A Moszkva melletti járványkórházban, a Kommunarkában koronavírus fertőzésben elhunyt az ismert orosz rockzenész, dalszerző és színész, a moszkvai Zvuki Mu együttes frontembere. Pjotr Nyikolajevics Mamonovot két hete szállították kórházba, és hamarosan mesterségesen kellett lélegeztetni. A jó két évtizede már az Istent kereső, egykor botrányos életet élő rocker élete a Mindenható kezében volt, és az Istene két hét után magához szólította. Pjotr Mamonov 70 éves volt.

Pjotr Mamonov orosz avantgárd és underground kultikus alakja valamikor az 1980-as évek elején robbant be az akkor már éledező szovjet rock életbe. A nyugaton csak „vörös hullámként” emlegetett újhullámos felhozatalban ő, a moszkvai Zvuki Mu frontembere volt az, aki talán a legintenzívebben jelent meg a színpadon. Egyszerűen felejthetetlenek voltak. Ahogy a szemtanúk arról beszámoltak, 1988-as budapesti fellépésükön a gitárost ölben kellett felvinni a színpadra. Egyszerűen nem tudott ellenállni a budapesti alkohol kínálatnak.

„A koncert ennek dacára, vagy éppen ezért, felejthetetlen volt”

Ahogy kiváló ismerőjük, Hajnóczy Csaba írja róluk, „a Zvuki Mu arra képes, ami a színpadon a legtöbb: a korlátlan (korlátozatlan) jelenlétre. A rockandroll minden veszélyessége jelen van itt, de nem olyan konkrétan, hevenyen, fiatalosan, ahogyan azt például a »csúcson« lévő Neurotic prezentálta, hanem idült módon: harmincon jóval túl, az Édentől még jóval keletebbről. Hörgésekkel, szélsőségesen torz mozdulatokkal, értelmetlenséggel, abszurd humorral. Az új hullámban oly általános gyors tempókkal, vastag, agresszív szövetekkel szemben a Zvukira a lassú, levegős tempók, a reggae és az oroszos esztam-ritmika összeolvadása a jellemző. A hangzásban magában is van valami álomszerű lebegés, ami a billentyűs hangszernek köszönhető elsősorban.”

„Mamonov élete olyan illumináltan, zaklatottan és abszurdan alakult, mint a koncertjei”

Nem véletlen tehát, hogy figurájának varázsa – fogalmaz szintén Hajnóczy – nem korlátozódott a koncert színpadra, hanem jól kamatozott a filmvásznon is.  Az őt a filmszámára felfedező kazah rendező, Rasid Nugmanov a Tű című filmjében a drogkereskedő szerepét bízta rá. A „nagy” szerep és az igazi filmsiker, amely az 1990-es évek elején egy időre elhomályosította a zenei pályafutást is, Pavel Lungin Taxibluesa lett. Mamonov ebben Ljosát játssza, egy hányódó, kóbor zenészt, azaz önmagát. Majd A cárban Rettegett Ivánt alakította, A szigetben pedig egy „szent bolondot”, megint csak önmagát. Közben az experimentális, pszichodelikus rockot, majd posztpunkot játszó Zvuki Mu amilyen hirtelen feltűnt, jó két évtized múlva úgy is tűnt el. Hol megszűntek, hol újra összeálltak egy projektre.

 

„Mamonov 45 éves volt, amikor megjelent előtte az Úr, és megmutatta a válságban lévő művésznek az utat. Egy távoli faluba vezette, ahol azóta is az Istent keresve az ortodox kereszténység szellemében él”

A három éve infarktuson, majd két szívműtéten áteső 70 éves rocker június közepén még jubileumi koncertet adott Krasznojarszkban, jelenleg azonban az életéért küzd. Felesége, Olga Mamonova arról tájékoztatta a sajtót, hogy az orvosok szerint a kovid roncsolta tüdejének 87 százalékát, és mesterségesen lélegeztetik. Aztán az Úr két hét után úgy látta jobbnak, ha elengedi szeretett gyermeke kezét.