Ahogy véget ért a koronavírus okozta első, az otthonmaradással, az önkéntes karanténnal járó sokk, és ki-ki vérmérséklete szerint elkezdte élni a számára komfortos és mindennapi életét, úgy zuhantak  ránk az újabb szigorítások. E sorok írásakor zöld, sárga és piros színkóddal jelölte ki a kormány, hogy melyek azok az országok, amelyek biztonságosak, és melyek amelyek kevésbé, vagy egyáltalában nem ajánlottak. Ilyenkor felértékelődnek az itthoni titkos helyek, ahová nyugodt szívvel, biztonságosan mehetünk kikapcsolódni, túrázni, barátokkal együtt lenni. Személy szerint én az óvatos emberek közé tartozom, most nagyon megnézem, hogy mire költök, hiszen ki tudja mit hoz a holnap.

Szokásos péntek reggeli rádióinterjújában Orbán Viktor miniszterelnök is megmondta,

„Több Balaton, kevesebb Adria és akkor a járvány is féken tartható”

A Balaton-felvidék régi és hű szerelmese vagyok, de errefelé azért már sok csalódás ért. Akár egy rossz szeretőt. Hiszen nagyon leegyszerűsítve, e vidéken két helyet biztosan tudunk találni: nagyon drágát és nagyon jót, vagy drágát és rosszat. Persze, mindig vannak kivételek, és most egy ilyen helyet ajánlok olvasóink figyelmébe. Olyat, amely még nekem is új, és minden tekintetben kellemes meglepetés volt.

Ez a hely a Tagyon Birtok Baráti Társaság, amelyet a Hegyestű alatt találhatunk meg, ha arra járunk, vagy ha éppen arra kerékpározunk, ahogy én is tettem. Asztalhoz ülve szinte azonnal egy pohár fröccsöt hoz ki a kisasszony, ami minden kerékpárosnak jár, kérés nélkül.

„Előttem a Balaton, mögöttem a hegy, bennem a bor. Kívánhat-e többet az utazó?”

A birtok filozófiája, hogy minél inkább a saját kertből szolgálják ki a betérőket. Így nem egy „telefonkönyvből” tudunk választani, hanem egy visszafogott, szezonális kínálatból, amelyben gondolnak a vegánokra is. S bár nagyon kíváncsi voltam, milyen lehet a padlizsán steak, de inkább a konfitált tarját választottam lecsóval. Pazar választás volt. Lezárásként egy túrós rétes a kitűnő kávé mellé, és igazából már csak hátra szerettem volna dőlni, élvezni a kilátást, de Kartaly Attila tulajdonos invitált, hogy kóstoljam meg a pince borait.

„A mintegy öt hektáros birtokon Rizlingszilváni Olaszrizling és Szürkebarát volt telepítve, ezen nem változtattak a 2009-es nyitás óta sem. Ez határozza meg a kínálatot is”

Az RSZ, a Rizlingszilváni, egy könnyű jóivású fröccsbor, ami nem is akar több lenni, mint a mindennapok, nyári esték könnyű bora. Az Olaszrizling igazán jól érzi magát itt is, mint a Balaton-felvidéken szinte mindenhol. De az igazán érdekes választás a Szürkebarát, amely talán a Hegyestű közelsége miatt olyan mineralitással, ízvilággal bír, amely eltér a klasszikus badacsonyitól is. Ki kell próbálni!

Kartaly Attila elmesélt egy történetet, ami meghatározza a hozzáállását a vendégekhez. Közel tíz éve, a hegyet járva betért az Ódon pincébe, ahol Tombor Pista bácsi kóstoltatta a borokat vele és családjával, amikor a sokadik pohár után észrevette, hogy nincs nála a tárcája. Mikor ezt elmondta a gazdának, azzal együtt, hogy még nem is ebédeltek, Pista bácsi teljes természetességgel odaballagott a felakasztott zakójához, kivett belőle tízezer forintot és „majd visszahozod, ha erre jársz” felkiáltással bocsátotta útjára őket.

Ekkor értette meg, milyen ez a hegy és milyenek az itt élő emberek. Ekkor fogalmazta meg magában azt,

„igazából nem is tudom, hogy én találtam-e meg a birtokot, vagy a birtok talált meg engem?”

És pontosan ez az, amit az ide betérő azonnal megérez. Az őszinteséget. Ha pedig mindez nem lenne elég, egy pohár borral a kezünkben meg is festhetjük az előttünk elterülő pazar kilátást, hiszen az ide betérőknek Posta Zsófia rendszeresen tart élményfestést. A birtokon az esték sem eseménytelenek. Rendszeresen tartanak kulturális programokat, beszélgetéseket, összefogva az itt, a hegyen élőket a vendégekkel.