„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
Dmitrij Pavlov tábornok
Fotó:Wikipédia
Nem Pavlov volt a hibás, hanem Sztálin – írja Nyikita Hruscsov az emlékirataiban, amelyben az egykori szovjet vezető azt ecsetelte, miért is döntött úgy 1957-ben, hogy Dmitrij Pavlovot, a szovjet Nyugati Front főparancsnokát rehabilitálni kell. Ám nem a szovjet pártfőtitkár volt addigra az egyetlen, aki szerint a Wehrmacht 1941. június 22-i támadása után Sztálin egy ártatlan katonai vezetőre igyekezett hárítani a felelősséget azért, amiről leginkább ő tehetett.
„De ki is volt Pavlov tábornok, aki az életével fizetett a Vörös Hadsereg kezdeti balsikereiért?”
Az 1897-es születésű Pavlov mind az első világháborúban, mind az orosz polgárháborúban harcolt, azonban a hírnevét nem itt szerezte. Miután elvégezte a Frunze Katonai Akadémiát, a lovas egységekhez került, míg aztán azt a feladatot kapta, hogy a spanyol polgárháborúban – Pablo álnéven – a szovjet harckocsizókat vezesse. Mivel a háborúban sikeres vezetőnek bizonyult, A Szovjetunió Hőse címet is megkapta. Miután visszatért a hazájába, a sztálini tisztogatások után sokat lépett előre a ranglétrán. Így kapta meg 1941. február 22-én az akkor alapított hadseregtábornoki rendfokozatot, amely felett csak a marsallok álltak. Ennél már csak az volt nagyobb megtiszteltetés számára, hogy
„közvetlenül a német támadás előtt egy nappal kinevezték a Nyugati front élére”
Így következett el a Barbarossa-hadjárat első napja, amikor a hitleri Németország irgalmatlan erejű támadást indított a Szovjetunió ellen egy több mint ezer kilométeres frontszakaszon. A belarusz határszakaszon a német középső hadseregcsoporttal négy szovjet hadsereg állt szemben, a 10., a 3. és a 4. a Nyugati Frontról, illetve a 11. az Északi Frontról (a „Front” megnevezést a Vörös Hadsereg használta).
Hogy megértsük Pavlov „hibáját”, tudni kell, hogy miután Németország lerohanta Lengyelországot, Białystokot is elfoglalta, ezt azonban később átengedte a Szovjetuniónak a Molotov-Ribbentrop paktum értelmében. A lengyel város így egyfajta kiszögellés lett a Szovjetunió területén, ami azért is fontos volt, mert a város így a Minszk (így Moszkva) felé vezető út őrzőjévé vált.
„Nem csoda így, hogy a Wehrmachtnak az első célpontjai között szerepelt a város, amit egy bekerítő hadművelettel akartak megszerezni”
Északról a Nyeman folyónál, délről pedig a Bug folyónál a német páncélosok benyomultak ebbe a kiszögellésbe, és körbezárták az orosz seregeket Białystoknál. A páncélosok célja azonban több volt ennél. Azt akarták elérni, hogy találkozzanak Minszknél, és ezzel megakadályozzák az oroszok visszavonulását.
Pavlov tábornok a német támadás megindításakor azonnal parancsot adott az ellentámadásra, hogy a szovjet erők megakadályozzák Białystok bekerítését, a 23-án indított akció azonban nem vezetett sikerre. Ezért Pavlov azt a feladatot adta Boldin tábornoknak – akinek a legendás akciójáról már részletesen is írtunk – hogy a lovassági- és gépesített egységekkel keljen a város védelmére.
„Ahogy az előző, úgy ez az akció is sikertelennek bizonyult, olyannyira, hogy a szovjet erők hatalmas veszteségeket szenvedtek”
Igaz, el sikerült érni, hogy a katonák egy része kitörjön a katlanból és Minszk felé meneküljön. Majd közeledett az újabb német támadás, aminek – mint korábban említettük – az volt a célja, hogy Minszk előtt is bekerítse a szovjet egységeket. Hogy ezt megakadályozza, Pavlov a Scsara folyó mögé rendelte a katonáit, ami viszont már nem volt elég, hogy megakadályozza a második német bekerítési akciót, immáron még mélyebben a Szovjetunió területén.
