Egymást érik a hírek Moszkva és Peking soha nem látott közelségéről, stratégiai partnerségéről. Mindez persze úgy igaz, hogy közben Oroszország és Kína nemcsak szoros szövetségesek Amerika ellenében, de egyúttal versenytársak is. Mégpedig egy olyan versenyben, amelyben egyre inkább Peking diktálja a tempót. Jól mutatja ezt Kína hozzáállása az orosz vakcinához.

Nem igaz, hogy a Keleti Gazdasági Fórum szeptemberi találkozóján Kína és Oroszország kölcsönösen elismernék a CoronaVac, illetve a Szputnyik V vakcinákat. Az ezzel kapcsolatban megjelent információknak semmilyen alapjuk nincs. Erről Kína vlagyivosztoki főkonzulátusa tájékoztatta honlapján a közvéleményt. Korábban arról szóltak a hírek, hogy a mindkét ország oltóanyagait érintő nyugati blokád hatására Oroszország az imázst javítva megjelenhet a vakcinájával a kínai piacon.

„Kína ezt most cáfolta. Annak ellenére, hogy a tavasz végén a Szputnyik V gyártója bejelentette, együttműködnek 60 millió dózis gyártásában a sencseni Juancsing Gene tech céggel. E kettő persze, nem zárja ki egymást, ám a vlagyivosztoki főkonzulátus bejelentése figyelmeztető”

A két eurázsiai hatalom szoros szövetségét nézve pedig logikus lenne, ha a két ország a nagy vakcina háborúban is a front azonos oldalán állna. Ez azonban nem egészen így van, hiszen egyik országban sem oltanak – s nem is szándékoznak – a másik vakcinájával.

„Mindez jól mutatja a nagy orosz-kínai barátság korlátait”

A hír egyrészt arról árulkodik, hogy Kína még Oroszországnak sem engedi meg, hogy ne a saját feltételei alapján vonják be egy globális játszmába. A cáfolat tehát lehet egyfajta figyelmeztetés Moszkvának, hogy túlságosan előreszaladt. Emellett jó eséllyel része Hszi Csin-ping belpolitikai játékának is. A kínai főtitkár ugyanis a párt nyugatos-globalista és ortodox kommunista szárnya között lavírozik, és egyrészről komoly üzleti kapcsolatokat tart fenn az amerikai elit Bidenhez kötődő szárnyával – egyesek szerint a kampányát is finanszírozta –, másrészről folyamatos gesztusokat küld Moszkvának.

Az orosz-kínai barátsági szerződés meghosszabbítását – talán nem véletlenül – éppen a genfi Putyin-Biden csúcstalálkozó után jelentették be.

„Ennek ellenére azt Moszkvában is sokan látják, hogy Oroszország számára Kína nemcsak szövetséges, de egyben versenytárs is”

Mint ahogy Pekingben sem csupán útitársként, hanem a Nyugattal folytatott játszmák terepeként is tekintenek a szomszédra. Arról nem is beszélve, hogy Szibériára ilyen-olyan módon a kínai elit egy része is jogot formál. Éppen ezért az orosz elitben is vannak olyan meghatározó körök, amelyek a kölcsönös mosolyok mögött hangot adnak annak a véleménynek is, hogy Kína hosszú távon akár veszélyesebb is lehet Oroszország számára, mint az egyáltalán nem baráti jobbot nyújtó Nyugat. Csak a céljaikat, az orosz kincsek megszerzését másként akarják elérni.

Emellett érvelve mindenek előtt figyelmeztetnek arra, hogy Oroszországnak 4 ezer kilométer hosszú közös határa van Kínával. Emellett arra is rámutatnak, hogy Hszi Csin-ping célja az Egyesült Államokkal legalább azonos súlyú Nagy-Kína megteremtése, amely tervben Oroszország nem csupán partner, de idővel egyfajta szatellit is. Méghozzá nem túl vonzó feltételek mellett. Mint ahogy nem győzik ismételni azt a már említett tényt sem, hogy az „orosz kártyát” Hszi Csin-ping a belpolitikai játszmáiban is ki-kijátssza.

„Persze, az orosz üzleti körökben nem kis tábora van a kínai államkapitalista modellnek is. Ők az állam eszközeivel erősítenék a gazdaságot, csak hogy ehhez most hitelekre lenne szükség, amely Moszkva számára csak Kínában érhető el”

Peking azonban nem igazán siet Moszkva segítségére, főképp nem olcsó hitelekkel. Eközben – figyelmeztetnek sokan –, olcsón kapja az orosz villanyáramot, szinte akadály nélkül vághatja ki a szibériai erdőket, és még a Bajkál-tó vizére is szemet vetett.

„Emlékezzünk csak arra, hogy Bajkál-tó vízkészletét már évekkel ezelőtt megcélozta Kína”

A kínai kormányzat 2016-ban arról állapodott meg Moszkvával, hogy egy palackozó üzemet létesítenek a tónál. De felmerült annak a lehetősége is, hogy a környékről folyóeltereléssel juttassanak vizet Kína aszályos vidékeire. A félig elkészült kínai beruházást három évvel később csak a nagy társadalmi ellenállás hatására függesztették fel. Most egy orosz oligarcha készül arra, hogy évente egymilliárd liter vizet palackozzon. Nem lepődhetnénk meg, ha a beruházás mögött előbb-utóbb kínai tőke is felbukkanna.

Éppen ezért idézik egyre többen a korábban Putyin által is gyakran emlegetett kínai mondást

„a két verekedő tigrisről, és a bölcs majomról, amelyik arra vár, hogy ki lesz a győztes”

Rámutatva, hogy Moszkvának óvatosan kell barátkozni a kétségkívül jelenleg egyértelműen stratégiai partner Kínával is, és meg kell tartania az eurázsiai egyensúlyt a Kelet és a Nyugat között.