Heti tükör. A világrend ledöntésének kísérlete a Minneapolis utáni globális mozgósítás. A hanyatló rend erői a morális fegyvert hatalmi eszközként bevetve lendültek ellentámadásba, amelyben a kulturális, nemzeti identitást a rasszok szembenállásával váltanák fel. Ezért a térdre ereszkedés most az identitás feladásához vezethet.
Fotó:EUROPRESS/AFP/Brendan Smialowski
Tombolnak az indulatok Amerikában, miután egy fehér rendőr brutális fellépése következtében meghalt a fekete bőrű George Floyd. A gondatlanságból elkövetett gyilkosságra válaszul kezdett, azonnal politikai színezetet öltő, rasszizmus és a rendőri erőszak elleni tiltakozások hamar fosztogatásba csaptak át. A tüntetések átterjedtek Európára is, és egyre abszurdabb jelleget öltenek. Térdre ereszkedik már szinte mindenki. Holllywood celebjei, a Bundesliga meccsei előtt a játékosok a kezdőkörben, a rendőrök a tüntetők előtt.
„A bűntudatkeltés, a politikai, ideológiai megfontolásokból táplált morális revolverezés kényszerítette térdre a civilizált világ egy részét. Ha azonban a Minneapolis utáni globális mozgósítás világméretű huntingtoni típusú szembenállássá fajul, ez az öngyilkos térdre ereszkedés a fehér ember vereségét jelentheti”
Az eddig is burjánzó politikai korrektség immár morális ítélőszékké változott. Olyan hatalomtechnikai eszközzé, amelyben a rasszista bélyeget rásüt(het)ik mindenkire, aki másképp gondolkodik, és szembe megy a fősodorral. Ha a történések ebben a mederben hömpölyögnek tovább, akkor a moralitás hatalmi érdekeket (ki)szolgáló fegyvere nemcsak egyéneket lehetetlenít el, de lebonthatja az államot is. Ehhez vezető veszélyes lépés a rendvédelmi szervek Amerikában folyó ellehetetlenítése. De mindezt továbbgondolva a világ rossz esetben eljuthat oda, hogy
„e hamis moralitás abszolutizálása jegyében a nemzetek szembenállását felülírja a rasszok szembenállása. A kulturális, történelmi, nemzeti identitást felváltja a fehér vagy fekete identitás, a rasszok identitása. S ez soha nem vezetett jóra!”
S hogy nem a levegőbe beszélünk, nézzünk két példát. Az egyik, hogy egy vitatott főcím miatt lemondásra kényszerült Stan Wischnowski, a Philadelphia Inquirer főszerkesztője. Az újságíró Az épületek is számítanak címet adta egy cikknek, amelyben arról is szó esik, hogy a Black Lives Matter (A fekete életek számítanak) mozgalom szervezte tüntetéseken üzleteket gyújtottak fel és épületeket, műemlékeket is megrongáltak. James Bennet végzete az lett, hogy a New York Times véleményrovatának vezetőjeként közölte Tom Cotton írását közölte, amelyben a republikánus szenátor azt sürgette, vessék be a hadsereget a szélsőségek ellen. Ez a liberális véleményterror egyrészről felmenti a randalírozókat, másrészről a fent leírt moralitás szellemében bélyegzi meg, lehetetleníti el a másképp, nem mellesleg normálisan gondolkodókat.
