Az Európai Unió Ukrajna-politikája a legjobb esetben csupán megbízhatatlanná teszi az EU-t, a legrosszabb esetben pedig akár szét is eshet. Erre mutat rá Michael von der Schulenburg, az ENSZ volt diplomatája és Hans-Joachim Funke német politológus. Véleményük szerint az ukrajnai katonai helyzet, és az Egyesült Államok látható kivonulása ebből a háborúból esélyt jelenthetne az EU számára arra, hogy végre kezébe vegye a sorsát. Michael von der Schulenburg és Hans-Joachim Funke írása a Moszkvatérnek. Magyarra Péli Éva fordította.

Michael von der Schulenburg – Hans-Joachim Funke írása a #moszkvater.com-on

Az ukrajnai katonai helyzet romlása, és az Egyesült Államok fokozatos visszavonulása ebből a háborúból olyan helyzetet teremtett, amelyben az Európai Uniónak át kell vennie a vezető szerepet a megoldás keresésében.

„Valószínűleg a második világháború vége óta először lenne ily módon az Európai Uniónak lehetősége arra, hogy az Egyesült Államok geopolitikai megfontolásaitól függetlenül vezető szerepet vállaljon Európa sorsának meghatározásában egy olyan kulcsfontosságú kérdésben, mint az európai háború és béke”

Az ember azt várná, hogy az EU, amelyet egykor saját érdekből békeprojektként hoztak létre, be fogja bizonyítani, hogy ebben a helyzetben is méltó arra a szerepre, ami eredetileg neki volt szánva. Aggasztó ugyanakkor, hogy nem ez a helyzet. Éppen ellenkezőleg! Miközben az amerikai politikai elitben egyre intenzívebbé válnak a felhívások a tárgyalásokra Oroszországgal, az EU és szinte minden tagállamának kormányzó politikusai pontosan az ellenkező utat választják, és az egyre durvább háborús felhívások, valamint egyre irracionálisabb és értelmetlenebb katonai fenyegetések csapdájába esnek.

„A háború alapjául szolgáló problémák diplomáciai megoldásának lehetőségét még csak nem is veszik figyelembe”

A nagy holland újság, az NRC, amely a német médiához hasonlóan eddig a háború folytatásának támogatója volt, néhány nappal ezelőtt figyelmeztető írást tett közzé „Hollandia alvajáróként csúszik bele egy új világháborúba” címmel. Ez a figyelmeztetés minden bizonnyal az egész EU-ra vonatkozik.

„Lehetséges, hogy az EU politikai elitje hamis önelégültségből kockáztatja Európa bukását?”

Az Egyesült Államok búcsút vesz az ukrajnai háborútól

Idén Joe Biden elnök azzal kezdte az Unió helyzetéről szóló beszédét, hogy ismét teljes támogatást ígért Ukrajnának. Csakhogy ezúttal ezek üres szavakként hangzottak. Két másik megjegyzése valószínűleg sokkal fontosabb volt a beszédében. Először is hangsúlyozta, hogy semmiképpen sem fog amerikai katonákat küldeni az ukrán földön zajló háborúba, másodszor pedig megismételte, hogy csak Ukrajna tudja megállítani Oroszországot. Biden arra nem tért ki, hogy Ukrajna hogyan tehetné ezt meg két évnyi háború után, amelyért az ukránok máris hatalmas véráldozattal, és országuk nagy részének elpusztításával fizettek. Arról sem beszélt, hogy az amerikai támogatás milyen formában történne. Ezért érthető, hogy az ukrán elnök felesége miért utasította vissza Biden elnök meghívását az amerikai kongresszusban tartott beszédére.

„Az ukránok, és különösen Volodimir Zelenszkij elnök, bizonyára érzik, hogy az Egyesült Államok átvágta őket. Hiszen miközben az ukrán fegyveres erők egyre súlyosabb veszteségeket szenvednek, Washington már hat hónappal ezelőtt lényegében leállította az Ukrajnának nyújtott pénzügyi és katonai támogatását”

Az amerikai képviselőházban ehhez már nincs meg a többség. Még a nemrég – szinte egy időben Biden beszédével – elfogadott, a következő hat hónapra érvényes rendkívüli költségvetésben sem tesznek egy szóval sem említést Ukrajna támogatásáról. Ez a rendkívüli költségvetés áthidalja az Egyesült Államok költségvetését lényegében az elnökválasztásig, amelyben Donald Trumpnak most komoly esélye van arra, hogy ismét az Egyesült Államok elnöke legyen.

