„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Somkuti Bálint írása a #moszkvater.com számára
„De az anyagi kárnál is jelentősebb az amerikai garanciákba és képességekbe vetett hit egyértelmű és drasztikus csökkenése”
Fotó:EUROPRESS/Filippo MONTEFORTE/AFP
Üzletemberként Trump megszokta, megszokhatta, hogy a tárgyalások közben tett kijelentéseinek nincs vagy kevés közvetlen következménye van. Akár ezért, akár egy szándékos stílus eredményeképpen ezt a szokását amerikai elnökként is folytatta. Azonban amikor az amerikai lépéseket az ember külpolitikai elemzőként vizsgálja, nem tudja és nem is szabad a pozíciót a személytől elválasztani. A pozíció ugyanis felelősséget is jelent.
„Üzletemberként, befektetőként az illető a saját és a cége nevében nyilatkozik, a következményeit is ő vállalja. Viszont a világ legerősebb katonai hatalma, atomhatalom és a hegemónia megtestesítője nevében már nem egyszemélyben hoz döntéseket, és döntéseiért sem egyszemélyben viseli a felelősséget”
Emiatt, aki azt állítja, hogy magától értetődő, elvárható, sőt logikus Trump viselkedése és nyilatkozatai, az szándékosan nem látja, láttatja a kép egészét. Persze lehet, hogy már eljutottunk abba a helyzetbe, amelyet Douglas Adams brit groteszk science-fiction író, a Galaxis Útikalauz stopposoknak című művében láthatunk. A Ford Prefect nevű szereplő csak azért választatta meg magát erre – a semmilyen tényleges hatalommal nem rendelkező – pozícióra, hogy a világ leggyorsabb űrhajóját ellopva végrehajthassa az általa kitervelt (bűn)cselekményeket. Vagy egész egyszerűen csak unatkozva, a középső ujját mutassa a világnak. Ebben az esetben viszont megint csak ott tartunk, hogy semmit nem lehet komolyan venni, amely azért egy atomfegyverekkel, ballisztikus rakétákkal és drónokkal terhelt világban több, mint furcsa lenne.
„A fentiek miatt Donald Trump kaotikus kommunikációja és állandó irányváltásai több kárt okoznak az amerikai hegemóniának, mint bármennyi elrontott vagy kudarcot vallott katonai akció. Ugyanis ezzel az általam visszatérően emlegetett hitelességet ássa alá”
A hitelességet nagyon nehéz megszerezni, és sokkal könnyebb elveszíteni. És onnantól kezdve, ha egy politikai szereplő hitelessége elolvadt – ráadásul saját, túlnyomórészt össze-vissza kommunikációjának köszönhetően – onnantól kezdve sokkal nehezebb lesz az érdekek érvényesítése.
Azokat a dolgokat, amiket szép szóval, tárgyalások útján el lehetett volna intézni, szó szerint ki kell kényszeríteni, hiszen senki sem tudhatja, hogy Trump mikor blöfföl, viccel vagy éppen beszél komolyan. Az amerikai-izraeli-iráni háború esetében a TACO eredménye, hogy a közmondásos dzsinn kiszabadult a palackból. Ázsia sebezhetősége az öbölből érkező energiahordozók irányába egyértelműen megmutatkozott.
Például India is egyre kevésbé tudja játszani a nyugati világgal a kint is vagyok, bent is vagyok játékát. Felértékelődött az orosz energiahordozók szerepe, és az a tény, hogy az Egyesült Államok engedélyezte, és nem akadályozta meg az iráni energiahordozók világpiacra való eljutását, ennek a folyamatnak a visszafordítását igen nehézzé teszi. Természetesen katonai erővel ki lehet kényszeríteni újra az iráni blokádot, de miután a precedens megszületett, mindenki a lehetőséget fogja keresni, hogy újból olyan helyzet álljon elő, amelyben az Egyesült Államok ismét irányváltásra kényszerül. Hiszen van már rá precedens.
