyen a hatalmi tranzit, amelynek kontúrjai még nem igazán rajzolódtak ki. Nem lehet tehát hátradőlni, hiszen a Golunov-ügy jelzés értékű, ám csupán egy a sok közül. Ha csak az elmúlt heteket vesszük, akkor – hogy csak a legnagyobbat szóló eseteket említsük – ott van a Superjet kigyulladása, vagy a Golosz nevű gyermek tehetségkutató show körüli korrupciós botrány. Mindegyik mögött rendszer szintű problémák húzódnak meg.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