„Abból, ami eddig róla ismert, levonhatjuk, hogy az ukránokról és az európaiakról tudomást nem véve tárgyalhat Vlagyimir Putyin orosz elnökkel az ukrajnai háború befejezéséről. De nem csak Trump lehet az, aki az ukrajnai háború befejezésére törekszik. A Trump-ellenes táborban egyre több befolyásos amerikai politikai elemző és politikus is belátta, hogy ezt a háborút Ukrajna már nem megnyerheti meg, és azt az Oroszországgal folytatott – előfeltételek nélküli – tárgyalások útján kell befejezni”

A Foreign Affairs című befolyásos külpolitikai magazin nemrég közölt egy cikket Samuel Charap (RAND Corporation) és Jeremy Shapiro (European Council on Foreign Relations) tollából „Hogyan lehet előkészíteni a diplomácia útját az ukrajnai háború befejezéséhez” címmel. Januárban a Foreign Affairs már közölt egy meglepően békítő cikket Shapirotól és Michael Kimmage-től „The Myths That Warp How America Sees Russia-and Vice Versa: How Mutual Misunderstanding Breeds Tension and Conflict” címmel.

Ez év februárjában a washingtoni székhelyű Quincy Institute „A biztonságos Ukrajnához vezető diplomáciai út” címmel közölt cikket George Beebe és Anatol Lieven tollából. Ebben a cikkben még azt is állítják, hogy

„a tűzszüneti tárgyalások rendkívül sürgősek lennének Ukrajna számára, mivel a háború nem stabil patthelyzethez, hanem Ukrajna összeomlásához vezetne”

Tavaly Richard Haass (akkor még az amerikai Külkapcsolatok Tanácsának elnöke) és Charles Kupchan, aki szintén a Külkapcsolatok Tanácsának tagja, és a kormány egyik legbefolyásosabb amerikai külpolitikai tanácsadója, már a tárgyalásos megoldás mellett szólított fel „A Nyugatnak új stratégiára van szüksége Ukrajnával kapcsolatban: a csatatérről a tárgyalóasztalhoz” című cikkükben. Tavaly Mark Milley tábornok, akkor még az amerikai fegyveres erők vezérkari főnöke többször is óva intett a háború folytatásától, és a tűzszüneti tárgyalások megkezdését javasolta.

„Victoria Nuland váratlan lemondását az amerikai külügyminisztérium politikai ügyekért felelős államtitkári posztjáról szintén ebben az összefüggésben kell vizsgálni”

Lemondásával a NATO Ukrajnára és Grúziára való kiterjesztését célzó, katasztrofálisan kudarcba fulladt amerikai politika egyik fő tervezője és radikális oroszellenes szószólója távozik Washington politikai színpadáról. A diplomáciához való legnagyobb intellektuális hozzájárulása valószínűleg a „Fuck the EU” kijelentése volt.

Az Európai Unió eszét vesztve reagál az ukrajnai háborúra

„Itt lehetett volna az Európai Unió esélye, hogy felelősséget vállalva békés kiutat mutasson az ukrajnai háborúból”

Elvégre a megoldatlan európai konfliktusok voltak azok, amelyek miatt az emberiség két világháborúba süllyedt. Európának nem szabad megint ilyen katasztrófába kerülnie. Mert hiába beszélnek a fordulópontról, ez nem vonhatja el a figyelmet azokról a szörnyű veszélyekről, amelyeket az ukrajnai háború jelent az emberiség számára ismételten Európa területéről kiindulva.

„Mégis a háború nyelve az, ami ma az európai kormányok többségét és a médiát egyesíti”

Ennek ellenére az ukrajnai háborúval kapcsolatban nincs közös uniós stratégia, nincs közös elképzelés arról, hogy mit és hogyan lehetne elérni. A lengyel miniszterelnök Donald Tusk például kijelentette, hogy Európa már háború előtti helyzetben van, vagy akár már háborúban, a svéd miniszterelnök Ulf Kristersson pedig arra szólította fel a svéd családokat, hogy készüljenek fel a háborúra. Az Európai Bizottság elnökének, Ursula von der Leyennek meg nem jut más az eszébe, mint egyre több pénzt, egyre több fegyvert és egyre több lőszert követelni, valamint Európát háborús gazdasággá átalakítani. Még Olaf Scholz kancellár is, akinek köszönhetjük, hogy eddig megakadályozta a Taurus rakéták szállítását, csak arról beszél, hogy Oroszország nem nyerheti meg a háborút.

„Nem lett volna több értelme neki és európai kollégáinak inkább azon gondolkodni, hogyan lehet visszaállítani a békét Európában?”

Hogy az EU Oroszországgal kapcsolatos álláspontja továbbra is mennyire zátonyra futott és kibékíthetetlen, azt különösen Németországban egyértelművé teszik a Bundestag kormányzó és ellenzéki pártjainak az ukrajnai háború második évfordulójára benyújtott határozati indítványai. Ezek az indítványok inkább úgy hangzanak, mint a németek hadüzenete Oroszországnak, amelyben néha erősen megkérdőjelezhető érvek irreális maximális követelésekkel és egyidejű fenyegetésekkel párosulnak.

