„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Bérces Zsolt írása a #moszkvater.com számára
„A kormányváltást áttekintve tehát láthatjuk, hogy a 2024. szeptemberi minisztercserékhez hasonlóan ezúttal is, sőt még inkább csak személyi rotáció történt, némi minisztériumi átszervezés kíséretében. A változás leglényegesebb oka a Julija Szviridenko kapcsán írtakban ragadható meg, a többi ehhez képest felszínileg elhanyagolható”
Fotó:EUROPRESS/Yoan VALAT/POOL/AFP
A kormányváltásnak két oka van. Egyrészt Szviridenko az elmúlt hónapokban jó kapcsolatokat épített ki a Trump-adminisztrációval. Többek között végül ő tárgyalta le és írta alá az elhíresült, az ásványkincsek kitermeléséről szóló szerződéscsomagot, amelynek egy része még az ukrán parlament, a Verhovna Rada előtt sem ismert a titkosítás miatt. A tárgyalások során az eredeti amerikai elképzelésekhez képest több, az ukránok számára kedvező változást sikerült elérnie, megcsillogtatva az erényei között korábban is ismert kompromisszumkereső képességét.
„Másrészt Szviridenko teljes mértékben bírja a hatalmat Ukrajnán belül teljes mértékben kézben tartó Zelenszkij-Jermak duó bizalmát, amelyet Smihal eddigi kormányfőről azért nem lehetett elmondani”
Szviridenkóról valamint a kormányváltás előzményeiről korábban bővebben ebben a cikkben írtunk: https://moszkvater.com/jon-szviridenko-a-megvesztegethetetlen/
Azt, hogy Zelenszkijék milyen mértékben bírják a hatalmat Ukrajnában, azt két, a kormányváltáshoz kapcsolódó momentum is mutatja. Egyrészt az ukrán törvények szerint a kormányváltást a Verhovna Radának kellene kezdeményeznie. Most azonban a kezdeményezést közismerten Zelenszkij tette meg, Verhovna Radára csak a jóváhagyás maradt. Másrészt jogi szakértők álláspontja alapján a hadiállapotról szóló törvény 10. paragrafusa szerint háború idején nem lehet kormányfőt leváltani. Zelenszkij azonban minden ellenkező véleményt félre söpört, a 10. paragrafushoz fűződő jogi álláspontot egyszerűen figyelmen kívül hagyta. Ezzel azonban az új kormányfő legitimitása körüli vitáknak is teret adott. Miután a kormányváltás fő indokát és értelmét a fentiekben tisztáztuk, érdemes röviden áttekinteni a váltás Lego kockáit.
„Denisz Smihal eddigi miniszterelnököt az új kormányban megteszik a védelmi minisztérium élére, egyben ebbe a minisztériumba olvasztják be a hadiipari (ukrán szóhasználattal stratégiai ipari) minisztériumot”
Az egybeolvasztás egyrészt logikus, másrészt azt is el kell mondani, hogy se az eddigi miniszter Herman Szmetanyin, se az ő elődje Olekszandr Kamisin az igen jelentős nyugati segítség ellenére sem ért el ahhoz hasonló eredményeket, mint amit a háborús ellenfél orosz hadiipar produkált. A védelmi minisztérium vezetése a háborúban az utóbbi 2-2,5 évben tapasztalható visszaszorulás, a sikertelenség miatt igen hálátlan feladat. Már csak azért is, mert többek között elvileg a minisztérium vezetése alá tartozik a rengeteg bírálatot kiváltó és igen népszerűtlen Területi Toborzó és Szociális Támogatási Központok közkeletű rövidítéssel TCK-k megszervezése is.
Másrészt nagy kérdést jelent, hogy a Szviridenko és Smihal közötti alá-fölérendeltségi viszonyok ilyetén megváltozása a gyakorlatban miként fog működni. Szviridenko kormányon belüli helyzetét azonban megtámasztotték azzal, hogy a gazdasági minisztériumban helyetteseként dolgozók közül két főt is miniszterként nevezték ki az új kormányba, méghozzá igen fajsúlyos pozíciókba
„Így Olekszij Szobolev eddigi miniszter-helyettes került az eddig Szviridenko által vezetett gazdasági minisztérium élére, melynek súlyát növelendő a tárcába beolvasztják a környezetvédelmi és mezőgazdasági minisztériumot is”
Tarasz Kacska eddig gazdasági miniszter-helyettes pedig az európai és euroatlanti integrációért felelős miniszter lesz, Olga/Olha Sztefanyisinát váltva. Márpedig az elmúlt években Olha Sztefanyisina az ukrán kormányzat egyik legbefolyásosabb személyének számított mind a nemzetközi tárgyalófelek felé, mind általánosan a közvélemény előtt képviselte a kormányzatot. A nevezett tárca vezetése mellett miniszterelnök-helyettesi tisztet is betöltött, sőt tavaly szeptember óta ő volt az igazságügyi miniszter is. Leváltásához három tényező járulhatott hozzá. Bennfentesek szerint Szviridenko és Sztefanyisina elég rossz személyes viszonyban vannak egymással. Másrészt Sztefanyisina az utóbbi hetekben korrupciós botrányokban is érintett. Ezekről a botrányokról azonban nem egyértelmű, hogy az okot vagy az ürügyet szolgáltatták a leváltáshoz. Harmadrészt a leváltáshoz hozzájárulhattak az ukrán vezetésen belüli bonyolult, nehezen áttekinthető pozícióharcok is.
