„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
A kormányfő pártja, a Polgári Szerződés 49,81 százalékot szerzett, így Pasinjan már a harmadik egymást követő ciklusra kapott mandátumot
Fotó:EUROPRESS/Karen MINASYAN/AFP
Az örmény választások igazi tétje nem az volt, hogy az országot 2018 óta miniszterelnökként irányító Nikol Pasinjan nyer-e, hanem mekkora lesz a győzelem mértéke. A kormányfő pártja, a Polgári Szerződés 49,81 százalékot szerzett, így Pasinjan már a harmadik egymást követő ciklusra kapott mandátumot. Ez az eredmény azonban semmiképpen sem értékelhető a bizalom elsöprő és diadalmas megerősítéseként. Pasinjan pártja 2021-ben még majdnem 54 százalékot kapott, míg most az eredmény 50 százalék alá csökkent. Más szóval, a hatalom megmaradt, de a korábbi biztonsági sáv csökkent. A részvételi arány az átlagnál magasabb, majdnem 59 százalék volt, s ha ehhez hozzávesszük, hogy az örmény társadalom meglehetősen heves kampányt követően ment el szavazni az ország jövőjéről, akkor a számok ellenére még kevésbé tűnik egyértelműnek a hatalom iránti bizalom.
„A belpolitikai helyzetet tovább árnyalja, Pasinjan puccskísérlet vádjával házi őrizetben tartja legfőbb ellenfelét, börtönbe záratott négy ellene tüntetéseket szervező püspököt, a kampány hajrájában hat ellenzéki jelöltet tartóztattak le, majd a választások éjszakáján a többi vetélytársát is börtönnel fenyegette meg”
Az örményországi helyzetet jól mutatja, hogy az összes jelentős ellenzéki párt az Alkotmánybírósághoz fordult, követelve a választási eredmények megsemmisítését. Az ok, hogy Gagik Carukjan Virágzó Örményország Pártja a közreadott végeredménye szerint a szavazatok 4 százalékát kapta meg, és bejutott a parlamentbe. Ezután a Központi Választási Bizottság „kiigazított végeredménye” szerint már csak 3,98 százalékot kapott, és nem szerzett mandátumot a parlamentben, ami további helyeket biztosított mandátumok elosztásával a győztes pártnak. Carukjan bírósághoz fordult, amely megsemmisítette az eredményeket néhány szavazókörzetben. A Virágzó Örményországnak azonban így még kevesebb szavazata lett – 3,89 százalék -, s most az Alkotmánybíróság mondja ki a végső szót. Pasinjan azonban meglehetősen harciasan előre jelezte, hogy biztosan nem lesznek új választások. Kampány indul ugyanakkor az összes ellenzéki vezető ellen. „Miniszterelnökként ki fogom irtani őket” – ígérte. S hogy ezek nem üres fenyegetések, bizonyítja, hogy Pasinjan durva átkok közepette nem habozott biztonsági erőket ráállítani még az Örmény Apostoli Egyház vezetőjére sem. Mint ahogy a legnagyobb ellenzéki erő ezt kifogásoló vezetője is házi őrizetben töltötte a teljes választási kampányt. Ha Karapetjan nem oroszbarát politikus lenne, hanem éppen ellenkezőleg, oroszellenes, akkor Nyugaton lelkiismereti fogolynak nyilvánítanák. Robert Kocsarjan pedig hirtelen egy ingatlanügyletekkel kapcsolatos régi büntetőeljárás alanya lett. Karapetjan szerint az ellenzék most egyesül, hogy egységes frontot alkosson Pasinjannal szemben.
