„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
A Checkmate bemutatója a Moszkvai Nemzetközi Légi- és Űrszalonon 2021. július 20-án
Fotó:EUROPRESS/Dimitar DILKOFF/AFP
Nem egész egy hete váratlan meglepetésként robbant be az Európa egyik legnagyobb légi szalonjaként számon tartott MAKSz programjába a Rosztyeh bejelentése egy formabontóan új orosz vadászgép bemutatásáról. Noha ahogy azzal portálunk is korábban foglalkozott, mind a Légi-Kozmikus Erők, mind az Egyesült Repülőgépgyártó Vállalat (OAK) részéről felmerült az igény egy új, egy hajtóműves, ötödik generációs könnyűvadász kifejlesztésének irányába, annak bemutatóját legjobb esetben is mindössze a 2020-as évek második felére jósolta a szakmai közösség. Ám minden jóslat és az elmúlt évtizedek elhúzódó fejlesztéseiből adódó negatív tapasztalat ellenére, ahogy azt a keddi napon a nagyközönség is megismerhette
„Oroszország rekordidő alatt fejlesztett ki egy, a modern légi harcászat követelményeinek megfelelő vadászgépet”
Ahogy azt Szergej Csemezov, a Rosztyeh vezérigazgatója elmondta, kicsivel több, mint egy év alatt a számítógépes modellezés, az aerodinamikai munkát megkönnyítő virtuális tesztrepülések, illetve a meglévő alrendszereket felhasználó tervezés segítségével sikerült egy teljesen új típus működőképes példányát megalkotnia a Szuhoj tervezőirodának. Noha egy perspektivikus könnyűvadász (LMFSz) koncepciójával a szintén az OAK kötelékébe tartozó Mikojan-Gurjevics tervezőiroda is foglalkozott, az igazi változást a két iroda összevonása hozta el. A párhuzamos struktúrák megszüntetésével és a fejlesztések ésszerűsítésével bár maga az LMFSz program végül a fiókban maradt, ám a tervezés során szerzett tapasztalatok tovább éltek immár a Szuhoj iroda berkeiben.
Ahogy a nyilvánosság számára elérhető információkból és a keddi bemutatóból kiderült a hivatalos nevén egyelőre Szuhoj LTSz-ként, azaz Ljogkij Takticseszkij Szamaljotként (Könnyű Taktikai Repülőgép) hivatkozott Checkmate lényegében a hosszú fejlesztés után egyenesbe álló
„Szu-57 egy hajtóműves változataként született meg”
A Rosztyeh által ismertetett adatok szerint a Checkmate maximális végsebessége meghaladja az 1,8 Machot – cirka 2200 km/h – 2800 kilométeres – külső üzemanyagtartályok vagy légi utántöltés nélküli – hatótáv mellett. A hasznos terhelés terén a Checkmate maximálisan 7400 kilogrammnyi fegyverzet hordozására képes a külső és belső fegyvertartóin. Az aerodinamikai kialakítás tekintetében érdekességként tűnik fel a szívócsatorna jellegzetes formájú alsó beömlője illetve a balansz vezérsík. Lényegében utóbbi azt jelenti, hogy a pillangó vezérsíkok az egykori Nothrop YF-23-on látottak szerint a függőlegeshez képest megdöntve a fejlett repülésvezérlő rendszerrel együtt képesek teljes kitérítés mellett kiváltani a vízszintes vezérsíkokat, csökkentve a vadászgép radarkeresztmetszetét.
