„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Hidegh Márk írása a #moszkvater.com számára
1945. május 8-án Wilhelm Keitel egykori német vezérkari főnök Berlinben aláírja a feltétel nélküli megadást, ami még aznap érvénybe is lépett
Fotó:EUROPRESS/AFP
1945. április 30-án Adolf Hitler és felesége, Eva Braun öngyilkosságot követtek el. A megtört Führer halála előtt az általa egyesített államfői és kormányfői (kancellári) tisztséget szétválasztotta, előbbire Karl Dönitz főtengernagyot, utóbbira hírhedt propagandaminiszterét, Joseph Goebbelst nevezte ki.
Másnap hajnalban az új német kormány megbízásával Hans Krebs vezérkari főnök találkozót kezdeményezett a legendás sztálingrádi hős parancsnokkal, a Reichstag épületét elfoglaló Vaszilij Csujkov vezérezredessel azzal a céllal, hogy megegyezzenek a megadás feltételeiről (holott nagyon messze voltak attól, hogy bármilyen feltételt szabjanak). Mindeközben Dönitz elnök a következő üzenetet küldte a nyugati fronton harcoló egységeknek: „Elvárom a fegyelmet és az engedelmességet. A káoszt, a végromlást csak parancsaim gyors és maradéktalan végrehajtásával kerülhetjük el. Az, aki ebben a pillanatban nem teljesíti kötelességét, rabszolgasorsba és halálba juttatja a német nőket és gyermekeket, gyáva és áruló. A Führernek tett hűségeskü most már az általa kijelölt utódhoz, vagyis hozzám köti mindegyiküket.”
„Vagyis burkoltan kijelentette, hogyha a német vezetés a megadást választja, mindenkinek engedelmeskednie kell. Márpedig Dönitz erre készült”
A Csujkov-Krebs találkozó rövid volt. Ahogy az várható volt, a jaltai megállapodás értelmében a Vörös Hadsereg teljes, feltétel nélküli megadást várt. Ezt akkor még érthetetlen okokból a németek nem fogadták el, így a harc tovább folytatódott. Még aznap Krebs, a Goebbels-házaspár – miután megölték a saját gyermekeiket – öngyilkosok lettek. Május 2-án reggel 6-kor Helmuth Weidling tábornok, a berlini erők parancsnoka megadta magát a szovjeteknek. Hamarosan a már fogságban lévő Weidling üzent a berlini katonáknak és civileknek, a Führer öngyilkosságot követett el és ezzel cserben hagyta népét, a további ellenállás értelmetlen, a harcokat be kell szüntetni. Ezzel a berlini csata véget ért.
„Május 5-én Dönitz felhatalmazza Friedeburg tengernagyot, hogy kezdjen tárgyalásokat az éppen Lüneburgnál tartózkodó Bernard Montgomery brit tábornaggyal a megadásról”
Mivel Montogomerynek nem volt arra joga, hogy az összes német megadásról döntsön, ezért csak az északnyugat-németországi, hollandiai német csapatok – akikkel közvetlen harci érintkezése volt -fegyverletételét fogadta el. Ezért ugyanazon a napon felvették a kapcsolatot Dwight D. Eisenhower főparancsnokkal (későbbi amerikai elnökkel). Május 7-én a franciaországi Reimsben, ahol Eisenhower főhadiszállása is volt, Alfred Jodl vezérezrdes aláírta a feltétel nélküli kapitulációt. Úgy tűnt végleges lezárult ez a szörnyű konfliktus Európában.
„Rögtön azután azonban Sztálin közölte, hogy nem fogadja el a megadást. Állítása szerint a Szovjetunió túl sokat szenvedett a háborúban és a Vörös Hadsereg egészen a német fővárosig eljutott. A legyőzötteknek a szovjetek előtt Berlinben kell aláírnia a dokumentumot”
Itt azért jegyezzük meg, hogy ebben a valóban sok szenvedésben Sztálinnak is nem kis felelőssége volt. Az 1930-as években végbement katonai tisztogatások súlyosan meggyengítették a szovjet katonai képességeket. Az 1937-es 1938-as években három marsallt – Mihail Tuhacsevszkij, Alekszandr Jegorov és Vaszilij Bljuher – végeztek ki az ötből. Ezen kívül 13 hadseregparancsnokot a 15-ből, 8 tengernagyot a 9-ből, 50 hadtestparancsnokot az 57-ből, 154 hadosztályparancsnokot a 186-ból, 25 hadtest komisszárt a 28-ból, valamint mind a 16 hadseregkomisszárt. A Szovjetunió Legfelsőbb Katonai Tanácsának 80 tagjából mindössze 5 maradt. 1937 májusa és 1938 szeptembere között 35 ezer katonatisztet vettek őrizetbe, és 11 ezret küldtek börtönbe vagy lágerbe, így például a későbbi hősöket, Konsztantyin Rokoszovszkijt és Alekszandr Gorbatovot. Ezek a koncepciós ítéletek a Barbarossa-hadműveletben bosszulták meg magukat, amikor az alkalmatlan parancsnokok azt se tudták az első hónapokban, hogy hol vannak, a németek meg hatalmas sebességgel haladtak előre, majdnem Moszkvát is elérve. Nem beszélve a hírhedt 227-es parancsról, ami alapján rengeteg katonájukat küldték feleslegesen a halálba.
