„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”

Zelenszkij lépést vált?

2020. jan. 03.
Stier Gábor

MEGOSZTÁS

Zelenszkij emberarcú újévi köszöntője azt a reményt erősíti, hogy Kijev, ha lassan is, de szakít az eddigi politikával. Persze, azt csak a jövő dönti el, hogy mindez csak színház volt, vagy egy új út kezdete.

Volodimir Zelenszkij rendhagyó újévi köszöntőt mondott #moszkvater

Volodimir Zelenszkij rendhagyó újévi köszöntőt mondott
Forrás:Youtube

Nem klasszikus újévi köszöntővel állt elő Volodimir Zelenszkij. Az ukrán elnök 13 perces üdvözlő beszédében nem arról beszélt, hogy mennyit növekedett a GDP, mekkorát csökkent az infláció. Nem ejtett ki a száján olyan szavakat, mint implementáció vagy diverzifikáció. Normálisan, egyszerűen és érthetően fordult az ukránokhoz, akik a gazdaság növekedésének hiányában legalább emberi szavakra vágynak. Zelenszkij pedig nem hiába színész, azt hozta, amit tőle hallani akartak.

„Ennek első és legfontosabb feltétele, hogy ő legalább tudja, mit várnak tőle az ukránok. Békét, jobb életkörülményeket, és természetesen büszkeséget. Már csak azért is, mert az elmúlt öt évben csak ezt táplálták beléjük, és egy időben már azt érezhették, hogy rajtuk áll Európa sorsa”

Ennek azonban már vége. Ezzel tisztában van Zelenszkij is, így aztán a kötelező hazafias fordulatokon kívül inkább azt próbálta sugallni, hogy az ország egységes, ő pedig egy közülük. Tette ezt elég hatásosan, hiszen azt már nem először látjuk, hogy érzi a nép hangulatát. Most mindenki számára azt a kérdést tette fel a nemzetépítés jegyében, hogy kicsoda is a valóságban. Ismert színészek segítségével próbálta erre megadni a választ, és megszólalt a kisebbségek nyelvén, így magyarul is. A lényeg, hogy mindenki Ukrajna része, és mindenki esendő. Emberi szavak…

„A szokványos újévi köszöntő helyett így egy mini előadást kaptak az ukránok, amely még közelebb hozhatja hozzájuk az elnököt”

Hiszen ez volt a cél, amelyet az év utolsó napjaiban alátámasztott az Oroszországgal megszületett gázalku, és az újabb fogolycsere is. Ezek a normális, emberi szavak sokakat meglephettek, hiszen nem ehhez szoktak. Zelenszkij azt az arcát mutatta, amellyel aratott az elnökválasztáson. Az emberit, és most erre van szüksége Ukrajnának.

„A probléma csak az, hogy eközben tovább viszi a lendület az országot a kirekesztés, a nacionalizmus, a megosztás útján”

Ezt sugallták az év utolsó napjaiban az Ukrán Fegyveres Erők helyettes vezérkari főnökének a szavai, amelyek arról szóltak, hogy az ukrán hadsereg angolul fog tanulni. Amivel nincs is semmi baj. Csakhogy Szerhij Najev indoklásából mind az önérzet, mind pedig a tolerancia hiányzott. Így egyszerre. Elmondása szerint ahhoz, hogy az ukrán katonák NATO-beli bajtársaikkal egyenrangúnak érezzék magukat, feltétlenül szükségük van az angol nyelvtudásra. Az ukrán katona eredetiben kell, hogy olvassa és megértse a különféle dokumentumok szövegét, és mentálisan is fel kell zárkózniuk a nyugati partnerek szintjére. A nyugati segítséggel beinduló nyelvtanfolyamok a sorkatonáktól a tábornokokig mindenkire egyformán kötelezőek. A tájékoztató szerint a szolgálati karrier szempontjából is fontos lesz a nyelvtudás, mert az előléptetéseknél is az angolul folyékonyan beszélők részesülnek előnyben.

„Mindezt olvasva az az ember érzése, hogy az a fránya angol lassan arra kell, hogy elfelejtsék, hol is helyezkedik el Ukrajna. Vagy netán amerikai parancsnokok lesznek az ukrán hadseregben? Persze, jó ha tudnak a katonák is angolul, de ettől még a NATO-tagságról aligha álmodhatnak”

Mindezek után Ukrajna kapcsán 2020-ban is az lesz a legfontosabb kérdés, hogy az ország továbbra is a nemzetközi kapcsolatok tárgya, a geopolitikai játszmák felvonulási terepe marad, avagy végre e bonyolult viszonyok alanyává próbál válni. Az első verzió nem a nemzetépítésről, csupán az igazodási pontok cseréjéről szól. Zelenszkij mintha másról beszélne! Vagy csak színház az egész világ? Meglátjuk! Minden esetre az újévi köszöntő azt a reményt táplálja, hogy ha lassan is, de Ukrajna lépést vált.

MEGOSZTÁS

Stier Gábor
1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.

Hozzászólások kikapcsolva

    KAPCSOLODÓ CIKKEK

    LEGUTÓBBI CIKKEK

    CÍMKÉK