A számos rangos elismerés mellett 2021-ben a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon Ezüst Medvével díjazott Természetes fény az első olyan magyar játékfilm, amely a második világháború alatt a Szovjetunió megszállt területein tevékenykedő magyar alakulatok történetével foglalkozik. Nagy Dénes rendezése nem tekinthető klasszikus háborús mozinak; a gyártás körülményei, a magyar és orosz szereplők felvonultatása, és annak módja pedig a magyar filmművészet előzmények nélküli sikeres vállalkozása lett.

Kéri Gáspár írása a #moszkvater.com számára

Az amerikai történész, Timothy Snyder által véres övezetként meghatározott terület a Közép-Lengyelországtól, Belorusszián és a balti államokon át Ukrajnáig, valamint Nyugat-Oroszországig terjedő régió, ahol 1933 és 1945 között körülbelül 14 millió polgári lakost gyilkoltak le az egymással szemben álló politikai rendszerek reguláris katonai alakulatai. A döbbenetesen magas szám természetesen nem foglalja magában a harci cselekményekben meghaltak millióit.

„Közismert, hogy a magyar szerepvállalás a Szovjetunió elleni háborúban generációk óta megosztja a hazai közvéleményt”

Ennek számos oka van, kezdve az 1945 utáni politikai narratíváktól, amelyek a kollektív bűnösség elvétől a történések agyonhallagtásáig széles skálán mozogtak. Noha a nyolcvanas évektől egyre több mérvadó történészi publikáció és tanulmány jelenhetett meg, sőt Sára Sándor is elkészítette a 2. magyar hadsereg tragédiájáról szóló dokumentumfilmjeit (Krónika, 1982; Pergőtűz, 1983), melyekben beszélő fejekként az oral history eszközével egykori tisztek, bakák és munkaszolgálatosok emlékeztek, ám igazi áttörés a kutatásokban és a múlt feldolgozásában csak a rendszerváltozás környékén következett be.

Közülük is kiemelkedik több más történész mellett Ungváry Krisztián tevékenysége, aki elsőként és eddig egyedüliként írt monográfiát a megszállt területeken, a frontvonalaktól távolabb tevékenykedő magyar alakulatokról (Magyar megszálló csapatok a Szovjetunióban, 1941-1944. Osiris Kiadó, 2015).

„Mindezek dacára a mindenkori hazai emlékezetpolitika hozzáállása, vagy a generációk során hordozott családi narratívák okán ma sincs konszenzus a háborús magyar szerepvállalásról”

Miután megnéztem Nagy Dénes filmjét, az első gondolatom az volt, hogy ez rendkívül tisztességes film – amennyiben beszélhetünk ilyen kategóriáról. Ám aki arra számít, hogy valamiféle állásfoglalást hordoz a mű a fent vázolt narratívák valamelyike kapcsán, az lehet, hogy csalódni fog. A Závada Pál azonos című regénye nyomán, de ahhoz csak bizonyos elemeiben kötődő film ugyanis másfajta utat választ a múlt feldolgozásához.

„A történet középpontjában Semetka István szakaszvezető áll, aki egy magyar rendfenntartó és partizánvadász alakulat tagjaként tevékenykedik az ukrán, orosz és belarusz határvidéken”

A néhány nap eseményeiben a partizánokkal történő konfrontációtól a polgári lakossághoz fűződő ellentmondásos, és ingoványos viszonyon át a magyar katonák nyilvánvaló testi-lelki kiszolgáltatottságáig széles skálán zajlanak a történések, amelynek dramaturgiai csúcspontját az értelmetlen erőszak is elkerülhetetlenné válik.

„Ugyanakkor a film nem mond egyértelmű ítéletet, inkább arra világít rá, hogy a magyar kir. honvédségbe besorozott parasztgyerekek legalább annyira áldozatai voltak a háború poklának, mint az a civil lakosság”

Még akkor is, ha a mérleg két serpenyője nem egymás mellett áll meg. A film természetesen egy pillanatig nem ad felmentést semmilyen háborús bűncselekmények alól, ám sokkal inkább azokat az emberi viselkedési mintákat vizsgálja, melyek a háborús pszichózis nyomása alatt számos reakciót képes szülni. Maga a rendező is hangsúlyozza, hogy filmjével univerzális kérdéseket boncolgat, ami bármely hadsereg katonái számára létező helyzeteket produkált a második világháború, vagy bármely totális fegyveres konfliktus során, legyen szó akár napjaink történéseiről.

„Különösen izgalmas, és a magyar filmművészetben egyedülállónak tekinthető a film megvalósítása, amit az orosz tájakkal hasonlatos lettországi erdőkben forgattak”

A szereplők egytől egyig amatőrök, akiket a vidéki Magyarországról és a határon túli területekről válogattak. A filmbéli orosz lakosságot pedig lettországi oroszok alakítják. Őket a környező falvakból castingolták az alkotók. Az ismeretlenbe kerülés élménye a legjobb színészvezetésnek bizonyult ahhoz, hogy a szereplők minél nagyobb átéléssel játsszák el a bizonytalanság és kiszolgáltatottság érzését, amivel a megszálló magyar bakák is szembesültek egy számukra idegen, területét tekintve végtelennek ható ország tájain.

„Klasszikus értelemben vett színészi játékról nem csak a szereplők civil volta miatt nem beszélhetünk. Itt nincsenek sem hősök, sem árulók, maga a dramaturgia is kerüli a megszokott zsánereket”

A viszonylag kevés dialógus egyértelműen a film látványvilága felé tereli a néző figyelmét, de ez volt a rendező, és az operatőr, Dobos Tamás szándéka is. Az őszi opálos és derengő fények, az erdők és mocsarak misztikus hangulata, az elidegenítő rideg és hideg környezet plasztikusan tűnik fel a jelenetekben. Sokat számított a forgatókönyv megírásakor és a forgatás során az egykori naplóbejegyzések, tábori levelezőlapok és amatőr fotográfiák tanulmányozása is. És talán ez az első olyan második világháborúban játszódó magyar film, ahol a fegyverek és egyenruhák az utolsó zubbonygombig korhűnek hatnak. A film szakértője egyébként Ungváry Krisztián volt, és minőségileg ez is sokat emel a film összbenyomásán.

„Az emberi dilemmákra, a humánum megtartásának, vagy elvesztésének kérdéseire úgy hívja fel a figyelmünket a film, hogy közben alig látunk a jelenetekben erőszakot”

Ez az alapvetően kortárs eszközkezelés, hogy nem tolják az alkotók a potenciális befogadó arcába a nyers erőszakot, gyakran sokkal határozottabban ér célba, és szélesebb értelmezéseket tesz lehetővé mindenki számára. A Természetes fények az utóbbi évtizedek egyik legtisztességesebb hazai mozgóképes vállalkozása háborús traumáink kollektív emlékezetben élő feldolgozására. Mindeközben a film olyan univerzális kérdéseket és problémákat boncolgat, amelyek a világ bármely sarkában tanulságul szolgálhatnak.