„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”

Vesztésre áll Jereván a zangezuri játszmában

2024. júl. 21.
Stier Gábor

MEGOSZTÁS

Egyre többe kerül Nikol Pasinjannak a nyugati nyitás. Ennek jegyében Jereván lényegében lemondott Hegyi-Karabahról, és az úgynevezett Zangezuri-folyosó miatt szép lassan elveszíti a délkelet-örményországi Szjunik régiót is. Ezután az is kérdéses, hogy a hatalom meddig marad a kezében.

„Ezen a részen keresztül futna a türk országokat összekötő folyosó a Tien-Santól egészen Európa határáig” #moszkvater

„Ezen a részen keresztül futna a türk országokat összekötő folyosó a Tien-Santól egészen Európa határáig”

Az úgynevezett Zangezuri-folyosó megnyitása az örmény-azeri békemegállapodás felé. Erről a török elnök beszélt a minap, és Erdogan ennek kapcsán nem zárta ki, hogy egy mindenre kiterjedő megállapodás után Ankara újra megnyithatja Örményországgal közös határát. De nem csak az azeri és a török elnököt érdekli a folyosó megnyitása.

„Ezt jelzi a térségben látványosan élénkebbé vált diplomáciai mozgás. A közelmúltban egymásnak adták a kilincset az örmény fővárosban a nyugati politikusok”

Jerevánban járt az amerikai külügy térségi megbízottja, Nina Hachikjan, őt követte a román nagykövettel egyidőben az Európai Unió megfigyelő missziójának a vezetője. De csupán az elmúlt két hétben Jerevánban tárgyalt és felkereste a Szjunik régiót Samantha Power, az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynökségének  (USAID) vezetője, valamint a külügy helyettes államtitkára is. A USAID-ről tudni kell, hogy a nemes humanitárius feladatok ellátása mellett a mindenkori amerikai kormány indirekt hatalmi eszköze is.

„E nagy mozgás a Szjunikon át haladó úgynevezett Zangezuri-folyosó kérdésének közelgő eldőléséhez kötődik”

Korábban Jereván határozottan tiltakozott a megépítése ellen, az örmény sajtó szerint azonban az ellenállását rég feladta, a szjuniki régió gyakorlatilag már átengedte a folyosónak, és a hatalom csupán az alkalomra vár, hogy „legalizálhassa” az új határokat. Az azeri védelmi minisztériumban már be is mutatták a folyosó nyomvonalát. A folyosó megnyitása azonban Nikol Pasinjan miniszterelnök egyre ingatagabb hatalma szempontjából kockázatos lépés, ezért az amerikaiak igyekeznek felkészíteni az örmény társadalmat a történelmi változásokra, magyarán az Azerbajdzsánnal a győztes Baku feltételei szerint kötendő békemegállapodásra.

„Azzal, hogy a karabahi kérdés eldőlt, és ez a hegyvidéki terület teljesen átkerül Azerbajdzsánhoz, a geopolitikai értelemben fontos Zangezur-folyosóra terelődik a figyelem”

A kicsiny örmény terület szerepe azért értékelődik fel, mert két türk nép közötti közvetlen összeköttetést akadályoz meg. Törökország és Azerbajdzsán régóta erős szövetségesi kapcsolatot ápol egymással, és arra törekednek, hogy a politikai és gazdasági kapcsolatok mellett közvetlen fizikai összeköttetés valósulhasson meg Baku és Ankara között. A két ország egy rövid határszakaszon határos egymással Nahicsevánnál. Ez a terület viszont Azerbajdzsán exklávéja, vagyis térben elszakított, teljesen különálló országrésze, amelynek sem vízi, sem szárazföldi közvetlen kapcsolata sincs Bakuval.

Ilham Alijev azeri elnök már régóta követeli a Baku számára stratégiai fontossággal bíró folyosó megnyitását, amelynek kialakításába a 2020. őszi 44 napos háborút lezáró békemegállapodásban szerinte Jereván beleegyezett. Nikol Pasinjan örmény miniszterelnök ezzel szemben sokáig azt kommunikálta, kizárt dolog az Örményországon áthaladó folyosó létrehozása. A folyosó konkrétan nem szerepel a 2020-as békeegyezményben, ám az egyértelműen „ki lett jelentve”, hogy lennie kell szárazföldi közlekedési kapcsolatnak Azerbajdzsán és Nahicseván között.