„Mielőtt viszont befejeződött volna a białystoki-minszki csata, Pavlovot Moszkvába hívták, hogy Zsukov és Molotov számon kérje a veszteségekért. Miután lefokozták – ezzel a Nyugati Front parancsnok-helyettese lett – június 2-án visszaküldték a frontra, azonban itt már nem sok lehetősége maradt, mert két nappal később letartóztatták és Moszkvába hurcolták”
Pavlovot azzal vádolták meg, hogy részt vett egy szovjetellenes katonai összeesküvésben, elárulta a haza érdekeit, megszegte a katonai esküjét, és károkat okozott a Vörös Hadsereg harci erejében. A tárgyalás során Pavlovnak felrótták, hogy a német támadás előtti napon egy kijevi színházban volt előadáson, amit akkor sem szakított meg, amikor jelezték neki a lehetséges német támadást. Hogy mi igaz ebből vagy mi nem, azt utólag már nem tudni, az viszonyt bizonyos, hogy a bírósági vizsgálat megállapította, Pavlov a német támadáskor gyávaságot mutatott, tétlenkedett, amivel összeomlott a Nyugati Front és a fegyverek, illetve raktárak az ellenség kezére kerültek. Továbbá azt is felrótták neki, hogy a visszavonulással lehetőséget adott a németeknek a front áttörésére.
„Pavlovval egyetemben a Nyugati Frontnak több vezetőjét is perbe fogták, majd július 22-én kimondták a halálos ítéletet rájuk. Az NKVD ugyanazon a napon végre is hajtotta az ítéletet, majd Pavlovot és társait egy Moszkva melletti hulladéklerakónál temették el”
Miért folyamodott ilyen szigorú büntetéshez Sztálin? Az ítélet hátterében valószínűleg az a stratégia állt, hogy a szovjet egységeknek semmi esetre sem szabad visszavonulniuk, vagy megadniuk magukat. Sztálin ezzel az ítéletet nyomatékot akart szerezni annak a rendelkezésének, hogy a szovjet katonák sehol nem adhatják meg magukat, és nem vonulhatnak vissza, aki pedig így tenne, arra halálos ítélet vár. Mint cikksorozatunk korábbi részében bemutattuk,
„ez a stratégia óriási hibának bizonyult, mert hatalmas emberveszteségeket okozott a Vörös Hadsereg számára, így idővel már nem alkalmazták ezt a szabályt. Ezzel a szovjet vezetés visszatért a hadászat bevett módszereihez, amelyben nem az adott területek megvédése az elsődleges szempont”
Pavlov rehabilitálására azonban egészen 1957-ig várni kellett, mikor is a Szovjetunió legfelsőbb bíróságának katonai tanácsa hatályon kívül helyzete a korábbi ítéletet, ami alapján a hadseregtábornokot halálra ítélték. Ezzel Pavlov visszakapta a katonai rendfokozatát is, majd 1965-ben a katonának A Szovjetunió Hőse címet is visszaadták, amitől még halála után, 1947-ben fosztották meg.
Nyikita Hruscsov később az emlékirataiban részletesen kitért Pavlovra. Mint írta, annak idején, amikor találkozott Pavlovval, látta rajta, hogy felkészületlen arra a feladatra, hogy a Nyugati Frontot vezesse. Ezt szóvá is tette Sztálinnak, aki viszont nem hallgatott rá, és csak azért is Pavlovot tette meg vezetőnek.
„Hruscsov szerint így a kudarcokért nem is Pavlov volt a felelős, hanem Sztálin”
Később a szovjet történetírás is tisztázta Pavlovot az első napok eseményeiben. A Gorbacsov-korszakban így már a hivatalos álláspont az lett, hogy Pavlov nem volt felelős a vereségek miatt, a neki adott parancsokat pedig senki sem tudta volna teljesíteni.
Évtizedekkel Pavlov és társainak kivégzése után azokra a kitűnő és bátor katonákra emlékszünk, akiket bűnbaknak használtak a Szovjetunióban az első napok vereségeiért.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
