Az amerikai szenátus demokrata törvényhozói térdelnek George Floyd tiszteletére a Capitol Hillnél Washingtonban 2020. június 8-án
Fotó:EUROPRESS/AFP/Brendan Smialowski
Tombolnak az indulatok Amerikában, miután egy fehér rendőr brutális fellépése következtében meghalt a fekete bőrű George Floyd. A gondatlanságból elkövetett gyilkosságra válaszul kezdett, azonnal politikai színezetet öltő, rasszizmus és a rendőri erőszak elleni tiltakozások hamar fosztogatásba csaptak át. A tüntetések átterjedtek Európára is, és egyre abszurdabb jelleget öltenek. Térdre ereszkedik már szinte mindenki. Holllywood celebjei, a Bundesliga meccsei előtt a játékosok a kezdőkörben, a rendőrök a tüntetők előtt.
„A bűntudatkeltés, a politikai, ideológiai megfontolásokból táplált morális revolverezés kényszerítette térdre a civilizált világ egy részét. Ha azonban a Minneapolis utáni globális mozgósítás világméretű huntingtoni típusú szembenállássá fajul, ez az öngyilkos térdre ereszkedés a fehér ember vereségét jelentheti”
Az eddig is burjánzó politikai korrektség immár morális ítélőszékké változott. Olyan hatalomtechnikai eszközzé, amelyben a rasszista bélyeget rásüt(het)ik mindenkire, aki másképp gondolkodik, és szembe megy a fősodorral. Ha a történések ebben a mederben hömpölyögnek tovább, akkor a moralitás hatalmi érdekeket (ki)szolgáló fegyvere nemcsak egyéneket lehetetlenít el, de lebonthatja az államot is. Ehhez vezető veszélyes lépés a rendvédelmi szervek Amerikában folyó ellehetetlenítése. De mindezt továbbgondolva a világ rossz esetben eljuthat oda, hogy
„e hamis moralitás abszolutizálása jegyében a nemzetek szembenállását felülírja a rasszok szembenállása. A kulturális, történelmi, nemzeti identitást felváltja a fehér vagy fekete identitás, a rasszok identitása. S ez soha nem vezetett jóra!”
S hogy nem a levegőbe beszélünk, nézzünk két példát. Az egyik, hogy egy vitatott főcím miatt lemondásra kényszerült Stan Wischnowski, a Philadelphia Inquirer főszerkesztője. Az újságíró Az épületek is számítanak címet adta egy cikknek, amelyben arról is szó esik, hogy a Black Lives Matter (A fekete életek számítanak) mozgalom szervezte tüntetéseken üzleteket gyújtottak fel és épületeket, műemlékeket is megrongáltak. James Bennet végzete az lett, hogy a New York Times véleményrovatának vezetőjeként közölte Tom Cotton írását közölte, amelyben a republikánus szenátor azt sürgette, vessék be a hadsereget a szélsőségek ellen. Ez a liberális véleményterror egyrészről felmenti a randalírozókat, másrészről a fent leírt moralitás szellemében bélyegzi meg, lehetetleníti el a másképp, nem mellesleg normálisan gondolkodókat.
„Ezzel valamiféle vélt igazság nevében kivonja a társadalom egyes rétegeit a törvény hatálya alól, lovat ad alájuk, és táplálja a történelmi, etnikai alapú bosszút, miközben bűntudatot kelt a társadalom másik rétegeiben. Közben az állítólagos morális felsőbbrendűség nevében szűkíti a szólás és a vélemény szabadságát. Éppen a kirekesztést kiáltók lesznek a kirekesztők, a rasszizmus ellen fellépők a rasszisták”
Érdemes ennek kapcsán a libanoni származású, Kanadában élő evolúciós viselkedéstannal foglalkozó tudóst, Gad Saadot idézni. A médiában rendkívül aktív, a politikai korrektséget, a posztmodern filozófiát, az iszlám ideológiát és az áldozat mentalitást bíráló, ismertségét részben a marketing és vásárlói viselkedés terén az evolúciós pszichológia alkalmazásával elért professzor szerint
„az a társadalom, amely az önutálatot progresszív erényként magasztalja fel, nem fog túlélni”
Amerika e jelenlegi lázálomban amúgy sem több száz éves történelmének egy részét a kommunista időket idézve törölné el. S szellemileg leigázva, e gondolkodást átvéve a múltat végképp eltörölnék már egyesek Európában is. Rasszistává válik előbb Nelson admirális, majd Churchill, leveszik a képernyőről az Elfújta a szél című klasszikust, aztán szép lassan ellehetetlenítenek mindenkit, aki a liberális álom globális uralmának útjában van. E szétesés jegyében már Európában is járványként terjed a világrend jelképeinek felszámolása, és a már említett moralitást fegyverként használva az értékrend átalakítása.
