Az ősszel a zűrzavarban a hatalmat a kezébe kaparintó sötét múltú Szadir Dzsaparov volt a mai kirgizisztáni elnökválasztás egyértelmű esélyese. Az előzetes eredmények alapján a börtönből az elnöki székbe katapultált Szadir Dzsaparov nyert 79 százalékos eredménnyel, és nagyjából ennyien szavaztak az elnöki rendszer megerősítésére is. A hadsereg már a tiltakozások letörésére készül. Ebbe az autoriter fordulatba azonban aligha törődik bele a társadalom nagy része, így ismét tüntetések várhatók. A hadsereg már készül a tiltakozások letörésére.

Közép-Ázsia talán leginkább a nyugati típusú demokráciákat idéző országának tartják Kirgizisztánt. A hatalom itt nem egy életre szól, mint a szomszédos országokban. Hogy mennyire nem, azt nemcsak a valós választások mutatják, hanem az is, hogy az utóbbi másfél évtizedben különböző „színes projektek”, vagy ahogy mások szeretik emlegetni, „forradalmak keretében, vagy csak úgy simán a klánok közötti harcok folyományaként nagyjából ötévenként elkergették az elnököt. Legutóbb tavaly októberben a parlamenti választások eredményén felháborodva vonultak az utcára a biskekiek, és míg ők tüntettek, az elégedetlenség hullámán a börtönből az elnöki és a miniszterelnöki székbe ült a sötét múltú, éppen 11 éves büntetését töltő Szadir Dzsaparov, aki azonnal hozzáfogott hatalma megerősítéséhez. A hivatalban lévő államfőt ezúttal nem kergették el, Aszilbek Dzseenbekov ugyanis értett a szóból és lemondott.

„Aligha meglepő tehát, hogy feszült hangulatban készült a január 10-diki előrehozott elnökválasztásra Kirgizisztán”

A mostani előrehozott választás célja ugyanis az, hogy legitimálja Dzsaparov hatalmát, amelynek része az új alkotmányról szóló referendum is. Csakhogy ez a tervezet finoman szólva is megosztja a kirgiz társadalmat. Sokak szerint ugyanis az az autoriter berendezkedés felé löki az országot. A tíz éve parlamentivé tett politikai rendszert ismét elnökivé alakítaná ugyanis át. S nemcsak a jogköröket szélesítené ki, de az elnök számára az eddigi egy 7 éves ciklus helyett két 5 éves ciklust tenne lehetővé. Eközben a 7 százalékos parlamenti küszöb 3 százalékosra csökkentése széttöredezetté tenné a pártrendszert.

Mindezt ravaszul azzal érvelve támasztja alá, hogy az őszi parlamenti választásokon a hatalmi pártok visszaéltek a helyzetükkel. Ami igaz is, csakhogy azt is mindenki látja, hogy most Dzsaparov és az őt a börtönből kiszabadító két harcostársa – az egyik, Kamcsibek Tasijevk azóta a nemzetbiztonsági tanács vezetője, míg a másik, Talant Tasijev a parlament elnöke – ragadnák magukhoz a gyeplőt.

„S ebben a megerősített jogkörökkel bíró elnök ellenőrizné a pénzcsapokat, így az Afganisztánból az országon át futó kábítószer-kereskedelem útvonalat is”

Mindenki tudja azt is, hogy Dzsaparov a 2010-ben elzavart Kurmanbek Bakijev egykori elnök embere, és visszahozva az összes kádert és megerősítve az elnöki hatalmat, restaurálná Bakijev rendszerét. Ez egyben azt is jelentené, hogy felborulna a klánok közötti egyensúly, és teljes mértékben a déliek kezébe kerülne a hatalom. Ez pedig Kirgizisztánban idáig mindig forrongásokhoz vezetett.

„Erre felkészültek Dzsaparovék is, és a készültségben lévő hadsereg és a rendőrség nyíltan a tömeg oszlatására készül”

A hadsereg a rendkívüli állapot bevezetésére készül, a parlament elnöke pedig előre bocsájtotta, hogy minden utcai tiltakozást letörnek. Az elnökválasztás egyértelmű esélyese a minden adminisztratív háttér támogatást bevető Dzsaparov, aki mindenképpen első körös győzelemre készült – erre a 17 induló között volt is lehetősége -, hiszen egy esetleges második fordulóban már nem lett volna egyszerű dolga. Az államot túszul ejtő Dzsaparov nyert. A hatalmat ősszel megragadók, és az országot személyes érdekeiknek alárendelni vágyók számára az igazi megpróbáltatás azonban a választások másnapján kezdődik. Ennek első jele, hogy ellenfelei nem ismerik el Dzsaparov győzelmét.