„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”

Kérjük, töltse ki kérdőívünket!

Térden állva?

2020. jún. 16.
Stier Gábor

MEGOSZTÁS

Heti tükör. A világrend ledöntésének kísérlete a Minneapolis utáni globális mozgósítás. A hanyatló rend erői a morális fegyvert hatalmi eszközként bevetve lendültek ellentámadásba, amelyben a kulturális, nemzeti identitást a rasszok szembenállásával váltanák fel. Ezért a térdre ereszkedés most az identitás feladásához vezethet.

Az amerikai szenátus demokrata törvényhozói térdelnek George Floyd tiszteletére a Capitol Hillnél Washingtonban 2020. június 8-án Fotó:EUROPRESS/AFP/Brendan Smialowski #moszkvater

Az amerikai szenátus demokrata törvényhozói térdelnek George Floyd tiszteletére a Capitol Hillnél Washingtonban 2020. június 8-án
Fotó:EUROPRESS/AFP/Brendan Smialowski

Tombolnak az indulatok Amerikában, miután egy fehér rendőr brutális fellépése következtében meghalt a fekete bőrű George Floyd. A gondatlanságból elkövetett gyilkosságra válaszul kezdett, azonnal politikai színezetet öltő, rasszizmus és a rendőri erőszak elleni tiltakozások hamar fosztogatásba csaptak át. A tüntetések átterjedtek Európára is, és egyre abszurdabb jelleget öltenek. Térdre ereszkedik már szinte mindenki. Holllywood celebjei, a Bundesliga meccsei előtt a játékosok a kezdőkörben, a rendőrök a tüntetők előtt.

„A bűntudatkeltés, a politikai, ideológiai megfontolásokból táplált morális revolverezés kényszerítette térdre a civilizált világ egy részét. Ha azonban a Minneapolis utáni globális mozgósítás világméretű huntingtoni típusú szembenállássá fajul, ez az öngyilkos térdre ereszkedés a fehér ember vereségét jelentheti”

Az eddig is burjánzó politikai korrektség immár morális ítélőszékké változott. Olyan hatalomtechnikai eszközzé, amelyben a rasszista bélyeget rásüt(het)ik mindenkire, aki másképp gondolkodik, és szembe megy a fősodorral. Ha a történések ebben a mederben hömpölyögnek tovább, akkor a moralitás hatalmi érdekeket (ki)szolgáló fegyvere nemcsak egyéneket lehetetlenít el, de lebonthatja az államot is. Ehhez vezető veszélyes lépés a rendvédelmi szervek Amerikában folyó ellehetetlenítése. De mindezt továbbgondolva a világ rossz esetben eljuthat oda, hogy

„e hamis moralitás abszolutizálása jegyében a nemzetek szembenállását felülírja a rasszok szembenállása. A kulturális, történelmi, nemzeti identitást felváltja a fehér vagy fekete identitás, a rasszok identitása. S ez soha nem vezetett jóra!”

S hogy nem a levegőbe beszélünk, nézzünk két példát. Az egyik, hogy egy vitatott főcím miatt lemondásra kényszerült Stan Wischnowski, a Philadelphia Inquirer főszerkesztője. Az újságíró Az épületek is számítanak címet adta egy cikknek, amelyben arról is szó esik, hogy a Black Lives Matter (A fekete életek számítanak) mozgalom szervezte tüntetéseken üzleteket gyújtottak fel és épületeket, műemlékeket is megrongáltak. James Bennet végzete az lett, hogy a New York Times véleményrovatának vezetőjeként közölte Tom Cotton írását közölte, amelyben a republikánus szenátor azt sürgette, vessék be a hadsereget a szélsőségek ellen. Ez a liberális véleményterror egyrészről felmenti a randalírozókat, másrészről a fent leírt moralitás szellemében bélyegzi meg, lehetetleníti el a másképp, nem mellesleg normálisan gondolkodókat.