„Nem hagynak teret a kompromisszumnak. Ezért minden tárgyalási kísérletet eleve meghiúsítanak. Két év háború után ez a megközelítés egyenlő a valóság tagadásával. Ez a háború folytatásához való ragaszkodás politikája, jól tudva, hogy nincs reális esély a győztes békére Ukrajnában”

Ez azt is megmagyarázhatja, hogy az egyes uniós tagállamok miért vetik bele magukat tehetetlenségükben felelőtlen akcionizmusba. Ezek közé tartozik Franciaország javaslata az Ukrajnába irányított NATO-csapatokra vonatkozóan, és francia egységek állomásoztatásának terve Moldovában. Míg Németországban a politikai keményvonalasok ismét hisznek a csodafegyverekben, és ragaszkodnak ahhoz, hogy Taurus rakétákat bocsássák Ukrajna rendelkezésére.

„Az ilyen tervek átgondolatlanok és ezért rendkívül veszélyesek lehetnek. Ezek az önmaguk túlbecsülésén alapulnak. Végül is az EU-nak sem katonai képességei, sem a lakosság támogatása nem áll rendelkezésére ahhoz, hogy önálló államként vagy közösségként ilyen kalandos vállalkozásokba kezdjen. Egyébként sem sokat változtatnának a háború menetén, de további öldökléshez és pusztításhoz vezetnének Ukrajnában”

Sokkal inkább fennáll annak a veszélye, hogy ezek a tervek az ukrajnai háború eszkalálódásához vezetnek, ami végül egy páneurópai vagy akár nukleáris világháborúvá fajulhat. Amikor egy francia elnök azt állítja, hogy az ilyen megfontolások csak a gyávaság jelei, német zöld párti politikusok pedig azt magyarázzák nekünk, hogy egyáltalán nincs nukleáris kockázat, még akkor sem, ha Moszkvát vagy az orosz katonai nukleáris létesítményeket támadják meg, akkor mindannyiunk életével játszanak. És miért?

„Csak azért, mert nem akarjuk beismerni magunknak, hogy ezt a háborút már nem tudjuk megnyerni, és hogy csak tárgyalások vezethetnek annak befejezéséhez”

Az EU felbomolhat az ukrajnai háború miatt

A legjobb esetben az EU Ukrajna-politikája csak aláássa hitelességét, míg a legrosszabb esetben az EU szétszakadhat az elhibázott Ukrajna-politikája miatt. Miközben az EU politikai elitje továbbra is arról próbál meggyőzni minket, hogy ez a háború még megnyerhető egyre hatékonyabb fegyverekkel vagy akár közvetlen katonai beavatkozással, elveszítik az európai lakosság többségének támogatását, és ezzel együtt a valóságalapjukat és hitelességüket.

„A háború negatív hatásai miatt a gazdaságra egyre többen fordulhatnak az Európa-ellenes pártokhoz”

Az EU számára más szempontból is fogy az idő. Néhány hónapon belül drámaian megváltozhat az Egyesült Államokkal a politikai kapcsolat, amennyiben Donald Trump lesz az Egyesült Államok elnöke. Az EU tagállamai között már most is jelentős különbségek vannak, és egy politikai földcsuszamlás az Egyesült Államokban inkább megosztaná az EU tagállamait, mintsem közelebb hozná őket egymáshoz. Megalkuvást nem ismerő háborúpárti és oroszellenes politikájával az EU továbbra is el fogja szigetelni magát a világ legtöbb NATO-n kívüli országától. Azok nem fogják jóváhagyni, hogy az EU folytassa a katonai eszkalációt, s egyidejűleg elzárkózzon a feltételek nélküli tárgyalásoktól Oroszországgal.

„Az EU hatalmas kudarcot fog vallani, ha a jelenlegi úton halad tovább, és egyre több fegyverszállítással, valamint a szankciók kiterjesztésével keresi a megoldást”

Saját érdekében az Európai Uniónak sürgősen stratégiaváltásra van szüksége, amelynek célja egy olyan páneurópai béke- és biztonsági rend kialakítása, amely az 1990-es Párizsi Charta egy új Európáról című dokumentumon alapul, és amely magában foglalja Ukrajnát és Oroszországot is.

A közelgő európai parlamenti választások ezért lehetőséget adnának az európaiaknak arra, hogy nemet mondjanak az EU harcias politikájára, és június 9-én a béke mellett szavazzanak.

(Michael von der Schulenburg az ENSZ korábbi főtitkárhelyettese volt, és több mint 34 éven át dolgozott a világ számos háborús övezetében, vezető szerepet töltött be az ENSZ békemisszióiban.)

(Hans-Joachim Funke a Berlini Szabadegyetem Otto-Suhr Intézetének emeritus politológus professzora és az „Ukrajna – A béke felé vezető egyetlen út a tárgyalások” című könyv – Berlin 2023 -szerzője.)