„Ezzel valamiféle vélt igazság nevében kivonja a társadalom egyes rétegeit a törvény hatálya alól, lovat ad alájuk, és táplálja a történelmi, etnikai alapú bosszút, miközben bűntudatot kelt a társadalom másik rétegeiben. Közben az állítólagos morális felsőbbrendűség nevében szűkíti a szólás és a vélemény szabadságát. Éppen a kirekesztést kiáltók lesznek a kirekesztők, a rasszizmus ellen fellépők a rasszisták”
Érdemes ennek kapcsán a libanoni származású, Kanadában élő evolúciós viselkedéstannal foglalkozó tudóst, Gad Saadot idézni. A médiában rendkívül aktív, a politikai korrektséget, a posztmodern filozófiát, az iszlám ideológiát és az áldozat mentalitást bíráló, ismertségét részben a marketing és vásárlói viselkedés terén az evolúciós pszichológia alkalmazásával elért professzor szerint
„az a társadalom, amely az önutálatot progresszív erényként magasztalja fel, nem fog túlélni”
Amerika e jelenlegi lázálomban amúgy sem több száz éves történelmének egy részét a kommunista időket idézve törölné el. S szellemileg leigázva, e gondolkodást átvéve a múltat végképp eltörölnék már egyesek Európában is. Rasszistává válik előbb Nelson admirális, majd Churchill, leveszik a képernyőről az Elfújta a szél című klasszikust, aztán szép lassan ellehetetlenítenek mindenkit, aki a liberális álom globális uralmának útjában van. E szétesés jegyében már Európában is járványként terjed a világrend jelképeinek felszámolása, és a már említett moralitást fegyverként használva az értékrend átalakítása.
„A jelenlegi szembenállásnak van egy amerikai szintje, azzal a konkrét céllal, hogy a polgárháborús helyzet, egy helyi színes forradalom szításával megakadályozzák Donald Trump újraválasztását. Ez a meccs még nem dőlt el. De van egy globális terepe is, amely a visszaszorulóban lévő liberalizmus, a gyengülő transznacionális tőke uralkodásán alapuló kapitalizmus ellencsapásaként is értelmezhető az erősödő illiberalizmussal és az államkapitalizmussal szemben”
Ezt a logikát követi még a republikánusok egy csoportja is, amelyik egyfajta ellen nemzetbiztonsági stratégiát adott ki. Eszerint a világrend javíthatatlan ellenségeit – Oroszországot, Kínát és Iránt – terrorista országgá nyilvánítanák, példátlan szankciókat róva ki rájuk, és felszámolnák a nemzetközi szervezeteket, mert azok hasznavehetetlenek, és új nemzetközi szervezeteket létesítenének, amelyekben csak a „demokráciák” lehetnének tagok.
Hát ide vezet a Minneapolisban történtek nyomán teret nyert gondolkodás. Kell ez nekünk?
Csak az a lényeg, hogy a cikkben benne legyen az összes fellelhető panel, a hanyatló, lejárt, idejétmúlt, teret vesztett, visszaszoruló liberalizmustól a kultúrmarxistákig, akik egykori kommunista osztályharcukat lecserélik a mire is? Identitás, meg hát fehér és keresztény, ők a rasszisták, nem is mi, ők a kirekesztők, nem is mi, de majd az államkapitalista, illiberális megmutatja, de ácsi, hiszen mi is azok vagyunk, mi még állunk a vártán. Mindenki ellenünkre tör, meg hát persze Trump ellen, aki a miénk, a mi húsunkból és vérünkből való, úgy is mondhatnánk, hogy Trump is mi vagyunk, benne öltünk testet a világnak azon a felén, de hát úgyis a deep state szervezi az egészet, őt akarják megbuktatni (akárcsak nálunk, Soros itt és ott), semmi másról nem szól az egész, csak még esetleg a hanyatló, lejárt, idejétmúlt, teret vesztett, visszaszoruló liberalizmusról, meg a kultúrmarxistákról, akik…
Ki ne maradjon akár csak egyetlen patron sem…
Kedves ismeretlen. Örülök, hogy olvas bennünket. Már csak meg kell érteni.
Péter a becsületes nevem, tehát adott esetben akár ezen is lehet szólítani. Bizonyos körökben ez a szokás. :-)
Miből sikerült leszűrni, hogy ne érteném még? A gondolatmenetet is, ami meghúzódik a cikk mögött, csak hát úgy adódik, hogy bár értem, nagyon nem értek *egyet* vele. Gondolom, csak nem akkora baj, ugye? De azt is gondolom, hogy elég jól körülírtam, mi vele az egyet nem értési bajom. Hogy a világ eseményeit egyetlen szálra akarja felfűzni, egy ma kétségtelenül terjedő, de attól még ugyanúgy tartalmatlan ideológiára, amely túlságosan is szép, lekerekített egésszé áll össze itthon és a világban.