A pillangó vezérsíkos kialakítás
Fotó:EUROPRESS/Pavel Bednyakov/Sputnik/AFP
A típus rendelkezik az ötödik generációs vadászgépek ismérveinek számító alacsony radarkeresztmetszetből (RCS) adódó csökkentett észlelhetőséggel, belső fegyvertérrel, illetve a korábbi avionikai rendszerekhez képest új szintet képviselő szenzorfúzióval. Mindehhez magas tolóerő-tömeg arány – idézve a korábbi követelmények közt megfogalmazott egy feletti értéket – valamint szállítható fegyverzet illetve tüzelőanyag készlet társul. Ugyanis a repülési karakterisztikán és fegyverzeten túl az adott vadászgép használhatóságát legfőképp a hatótáv illetve a harci hatósugár befolyásolja. Példának okáért az amerikai F-15 F-16 nehéz és könnyűvadász páros példáját tekintve a kisebb egy hajtóműves F-16 némileg alacsonyabb, de mégis a nehézvadász F-15-el gyakorlatilag megegyező harci hatósugarat produkál. Ezzel szemben az azonos időszakban kifejlesztett MiG-29 esetében a notóriusan kicsi tüzelőanyag mennyiség és a két hajtóműves kialakítás miatt a típus rendre túlzottan alacsony hatótávolságot produkált, amely még a kisebb távolságokkal operáló európai színtéren is elégtelennek bizonyult. Míg az F-16 az elmúlt évtizedek legsikeresebb könnyűvadászává vált, addig a MiG-29 esetében még a fejlesztő utódállama is csak minimális számban tartja hadrendben.
„A repülési karakterisztikán túl viszonylag kevés ismert a Checkmate harci képességeiről. A Rosztyeh bemutatója szerint a vadász egyszerre 30 légi célpontot tud egyidejűleg követni illetve ezen belül hat ellen tud támadást indítani”
Szárazföldi és vízi célpontok esetén az egyidőben támadható célok száma kettőre csökken. A fegyverzet esetében a belső fegyvertér öt légi harcrakéta befogadására alkalmas, de feladatkörtől függően ezen rögzítési pontokra irányított bomba vagy rakétafegyverzet is kerülhet. Összehasonlításképp a konkurensként számon tartott F-35 esetében négy belső és hat külső rögzítési ponttal rendelkezik. Az export orientációt jól jelzi a típus nyílt architektúrájú fedélzeti elektronika, amelybe igény szerint az orosz rendszerek és fegyverzet mellett külföldiek is integrálhatóak. Ilyen igény leginkább a délkelet-ázsiai vagy közel-keleti megrendelők esetében merülhet fel, elég csak az indiai Szu-30MKI flotta részben francia eredetű avionikájára vagy izraeli légiharcrakétáira gondoljunk.
Ahogy a típusról megjelent képekből kivehető hasonlóan a Szu-57-hez, a Checkmate esetében is jelen van a jobb helyzetképet biztosító kilépőélébe épített radar
Fotó:AviaNews/Telegram
A Rosztyeh által közreadott információk alapján a Checkmate üzemeltetése során nagy szerephez jut a mesterséges intelligencia. Ez nemcsak a pilóta terheinek harci helyzet illetve repülés során történő csökkentésére – mint a célpontok automatikus azonosítása és részletezése – alkalmas, de a karbantartás menetét is nagyban megkönnyíti. Orosz szempontból kifejezetten újdonság a Matrjoska elnevezésű automatikus logisztikai rendszer, amely a fedélzeti szenzorok és repült idő alapján folyamatosan monitorozza a magát a vadászgépet illetve annak alkatrészeit és előre közli a földi személyzettel milyen típusú karbantartásra van szükség az esetleges alkatrészcsere mellett.
„A Matrjoska által nyújtott magas automatizáció következtében jelentősen csökkenthetőek a karbantartás költségei és növelhető a hadrafoghatóság”
A fedélzeten nagy mértékben alkalmazott mesterséges intelligencia további hozadéka, hogy Mihail Sztrelec főtervező szerint lehetővé teszi a felszállást megelőző ellenőrző lista elhagyását. Pontosabban az nem igényel emberi jelenlétet, mivel azt maga a mesterséges intelligencia végzi el az embernél jóval gyorsabban ezáltal csökkentve például egy adott riasztás és a felszállás közt eltelt reakcióidőt. A mesterséges intelligencia lényegében virtuális másodpilótaként üzemel illetve a pilóta eszméletvesztése vagy esetleges sérülése esetén egyes iparági források szerint képes akár az bázisra történő visszatérés mellett az önálló leszállásra. A Rosztyeh tervei közt szerepel a jelenlegi mesterséges intelligenciát alapul véve egy teljesen pilóta nélküli változat kialakítása, amely akár pilóta vezette társával együtt közösen hajthat végre műveleteket.
