„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Jelen cikk eredetije egy nappal a február 28-án szombaton reggel Irán ellen megindított közös amerikai-izraeli támadás előtt egy nappal jelent meg. Következtetése az volt, hogy több meghatározó tényező miatt nem valószínű a támadás bekövetkezte. Hétfőn, március másodikán például a Purim nevű zsidó sátoros ünnep kezdődik. Ráadásul a Purim pont a perzsa uralom alól való megemlékezés ünnepe. Emellett Trump elnöknek sem jönne jól egy üzemanyagár robbanás a 2026. novemberi félidős választások előtt. De erről kicsit később.
Somkuti Bálint írása a #moszkvater.com számára
„A támadás megindítása ellen szólt az a tény is, hogy közelegnek a novemberi félidős amerikai választások”
Fotó:EUROPRESS/AFP
Az Egyesült Államok jelentős erőket koncentrált a Perzsa-öböl térségébe az elmúlt hetekben. Köztük a légi, korai előrejelző E-3-as AWACS állomány harmadát, 6 darabot. 12 darab F-22-es vadászbombázót, amely ritkán hagyja az Egyesült Államok területét, 24 darab F-15E vadászbombázót, az amerikai légerő igáslovából az F-16-osból 48-at, míg 30 darab F-35-ös lopakodó vadászbombázót, 18 darab EA-18 elektronikai hadviselés célú repülőeszközt és 3 elektronikai felderítő RC-135-ös repülőgépet. Nem is beszélve a térségben található két repülőgéphordozón állomásozó 80-90 vadászbombázóról.
„Ez rendkívül jelentős ármádia, amely messze erősebb, mint Irán túlnyomó részt volt amerikai gépekből és néhány tucat modern orosz vadászgépből álló légi ereje. Bár ez a legnagyobb erő összpontosítás a Közel-Keleten a 2003-as iraki támadás óta, egy dolog kritikusan hiányzik a felsorolásból, légierő, a két repülőgéphordozó, tucatnyi romboló és egyéb felszíni hadihajó mellől, ezek pedig a szárazföldi erők”
Egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy amennyiben a januárban kirobbant társadalmi megmozdulásokkal egy időben éri a koncentrált amerikai-izraeli légitámadás Iránt akkor a sokk az akár az iráni politikai megdöntéséhez vezethetett volna. Azonban a jelenlegi, a hírek szerint több ezer áldozat árán konszolidált helyzetben, egy amerikai támadás már sokkal inkább a teokrácia kezére játszik, mint amennyire a kárára lenne. Egyrészt megerősítené az 1953-as Moszaddek elleni puccs óta jelenlévő Amerika-ellenességet Iránban, másrészt szárazföldi komponens nélkül a deklarált cél, a rendszerváltás igen nehezen lenne elérhető egy ekkora országban. A mindössze Szerbiából és Montenegróból álló mini-Jugoszlávia ellen működött a NATO légi fölénye, de csak egy 78(!) napig tartó bombázás során sikerült Szerbiát belekényszeríteni abba, hogy végül feladja a küzdelmet. Líbiában hét hónapig tartott Kadhafi megdöntése!
„Azonban sem Irakban, sem Afganisztánban nem sikerült kizárólag légi úton sikereket elérni az amerikaiaknak, mind a két esetben szükség volt nagyméretű szárazföldi erők bevetésére. Jelenleg viszont úgy néz ki, hogy ez az, amit az Egyesült Államok most nem engedhet meg magának”
Valószínűleg a fentiek miatt merte kritizálni az Amerikai Egyesült Államok Vezérkari Főnökeiből álló tanácsának elnöke, a légierős(!) Dan Caine a támadásra irányuló terveket. Az USA első számú katonája szerint a konfliktus „kockázatos, és egy elhúzódó küzdelembe rángatná bele az Egyesült Államokat”, amely egyben a térség amerikai szövetségeseire mért iráni támadásokkal akár egy regionális és hosszú ideig tartó konfliktussá is eszkalálódhat. Trump rövidesen dühösen utasította vissza az erről szóló híreket. Pedig a tábornok jól látta előre a helyzetet, ugyanis szombat délutánra Bahreintól, Katarig lángolnak az amerikai bázisok.
