„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Makronóm Intézet
„Svalbardnál a NATO és Oroszország érdekszférái közvetlenül ütköznek, ezért a 2016-os biztonsági doktrínájában Oroszország potenciális tengeri konfliktusövezetként jelölte meg”
Fotó:EUROPRESS/Jonathan NACKSTRAND/AFP
Stefan Hedlund, a svéd Uppsalai Egyetem Orosz és Eurázsiai Tanulmányok Központjának kutatási igazgatója szerint Oroszország növekvő érdeklődése a norvég fennhatóság alatt álló Svalbard-szigetek (más néven Spitzbergák) iránt egyre komolyabb geopolitikai kockázatot jelent Európa számára, különösen az Északi-sarkvidék stratégiai jelentősége miatt. A Kreml kihasználja a Svalbard-szerződés korlátozásait, valamint a norvég katonai jelenlét hiányát, és tartva a szigetcsoport militarizálásától, fokozatosan erősíti jelenlétét a térségben, miközben a NATO válaszképességét és a kollektív védelem hitelességét teszteli.
„A szigetcsoportnak az orosz stratégiai tengeralattjáró-bázisokhoz való közelsége, valamint hírszerzési és katonai előőrs jellege még fontosabbá teszi a területet, hiszen válság idején az orosz északi flotta ballisztikus tengeralattjáróinak át kell navigálniuk a GIUK-átjárón”
A szigetcsoport előnyös helyzetet kínál az Atlanti-óceánra vezető orosz bekötő útvonalak megfigyelésére is. Vannak olyan feltételezések, hogy hallgatólagos megállapodás jöhet létre Washington és Moszkva között, amelyben az USA megkapja Grönlandot, Oroszország pedig a Spitzbergákat.
A Grönland miatti viszály megerősítette Oroszország ambícióit a Svalbard-szigeteknél. A szigetcsoport stratégiai helyzete révén az egész észak-atlanti térség stabilitásában is kulcsszerepet játszik, innen ugyanis – többek között – könnyen ellenőrizhető az oroszok Kola-félszigeten állomásozó atomtengeralattjáróinak tevékenysége.
„Svalbardnál a NATO és Oroszország érdekszférái közvetlenül ütköznek, ezért a 2016-os biztonsági doktrínájában Oroszország potenciális tengeri konfliktusövezetként jelölte meg”
A Svalbard-szerződés szigorú feltételek mellett szuverenitást biztosított Norvégiának. A szigetcsoport demilitarizált övezet maradt, és minden aláíró egyenlő jogokat kapott a kereskedelmi tevékenységekhez. Oroszországot aggasztja, hogy a NATO fontolóra veheti Svalbard militarizálását, ami oda vezethet, hogy hadihajók logisztikai központjaként szolgál, de a longyearbyeni repülőtér is felhasználható megfigyelésére. További aggodalomra ad okot a halászat, mivel tavaly Norvégia a világ második legnagyobb halexportőre volt, de a halállomány nagy része Oroszország közelében lévő vizeken szaporodik.
„Egyesek szerint Washington és Moszkva között hallgatólagos megállapodás lehet érvényben, amelynek értelmében az Egyesült Államok megkapja Grönlandot, Oroszország pedig Svalbardot. Amerikai mintára egy orosz törvényhozó azt javasolta, hogy a szigetcsoportot Pomor-szigeteknek nevezzék át, hivatkozva a történelmi kapcsolatokra”
Moszkva stratégiája illeszkedik abba a mintába, amelyet Ukrajnában is alkalmaz: nemzetközileg kevésbé védett térségekben előbb gazdasági, majd katonai és politikai térnyerés, végül a tényleges ellenőrzés megszerzése. Európának fel kell ismernie, hogy a hibrid fenyegetések elleni védekezés már központi kérdés. A jövőben Európának nagyobb hangsúlyt kell helyeznie az Északi-sarkvidékre, mivel Svalbard jelzi, hogy a térség a biztonság egyik kulcsterületévé vált. Európa nem engedheti meg magának a passzivitást északon, különben Oroszország a csendes térfoglalás logikája mentén újabb lépéseket tesz saját befolyásának kiszélesítésére.
Az írást jegyezte: Mihálovics Zoltán
(Az írás eredetileg a makronom.eu blogon jelent meg, itt olvasható.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
HandaBandy says:
“Várom már, hogy mikor követelik vissza Alaszkát …”
Mert ilyesfélére még nem volt példa a történelem során :-) :-)
Régen nevettem ilyen jót. Jó hír, hogy pl. Romániát is tekinthetjük most már imperialistának.
Tuco says:
Ha kinevette magát, árulja el, mire gondolt azzal, hogy ilyesmire nem volt még példa? Hátha nekem is sikerül egy jót nevetni. 🙂
HandaBandy says:
No, igen. Magyarázni lehet. De humorérzék is szükségeltetik hozzá.