Míg a korábbi generációk esetében világszerte egyértelműnek számított, hogy a vadászgépek piacán döntő részt az Egyesült Államok, illetve Oroszország/Szovjetunió osztozott, az elmúlt évtizedek rohamos gazdasági fejlődésének köszönhetően a kínai repülőgépipar is rohamléptekkel jelenik meg a konkurenciánál jelentősen alacsonyabb árú típusokkal. Ezek pedig főképp a délkelet-ázsiai régióban illetve Afrika-szerte veszik át az egykori szovjet típusok helyét, elvéve a lehetőséget az orosz féltől. Hasonló problémát jelent a korábbi cikkünkben már bemutatott egy hajtóműves könnyű vadász hiánya orosz részről, mivel így az úgymond kisebb pénztárcájú lehetséges vásárlók jelentős hányadától esik el Oroszország. Kifejezetten igaz ez jelen helyzetben, mivel a repertoárban kizárólag két hajtóműves típusok jelennek meg mind a negyedik, mind az ötödik generáció esetében.
„Alapvetően magának Oroszországnak természeti adottságait figyelembe véve nem feltétlen lenne szüksége egy egy hajtóműves típusra, révén az országban lévő hatalmas távolságok inkább a két hajtóműves típusok rendszerestésének kedveznek”
Viszont az említett export lehetőségeken túl a kisebb beszerzési és üzemeltetési költségek illetve a Szu-57-el való magas interoperabilitás következtében anyagilag is megérheti a VKSz-nek rendszeresítenie a típust. Nem minden harci helyzet igényel egy maximális felszálló tömeg mellett 30 tonnát jócskán meghaladó nehézvadászt, főképp ha sikerül kiküszöbölni a kevésbé sikeres MiG-29 esetében jelentkező rendkívül alacsony hatótávolságot. Másrészt az alacsonyabb beszerzési költség több vadászgép rendszeresítését teszi lehetővé.
A Szergej Csemezov által elmondottak szerint az új típus darabára vélhetően a 25 és 30 millió dollár közt változhat. Összehasonlításképp a hadrendbe állt másik orosz ötödik generációs Szu-57 esetében 100 millió dolláros darab árról lehet hallani az export esetében – amely a hazai árnál természetesen jóval magasabb mint minden fegyverszállítás esetén – míg az F-35 szerződések adott vadászgépre kivetített értéke 110 és 150 millió dollár közt mozog. Fontos megjegyezni, hogy ezen kivetített összegek jórészt tájékoztató jellegűek, mivel magukon a vadászgépeken túl a kiszolgáló infrastruktúrát, fegyverzetet és egyéb támogatást is magukba foglalnak, amelyek üzletenként eltérő mértékben vannak jelen.
„A költségcsökkentésben nagy szerepet játszik, hogy a típuson alkalmazott rendszerek jelentős része, a hajtómű, vagy épp jórészt az pilótafülkét is magába foglaló orr szekció már elérhető a Szu-57 számára, így ezek kifejlesztését mind időben, mind anyagilag megspórolhatta az orosz fél”
A Mihail Sztreleccel készült interjúban a főtervező úgy fogalmazott a Checkmate egy repült órára vonatkozó költségei hetedét fogják kitenni az F-35-nek és nagyjából a Honvédség által is üzemeltetett svéd Gripenével egyeznek majd meg. Természetesen ezen összeget befolyásolják a rubel árfolyamából adódó változások illetve, hogy melyik pénzügyi évre vonatkozóan számolt az F-35-höz képest hetedannyi repült órára jutó költséggel a Szuhoj. Ám még ha nem teljesíti a végső termék az előzetesen megfogalmazott árszintet és üzemeltetési költségeket a Szuhoj, még így is a legolcsóbb ötödik generációs vadászgéppé ismertté beelőzve mind a nyugati, mind a keleti konkurenciát. Gyenyisz Manturov ipari és kereskedelmi miniszter a leendő projekt konkurenciájaként az amerikai F-35, a svéd Gripen, a francia Rafale és a kínai JF-17 Thunder típusokat nevezte meg. Utóbbi mellett hamarosan megjelenhet a kínai ötödik generációs FC-31 is, amely a Checkmate-hez hasonlóan ugyanúgy a kisebb pénztárcájú államokat célozza meg, ám megfelelő erőforrás hiányában két hajtőműves – azaz drágább – kialakításban.