„Így csak idő kérdése, hogy a biztonságát eddig garantáló Moszkvától elforduló Jereván torkán mikor tuszkolja le Baku az általa csak Nyugat-Azerbajdzsánként emlegetett déli és keleti örmény területek elvesztését”

Ahogy Alijev egyszer fogalmazott, a szovjet kormány 1920 novemberében hozott döntése, amely Nyugat-Zangezurt – a mostani Örményország keleti és déli területeit – a mi történelmi földünket, elválasztja Azerbajdzsántól, és átadja Örményországnak, a török világ földrajzi szétválasztásához vezetett. Ebből is kiviláglik, hogy az azeri követelések, akárcsak az első világháború utáni káosz éveiben, úgy most is jócskán túlmutatnak pusztán Karabah kérdésén, és immár egy egységes türk szárazföldi korridor létrehozását célozzák meg a Kaszpi-tengerig, majd onnan áttételesen egészen Közép-Ázsiába. Ezzel lehetővé válna a török befolyás kiterjesztéseként létező évtizedes Nagy Turán projekt megvalósulása.

Amennyiben Jereván elvesztené ezeket a területeket, úgy létrejöhetne a szárazföldi összeköttetés nem csupán Nahicseván és Azerbajdzsán, de Azerbajdzsán és Törökország között is, egy összefüggő türk korridort alkotva Ankarától Bakuig, kompos átkeléssel Közép-Ázsiába. Az apró, jelentéktelennek tűnő szjuniki – azeri nyelven zangezuri – terület tehát tág geopolitikai kontextusban nagyon is fontos.

„Ezen a részen keresztül futna a türk országokat összekötő folyosó a Tien-Santól egészen Európa határáig”

E folyosó létrejötte Örményország számára a teljes kapitulációval érne fel, de Irán szintén rossz szemmel nézi a pántürk kapcsolatok alakulását. Egyrészt azért, mert ez elvágná előle az északi irányba vezető kereskedelmi utakat. De ahogy Teheránban fogalmaztak, a Zangezur-folyosó alapot fog nyújtani a NATO számára, hogy tartsa fenn jelenlétét a régióban és nemzetbiztonsági fenyegetést jelent a térség országaira.

Azerbajdzsán és Törökország számára a folyosó megnyitása egyértelmű nemzeti és geopolitikai érdek. A közép-ázsiai volt szovjet köztársaságok számára is kiemelt fontossággal bír a projekt, hiszen fizikailag is közeledve a türk világ központjához, valamelyest kiszabadulnának a jelenlegi kínai és orosz szorításból.

„Jereván balszerencséjére ez esetben a nagyhatalmi érdekek is jelentős mértékben egybevágnak a regionális érdekekkel”

Így nem csak kereskedelmi érdekektől vezérelve, de az Egyesült Államok is szorgalmazza a folyosó megnyitását. Már csak azért is, mert ezzel szerinte Oroszország még inkább kiszorul a régióból, miközben Örményország nyugat felé fordításával a Kína és Európa közötti kereskedelmet is ellenőrizni lehet. Kínának sincs ellenére a projekt, hiszen része lehet az Európa felé vezető szállítási utaknak. Peking számára ráadásul a Középső folyosó kiemelt fontosságú, ez az egyik legfontosabb kelet-nyugati közlekedési folyosó az Övezet és Út kezdeményezés (BRI) egyik részeként.

Moszkva nem igazán érdekelt a türk világ erősödésében, ám nem állt ki az örmények mögött. Ez magyarázható Pasinjan egyre látványosabb oroszellenességével, ráadásul nem érdeke megrontani a kapcsolatokat Azerbajdzsánnal. S persze azt se felejtsük el, hogy leköti az ukrajnai háború is. Moszkva emellett úgy gondolja, hogy gazdasági értelemben még hasznot is húzhat a projektből. Emellett tény, hogy azzal inkább meg tudja tartani a kapcsolatait, ha nem akadályozza a projektet, hanem inkább egy felülről lefelé vezérelt gazdasági rendszer létrehozását szorgalmazza.