„A retorziók sem akadályozták azonban meg az ország leggazdagabb emberét, Szamvel Karapetjant abban, hogy Erős Örményország nevű pártja begyűjtse a legtöbb tiltakozó szavazatot, és az előzetes várakozásokat jóval meghaladó 23,29 százalékos eredményével átvegye Pasinjan első számú kihívójának státuszát a régi ellenzéktől”
Emellett az egykori államfő, Robert Kocsarjan Örményország nevű blokkja 9,94 százalékot kapott, míg Gagik Carukjan Virágzó Örményország pártja 4 százalékot. Legalábbis az első végeredmény alapján. A kormány ellenzéke tehát összesen nagyjából 37 százaléknyi szavazatot gyűjtött be. Ezen belül új helyzetet jelent, hogy a régi ellenzéki struktúra ugyan nem tűnt el, de a tiltakozó választók feletti monopol helyzete megszűnt. Pasinjannak most nemcsak a korábbinál erősebb parlamenti kihívója van, hanem Karapetjan Erős Örményország nevű alakulatával egy új politikai konszolidációs központtal is számolnia kell. Ez egyben esélyt ad arra, hogy megszűnjön a 2018-as fordulat megbosszulása, az orosz kapcsolatok megőrzése, az Azerbajdzsánnak tett engedményekkel kapcsolatos elégedetlenség témái köré szerveződő ellenzék széttagoltsága.
„A választások kiemelt politikai jelentőséggel bírtak amiatt is, hogy ez volt az első megméretés Karabah végső elvesztése után”
Az ellenzék arra a vádra építette a kampányát, hogy Pasinjan megadta magát, engedményeket tett Azerbajdzsánnak, lehűtötte a kapcsolatokat Oroszországgal, ezzel lerombolta az ország biztonságát szavatoló korábbi modellt. A kormányfő ezzel szemben azt hangoztatta, hogy az örmények jövője forog kockán. Fő üzenete az volt, hogy lezárta a fegyveres konfliktust Azerbajdzsánnal, ezzel békés és prosperáló jövőt teremt a Dél-Kaukázusnak. Pasinjan egyenesen úgy fogalmazott, hogy Hegyi-Karabah feladása volt a legnagyobb szolgálata. Az 51 éves, Örményországot egyértelműen a Nyugat felé terelgető politikus igyekezett lazítani az orosz függésen is, és azzal vádolta Moszkvát, hogy nem nyújtott segítséget a Hegyi-Karabahban zajló fegyveres konfliktus idején. Megígérte ugyanakkor, hogy Örményország a választás után is kiegyensúlyozott külpolitikát folytat, és nem akar választani Oroszország és a Nyugat között.
„A választás eredménye nem jelenti azt, hogy az örmények beletörődtek Karabah elvesztésébe”
A több mint ezer éves állam nélküli lét azonban óvatossá teszi őket. Egy örmény mindig elégedetlen a kormányával, mert e történelmi örökségből fakadóan a kormány idegen számára. De az örmények szeretnek panaszkodni is. Így a kampány során a többség inkább a tiltakozásnak adott hangot. Aztán mérlegelt, és mindennek ellenére leszavazott Pasinjan pártjára, mert inkább a jelenlegi út folytatásban érzi nyugalmat, a biztonságot. A társadalom jelentős része Karabah elvesztéséből arra a következtetésre jutott, hogy a korábbi biztonsági rendszer kudarcot vallott, a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete (ODKB) nem nyújtott igazi garanciát, és egy új nagyobb konfliktus a történelmi ellenfelekkel, Azerbajdzsánnal és a mögötte álló Törökországgal még veszélyesebb lehet, mint a Karabah elvesztésének lenyelése, a fájdalmas normalizáció. Ezért aztán ezek a választások többet jelentettek, mint pusztán a kormány és az ellenzék közötti megméretés. Egyfajta népszavazás volt ez az ország irányáról.
„Ezt a döntést alapvetően befolyásolta a béke vágya, de legfőképpen az államiság elvesztése miatti aggodalom”
Az örmények valójában arról döntöttek, hogy fennmarad-e az a politikai és geopolitikai architektúra, amely jelenleg lehetővé teszi a békefolyamat működését. Ez terelte legfőképpen a választókat az érezhető elégedetlenség ellenére is a Nikol Pasinján vezette Polgári Szerződés stabil többségi győzelme felé. Ezt a trendet erősítette az úgynevezett oroszbarát ellenzék széttagoltsága, a legdinamikusabb kihívó politikai mozgásterét korlátozó jogi akadályok, valamint maga a választási rendszer is. De ezt segítette a Nyugat felé történő geopolitikai elmozdulás is, amely érzékelhetően az Európai Unió irányába terelte a közvéleményt, miközben csökkentette Oroszország vonzerejét. A többség úgy gondolta, hogy a jelenlegi helyzetben nem szabad provokálni a türköket, a biztonságot pedig az ukrajnai háborúba belesüppedt Oroszországnál jelenleg inkább képes szavatolni a nyugati blokk. Az a Nyugat, amelynek a szemében a régió geopolitikai helyzete, az áthaladó kereskedelmi folyosók és energiaszállítási útvonalak ellenőrzése miatt alaposan felértékelődött a Dél-Kaukázus. E blokk célja Kína nyomás alatt tartása valamint Oroszország kiszorítása, és ezt a nyomulást Peking és Moszkva egyáltalán nem nézi jó szemmel.
„A térség tehát geopolitikai érdekek ütközőpontjává vált, amely látványosan lecsapódott az örmény választás kampányában is”
Örményország az elmúlt években folyamatosan távolodott Oroszországtól és az általa vezetett integrációs projektektől. Az Európai Unió nyíltan Pasinjan mellé állt. Néhány nappal a választások előtt az Európai Bizottság például bejelentette, támogatási csomagot készít elő a Jereván ellen annak nyugat-, illetve EU‑párti fordulata miatt egyre szigorodó orosz gazdasági szankciók enyhítésére. Ursula von der Leyen személyesen közölte, hogy az uniós támogatási csomag további források kilátásba helyezésével több, mint 50 millió eurónyi pénzügyi segítséget, valamint gyakorlati intézkedéseket tartalmaz az orosz korlátozások által sújtott örmény agrár-élelmiszeripari kereskedelem támogatására. Az Európai Politikai Közösség jereváni találkozóján pedig Örményország vezetése nyíltan deklarálta európai integrációs terveit. Moszkva erre úgy reagált, hogy Örményországnak szuverén joga csatlakozni az EU-hoz, de nem az Eurázsiai Gazdasági Unió számlájára. Az Eurázsiai Gazdasági Unió tagállamai – Oroszország, Belarusz, Kazahsztán és Kirgizisztán – elfogadtak egy közös nyilatkozatot is a szervezet ötödik tagja, Örményország kapcsán, amelyben felszólították a kaukázusi államot egy arról szóló referendum megszervezésére, hogy a jövőben az EU vagy az EáGU tagja akar-e lenni. Mindezt nyomatékosítva Moszkva azzal is megfenyegette Jerevánt, hogy felmondhatják a 2013-ban kötött, vámmentességet biztosító földgáz- és kőolajszállítási szerződést, ha tovább folytatják közeledésüket az EU-hoz.
„Elemzők azonban ennek kapcsán figyelmeztetnek arra, valójában nem arról van szó, hogy az Európai Unió és Oroszország áll szemben egymással Örményországban, hanem arról, hogy az örmény vezetés egyensúlyoz a két hatalom között”
Ezt a tételt erősíti, hogy Örményország folytatni fogja a közeledést a Nyugathoz, azonban nem tervezik megszakítani a kapcsolatokat Oroszországgal. Hogy is tehetné, mikor az energiahordozók tekintetében például teljes egészében Moszkvától függ. Választási győzelme után Nikol Pasinjan kijelentette, hogy Jereván továbbra is az Eurázsiai Gazdasági Unió része marad, és nem szándékozik kilépni a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetéből, bár az ország tevékenysége a szervezeten belül továbbra is minimális.
A parlamenti választások azonban egyáltalán nem zárták le az „új Örményországért” folytatott küzdelmet, mint ahogy Jereván is folytatja a lavírozást Oroszország és a Nyugat között. Már csak azért is, mert ez nem annyira Oroszország és az Európai Unió közötti helyettesítő konfrontáció, mint inkább az örmény nemzetállam építés különböző vízióinak ütközése. Ezek a víziók pedig különböző időpontokban különböző hatalmi központokhoz igazodhatnak, de mindenekelőtt belpolitikai alapokon nyugszanak.
(A cikk eredetileg a Demokrata című hetilapban jelent meg.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater