„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Hidegkuti Konstantin írása a #moszkvater.com számára
Egy nő áll megsemmisült háza előtt Sztyepanakertben, Hegyi-Karabah fővárosában 2020. október 7-én a bombázások után
Fotó:EUROPRESS/ARIS MESSINIS/AFP
Megtörve a többek által gyengeségként értékelt hallgatást, ahogy az elmúlt közel 30 évben sok alkalommal, ismét az orosz diplomácia ültette tárgyalóasztalhoz Bakut és Jerevánt a karabahi harcok kérdésében. A több mint tíz órán át zajló tárgyalásokon nem volt könnyű dolga Szergej Lavrovnak, de végül csak sikerült a várt tűzszünetet elérni. Úgy tűnik, az 1994 óta példátlan harcok bizonytalan időre megszűnnek, ám a feszültség megmarad.
Karabah viszonylatában meg is változott a status quo meg nem is. Az álláspontok politikai szinten nehezen közelednek, hiszen a vitatott régió hovatartozása mindkét oldalon az identitás részévé vált. Ahogy nem akarja Örményország feladni Arcah politikai és katonai támogatását, úgy nem fogja Azerbajdzsán sem feladni igényét az általa elvesztettnek tekintett területek visszaszerzésére.
„Bár Azerbajdzsán 26 éve nem látott módon tudta több helyen áttörni a demarkációs vonalat korai még győzelméről beszélni”
A felettébb rövid, mindössze fél oldalas dokumentum a békés rendezésre való elköteleződés kiemelése mellett csupán a foglyok és elhunytak cseréjét, valamint a szombat déltől érvénybe lépő fegyvernyugvást foglalja keretbe. A tűzszüneti rezsim pontos részleteinek kidolgozása még további hosszú tárgyalások részét képezi, nem beszélve a minszki csoport tevékenységének felújításáról. Kompromisszumos megoldást jelenthetne egy orosz vezetésű békefenntartó misszió, ám ahogy a múltban is felmerült majd elbukott ezen ötlet, most sincs kőbe vésve ennek lehetősége. Az egész folyamatot pedig igen könnyen felboríthatják Ankara növekvő hatalmi ambíciói.
„Az idén már második alkalommal kiújuló karabahi harcok a szakadár köztársaság – illetve áttételesen Örményország – és Azerbajdzsán közti összecsapások rég nem látott új fejezetét nyitották meg. A több oldalról érkező ellentétes információk tisztázása érdekében tekintsünk hát harcászati szempontból az elmúlt másfél hét eseményei mögé”
Ahogy már korábbi cikkeinkben is felmerült, a jelenlegi összecsapások lényegesen eltérnek az elmúlt pár évben tapasztaltaktól. Kilépve az eddig megszokott pár napos, főként tüzérséggel vívott kis területre szorítkozó keretekből, az 1994-es fegyverszünet életbe lépése óta először váltak igazán dinamikussá a harcok. Nincs kétség afelől, hogy a jelenlegi konfliktus kezdeményezője Azerbajdzsán volt, méghozzá jelentős török támogatással.
„A háttérben főképp azeri belpolitikai, és Ankara terjeszkedő nagyhatalmi ambíciói állnak”
Az azeri offenzíva szinte az 1994-ben megállapított tűzszüneti vonal egésze mentén zajlik, bár a terep adottságai erősen lekorlátozzák annak irányát. A dinamizmus ellenére a 2016-os harcokhoz képest a fő harcászati csapásirányok nem változtak, főképp északon Terter-Mardakert-Murovdag hegyvidék, illetve délen Dzsebrail – örményül Mehakavan –, valamint Füzuli (Fizuli) települések környékén koncentrálódnak.
Itt a kevésbé hegyes terepviszonyok jobban megengedik támadó műveletek végrehajtását az örmény védelemmel szemben. Konzervatív becslések szerint az elmúlt időszakban Azerbajdzsán körülbelül 150-160 négyzetkilométernyi területet tudott elfoglalni, amely az azeri általános fölényt figyelembe véve nem éppen kiemelkedő.
„Egyes források szerint a déli Füzuli (Fizuli) szellemváros, és az északi Mardakert elfoglalása a mostani offenzíva célja, ám ez örmény szempontból az 1994-ben létrejött úgynevezett biztonsági zóna feladását jelentené, így a harcok valószínűleg ezen területekre fognak koncentrálódni”
Az összecsapásokat jelző térkép október 8-i állapot szerint. A satírozott részek a harci cselekmények zónáit illetve az azeri előrenyomulást jelölik, a kék az Azerbajdzsán által kontrollált egykori Karabahi Autonóm SzSzK területeit
Forrás: Southfront.org
Haditechnikai szempontból Azerbajdzsán a drón technológia tömeges és egyben sikeres alkalmazásával hatalmas előnyre tett szert az örmény féllel szemben. Bár már 2016-ban is előfordultak az azeri fegyveres erők kötelékében az izraeli gyártású felderítő, illetve harci drónok, az igazi változást az elmúlt évek török szállításai adták.