„Egy-két nappal a tűzszünet kihirdetése után úgy tűnik, hogy az öbölbéli küzdelem a jelenlegi ideges átmeneti béke jellegét ölti, amelyben 2024-hez és 2025-höz hasonlóan bármikor újra fellángolhat a konfliktus”
Erre utal Trumpnak az a kijelentése is, hogy nem vonja ki a csapatokat az öbölmenti arab monarchiákból, annak ellenére, hogy az általa elfogadott iráni 10 pontos feltételrendszer ezt is tartalmazta. Bár lehet, hogy az újra 120 dollár fölé kúszó olajár, vagy a gallononkénti 5 dollárt megközelítő dízelár az Egyesült Államokban egy újabb TACO effektust húz elő, vagy vált ki.
Ha nem sikerül a jelen sorok írása közben Libanont porrá bombázó Izraelt Trumpnak megfékeznie, az az öbölmenti monarchiák olajon kívüli tevékenységének gyakorlati összeomlását jelenti. Hogy Dubajban nem lesz több orgia kelet-európai lányok részvételével, vagy az OnlyFans csatorna máshonnan, más központtal folytatja a tevékenységét, illetve a kínai gasztrobloggerek nem a felhőkarcolók tövéből jelentkeznek, vagy éppen Kelet-Európából az ebül szerzett vagyonok nem itt landolnak az nekünk átlagembereknek világszerte nem jelent szinte semmit. Azonban az olajbevételek diverzifikálására törekvő öbölmenti monarchiák gazdasági jövőjét, ezáltal túlélését teszi kérdésessé. Sőt Bahrein esetében a síita lakosság elnyomása egyértelműen nem folytatódhat korlátlanul, és a listát még hosszasan lehetne folytatni.
Ez utóbbiak azért is fontosak, mert ezek az államok – Szaúd-Arábiával az élen – dollár százmilliárdokat, sőt billiókat fektettek be az Egyesült Államokban, vásároltak államkötvényt, sőt az amerikai fegyverek vásárlásában is élen járnak. Ugyanis a háború után egyértelműen új „védelmezőre” lesz szükségük. Erre a szerepre Pakisztán, Törökország, és Egyiptom is bejelentkezett.
„De az anyagi kárnál is jelentősebb az amerikai garanciákba és képességekbe vetett hit egyértelmű és drasztikus csökkenése”
A háború és váratlan felfüggesztése ezt is, illetve a NATO kapcsolatokat is szétzilálta. Bár utóbbiban az Egyesült Államok aránya a kritikus, hadászati területeken általában a 85-95 százalékot is elérte, ettől függetlenül nehezen elképzelhető, hogy készséges szövetségesek nélkül az amerikai katonai jelenlét Európában – vagy bárhol máshol – könnyen fenntartható lenne.
Ráadásul az elejétől fogva népszerűtlen iráni háború Trump belpolitikájában és hátországában is jelentős változásokat okozott. A magas olajárak miatti infláció és az 5 dolláros üzemanyag ár réme már az átlag amerikai számára is kézzelfoghatóvá tette a háború következményeit. A MAGA mozgalom támogatásában kiemelt szerepet játszó youtuberek – Joe Rogantól, Tucker Carlsonig -gyakorlatilag egy emberként fordultak szembe a háborúval, sőt Trump elnök általuk túlságosan Izrael-pártinak ítélt politikájával is. Ez utóbbi pedig 60 éve tabu az amerikai közéletben. Arról nem is beszélve, hogy nemcsak a 2026 novemberi félidős választásokon árthatott vele a republikánus pártnak, hanem a fentiek miatt akár a 2028-as elnökválasztásnak is.
„Trump elnök egy újabb TACO pillanata, illetve az azt megelőző, egyértelműen átgondolatlan döntése a háború megindításáról tehát felgyorsítja az amerikai globális hegemónia felbomlását”
Hogy milyen lépésekben, milyen szinten azt még nem látni, de a trendek egyértelműek.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater