//Szovjet gyógyszer a koronavírus ellen?
Védőmaszkot viselő önkéntesek fertőtlenítenek egy gyalogoshidat Bangkokban, a koronavírus elleni küzdelemben 2020. február 24-én #moszkvater

Szovjet gyógyszer a koronavírus ellen?

Hírmorzsák, amelyek önmaguknál többet mutatnak a világból. Miért csalódtak politikusaikban az ukránok? Miért nem követik a belaruszok az ukrán utat? Bosszantja-e Moszkvát, hogy Nyemcovról nevezték el az orosz nagykövetség előtti teret Prágában?

Védőmaszkot viselő önkéntesek fertőtlenítenek egy gyalogoshidat Bangkokban, a koronavírus elleni küzdelemben 2020. február 24-én #moszkvater
Védőmaszkot viselő önkéntesek fertőtlenítenek egy gyalogoshidat Bangkokban, a koronavírus elleni küzdelemben 2020. február 24-én
Fotó:EUROPRESS/Mladen ANTONOV/AFP
„Az ukránok többsége szerint rossz irányba halad az ország”

Míg a múlt év szeptemberében még 57 százalék helyeselte az ország választott irányvonalát, addig ma már azt csak 25 százalék támogatja. A Razumkov Központ friss felmérése alapján Volodimir Zelenszkij bizalmi indexe ugyan még mindig 51,5 százalékos, ám a parlamentben és a kormányban már csak a megkérdezettek 28-28 százaléka bízik. Az egypárti többséget is már csak 22,8 százalék tartja áldásnak. Mit mondjunk erre? Öt olyan év után, mint a 2014 utáni évek voltak, csodák nincsenek.

„A belaruszok többsége igennel válaszolna, ha népszavazáson kérdeznék meg arról, hogy országuk egyesüljön-e Oroszországgal”

Ezt a 2016-ban betiltott, és ezután Minszkből Vilniusba költöző szociológiai intézet, az oroszbarátsággal nem vádolható NISzEPI felmérései igazolják. Míg 1999-ben még nagyjából egyenlő arányban oszlott meg az integráció mellett és ellene állást foglalók aránya, addig 2011-től egyértelmű fölényben (igen: 53,1 százalék, nem: 29,2 százalék) vannak az integráció hívei. A Krím Oroszországhoz csatlakozása után a támogatók aránya 58,4 százalékra is felugrott, és 2016-ban 52:29,3 százalék volt az arány. Ez azóta sem nagyon változhatott lényegesen, így aztán megállapíthatjuk, hogy Belarusz bizony nem Ukrajna, és csalódni fognak mindazok, akik abban reménykednek, hogy – mint a napokban Prisztajko ukrán külügyminiszter jövendölte – a feszültség Minszk és Moszkva között háborúba torkollhat. De ki fog ott harcolni?

„Washingtont követve a 2015. február 27-én megölt ellenzéki politikusról Borisz Nyemcovról nevezték el az Oroszország prágai nagykövetsége előtti teret”

Moszkva bosszantásának ezt a kissé gyerekes formáját három éve kezdte el az Egyesült Államok, majd nem sokkal később követte Litvánia, tavaly pedig Kijevben a követség körüli parkot keresztelték át az orosz ellenzéki politikus nevére. Most az oroszellenes érzelmek újabb fellángolásának hullámát meglovagolva Prága is erre az útra lépett, és ellenzéki politikusok Budapesten is elgondolkoztak ezen. Az ötlet nem új. Annak idején Washingtonban azt az utcát, ahol a magyar követség volt, Mindszenty streetre keresztelték át. A válasz nem lehetett teljesen adekvát, mert Budapesten mégsem adhattak új nevet a Szabadság térnek, ezért csak a követség mögötti Hold utcát nevezhették át Rosenberg házaspár utcának.

„Az oroszok buktatták meg Macron párizsi polgármesterjelöltjét”

-írják egyre többen annak kapcsán, hogy a 2017 óta Franciaországban élő, szélsőséges performanszairól ismert előadóművész Pjotr Pavlenszkij leleplező pornográf videói nyomán visszalépett az Emmanuel Macron francia elnök pártja, az LREM által támogatott párizsi polgármesterjelölt, Benjamin Griveaux. Az orosz szál megtalálása az utóbbi évek oroszellenes hisztériája után nem meglepő. A baj ezzel az összeesküvés elmélettel csak az, hogy a korábban a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) központi épületének az egyik ajtaját is felgyújtó Pavlenszkij éppen Putyin rendszere elől emigrált Párizsba. Ez persze sokakat nem zavar, hiszen úgy gondolják, hogy az orosz titkosszolgálat olyan ravasz, hogy még Pavlenszkijt is beszervezte. De miért buktatta volna meg Moszkva Macron emberét, mikor éppen a francia elnök a legnagyobb híve annak, hogy az Európai Unió nyisson Oroszország felé. Szóval, az orosz szálból az igaz, hogy Pavlenszkij orosz, a Griveaux-t lejáratókat pedig inkább a francia baloldalon kell keresni.

„Szovjet gyógyszer a koronavírus ellen?”

Kínában hivatalosan felvették az orosz Arbidol nevű gyógyszert a koronavírus gyógyításában hatékony szerek listájára. A hatóanyagként umifenovirt tartalmazó, a vírusoknak a sejtekbe hatolását megakadályozó, az immunrendszer reakcióját stimuláló gyógyszert még a Szovjetunióban fejlesztették ki, és a korábbi influenza  járványok idején már eredményesnek bizonyult, ezért a koronavírus felbukkanásakor Oroszországban tömegesen kezdték el vásárolni. Vajon miért nem lep meg, hogy ez a gyógyszer a nyugati országokban nincs engedélyezve?

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.