„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„Orbán csak későn, a veszélyt látva fordult a belpolitika felé, és derekasan végigvitte a kampányt, ám ez már nem segített”
Fotó:Tóth Tibor
Négy egymást követő kétharmados győzelem után nagyarányú vereséget szenvedett a Fidesz–KDNP, és győzelmet aratott az a Tisza Párt, amely két év alatt a semmiből robbant be a magyar közéletbe. Méghozzá nem is akárhogyan, hiszen a Fidesz sorozatos kétharmadai után most ő szerzett alkotmányozó többséget, ezzel akár teljesen le is bonthatja, amit Orbán Viktor 16 év alatt felépített. Közben a liberálisok után a baloldal is eltűnt a politikai térképről, miközben a nemzeti konzervatív Fidesz meggyengülve is viszonylag erős maradt. Bár a paletta jobb szélén a Mi Hazánk parlamentbe jutásával maradt egy törpe radikális párt, a berendezkedés azonban jó eséllyel a kétpárti irányba fejlődik, ami új jelenség Magyarországon. Persze, egyáltalán nem kizárt azért az sem, hogy sem a Tisza Párt, sem pedig a Fidesz nem tud egyben maradni, a nemzeti radikális Mi Hazánk pedig az európai trendeket követve erősödni fog. Hogy merre mozdul el a pártrendszer, az a jövő zenéje, egyelőre az alakuló új kormány lassan kirajzolódó tervei mellett Orbán bukásának okai foglalkoztatják a közvéleményt.
„A vereségnek számos oka van, ha azonban a nagyképet nézzük, akkor azt kell mindenek előtt kiemelni, hogy a Fideszben elfáradt, leépült a visszacsatolás, és az önkorrekciós képesség gyengülése miatt ebből a helyzetből a párt nem tudta kirángatni magát”
Sőt, mintha magát is becsapta volna, és a végsőkig hitt – vagy csak cinikusan elhitette a választóival – a szoros győzelemben. Persze, azért nem volt ez akkora tévedés, hiszen egy arányos választási rendszerben is a Tisza győzött volna, ekkora különbség azonban nem lett volna a két erő között. A legfontosabb azonban az, hogy 16 év után egy folyamatosan hatalmon lévő párton megjelennek a szellemi tunyaság, elfáradás jelei. Eddig bírta Helmut Kohl, majd súlyos vereséget mértek rá, eddig tartott ki Angela Merkel is, aki tanulva mestere sorsából visszavonult, így elkerülte a bukást.
Ám ha jobban ki akarjuk bontani a bukás okait, akkor azt is látni kell, hogy Orbán veresége azért a belső és külső nyomás kombinációjából is fakad. A választások eredményét befolyásolták a gazdasági nehézségek, az ukrajnai konfliktus következményei, valamint Budapest régóta fennálló küzdelme az EU intézményeivel.
„Az inflációs nyomás és a növekvő megélhetési költségek elégedetlenséget tápláltak, miközben hozzáférés az európai forrásokhoz kulcsfontosságú érvvé vált az irányváltás mellett”
A gazdaság a régiós összehasonlításban 2022-ig még tartotta a tempót, aztán jött négy év stagnálás, drámai infláció, valamint az oktatás, az egészségügy és minden más terület állapotának romlása. Az uniós források elvesztése a GDP 3,5 százalékát tette ki. Ennek fényében talán alábecsülte annak a jelentőségét, hogy az Európai Unióval mennyire fontos megállapodni. Persze, az is igaz, hogy egy idő után már inkább Orbán bukására játszva Brüsszel sem törekedett erre. Emellett Nemzeti Együttműködés Rendszere annyira túlterjeszkedett, hogy ezzel elkezdték tönkretenni a gazdaságot. Rontotta a befektetői környezetet, miközben a korrupció nemcsak morálisan, hanem stratégiai szinten is romboló hatást fejtett ki. A Tisza Párt eközben pragmatikusabb programot javasolt, a belpolitikában számos szociális elem fenntartását, de a nemzetközi konfrontáció szintjének csökkentését, a párbeszéd helyreállítását az EU-val, és a befektetési környezet javítását.
A külpolitika is kulcsfontosságú tényezővé vált. Egyrészt azért, mert Orbán Viktor sokáig a globális porondra koncentrált, és hiába építette alapvetően sikeresen a nemzetközi kapcsolatokat, a lakosságot a geopolitikai megfontolásoknál és a kampányra elkoptatott háborús veszélynél jobban érdekelték a mindennapi gondok.