„Visszatérve az amerikai belpolitikára, a felmérések szerint az amerikaiak 70 százaléka által elutasított beavatkozás drasztikusan csökkenti a kormányzat esélyeit a novemberben esedékes félidős választásokon”
Ha elveszítik, a republikánusok nemcsak a 2028-as elnökválasztási küzdelmet kockáztatják, hanem egy esetleges alsó és felsőházi demokrata többség két évre béna kacsává teheti Donald Trump amerikai elnököt is! Ezt az válthatja, ki hogy nemcsak a támadás nyomán emelkedhet az olajár, de Irán hetekre, akár hosszabb időre is képes lehet lezárni a Hormuzi-szorost. Ez pedig könnyen belátható módon a kőolaj és ezáltal az üzemanyag árak drasztikus elszállásával járhat. Ez a helyzet Trump elnök számára rendkívül kedvezőtlen lehetne, mert a belföldi, gazdasági céljai között kiemelt helyen szerepel az infláció, és az ehhez nagymértében hozzájáruló üzemanyag ár letörése.
„Érdemes pár szót ejteni a néhány órája megindult támadások tágabb összefüggéseiről”
Az Egyesült Államok katonai hatalma nem kis mértékben az Ukrajnának küldött jelentős mennyiségű rakéta mennyiség miatt, valószínűleg átmenetileg, de mindenképpen meggyengült, emiatt egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy Kína megpróbálkozik – egy Irán elleni támadással egyidőben – Tajvan elfoglalásával, vagy blokád alá vételével. Már csak azért is, mert az egyik Iránnal szemben elhelyezett repülőgép hordozó köteléket pont a Dél-Kínai tengerről vonták ki. Emellett vannak arról szóló hírek is, hogy az európai országok, ideértve a B-2-es bombázók bázisául szolgáló Diego Garcia brit felségterületét is (!), nem járultak hozzá területük használatához egy Irán elleni támadás esetére. Ez utóbbiakkal kapcsolatban még nem érkezett információ. Ne felejtsük el eközben Afganisztán és Pakisztán is katonai konfliktusba keveredett egymással.
„Végül, de nem utolsósorban Ukrajna mindenképpen rosszul járt a támadással, mert a hírek szerint jelentősen lecsökkent amerikai rakéta és egyéb hadianyag készletek inkább a Közel-Kelet, mint Európa felé veszik az irányt”
A hírek szerint két hullámban meglepetésszerűen indított támadások fő célpontja az iráni vezetés volt, a Trump elnök által – a támadásról tartott – sajtótájékoztatóban a rendszerváltást nevezte meg fő célnak. Válaszul Irán több tucat ballisztikus rakétát indított, amelyek Izraeltől, Bahreinig károkat okoztak. Ez utóbbi – kvázi semleges – ország elleni támadás, amely az amerikai 5. flotta központját érte egyben üzenet is. „Aki az ellenségeinkkel van, az ellenünk van.” A támadások miatt Katartól, az Egyesült Arab Emirátusokig, Kuvaittól Szaúd-Arábiáig, nyilván Izraelről és Iránról nem is beszélve a civil lakosság menekül a nagyvárosokból.