„Így aztán Örményország lényegében egyedül maradt, és a felerősödő tiltakozásokat nézve Pasinjannak immár a hatalom megtartására kell összpontosítania”

Hazai pozícióinak a megingása nem meglepő. Sokkal inkább az az érthetetlen, hogy a 2020-as vereség ellenére magabiztosan megnyerte a választásokat. Annak ellenére, hogy Örményországot rendívül nehéz helyzetbe hozta. Lényegében feladta Karabahot, pedig még a 44 napos háború előtt is lett volna lehetősége ennek az elkerülésére. Ilham Alijev ugyanis állítólag még ekkor is tett egy ajánlatot, Jerevánnak, amelyben a Karabah körüli azeri területeket követelte vissza, Karabahnak pedig nemzetközi garanciák mellett autonómiát adott volna. Pasinján azonban a megegyezés helyett az időt húzta, ezzel lényegében a háborút választotta,  amelyet aztán csúfosan elvesztett. Közben a térségbeli országokkal is megromlott Jereván viszonya.  Tudatosan lazította a kapcsolatokat Oroszországgal, közben pedig Moszkvát hibáztatta Karabah elvesztéséért. Úgy tűnt, hogy a nyugati fordulat oltárán még Hegyi-Karabahot is beáldozta. Hátat fordított az Örményország biztonságát garantáló Moszkvának, felfüggesztette az ország tagságát a Kollektív Biztonságio Szerződés Szervezetében (ODKB), és a több ezer kilométerre lévő Franciaországtól és az Egyesült Államoktól várja a segítséget. Közben Azerbajdzsán Törökországgal a háta mögött szépen lerendezte a karabahi kérdést, és érthető módon megnőtt étvággyal immár a Zangezuri-folyosót is megnyitja. A hibát hibára halmozó Pasinjan számára pedig már nem a hatalom megtartása, hanem Örményország léte a tét. Valójában csak abban bízhat, hogy Baku nem feszíti túl a húrt, és megelégszik a türk világ számára stratégiai szempontból fontos Zangezuri-folyosó megnyitásával. Mert az orosz energiahordozók kiváltása miatt a Nyugat most sok mindent elnéz a felértékelődött Azerbajdzsánnak, ám Örményország további területveszteségeit és destabilizálódását már nem nézné karba tett kézzel.

MEGOSZTÁS

Stier Gábor
1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.

Hozzászólások kikapcsolva

  1. Moszkva nem hogy nem állt az örmények mögé az elmúlt évek során, de egyenesen Moszkva-Baku tengelyt építésébe kezdett.
    Ez a Nikol Pasinjan egyszerűen tragikus. Dumálni tud — az hogy a kommunikációhoz ért, nem csoda, hiszen eredetileg újságíró volt. De képessége ennyiben ki is merül, geopolitikát tekintve tragikus. Úgy néz ki, még a földrajzhoz sem ért — a környezetében lévő országokkal képtelen stabil kapcsolatot kiépíteni, cserébe a többezer kilométerre lévő Franciaországtól és USA-tól vár, sőt követel segítséget. Állítólag 2020. nyarán (még a 44-napos háború előtt) Ilham Alijev ajánlatot tett Pasinjannak, amit az örmény elnök elutasított, Az ajánlat részleteiről csak találgatnak, de kb, az volt benne, hogy a Karabah körüli azeri területeket kérte/követelte vissza, Karabahnak viszont nemzetközi garanciák mellett autonómiát adott volna, talán még Karabah örméyn nevébe (Arcah/Artszah) is beleegyezett az ajánlatban. Alijev az a tárgyalás során jelezte, hogy az elutasítás esetére háború következik. Pasinján a semmitmondás formájában az időhúzással próbálkozott, ezzel gyakorlatban a háborút választotta — amelyet csúfosan elvesztett.

KAPCSOLODÓ CIKKEK

LEGUTÓBBI CIKKEK

CÍMKÉK