„Ezzel valamiféle vélt igazság nevében kivonja a társadalom egyes rétegeit a törvény hatálya alól, lovat ad alájuk, és táplálja a történelmi, etnikai alapú bosszút, miközben bűntudatot kelt a társadalom másik rétegeiben. Közben az állítólagos morális felsőbbrendűség nevében szűkíti a szólás és a vélemény szabadságát. Éppen a kirekesztést kiáltók lesznek a kirekesztők, a rasszizmus ellen fellépők a rasszisták”

Érdemes ennek kapcsán a libanoni származású, Kanadában élő evolúciós viselkedéstannal foglalkozó tudóst, Gad Saadot idézni. A médiában rendkívül aktív, a politikai korrektséget, a posztmodern filozófiát, az iszlám ideológiát és az áldozat mentalitást bíráló, ismertségét részben a marketing és vásárlói viselkedés terén az evolúciós pszichológia alkalmazásával elért professzor szerint

„az a társadalom, amely az önutálatot progresszív erényként magasztalja fel, nem fog túlélni”

Amerika e jelenlegi lázálomban amúgy sem több száz éves történelmének egy részét a kommunista időket idézve törölné el. S szellemileg leigázva, e gondolkodást átvéve a múltat végképp eltörölnék már egyesek Európában is. Rasszistává válik előbb Nelson admirális, majd Churchill, leveszik a képernyőről az Elfújta a szél című klasszikust, aztán szép lassan ellehetetlenítenek mindenkit, aki a liberális álom globális uralmának útjában van. E szétesés jegyében már Európában is járványként terjed a világrend jelképeinek felszámolása, és a már említett moralitást fegyverként használva az értékrend átalakítása.

„A jelenlegi szembenállásnak van egy amerikai szintje, azzal a konkrét céllal, hogy a polgárháborús helyzet, egy helyi színes forradalom szításával megakadályozzák Donald Trump újraválasztását. Ez a meccs még nem dőlt el. De van egy globális terepe is, amely a visszaszorulóban lévő liberalizmus, a gyengülő transznacionális tőke uralkodásán alapuló kapitalizmus ellencsapásaként is értelmezhető az erősödő illiberalizmussal és az államkapitalizmussal szemben”

Ezt a logikát követi még a republikánusok egy csoportja is, amelyik egyfajta ellen nemzetbiztonsági stratégiát adott ki. Eszerint a világrend javíthatatlan ellenségeit – Oroszországot, Kínát és Iránt – terrorista országgá nyilvánítanák, példátlan szankciókat róva ki rájuk, és felszámolnák a nemzetközi szervezeteket, mert azok hasznavehetetlenek, és új nemzetközi szervezeteket létesítenének, amelyekben csak a „demokráciák” lehetnének tagok.

Hát ide vezet a Minneapolisban történtek nyomán teret nyert gondolkodás. Kell ez nekünk?

MEGOSZTÁS

Stier Gábor
1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.

Hozzászólások kikapcsolva

  1. Szinte most először nem értek egyet a szerzővel, az írásait kedvelem. Kezdtem kételkedni az ítélőképességemben, lehet hogy nem értettem meg mindent. Viszont az írás utáni ostoba hozzászólások meggyőztek róla hogy a szélsőséges ( rasszista, szélsőjobb, szabadság ellenes…) nézeteket vallók tetszését elnyerte. Gondolom Stier Gábor sem ilyen reakciókat várt. Sajnálom Gábort, de most mellényúlt.

  2. Én azt hiszem, értem önt. Az sem baj hogy más véleményen vagyunk. Az lepett meg hogy korábbi cikkeivel szinte 100% -ban azonosultam, nem úgy mint most. Semmi gond, van ilyen. Nem tudom olvasta-e a cikkéhez írt ? Abban biztos egyetértünk, hogy nem ilyen hatást és reakciókat várt ön sem. PS: kíváncsian várom további írásait.

  3. Csak az a lényeg, hogy a cikkben benne legyen az összes fellelhető panel, a hanyatló, lejárt, idejétmúlt, teret vesztett, visszaszoruló liberalizmustól a kultúrmarxistákig, akik egykori kommunista osztályharcukat lecserélik a mire is? Identitás, meg hát fehér és keresztény, ők a rasszisták, nem is mi, ők a kirekesztők, nem is mi, de majd az államkapitalista, illiberális megmutatja, de ácsi, hiszen mi is azok vagyunk, mi még állunk a vártán. Mindenki ellenünkre tör, meg hát persze Trump ellen, aki a miénk, a mi húsunkból és vérünkből való, úgy is mondhatnánk, hogy Trump is mi vagyunk, benne öltünk testet a világnak azon a felén, de hát úgyis a deep state szervezi az egészet, őt akarják megbuktatni (akárcsak nálunk, Soros itt és ott), semmi másról nem szól az egész, csak még esetleg a hanyatló, lejárt, idejétmúlt, teret vesztett, visszaszoruló liberalizmusról, meg a kultúrmarxistákról, akik…

    Ki ne maradjon akár csak egyetlen patron sem…

KAPCSOLODÓ CIKKEK

LEGUTÓBBI CIKKEK

CÍMKÉK