„Következményekről, időtartamról korai még beszélni. Úgy Izrael, mind az USA egyértelművé tette, hogy legalább napokig tartó támadásokat terveztek”
Jeffrey Sachs és John Mersheimer, a hivatalos amerikai irányvonal kevésszámú hiteles bírálói azonban már napokkal korábban egyértelműen beszéltek arról, hogy ez a támadás nem szolgál látható amerikai érdekeket. Emiatt korábban azt írtam, hogy „Fentieket, illetve a véleményüket figyelembe véve úgy gondolom, hogy a jelentős méretű nyomásgyakorlás és erőkoncentráció ellenére nagyobb az esély az amerikai támadás elhalasztására, mint megindítására. Ettől függetlenül a világrendszerváltozás már most is számos olyan példát hozott, amelyben döntések a katonai, külpolitikai logikával, sőt a józan ésszel is szembementek. Így a fenti eszmefuttatást bármelyik pillanatban a történelem süllyesztőjébe küldheti a perzsa állam ellen induló csapásmérő erők sugárhajtóműveinek bömbölése.” Sajnos így is történt. Egy dolog azonban biztos.
„A világ nem lesz olyan, mint 2026. február 28. előtt”
Az öböl-menti államok diplomáciai kampánya sem érte el például a célját, tovább erodálva az USA iránti bizalmat. Gondoljunk csak arra, hogy Szaúd-Arábia Pakisztánt, mint muszlim atomhatalmat szerette volna megnyerni egyfajta tartalék megoldásként. Azt a Pakisztánt, amelyik úgy néz komoly háborúba bonyolódott keleti szomszédjával. Vajon ki lehet az a többi atomhatalom, amelyik a gazdag, de katonailag harmat gyenge olajkirályság biztonságát garantálni tudja, és vajon mit szólna ehhez az Egyesült Államok?
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
Nagy Imre says:
Ejnye, mennyire nehéz ennyi urat szolgálni egyszerre, de jó szívvel, lelkesedéssel ez se lehetetlen, szerencsére:
Kövér László – Majd olyanokat mondott, hogy az Egyesült Államok ma Magyarország fontos szövetségese ideológiai, politikai és gazdasági értelemben egyaránt. Ezért szerinte nem túlzás azt is mondani, hogy egy olyan világpolitikai küzdelem zajlik, amiben a magyarországi választások egy fontos tényezőt jelentenek. (MTI)”
Nagyon izgalmas látni, amikor a NER házilapjában, a demokratában kemányen odamond a moszkvatér az imperialista USA-nak, örülök ezeknek az írásoknak. A lényeg az ideológiai szabilitás, az elvhűség.
Stier Gábor says:
Ez nem a Demokratában jelet meg, hanem a #Moszkvatéren. Képzelje el, azt írunk, amit gondolunk. S addig, amíg lehet. Aztán csak gondolunk.
Tuco says:
Ha ezért nem kapja meg Trump a következő Nobel-békedíjat, akkor semmiért. Hiába, nem is igazi békepárti vezető az, aki nem támad meg egy másik országot. :)
HandaBandy says:
Reszkessenek az oroszok!
hufi says:
Nagyszerű elemzés, benne van a kényeg. Ami kimaradt, az az, hogy szerintem az arab világ összefog Irán oldalán, és hát veszélybe kerülhetnek az USA, és Izrael nagykövetségei a világ bármely pontján.
HandaBandy says:
Mivel ezt már sokszor vizionálták és sohasem következett be, meglátásom szerint most sem fog. Ennek több oka is van. Az “arab világ” minden, csak nem egységes és ez jól látszik abban is, hogy Izrael remekül ki tudja használni ezt és relative nyugodtan úszik az arab tengerben. Irak esetében történt valami? Líbia esetében történt valami? Pedig anno Kadhafi egy kvázi szózatszerű beszédben tökéletesen vázolta, hogy mi fog történni, ha az arab országok csak buta szemlélői az eseményeknek. Lehet, hogy erős zsarnoki vénája volt (abban a miliőben erőt kell nap mint nap demonstrálni) de a külpolitikai meglátásai imponálóan jók voltak.
S ami a lényegi Irán nem arab ország és láthatóan az iszlám mégis gyenge kapocs a két világ közt. Plusz még esze ágában sincs atombombát fabrikálni. Azt ui. már réges régen meg tudta volna tenni.