Mint látható az ötödik generációs kínai FC-31 orosz társával szemben két hajtóműves kialakítású
Fotó:Wikipédia
„Mindezeken túl viszont a fejlesztés ütemét kétséget kizáróan jórészt a külföldi érdeklődés fogja megszabni. Ha az új könnyű vadász sikeresen felkelti a lehetséges exportpiacok figyelmét és azok bizonyos esetben még hajlandóak is anyagilag beszállni a fejlesztésbe – nem lenne példa nélküli – akkor annak menete jelentősen felgyorsulhat”
Ellenkező esetben kellő érdeklődés hiányában Moszkva inkább a már rendszeresített Szu-57-re és annak gyártására fog fókuszálni, jóval kisebb erőforrásokat fordítva az új projektre. Ráadásul bár a légierő részéről nagy érdeklődés fogadta a Checkmate körüli fejleményeket, mégis vélhetően várni kell az ezirányú VKSz megrendelésre. Utóbbira viszont szinte bizonyosan sor fog kerülni, mivel hagyományosan az adott haditechnika első rendszeresítője maga a fejlesztő állam szokott lenni, különben szinte lehetetlen lesz az adott terméket külföldre eladni.
Ahogy azt Jurij Boriszov miniszterelnök-helyettes elmondta az elkövetkező 15 évben jelen állás szerint az új orosz vadászgép lehetséges nemzetközi piaca meghaladja a 300 darabot, amelyet egy esetleges nagyobb megrendelés tovább bővíthet. A lehetséges exportpiacok közt kiemelkedő helyet foglal el Dél- és Délkelet-Ázsia – értve itt a legnagyobb piacként jelentkező Indiát –, a Közel-Kelet illetve Latin-Amerika. Egyes jelentések szerint pedig egy külföldi ország képében már az első érdeklődő is jelentkezett a típus iránt, ám azt egyelőre nem lehet pontosan megállapítani vajon kiről lehet szó. Egyik részről India folytatott végül sikertelennek bizonyuló együttműködést Oroszországgal a Szu-57 indiai igényekre szabott változatának (FGFA) gyártásáról, míg másik oldalt Oroszország az Egyesült Arab Emirátusokkal írt alá szándéknyilatkozatot egy ötödik generációs könnyű vadász fejlesztéséről 2017 februárjában.
„A sajtónak ismertetett ütemterv szerint a típus szűz felszállására 2023 folyamán kerülhet sor, amelyet a prototípusok gyártása, illetve a különböző repülési tesztek elvégzését követően a sorozatgyártás 2026-27-es megindítása”
A kellő exportsiker érdekében a Rosztyeh számára kritikus fontosságú lesz a meghirdetett ütemterv tartása, valamint a késések minimalizálása, mivel egy Szu-57-hez hasonlóan elhúzódó fejlesztési program esetén a konkurenciának lehetősége nyílik az esetleges orosz megrendeléseket megszerezni. Egyrészt az elmúlt évek tapasztalatai alapján bizonyos mennyiségű késés óhatatlanul borítékolható egyáltalán a rendszerek bonyolultsági szintjéből adódóan. Másrészt viszont ahogy az 1960-as évek óta nem látott meglepetésszerű gyorsasággal sikerült a semmiből a jelenlegi szintre elérni a Checkmate esetében számos reménysugár tűnik fel a típus jövőjét illetően. Az eddig látottak alapján Oroszország a katonai vadászgépek fejlesztése terén egy hatalmas ugrást hajtott végre, ám sok munka vár még a Rosztyeh mérnökeire, hogy a Checkmate a valóságban is megjelenhessen a harctereken.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2024 - #moszkvater