Joe says:
Magyarország is részese a Svalbard-egyezménynek, nekünk is vannak ott jogaink. Putyin nem segítene ? De akár Trump is. Valamelyiknek lehetnénk a strómanja pl. egy bànyànàl.
Tuco says:
Mégis mi a francot keresnénk mi ott?
HandaBandy says:
Mondjuk szenet, rezet, olajat. Úgy amúgy bármit.
Ja, nekünk nem szabad?
Az más.
Tuco says:
Szabad, csak az a kérdés megéri-e. A sarkvidéki nyersanyagkitermelés különleges technológiát igényel, és nem árt némi ezirányú tapasztalat sem. Bár igaz, Sztálin anno megoldotta ezt rabszolgamunkával, de remélhetőleg ez már kiment a divatból…
Török János says:
Olajat, aranyat, gázt, ritkafémeket?
brüsszelita says:
Figyu, ott a Spitzbergák mellett a Ferenc József föld korábban a Monarchiáé volt, mi is benne vagyunk az örökségben, légy szíves nézzél már utána, van-e ott aranybánya! Majd én is utána nézek tényleg így van-e, de nem az ujjamból szoptam, remélem jól emlékszem, szerintem igen.
Tuco says:
Rosszul tudod, sosem volt a Monarchiáé. Egy osztrák-magyar expedíció fedezte fel 1873-ban, de ennyi. Minek kellett volna ez a jeges föld darab a Monarchiának?
Tuco says:
“Vannak olyan feltételezések, hogy hallgatólagos megállapodás jöhet létre Washington és Moszkva között, amelyben az USA megkapja Grönlandot, Oroszország pedig a Spitzbergákat.”
Svalbard sosem volt orosz terület, a Svalbard-szerződést pedig az oroszok is aláírták. Kíváncsiságból megnéztem a linket, és azt találtam amit vártam: ezt csak az oroszok sugallják. Egyébként jellemző az újjáéledt orosz imperialista gondolkodásra, hogy Norvégia és Dánia feje felett nagyvonalúan átnyúlva boltolnák ezt le Trumppal. Persze a kis országokkal szemben könnyű izmozni. Várom már, hogy mikor követelik vissza Alaszkát az USA-tól, vagy Mandzsúriát és Dalian-t (régi nevén: Port Arthur) Kínától… 😄
brüsszelita says:
Nem tudom ki izmozik Grönlanddal, valamint Kanadával, mint 51. tagállammal, bizonyára az orosz medve megint nem bír magával. Megint nagyot akar harapni, még jó, hogy a picinyke Spitzbergákat az USA védelmezi. A vak is láthatja, hogy ki az imperialista, aki ilyet mond Amerikára, az ruszkibérenc Putyinista!
csakafidesz says:
Putyinisták voltunk mindahányan,
S évek szálltak, mint a percek!
Kiontott véred harmatával
Irgalmazz nékünk Jézus herceg!
Tuco says:
Trump. Akivel kapcsolatban csak annyi jót tudok mondani, hogy már csak legfeljebb 3,5 évig lesz az USA elnöke. Egyébként szerencsére úgy tűnik, már elfelejtette ezeket az eszement ötleteket Grönlanddal és Kanadával kapcsolatban.
brüsszeltia says:
Viszont most, hogy a vasárnapi sertésbordán túl vagyok röviden is foglalom a disznóságot: Az USA az egyik NATO tag fennhatósága alatt lévő Grönladért cserébe odaad Oroszországnak egy másik NATO tag által felügyelt területet, az ellenségek mossák kezeiket, illetve a kezet fognak a NATO feje felett. Persze attól még a Svabard szigetek lehetne a NATO érdekszférája – na de azt ki nem szarja le? Esetleg a brüsszelita, merthogy Brüsszel igen, arra a fejemet teszem.
brüsszelita says:
„Svalbardnál a NATO és Oroszország érdekszférái közvetlenül ütköznek”??
Ezt a süket dumát sürgősen felejtsük el, mert legfeljebb Norvégiának vagy az USA-nak lehet a szigetcsoport birtoklása az érdeke, azonban a NATO-nak semmiképp se. Különösen nekünk nem, esetleg Macedóniának, meg a hasonló délvidéki sivatagi halaknak. Persze ha Oroszországot mumusnak kiáltjuk ki az amerikai terjeszkedés ellenében, ahogy azt tették korábban Ukrajnában, és azt NATO doktrinává avatjuk a többség akaratával szemben, akkor igen, viszont megintcsak felvetődik felvetődik a kérdés – ki kezdte? Először – akárcsak Ukrajnában – nem Trump, illetve az USA vetett szemet a Svabaldnál százszor nagyobb területű Grönladra a szintén NATO tag Dánia ellenében? De mint tudjuk, Washingtonban a NATO le van szarva, legfeljebb a hasonló cikkek nosztalgiáznak rajta, és ismét mossák az agyakat egy olyan háborúhoz, de inkább propaganda hadjárathoz, amihez nekünk semmi közünk.