„Bár hivatalosan nem állnak hadrendben, a karabahi örmény erők legnagyobb veszteségeit a török Bayraktar TB2 támadó pilóta nélküli eszközök okozták”
Fedélzeti kameráiknak és precíziós fegyverzetüknek köszönhetően nemcsak kiváló propagandaanyagot tudnak szolgáltatni az azeri fél számára, de egyben az ellenük történő védekezés is rendkívül nehézkes.
Örmény oldalon a legfőbb légvédelmet jelentő Osza és Sztrela-10 komplexumok – szemben a modern drónokkal – a hidegháború végi technikai színvonalat képviselik. Továbbá a szovjet eredetű légvédelmi rendszerek egyik Achilles-sarka, hogy 170-200 km/h-s sebesség alatt nem tudják tartósan detektálni/támadni az alacsony sebességű célpontokat, mivel azok nem jelennek meg a radarképernyőn. Alacsony sebességgel, a légvédelem felső hatótávján túl repülve a Bayraktarok lényegében légi fölényben, komolyabb veszély nélkül képesek operálni, és csak az időjárási tényezők jelentkeznek számottevő problémaként.
„Így ahogy érkezik a Kaukázusba is az őszi-téli párás, hidegebb idő, vélhetően úgy szűkülhet a drónok alkalmazási területe”
A jövőben további problémát okozhat mindemellett Kanada azon döntése, miszerint a fegyverexportra vonatkozó szigorú szabályozásai alapján a karabahi alkalmazásukra hivatkozva felfüggeszti a Bayraktar drónokhoz tartozó képalkotó és tűzvezető rendszerek szállítását Törökországnak.
Alapvető nehézségeket okoz, hogy mindkét fél igyekszik a másik vélt vagy valós veszteségeit minél nagyobbként bemutatni, míg a sajátjait lekicsinyíteni. Mivel Azerbajdzsán erősen korlátozza a közösségi hálózatok működését, illetve pár, számára kedvező médiumon kívül – értve itt például a katari Al-Dzsazíra hírtelevíziót – minden külföldi hírügynökséget kitiltott a területéről, a hivatalos tájékoztatáson kívül a másik oldalhoz képest szinte nulla, nem kormányzati eredetű információ érkezik.
„Ezt még tovább nehezíti Ilham Alijev azeri államfő azon nyilatkozata, miszerint Baku csak a harcok lezárását követően hajlandó közölni veszteséglistáját. Valószínűleg ennek oka a hátországbeli és harctéri támogatás erősítése, mivel a nyílt csatornákon tanúsított kiállással szemben a harcok nem élveznek osztatlan társadalmi támogatást”
A veszteségek meghatározására leginkább a különböző képalapú analitikai módszerek alkalmasak, melyek a hivatalos és egyéb formátumban közölt képes és videós alapanyagokból dolgoznak. Interneten fellelhető összesítések szerint Arcah oldaláról október 8-ig (aznapi adatok nincsenek benne) összesen 86 páncélos eszköz, 39 tüzérségi löveg, 12 légvédelmi rendszer és 123 egyéb jármű – főképp teherautó – semmisült meg, vagy került a harcok során azeri kézre, egy Szu-25 csatarepülőgépet pedig Jereván állítása szerint török F-16 lőtt le örmény légtérben. Azeri oldalról 36 páncélozott technika, hat egyéb jármű, egy szállítóhelikopter, öt légvédelmi csaliként használt An-2 repülőgép és 13 pilóta nélküli eszköz semmisült meg vagy vált hadizsákmánnyá.
Fontos megjegyezni, hogy ezen adatok pontossága minden erőfeszítés ellenére sem lehet száz százalékos, mivel csak közvetett és sokszor torzított forrásokból tudnak dolgozni, illetve nem minden veszteségről készült kép vagy videófelvétel. A pontos veszteségek csak a harcok lezárulta után válhatnak (részben) ismertté, és vélhetően a dokumentáltnál magasabbak lesznek, de nem érik el a hivatalos állításokat.
„A halálozási statisztikákat nézve Arcah eddig 351 katona elvesztését ismerte el, míg Azerbajdzsán szigorúan titkos minősítés alatt nem közöl adatokat, bár szíriai források szerint 93 török zsoldos már életét vesztette. A hivatalos közlések szerint Azerbajdzsán 2300 örmény, míg Arcah 4000 azeri sérült vagy elhunyt katonáról tesz említést, ám ezek a számok biztosan a többszörösei a valós adatoknak”
Annak ellenére, hogy a minőségi és mennyiségi fölény Azerbajdzsán oldalán áll Baku készletei is végesek, és anyagi és technikai szempontból nézve sem képes elhúzódó háborút folytatni. Egyes jelentések szerint bizonyos frontokon már lőszerhiány lépett fel, sőt a középső Sztyepanakert magasságában elterülő szakaszon a stratégiai tartaléknak – avagy felénk M-zároltként ismert – számító hadtestek jelentek meg.
