Túszmentőből Putyin kedvenc veteránja

Gennagyij Zajcev élete filmen. Az ukrajnai háború óta a magyar mozikból gyakorlatilag eltűntek az orosz filmek. Az egyetemes filmművészetben is kiemelkedő alkotásokkal szereplő orosz mozi a jelek szerint napjainkra a totális cenzúra áldozata lett. Nem tudom, hogy a hazai filmforgalmazók parancsra, vagy túlbuzgó stréberségből tiltották ki az orosz alkotásokat a mozik kínálatából. Pedig az orosz filmstúdiók 2022 óta is ontják az új alkotásokat. Ezek nagy többsége természetesen kommersz, alapvetően három műfajban. Rendkívül népszerűek a szerelmi melodrámák, a bűnügyi filmek és sorozatok, valamint az örökzöld háborús filmek. Ez utóbbiak elsősorban a Nagy Honvédő Háború (1941-45) alatt játszódnak, de az afgán, csecsen és grúziai háborúkról is készültek mélyebb vagy felszínesebb alkotások.

Hegyi Gyula írása a #moszkvater.com számára

A film végén a valódi Gennagyij Zajcev is megjelenik, kilencven évesen ott ül Vlagyimir Putyin mellett a győzelem napi parádén, mint az elnök egyik legmegbecsültebb veteránja
Fotó:EUROPRESS/Mikhail METZEL/SPUTNIK/AFP

Az interneten és különösen a YouTube csatornán szerencsére sok száz, ha nem ezer orosz film elérhető ingyen. Sokakhoz hivatalos angol felirat is készült, de a többiekhez is generálható angol, olykor magyar felirat. Valóban csak ízelítőként említek néhány olyan alkotást, amely a magyar mozikban is igazi filmcsemege lenne. A Vlagyivosztok (Владивосток) című film a Kifulladásig című francia kultuszfilm parafrázisa, egyben izgalmas krimi, társadalmi dráma és nem utolsósorban a távol-keleti nagyváros bemutatása. Az Egy moszkvai nyomornegyedben (Нитровка) című film Edgar Allen Poe egyik novelláját dolgozza fel, de az ügyesen bonyolított filmben a távol-keleti misztika mellett a klasszikus orosz színház mesterei, Sztanyiszlavszkij, Csehov és mások is megjelennek szereplőként. A Csajkovszkij felesége (Жена Чайковского) a nagy orosz zeneszerző magánéleti drámáját dolgozza fel felesége szempontjából. A történet egyértelműen sugallja, sejteti Csajkovszkij homoszexualitását, de elsősorban az asszony tragédiájára koncentrál.

„A Hideg partok (Холодные берега) című bűnügyi sorozat az egyik legjobb a maga műfajában. Egy örökké télbe fagyott orosz középvárosban játszódik, főhőse egy női detektív, de nem az amerikai szuperemancipált nők, hanem a családias ösztöneiket sem elfelejtő orosz asszony típusa”

Az első sorozat olyan sikert aratott, hogy 2022-as újabb sorozatot készítettek belőle, erősen Pscyho-s ízű befejezéssel. Sajnálatos, hogy az egy kaptafára gyártott angolszász krimik végtelen özönét egyetlen magyar tévécsatorna sem próbálja meg fefrissíteni például ezzel az elsőosztályú orosz sorozattal.

„A Parancsnok (Командир) című 2024-es produkció nem tartozik a fentebb említett művészfilmek, illetve a rendkívül izgalmas krimisorozat kategóriájába”

Korrekt, technikailag látványos és tartalmilag fontos munka, ahogy egy kritikusa írta, „egyszer nézhető” film. A két és félórás film lassan csordogál a fő témáig, az 1988-as ordzsonikidzei (ma Vlagyikavkaz, Észak-Oszétia) buszrablás történetéig. Néhány bűnöző elrabolt harminc gyereket és a tanárnőjüket, és túszaik életéért több millió dollárt meg egy repülőt követeltek olyan országba, amelynek nincs diplomáciai kapcsolata a Szovjetunióval. Mindez valóban megtörtént, és a film igen látványosan, technikával és statisztériával nem takarékoskodva mutatja be a túszdráma kezelését. Aki a történetet nem ismeri, vagy hozzám hasonlóan már régen elfelejtette, alaposan meglepődik a sztori néhány fordulatán. De nem lövöm le ezeket a csavarokat.

Mégsem felesleges végignézni a busz elrablásáig vezető folyamatot. A Parancsnok a túszdráma mellett, annak látványosságára felépítve a mai Oroszországra jellemző és kívánatosnak tartott történelemszemlétet is megjeleníti. Nem túlbeszélve, nem harsogó propagandával, épp csak néhány szóval, utalással a sorsdöntő jelenetekben. A főhős, Gennagyij Zajcev 1934-ben született, apa nélkül nőtt fel, átélte a háborús éhezést és szegénységet. A katonaság, a Komszomol és egy idősebb tiszt barátsága pótolja az apai nevelést, és hamarosan a KGB-ben találja magát, majd idővel az antiterrorista Alfa-csoport egyik vezetője lesz.

„Ideológiai kiselőadások nincsenek a filmben, a hazaszeretet az a motiváció, amelyre Zajcev és környezete folyamatosan hivatkozik”

Érdekes megemlíteni, hogy a KGB-tisztek avatása a film szerint már 1953-ban is a Kreml ősi templomai előtt, a Székesegyház téren, az orosz birodalom szent központjában történt. Figyelemre méltó az a rövid beszélgetés is, amely valamikor az ötvenes években Zajcev és egyik parancsnoka között történik. A főnök mintegy levizsgáztatja a fiatal tisztet Sztálinból. Sok hibát elkövetett, de azt se felejtsük el, hogy az ő vezetésével győztük le Hitlert, feleli a fiú. Nagyjából ez a mai putyini Oroszország hivatalos álláspontja.

„Azzal árnyalva, hogy Szolzsenyicint ma is tisztelik, és bár a Nyugat hallgat erről, ő dolgozta ki azt az Ukrajna-képet, amelyről személyesen győzte meg Vlagyimir Putyint”

Ez azonban nem kerül szóba a filmben, a szereplőkre és a nézőkre bízva, hogy Sztálin „kettős természetéből” melyiket fogadják el inkább. Bár név nélkül, de a túszdráma lezárásánál futólag – és pozitív hangnemben – szóba kerül Mihail Gorbacsov, aki amúgy nem éppen Putyin példaképe. És rokonszenves színben tűnik fel Izrael is a konfliktus rendezésekor. Ezek csak utalásszerű, de érdekes mellékszálai a sikerfilmnek szánt produkciónak. Arról nem esik szó a filmben, hogy Zajcev is részt vett Csehszlovákia 1968-as, nagyjából vértelen megszállásában.

A film végén a valódi Gennagyij Zajcev is megjelenik, kilencven évesen ott ül Vlagyimir Putyin mellett a győzelem napi parádén, mint az elnök egyik legmegbecsültebb veteránja.

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com