„Orbán csak későn, a veszélyt látva fordult a belpolitika felé, és derekasan végigvitte a kampányt, ám ez már nem segített”
De az Iránnal kapcsolatosan eszkalálódó válság fényében éppen a kampányban visszaütött Budapest és Washington demonstratív közeledése is. Erre a szövetségre támaszkodni kockázatosnak bizonyult a Trump-adminisztrációba vetett bizalom zuhanórepülése miatt. Egyre többen gondolták úgy, hogy a kormány irracionálisan állította szembe magát az európai fősodorral, és erre alapozva az ellenzék sikeresen hitette el sokakkal, hogy a tét a múlt és jövő, Európa és Oroszország közötti választás. Ezt a téves alternatívát erősítette az orosz befolyás tételének erősítésével a Szijjártó és Lavrov közötti lehallgatott beszélgetések, vagy az Orbán-Putyin tárgyalások jegyzőkönyvének közzététele. Ez a narratíva gyengítette, sőt megkérdőjelezte a Fidesz szuverenitásra alapuló külpolitikai alapállását is.
A több mint hárommilliós szavazótábor drámai erodálódását 2022-ben senki sem látta előre. Pedig az elfáradás jelei már akkor is megmutatkoztak, de Márky-Zay Péter botladozása, az ellenzék múltban ragadása, de főképp a háború jelentette sokk akkor még megmentette a Fideszt.
„A valódi törés egyértelműen 2024-ben következett be”
Mint Szabó Andrea szociológus megjegyzi, hosszú évek alatt politológiai értelemben egyfajta „apakép” alakult ki Orbán Viktorról, ami azért tudott ilyen drámai mértékben szertefoszlani, mert a 2024. február 2-án kirobbant kegyelmi ügy pontosan annak az erkölcsi alapját kezdte ki, amire a karizma épült. A kegyelmi botrány volt az a pont, ahol ez a kép látványosan mállani kezdett. Ahogy Csizmadia Ervin politológus fogalmaz, az ilyen hosszú ideig regnáló pártok megrendüléséhez kell egy trendfordító esemény, ami adott esetben a végzetes lavinát elindító, a kormányzóképességen sebet ejtő kegyelmi ügy volt. Ez a fordító pont egyre inkább kezdte kifejteni a hatását, így a Fidesz kormányzásának egyre kevésbé volt hitele. Orbán Viktor nem tudta megakadályozni egy tisztán erkölcsi természetű válság kialakulását, és a botrány után kommunikációjában is kifejezetten rosszul szerepelt.
„A Fidesz innentől leszálló ágba került, nem tudta diktálni a trendet”
Márpedig a rendszer egyik alappillére volt a közbeszéd alakítása, vagy ahogy Sík Endre szociológus ezt megfogalmazza, a közvélemény folyamatos „testreszabása”. Ennek az információs stratégiának a középpontjában az állt, hogy a kormány megvédi a magyar népet. Ez a „morális pánikgomb” azonban – főleg, ha sokat használják – egy idő után kifullad. A Fidesz a jól karbantartott ellenségképek mellett – Soros György, Gyurcsány Ferenc – folyamatosan felmutatott újakat, így a migránsokat, majd a háborút, végül Ursula von der Leyent és a háborút. Ám ami működött 2018-ban és 2022-ben, az 2026-ban már nem. Egyrészt az emberek nem akarnak folyamatos rettegésben élni, másrészt a háborút megszokták, az mégoly mély válságban is lévő Európai Unióban pedig a kétségkívül fakuló „nyugati álmot” akarták látni. Eközben a másik oldalnak a Fidesz plakátjaira ráfújt rettegtetése a szivárgó, környezetszennyező akkugyárakról „erkölcsösnek” bizonyult. Mint ahogy a jelek szerint jó volt rettegni attól is, hogy a Fidesz nem tartja meg a választást, elhalasztja a választást, elcsalja a választást, és nem adja át a hatalmat. Mindegyikről bebizonyosodott, hogy hazugság, miközben a háború csak dúl, az EU pedig mélyrepülésben van. Így lett az igazságból métely, a hazugságból meg morál.
