//Visszaszavazták a horvátok a szocdem Milanovićot
Zoran Milanović ünnepli választási győzelmét Zágrábban 2020. január 5-én #moszkvater

Visszaszavazták a horvátok a szocdem Milanovićot

Bárki bármit mondjon, a horvát elnökválasztás eredménye meglepő. Zoran Milanović a szociáldemokrata párt volt elnöke egyszer már letette a garast a horvát politikában, s nem hagyott szép emlékeket maga után. A választók azonban – úgy látszik – gyorsan felejtenek.

Gyetvai Mária írása a #moszkvater.com számára

Zoran Milanović ünnepli választási győzelmét Zágrábban 2020. január 5-én #moszkvater
Zoran Milanović ünnepli választási győzelmét Zágrábban 2020. január 5-én
Fotó:EUROPRESS/Samir Jordamovic/Anadolu Agency

Zoran Milanović négypárti koalíció élén volt miniszterelnök 2011 és 2016 között. Hivatalba lépésekor tett ígéretei, közülük is legfőképpen a korrupció mérséklése és a gazdasági növekedés beindítása, nem teljesültek. A szociáldemokrata politikus kétségtelenül nehéz időkben vette át a stafétabotot. A 2008-ban kirobbant pénzügyi válságot nagy hitelállománya és a lakosság eladósodottsága miatt Horvátország nagyon megsínylette. Országlása – többek között – jelentős adóemelést, új adók kivetését, a közszférában dolgozók bérének csökkentését eredményezte. Neki, ahogy nagy általánosságban az őt támogató SDP-nek sincs sok köze a hagyományos szociáldemokráciához.

„Milanović a neoliberális gazdaságpolitika híve. A hazai közvéleményben és a nemzetközi diplomáciai érintkezésben egyaránt arroganciájáról híres. Vajon mi vehette rá a választókat, hogy most beültessék az államfői székbe?”

Elődje Kolinda Grabar Kitarović, a hivatalban lévő jobbközép kormánykoalíció legnagyobb pártja, a Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) által támogatott, hivatalban lévő elnök minden, többé és kevésbé elfogulatlan kritika ellenére népszerű volt. Második mandátumában is képes lett volna felülmúlni Milanovićot. Jelentős előnnyel vágott neki a kampánynak. Ez azonban fokozatosan apadt, amiben nagy részük volt a HDZ jobbról a politikai középre húzó politikájában csalódott polgároknak, illetve az ő véleményüket megjelenítő jobboldali kispártoknak.

Különösen nagy felháborodást és tüntetések sorát váltotta ki, hogy a kormány aláírta az Isztambuli Konvenciót és az ENSZ Marrakeshi Szerződés néven elhíresült menekültügyi csomagját. Az említett kispártok által támogatott, s harmadik helyre „befutott” jelölt, Miroslav Škoro népdalénekes az első fordulóban a HDZ jelöltjétől vett el szavazatokat. Hívei a második fordulóban, a várakozások ellenére nem Grabar Kitarovićra voksoltak, hanem vagy távol maradtak az urnáktól, ahogyan ez Szlavóniában történt, vagy érvénytelen szavazatot adtak le. Az utóbbiak száma feltűnően magas, 4 százalékot meghaladó volt. Miro Kovač volt külügyminiszter, HDZ-s parlamenti képviselő úgy summázta a kiábrándító eredményt, hogy

„a HDZ szavazó bázisa nyilvánvalóan elégedetlen, mert konzervatívabb politikát vár el, mint amilyen az Andrej Plenković HDZ-elnök vezette kormányé”

A párt csaknem 20 százalékos szavazatvesztése az EP-választáson már jelezte, hogy változtatnia kell. Az első próbatétel a mostani elnökválasztás volt, amelyen a választók, az elnök asszonyt büntették a HDZ, szerintük elhibázott politikájáért. Nagyobb lesz a tétje a másodiknak, az idén késő ősszel esedékes törvényhozási választásoknak. Milanović győzelme mindenképpen jó „hátszél” a baloldalnak.

