Az Odessza megyében élő bolgár kisebbség jogait sértő tervezett intézkedések miatt a bolgár parlament az ukrán atlanti integráció támogatásának megvonásával fenyegette meg Kijevet.

Ukrajna megsérti a nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeit, a területi, közigazgatási reform súlyosan sérti a kisebbségek jogait. Ezt az Európai Unió és a NATO egyik tagországának parlamentje állapította meg, határozatban figyelmeztetve Kijevet, hogy amennyiben nem változtat ezen a politikán, blokkolni fogja közeledését a NATO-hoz. Nem, nem a magyar országgyűlés határozatáról van szó.

„Bulgária az, amelynek szintén kezd elege lenni Ukrajna kisebbség ellenes politikájából”

A bolgár parlament – megjegyzem, ellenszavazat nélkül – azt kifogásolta, hogy az új ukrán közigazgatási reform úgy szabja át Odessza megyében, ezen belül is a bolgár kisebbség által lakott bolgrádi járásban úgy szabja át a közigazgatási határokat, hogy az a kisebbség feloldódásához vezet. Az eset rávilágít a Krím, a Donbassz, és Kárpátalja után rávilágít a Fekete-tenger, a Duna, valamint a Dnyeszter folyó közt fekvő, gyéren lakott többnemzetiségű terület, a Budzsák hasonló problémáira, ezeken keresztül Ukrajna mély megosztottságára.

„Mint arra a bolgár parlament alelnöke, Valerij Szimeonov rámutatott, a 18. század óta Besszarábiában élő kisebbség megosztása adminisztratív úton sérti az Ukrajnában egy tömbben élő bolgárok érdekeit, és szembe megy az Európa Tanács helyi önkormányzatokról szóló chartájával, és ez a lépés kérdésessé teszi Ukrajna atlanti integrációjának bolgár támogatását”

Szófia tiltakozása annyiban egyébként nem előzmény nélküli, hogy 2017-ben az oktatási törvény elfogadásakor már volt egy közös magyar-bolgár-román-görög külügyminiszteri levél Ukrajna kisebbségpolitikájáról. Bulgária és Románia azóta is napirenden tartja a kritikáját. A bolgár Dnevnik ezután arról adott hírt, hogy Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter azonnal felhívta bolgár kollégáját, és megígérte, hogy a bolgárok által lakott bolgrádi járás adminisztratív határai nem változnak.

A helyzet kísértetiesen hasonlít Kárpátalja magyarok lakta részére, ahol Kijev az oktatási- és a nyelvtörvény után adminisztratív intézkedésekkel rontja tovább a kisebbség helyzetét. Az őszi helyhatósági választások előtt az ukrán kormány látványosan elutasítja a „magyar választókörzet” kialakítását. Sőt, úgy módosítja mindenütt a belső körzethatárokat, hogy a magyarság képviselőinek az eddiginél is kevesebb esélye legyen bejutni a helyi önkormányzatokba. S ha a magyar szervezetek így elvesztik az ellenőrzést a járási tanácsokban ezekben a régiókban is, akkor a kárpátaljai magyarság megtartására irányuló erőfeszítések hatékonysága is sokkal kevésbé lesz hatékony. S ha ehhez még hozzávesszük, hogy Kijev katonai egységet telepít Beregszászba, előremutató, békítő gesztusokról aligha beszélhetünk. Sőt!

„Ezekből a lépésekből világosan kirajzolódik, hogy Kijev Volodimir Zelenszkij elnökké választása után sem szakít a kisebbség ellenes politikával. S bár a hangnem megértőbb lett, a gyakorlatban csak tovább romlik a helyzet”

Az ukrán külügyminiszter gyors telefonhívásából ítélve Kijev azon taktikája sem változott, hogy megossza a területén élő kisebbségek anyaországait. Így nagy eséllyel visszakozik a bolgrádi járás adminisztratív felosztásának kérdésében, hogy ezzel elkerülje Budapest és Szófia összefogását a NATO-ban és az európai szervezetekben.

„S az is kirajzolódik Kijev lépéseiből, hogy ugyan mindenütt próbálkozik a kisebbségek érdekérvényesítő képességének a gyengítésével, ám az orosz mellett leginkább a kárpátaljai magyar közösségre összpontosít”

Mivel Kelet-Ukrajnán kívül ennek a maradék közösségének az ellenállása a legnagyobb. S tegyük hozzá, itt a leghatározottabb az anyaország támogatása is. Ezek fényében nem nagyon látszik, hogy miben is egyezhetne meg több jelből ítélve közelgő találkozóján Volodimir Zelenszkij és Orbán Viktor. Kijev ugyanis a vitás kérdésekben semmit sem engedett, csak a retorika változott. Az még csak-csak érthető, bár el nem fogadható, hogy e kérdésben beszűkült mozgástere miatt az oktatási- és a nyelvtörvényen nem változtathat, a kisebbségekre nehezedő nyomás fokozása azonban már semmivel sem magyarázható.