„A jelenlegi szembenállásnak van egy amerikai szintje, azzal a konkrét céllal, hogy a polgárháborús helyzet, egy helyi színes forradalom szításával megakadályozzák Donald Trump újraválasztását. Ez a meccs még nem dőlt el. De van egy globális terepe is, amely a visszaszorulóban lévő liberalizmus, a gyengülő transznacionális tőke uralkodásán alapuló kapitalizmus ellencsapásaként is értelmezhető az erősödő illiberalizmussal és az államkapitalizmussal szemben”
Ezt a logikát követi még a republikánusok egy csoportja is, amelyik egyfajta ellen nemzetbiztonsági stratégiát adott ki. Eszerint a világrend javíthatatlan ellenségeit – Oroszországot, Kínát és Iránt – terrorista országgá nyilvánítanák, példátlan szankciókat róva ki rájuk, és felszámolnák a nemzetközi szervezeteket, mert azok hasznavehetetlenek, és új nemzetközi szervezeteket létesítenének, amelyekben csak a „demokráciák” lehetnének tagok.
Hát ide vezet a Minneapolisban történtek nyomán teret nyert gondolkodás. Kell ez nekünk?
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
Erős János says:
Szinte most először nem értek egyet a szerzővel, az írásait kedvelem. Kezdtem kételkedni az ítélőképességemben, lehet hogy nem értettem meg mindent. Viszont az írás utáni ostoba hozzászólások meggyőztek róla hogy a szélsőséges ( rasszista, szélsőjobb, szabadság ellenes…) nézeteket vallók tetszését elnyerte. Gondolom Stier Gábor sem ilyen reakciókat várt. Sajnálom Gábort, de most mellényúlt.
Erős János says:
Én azt hiszem, értem önt. Az sem baj hogy más véleményen vagyunk. Az lepett meg hogy korábbi cikkeivel szinte 100% -ban azonosultam, nem úgy mint most. Semmi gond, van ilyen. Nem tudom olvasta-e a cikkéhez írt ? Abban biztos egyetértünk, hogy nem ilyen hatást és reakciókat várt ön sem. PS: kíváncsian várom további írásait.
Péter says:
Csak az a lényeg, hogy a cikkben benne legyen az összes fellelhető panel, a hanyatló, lejárt, idejétmúlt, teret vesztett, visszaszoruló liberalizmustól a kultúrmarxistákig, akik egykori kommunista osztályharcukat lecserélik a mire is? Identitás, meg hát fehér és keresztény, ők a rasszisták, nem is mi, ők a kirekesztők, nem is mi, de majd az államkapitalista, illiberális megmutatja, de ácsi, hiszen mi is azok vagyunk, mi még állunk a vártán. Mindenki ellenünkre tör, meg hát persze Trump ellen, aki a miénk, a mi húsunkból és vérünkből való, úgy is mondhatnánk, hogy Trump is mi vagyunk, benne öltünk testet a világnak azon a felén, de hát úgyis a deep state szervezi az egészet, őt akarják megbuktatni (akárcsak nálunk, Soros itt és ott), semmi másról nem szól az egész, csak még esetleg a hanyatló, lejárt, idejétmúlt, teret vesztett, visszaszoruló liberalizmusról, meg a kultúrmarxistákról, akik…
Ki ne maradjon akár csak egyetlen patron sem…