Elég nagy lett a felfordulás mára, és ezernyi ok van mögötte, beleértve még a járvány hatását is, azt, hogy mennyi embernek nincs esélye sem a saját hazájára számítani még ilyen esetben sem, és hogy ez most mennyire pőrén mutatkozott meg a mindennapokban, meg hát persze ezek a rendőri túlkapások, meg minden, ezernyi ok egyszerre, egymásra hatva, egymást erősítve és gyengítve. Ha hátrébb lépünk, hogy ne csak Amerikát lássuk, benne van még a net is, az újféle kommunikációnk, hogy ma már nemcsak a Stierek formálják a közvéleményt, akik azért nyilván életük során mindig meggondolták, hogy mit és hogyan fogalmaznak meg, és ez ma átkerült oda, hogy bárki a telefonjával újságíró lesz, ennek összes hátrányával együtt, azzal együtt, hogy az előnyeit persze azért élvezzük. Benne van, hogy ennek ellenére semmivel nem lett jobb a valóságérzékelésünk, emberek milliói ezt pont ugyanúgy kritika nélkül elfogadják sajtónak, mint amikor még valóban csak a Stierek formálták, felelősséggel meggondolva, hogy mit és hogyan fogalmaznak meg. És még lehetne napestig folytatni, és még akkor is minden bizonnyal kifelejtenénk a legfontosabb tényezők felét.
És ehelyett most kaptunk itt egy rövidke cikket, amelyik, ahogy az előbbi hozzászólásban már poentíroztam, pár bekezdésben összehozza az események értelmezésének lehető leglaposabb narratíváját, amelyik egyetlen vezérfonalat ismer: az örök balliberális (érdekes, milyen frappánsan sikerült ezt az alapvetően teljesen magyar találmányt is rávetíteni a világban zajló eseményekre, ugyi?) hanyatló rendje végóráját vergődve áskálódik a fehér ember (általában) és Donald Trump (specifikusan) ellen, de majd az illiberális… Nem írom le még egyszer, minek.
Nem, én nem követem el azt az érvelési hibát, hogy feltételezem: nem értené. Hogyne értenénk egymást, tudja pontosan, mit írtam és mit gondoltam, mint ahogy én is, hogy mit és miért olvashattam fent. Tegyük meg azt a szívességet egymásnak, hogy úgy kommunikálunk róla, ahogy gondolatokkal házaló embereknél illendő.
Kedves Péter!
Miért kellene mindenben egyetértenünk?! Sok dologban egyetértünk, ám kissé leegyszerűsítőnek tartom a kritikáját. Nem gondolnám, hogy mindenben a liberalizmus a hibás, nem is ezt írtam, ám ebben a kérdésben túlzásokba esik. Ez probléma, mert öngyilkos játszmába kezdett. A probléma valóban összetett, ám mivel ez a szláv világ portálja, inkább a lehetséges globális hatásaira helyeztem a hangsúlyt. Ennyi. Nem volt célom, hogy tanulmányt írjak.
Üdvözlettel
Stier Gábor
Ó, nem kell egyetérteni, már miért is kellene.
Engem már csak egyetlen kérdés foglalkoztat. Mi lehet az oka, hogy akkor tehát imígyen a szláv világ felől nézve a narratíva egészen precízen megegyezik a hazai „jobb” vagy akár az amerikai trumpista oldal álláspontjával? A felfűzött szálban ugyanúgy, mint a kiindulásban és a végeredményben, de még a használt retorikában, kifejezésekben, jelzőkben és kulcsszavakban is? És hogy lehet, hogy egyetlen félmondat sem fér bele — nem balt mondok, mert nem akarnám azt a benyomást kelteni egy pillanatra sem, hogy bármennyiben is a CHAZ-féle anarchista, kommunisztikus, utópista, eszement nézetekhez közöm lenne, tehát azt akarnám számonkérni –, de fogalmazzunk úgy, hogy a világot azért nem a mai altright mindent leegyszerűsítő identitásharcként tételező, hanem attól legalább valamelyest eltérő álláspontok egyetlen szempontja sem?
Engem pont az érdekelne, hogy miképpen jött össze ez a nagyon szembeötlő egyoldalúság.