Mi várható a mostani fordulattól bel- és külpolitikai téren? Az elnöki hatáskör a 2000-ben végrehajtott alkotmánymódosítás révén elsősorban ceremoniális. Van azonban némi beleszólása a kül- és védelempolitikába. Ezeken a területeken Plenković kormányfő kénytelen lesz szorosabban együttműködni vele, de Horvátország továbbra is megosztott marad, elsősorban ideológiailag. A lakosság túlnyomó része hithű katolikus, ami alapvetően befolyásolja értékítéletét és véleményét a szerb dominanciával létrejött „Jugoszláviákról” vagy a partizánharcról stb. Bár a kampány során Milanović elsősorban „normális” országot ígért (a korrupció elleni harcot leszámítva többnyire általánosságban beszélt), ha előveszi miniszterelnöksége egyik leginkább megosztó témáját, az egyneműek házasságát, azzal nem fog hozzájárulni a nemzeti egységhez.

„Helyi elemzők szerint célja nem Plenković eltávolítása lesz a HDZ és a kormány éléről, mert azt megteszi helyette a HDZ, amelyben máris elindult a harc az utódlásért”

Szerencsétlen egybeesés, hogy éppen ez év első félévében Horvátország az Európai Tanács elnöke. Nem kisebb témák kerülnek most terítékre, mint a brexit, a 7 éves pénzügyi keret vagy a balkáni bővítés. A horvát kormány szeretné elérni, hogy a kohéziós célra szánt pénzösszegek ne csökkenjenek, javuljon a külső határok védelme, és mérséklődjön az agyelszívás, amelynek több „új” tagállammal együtt maga is szenvedő alanya. Szükség volna a Plenković-kabinet teljes cselekvő képességére, amelyet immár nemcsak a baloldali ellenzék parlamenti „performance-ai”, hanem a belső hatalmi harc is korlátozhat.

„Milanović elnöki pozíciója az SDP-ben Davor Bernardić, jelenlegi pártelnöknek kamatozhat. Ha létrejön a sokat rebesgetett HDZ-SDP nagykoalíció, amire minden esély megvan, ő ülhet a miniszterelnöki székbe”

A parlamenti választásoktól sok függ az ország gazdasági stabilitása tekintetében is. Jelenleg minden mutató pozitív, és idén 2,5 százalékos GDP-növekedésre számítanak, de sok múlik azon, hogy az utóbbi évek fiskális fegyelme a választások dacára fennmarad-e. Az új államfő igazi céltáblája Milan Bandić zágrábi polgármester lehet. Miniszterelnökként korrupcióval gyanúsította, lecsukatta. Bandić 2005 óta áll a főváros élén, eredetileg SDP-tag volt, 2009-ben azonban kizárták.  Vele szemben Milanovićot elsősorban személyes bosszú fűti (például amiért a mostani kampányban ellenfelét támogatta), de nem elhanyagolható szempont a főváros, mint a legfőbb baloldali szavazó bázis birtoklása sem.

A külpolitikában Milanović határozottabb célokat hangoztatott, így például azt, hogy a 2015-ös migrációs válság idején „megismerte Orbán Viktor igazi arcát”. A HDZ-vezette kormánynak felrótta, hogy a magyar miniszterelnökkel jó kapcsolatokat ápol, s megígérte, hogy ő majd rendezi a viszonyt Magyarországgal.

„Tekintettel arra, hogy 2014-ben Gyurcsány mellett kampányolt Magyarországon, az Orbán-kormány vele aligha számíthat „jó” szomszédságra”

A Szlovéniával fennálló viszony javítása az egyik legfontosabb külpolitikai célkitűzése, mondta. Nem tudni, hogy akarja ezt elérni, hiszen a szábor egyhangúlag utasította el a döntő bírósági határozatot – tehát a baloldal is – a két ország közötti tengeri határról, amit Szlovénia mindenáron végre akar hajtatni. Továbbá ezrével küldi vissza az illegális bevándorlókat Horvátországba, és még folytathatnánk a vitára okot adó  ügyek sorát.  Szerbiával kapcsolatban, ígérete szerint, azon fog munkálkodni, hogy a háborún végre lépjenek túl, s nyissanak új fejezetet a kapcsolatokban. Ezt meg azokkal lesz nehéz elfogadtatni, akiknek szeretteiről – mintegy másfélezer eltűntről van szó – még mindig hallgatnak a szerb hatóságok, de azokkal is, akiknek lakóhelye azon a területen van, amelyre szerb részről változatlanul igényt tartanak, amint ezt a szerb kormány egy stratégiai dokumentumban rögzítette.

MEGOSZTÁS