„Az azeri erőknek a tűzszüneti vonal mentén fekvő városok/magaslatok elfoglalásán túl nincsen kapacitása további előrehaladásra”
Sztyepanakert esetleges ostroma szóba sem jöhet. A készletek kimerülése mellett a társadalom sem fogadná el az e területek elfoglalásával járó felettébb magas veszteségeket. Illetve ne feledkezzünk meg a katonai körökben sokszor ismételt mondásról: „levegőből nem lehet háborút nyerni”. Hiába tud Baku Karabah felett légi fölényt kialakítani, hathatós gyalogsági és páncélos támogatás nélkül nem tudja sem elfoglalni, vagy ha mégis, akkor tartósan megtartani a frissen szerzett területeket.
„A drónokkal szemben a szárazföldi csapatok sokkalta rosszabb teljesítményt mutattak, melyet részben az alacsony morál magyaráz”
A közel háromszoros – a mozgósítások hatására az örmény haderő 40-45 ezer, míg az azeri 120 ezerre bővült – túlerő ellenére az örmény csapatok motiváltsága, illetve harci tapasztalata jelentősen felülmúlja az azeri gyalogságét, valamint a motorizált egységekét. Az örmény fél kezére játszanak továbbá a karabahi magterület felettébb nehezen járható terepviszonyai, melyet aknamezőkkel átszőtt többlépcsős mélységi védelem is kiegészít.
„A természeti adottságokat kihasználva Arcah hosszú távú védekezésre tud berendezkedni”
A legfőbb veszélyt az északkeleti Mardakert elfoglalása jelenti, mivel – Sztyepanakertet is beleértve – onnan már sokkalta jobban támadható az eddig csak tüzérségi párbajokra szorítkozó középső frontszakasz. Sőt, északkeleti irányból elvágható a Karabahot Örményországgal összekötő egyik létfontosságú útvonal.
A karabahi örmény területet körbevevő aknamezők, pirossal a már felszámoltak, zölddel az aktívak
Forrás:carto.com
Bár nyilvánvaló, ám annyira nem egyértelmű a török fél részvétele a harcokban. Azok az örmény állítások, melyek szerint török F-16-osok tartózkodnak több azeri légi bázison, a nyári hadgyakorlat fényében nem alaptalanok. Igaz, konkrét bizonyítást eddig nem nyertek. Az azeri Gandzsa légi bázison állítólagosan állomásozó török F-16 vadászgépekről a The New York Times megjelentetett szerinte bizonyító erejű műholdképeket, ám azok minőségét figyelembe véve nem vehető biztosra, milyen típusú repülők láthatók rajtuk.
Ankara a szíriai és líbiai zsoldosok szállítása, illetve pénzelése mellett – egy harcos havi 1500-2000 dollárnyi fizetést kaphat – főképp a pilóta nélküli eszközök irányításában, és masszív elektronikus hadviselési, titkosszolgálati kapacitásainak hasznosításában van leginkább Baku segítségére. A líbiai példához hasonlóan a török drónok sikerességét nemcsak maga a hardver, de a képzett kezelőszemélyzet adja. Minden esetre beszédes, hogy a Bayraktar TB2 drónok vásárlásáról szóló 200 millió lírás (30 millió dollár) szerződés június végi bejelentése óta eltelt időszak nem tette lehetővé a harctéri videókon bemutatott mennyiségű és eredményű légi jármű időbeni legyártását, valamint a hozzá tartozó személyzet megfelelő kiképzését.
„Így vélhetően Ankara a saját eszközeit és a hozzájuk tartozó szárazföldi személyzetet biztosította Baku részére. Egyes források az azeri vezérkari főnök eltűnését is az egyre jobban aktivizálódó török elhárításhoz kötik. Ankara így szerezne még nagyobb befolyást az azeri fegyveres erőkben”
Állítólagos török F-16 vadászgépek és a kiszolgálást segítő CN-235 szállító repülőgép az azerbajdzsáni Gandzsa Nemzetközi Repülőtéren
Forrás:twitter.com
A készletek csökkenésével a szokatlanul erős intenzitású konfliktus várhatóan rövid időn belül lezárulhat. Erre a harcias nyilatkozatok mellett időnként elhintett magas szintű megjegyzések is utalnak. Azerbajdzsán a számára stratégiai jelentőségű pontok elfoglalását, míg Örményország Arcah kvázi államiságának, és a kritikus területek védelmét adhatja el otthon lehetséges sikerként.
„A harcias török retorika ellenére a fő közvetítő szerep továbbra is Moszkváé, bár mostanra már nincs egyedül”
Ahogy a tévéinterjújában Vlagyimir Putyin is fogalmazott, a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének (ODKB) részeként egy esetleges Örményország elleni támadás esetén Oroszország a kollektív védelem elve alapján kész Jerevánnak segítséget nyújtani, ám ez csak az ország területére vonatkozik. Ahogy az államfő szavaiból és az orosz diplomácia Karabahot de jure Azerbajdzsán részeként elfogadó hivatalos álláspontja alapján következtethetünk, az Örményországon túli harcokba Moszkva nem fog beavatkozni. Hacsak azok nem vesznek eddig nem várt kedvezőtlen fordulatot. Ám ha le is zárulnak a mostani összecsapások, szinte biztosra vehetjük, hogy ez a befagyott konfliktus tartós kétoldalú megállapodás hiányában ismét forrongani fog.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