Talán azért, mert én így látom. Sok dologban nem értek egyet a magyar jobboldallal, de úgy látszik, e kérdésben egy platformon vagyunk. Ez nem emberjogi kérdés. A rendőr előzetesben van, a tiltakozók sokszor fegyveresen) randalíroznak. Ez számomra elfogadhatatlan.
Az, hogy a tiltakozók fegyveresen randalíroznak, nyilvánvalóan nem emberijogi kérdés, mindössze az USA eszement fegyverviselési jogainak egyszerű folyománya.
Az a rendőr előzetesben van, valóban. Azóta lett másik, talán az is előzetesben lesz nemsokára. És még hány fog jönni? És attól már minden rendben lesz? Ugye, hogy nem?
No, mindegy. Nyilván nem fogjuk egymást meggyőzni, de azért én továbbra sem szeretném ennyire egysíkúan látni és értékelni az eseményeket.
Egyetértünk abban, hogy semmi sincs rendben.
Még egyet megpróbálok, aztán hagyom a dolgot.
Oda jutottunk, hogy van a világon mindössze két ország (oké, előre tudom, hogy ez költői túlzás lesz, egyfelől a fene sem ismeri mindegyiket, másfelől nem is számít ebben a kérdésben mindegyik, de vegyük ezt metaforának), ahol sikerült a politikai közéletet odáig silányítani, hogy a felek (és főleg, hiszterizált követőik) képesek egyetlen értelmes gondolat nélkül, ösztönösen öröktől fogva gonoszként tételezni (ismerős, ugye? Rárontott a nemzetére, nekik köszönhető Trianon, meg a megfelelő tükörképei, most csak azért jutott előbb eszembe az első kettő, mert egy évtizede ebben élünk, ez folyik a csapból, nem a másik). Mindenféle distinkció nélkül, de még a szándék is hiányzik, hogy a másik (meg a harmadik, meg a negyedik) érveit, gondolatmenetét, szándékait egyáltalán megértsük, felfogjuk, és ne legjobb esetben is valamelyik kötőszavába akaszkodjunk bele, és forgassuk ki az ellenkezőjére, onnantól bunkóként használva.
És ebbe jött bele ez a cikk fenn. És továbbra is úgy vélem, hogy ez a cikk nem adott semmit a helyzet megértéséhez, nem mutatott rá semmire, éppen ellenkezőleg, pont, ahogy a legelső hozzászólásban írtam, száz százalékig belesimul ebbe a kifacsart világszemléletbe, száz százalékig elpufogtatva az összes idevonatkozó, mára már unásig ismert narratív panelt. Sajnálom, kedves Gábor, de továbbra is úgy vélem: az ilyen közgondolkodói attitűd nem a problémák megoldásához járul hozzá, hanem maga is a problémahalmaz része.
A hozzáállása erősen belpolitikai alapú. Én nem azért fogalmaztam úgy, ahogy tettem, hogy ezzel belesimuljak a NER-be. De ami most történik Amerikában, annak súlyos következményei lehetnek. Ezt az ideologikus alapú emberjogi retorikát öngyilkosnak tartom, és rossz iránynak. S ezt akkor is úgy gondolom, ha a kormány propagandistái is ezt nyomják. Azért nekik is lehet igazuk. Én úgy látom, ha így megy, akkor a törésvonal lassan már nem az ideológiák, hanem a rasszok között lesz. Ettől félek, mert ez sehova sem vezet. Tény, hogy az én narratívám konzervatív, ám nem kirekesztő, inkább aggódó. Hogy mi a probléma része? Szerintem az emberjogi kérdést a politikai harcokban fegyverként használó gondolkodás. S még egy, higgye el, hogy ami nem liberális, az nem okvetlenül illiberális és még kevésbé kormány propaganda. Attól azonban nem fogok véleményt váltani, hogy az egybecseng másokéval. Kapok én néha hasonló kritikát a másik oldalról is.
Nem, a hozzáállásom nem belpolitikai alapú, sőt, éppen ellenkezőleg. Éppen amiatt szóltam, hogy pont ez a belpolitikai, szükségszerűen belterjes és (nem szükségszerűen, de nálunk így alakult) velejéig hamis dichotómia vetült itt ki egy teljesen másik ország ottani belpolitikai eseményeire.