„A Fidesz, ha némi fáziskéséssel is, de a 2024-es európai választások után már érzékelte a veszélyt, ám nem tudott időben váltani, és a kampány is a régi klisékre épült. Így elvesztette a lendületet, és egyre kevésbé uralta a <néplelket>”
Látványosan nem tudta a Fidesz megszólítani a fiatalokat. A 35 év alattiak döntő többsége a nagy civilizációs kérdésekben nem ért egyet a leköszönő kormánnyal. Ez jelentős részben összefügg azzal, hogy a Fidesz későn ismerte fel az online tér és a közösségi média erejének, az érzelmekre alapuló kommunikációnak a jelentőségét. A fiatal generáció olyan mértékű manipulációnak van kitéve, amellyel szemben még a legintelligensebbek immunrendszere sem lép működésbe. Mások szerint a Fidesz jobban tette volna, ha nem itt, hanem a való világban kezd hálózatépítésbe, hiszen a közösségi médiákban a hozzáférés kulcsa épp az ellenfelei kezében van. E vélemények szerint nem is Magyar Péter, hanem a Meta nyerte meg a választásokat. Az igazsághoz tartozik azonban az is, hogy a Fidesznek a digitális térben folytatott kampánya alapvetően kontraproduktív volt. Ahogy a Fidesz kampányfőnöke, Orbán Balázs fogalmazott, a Tisza Párt a gazdasági nehézségek miatt kialakult protest hangulatban – elvitathatatlan külföldi titkosszolgálati segítséggel és a közösségi médián keresztüli beavatkozással – tudott megerősödni. A sikerhez ugyanakkor hozzájárult az elmúlt 16 év valós hibáinak bemutatása és a jelentős terepmunka is.
„Ráadásul a Fidesz a korábbi keretekből, rutinokból kilépő alternatíva megjelenésével sem igazán tudott mit kezdeni”
Így aztán 2026-ra Orbánt egyes választók már nem tekintették egyedüli vezetőnek. Egyre inkább beszorulva egy visszhangkamrába, egy nem elhanyagolható, ám mégis csak fogyatkozó tábor vezérévé vált. A rekord részvételi arány és a Tisza javára elért nagy többség pedig azt mutatja, hogy a tiltakozási potenciál kumulatív volt. Az elégedetlenséget Magyar Péter politikai tőkévé tudta konvertálni. Mert az „új messiás” körül közben egy népmesei hős – fiatalabb, erősebb, országot járó alak, aki a nép között van – karizmája kezdett formálódni. A Fidesz második-harmadik vonalából kiugrott Magyar Péter jól ráérzett a pillanatra, és a kegyelmi ügy adta erkölcs legitimációját politikai tőkévé tudta konvertálni. Gyorsan párttá szerveződtek, felszámolta az ellenzék széttagoltságát, és megosztó személyisége ellenére lényegében sikeresen alakította maga köré a Tisza Pártot.
Közben – jegyzi meg a már említett Csizmadia Ervin – a csalódott fideszeseknek üzenve elhitette, hogy ő lényegében az eredeti, a „tiszta” Fidesz. Az is mondhatnánk, hogy Orbán Viktor korrupció nélkül. S tette ezt sikeresen. Azzal ugyanis a rá szavazó 3,3 millió magyarból senki sem törődött, hogy egész életében a Fideszből élt, állami pozíciókban építette a karrierjét, a Nemzeti Együttműködés Rendszerében lett jóléte, miközben most úgy adja el magát, mintha kívülről jött volna. Ez persze nem jelenti automatikusan, hogy jobbközép kormánya lesz Magyarországnak. A kormány irányvonalának alakításához ugyanis lesz még néhány szava a győztes elit globalista és főképp a rendkívül hangos liberális szárnyának is. Komoly kihívás egy ilyen heterogén erőt egyben tartani. Főképp úgy, ha kilép a képből a tábort összetartó ellenség. Egyelőre inkább azt mondhatjuk, hogy Magyar Péter tényleg konzervatív indíttatású, ám megszólalásai alapján inkább populista technokrata. Előnyére válik, hogy politikai előéletéből következően nemcsak érti az ellenfelét, de igyekszik is átvenni a Fidesztől mindazt, amit hasznosnak lát.
„Mondjuk ki, sok tekintetben utánozza Orbánt”
A magyar társadalom önmagát is meglepte az eredménnyel. Sokan csak a választás napján vagy az eredmények láttán szembesültek azzal, hogy mennyien gondolkodnak hozzájuk hasonlóan, csak korábban nem merték kimondani.
(Az írás eredetileg németül az Apolut.net portálon jelent meg.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