„Sztálin érvelése mögött az volt, hogy a Wehrmacht minden idők egyik legbrutálisabb háborúját indította az általuk alsóbbrendűeknek tartott szláv népek ellen. A Szovjetunió összesen 27 millió embert veszített, ennek több mint fele ártatlan civil volt”
Ha csak Leningrádot és Sztálingrádot összeadjuk, a legkisebb számok szerint is 2 millió halottról beszélünk. Voltak települések, amelyeket az egész lakosságukkal együtt egyszerűen letöröltek a térképről, nem beszélve a zsidóirtásról. Egy friss orosz törvény szerint a német megszállást népirtásként kell kezelni. Nem véletlenül. Ennek ellenére nemcsak, hogy megfordította a stratégiai kezdeményezést a Vörös Hadsereg, hanem egész Kelet-Európát elfoglalva eljutott egészen Berlinig.
„A nyugati narratíva a kezdetektől fogva, de különösen 2022 után megpróbálja lekicsinyíteni az orosz fél szerepét Hitler legyőzésében. Így például a Kölcsönbérleti Törvény folyamatos felemlegetésével, túlértékelésével, Normandiát pedig Sztálingrád helyett mint valódi fordulópontot határozza meg”
Az, hogy a Kölcsönbérleti Szerződés fontos volt, később még Sztálin is elismerte, ugyanakkor korántsem ez volt a döntő hatású. Az, hogy a teljes szovjet arzenálban mekkora arányban voltak jelen az amerikai eredetű szállítások, nehéz megmondani. A különböző számítások szerint 5-15 százalékos arányt tettek ki az amerikai eredetű segélyek, járművek. Ez valóban nagy segítség volt, főleg logisztikában, viszont sok nyugati elemző és politikus úgy mutatja be – s ennek nyomán ez rögzül a társadalmakban -, hogy enélkül Oroszország nem tudott volna nyerni. Viszont egyértelműen győzött volna így is, csak nehezebben.
„A Nagy Honvédő Háborút nem ez döntötte el”
A háború első évében több ezer gyárat telepítettek a szovjet hatóságok az Urálon túlra, ahol sokszor végkimerülésig dolgoztak férfiak és nők milliói – ezekben a háború végére a világ egyik legmodernebb fegyverzetét állították össze -, és utána újakat építettek még a meglévők mellé. Ezen kívül az orosz tél, az ép ésszel felfoghatatlan távolságok mind-mind előrevetítették Hitler bukását. Emellett elképesztő, de 4 év alatt 30 millió embert mozgósított a Vörös Hadsereg, akik mindenre elszántan, semmitől sem visszariadva harcoltak Moszkva kapuitól egészen a Reichstag csúcsáig. Ezzel az elképesztő embertömeggel, kiegészülve a modern és szinte végtelen mennyiségben legyártott fegyverarzenállal, valamint kiváló parancsnokokkal, a Vörös Hadsereg lett a hadtörténelem legnagyobb és az egyik legerősebb katonai gépezete.
„Ez a Vörös Hadsereg a háború során a Wehrmacht erőforrásainak a 80-85 százalékát pusztította el. Ezzel a Szovjetunió körülbelül 20 év alatt egy forradalmak, polgárháború és német megszállás sújtotta elmaradt birodalomból globális szuperhatalom lett, és többek között az ekkoriban elért eredmények miatt tekinthető a mai Oroszország is annak”
E miatt is lett a Győzelem Napja szent nap minden orosz számára, és ezért próbálja a Nyugat minél látványosabb eszközökkel kitörölni a mai Európából.
De hogy befejezzük a történetet, 1945. május 8-án megismételték az aláírást, ami moszkvai idő szerint május 9-én hivatalosan is érvénybe lépett. A német vezetés inkább a szövetséges hatalmakkal egyezkedett volna, de Sztálin ekkora már megkerülhetetlen volt.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