„Emberjogi”? Hát de hiszen ez csak a felszín, maximum valami szikra. Pont amellett érveltem, hogy mennyi minden van az egész mögött, például az Amerikában most már évtizedek óta kézzelfoghatóan egyre nagyobbra nyíló olló, a középosztály saját maga számára teljesen kézzelfogható lecsúszása, amire Trump háttere, politikája, egész habitusa sok-sok lapáttal rátesz ahelyett, hogy csillapította volna. És ez is csak egyetlen egy szempont, amit talán érdemes lenne inkább górcső alá venni, mint „a liberális álom globális uralma hanyatló rendje erőinek utolsó, kétségbeesett kísérletét,” és a többi.
Tudjuk jól, számtalanszor megtapasztaltuk, hogy az amerikaiak szeretnek mindent kampányszerűen csinálni, és szeretnek mindent el is túlozni. Van, amikor ez jól sül el, mert jó dolgot tesznek, van, amikor kevésbé. A Philadelphia Inquirer meg a hasonló mostani esetek az utóbbi kategóriába tartoznak, nyilvánvalóan. És bár idővel az inga visszalendül, és a dolgok rendre megállapodnak valami elfogadható középen, ez valóban nem vigasztal minket most annyira, akik benne élünk. Ha felemeljük a szavunkat az ostoba túlhajszolások ellen, az helyes. De miért érdemes úgy tenni, mintha ezek nem ostoba túlhajszolások lennének, hanem valami eleve elrendelt, az adott politikai világlátás lényegéből adódó, inherens gonoszság? Pont ettől belpolitikai kivetítés a cikke, Gábor, és pont ettől nem az az én reagálásom; pont fordítva, mint ahogy megjegyezte.
Amit Amerikáról ír, azzal alapvetően egyetértek. De mint már írtam, ez a cikk nem arról szólt. Én azért vetettem fel a belpolitikai megközelítést, mert beletolt ebbe a narratívába, holott nem ez volt nálam a kiindulópont. Az Amerika gonosz, liberálisok gonoszok tételeket belelátta a cikkbe. Nem gonosz, csak most rossz úton jár. Az Ön által hiányolt okokra – elszegényedés stb. – csak utaltam, mert a cikk nem arról szólt. Egy szláv világról szóló portálba az már végképp nem illett volna bele. Hiszen az amerikai belpolitika, a társadalmi probléma.
Én azt hiszem, értem önt. Az sem baj hogy más véleményen vagyunk. Az lepett meg hogy korábbi cikkeivel szinte 100% -ban azonosultam, nem úgy mint most. Semmi gond, van ilyen. Nem tudom olvasta-e a cikkéhez írt ? Abban biztos egyetértünk, hogy nem ilyen hatást és reakciókat várt ön sem. PS: kíváncsian várom további írásait.
Nem először szembesülök azzal, hogy a kommentekkel nem értek egyet. Mást látnak bele az írásba, mint van. Így ez sem meglepő. Még egyszer, Amerika hanyatlik, és a történteknek rossz a globális kisugárzása. Személy szerint nem szeretném, ha a nemzeti identitás fölé emelkedne a rasszok szembenállása. Érdekes időket élünk. Túl érdekeseket. Köszönöm, hogy olvas.
Szinte most először nem értek egyet a szerzővel, az írásait kedvelem. Kezdtem kételkedni az ítélőképességemben, lehet hogy nem értettem meg mindent. Viszont az írás utáni ostoba hozzászólások meggyőztek róla hogy a szélsőséges ( rasszista, szélsőjobb, szabadság ellenes…) nézeteket vallók tetszését elnyerte. Gondolom Stier Gábor sem ilyen reakciókat várt. Sajnálom Gábort, de most mellényúlt.
Semmi rosszat nem látok abban, ha nem értünk mindenben egyet. Szerintem az írás nem szabadság ellenes, sőt a vélemény és a szólás szabadságát kéri számon. Adott esetben a liberalizmust túlhajtókon. Rossz felé visz, ami most Amerikában történik. Ettől még nem gondolom, hogy az ország szétesne, csak gyengül. Ennek a jele a mostani helyzet is.