„A pozícióharcokra utal az is, hogy némi meglepetésre a kormányváltozással egyidejűleg Volodimir Zelenszkij ukrán elnök hivatalosan kinevezte Olha Sztefanyisinát az Amerikai Egyesült Államokkal való együttműködés fejlesztéséért felelős különleges képviselővé”
Hogy ez a poszt pontosan milyen feladatkört takar, jelenleg nem világos, annyi bizonyos, hogy nem nagyköveti megbízást jelent. Igaz, ezt is folyamatosan lebegtetik. Főképp úgy, hog y amásik esélyes jelölt, a védelmi miniszteri posztról leváltot, és Washingtonba esélyesként emlegetett Rusztem Umerov a nemzetbiztonsági tanács titkára lett. A washingtoni nagyköveti poszt esetében tehát eddig csak Okszana Markarova eddig nagykövet leváltása a biztos.
Olha Sztefanyisinát az igazságügyi miniszteri poszton Herman Haluscsenko/German Galuscsenko eddigi energetikai miniszter követi. Haluscsenko a háborút megelőzően viszonylag eredményesen tevékenykedett, az oligarchikus érdekekkel átszőtt ukrán energetikai szektorban az ukrán állam és lakosság érdekeit képviselő reformokat hajtott végre majd a háború első napjaiban az ukrán villamosenergia hálózatot is csatlakoztatták az EU ENTSO-E áramhálózatához. A háború által megváltozott körülményekhez azonban igen rosszul alkalmazkodott. Így most áthelyezték az igazságügyi tárca élére.
„Az áthelyezés kapcsán meg kell említeni, hogy Haluscsenko igen jó kapcsolatban áll Zelenszkij <Kvartal 95>-ös üzlettársával, Timur Mindiccsel, aki kevésbé ismert a nagyközönség számára, de ő is hatalmas szerepet játszik az ukrán hatalomban”
Míg Andrij Jermak a politika, Mindics a gazdaság tótumfaktuma. Ahogy az üzleti körökben vélik, ő a költségvetési folyamatok, az állami vállalatok és alapjaik fejlesztésének kezelésére szolgáló különféle rendszerek árnyékfelügyelője, az ukrán politika szóhasználatával kurátora. Néha az „elnök pénztárcájának” is nevezik. Megjegyzendő, hogy bár bizonyos értelemben versenytársak az ukrán elnök belső körét illetően, de állítólag nincsenek komoly ellentmondások Jermak és Mindics között. Jermak is a „Kvartal 95”-ös időkben került közeli kapcsolatba Zelenszkijjel, így régóta ismerik egymást, továbbá Mindics nem avatkozik bele politikai kérdésekbe.
„Haluscsenko helyére az energiaügyi minisztériumba Szvitlana Hrincsuk, eddigi környezetvédelmi miniszter került, akinek minisztériumát a fentiekben írt módon beolvaztották a gazdasági minisztériumba. Aki Hrincsuk áthelyezésében egyfajta zöldenergetikai átmenetet sejt, az téved. Ugyanis ő 9 hónappal ezelőtt történt környezetvédelmi miniszteri kinevezését megelőzően miniszter-helyettes volt az energiaügyi minisztériumban, ahova most miniszterként visszatért”
S végül nézzük a pénzügyminisztérium környékén történteket. Egyrészt Szerhij Marcsenko pénzügyminiszter a sokirányú politikai támadások ellenére megtartotta a posztját. Az ilyen támadások közül különös jelentőségű az, hogy többek szerint rossz munka kapcsolatban van Andrij Jermakkal, az ukrán elnök elképesztően befolyásos kabinetfőnökével. Másrészt eddigi helyettesét, Denisz Uljutyint kinevezték a több eddigi minisztériumból összevont szociálpolitikai, családügyi és nemzeti egységügyi miniszterévé.
Az eddig szociálpolitikai miniszter Okszana Zsolnovics volt, aki pályafutására nézve végzetes vitába keveredett Zelenszkijjel. Az ukrán elnök ugyanis további szociálpolitikai lépések megtételét követelte Zsolnovicstól, aki erre azt felelte, hogy csak annyi pénzt tud szétosztani, amennyit a kormány a rendelkezésére bocsát. Zelenszkij eme pénzügyileg konzervatív álláspontot nem értékelte pozitívan.
„Így most Uljutyinra vár a feladat, hogy pénzügyi tapasztalatát felhasználja a szükséges eszközök előteremtésére”
Másrészt az új minisztériumba olvasztották be a külföldre menekültek hazacsábításával megbízott nemzeti egység minisztériumát, amely eddig Olekszij Csernyisov miniszterelnök-helyettes vezetése alatt volt. Olekszij Csernyisov igen jó kapcsolatban áll Zelenszkijjel, ám egy soktényezős botránysorozatba keveredett az elmúlt hetek során, amelyből az elnök támogatása ellenére sem tudott kikeveredni. A nyilvánosság előtt különösen a Tomas Fiala befolyása alatt lévő média támadta nagyon aktívan. Tomas Fiala cseh származású, Prágában született, de mintegy 20 éve Kijevben él és felküzdötte magát az oligarchák közé. Az is ismert, hogy mind üzleti, mind pedig politika terén kiváló kapcsolatban áll George Soros ukrán érdekeltségeivel.
„A kormányváltást áttekintve tehát láthatjuk, hogy a 2024. szeptemberi minisztercserékhez hasonlóan ezúttal is, sőt még inkább csak személyi rotáció történt, némi minisztériumi átszervezés kíséretében. A változás leglényegesebb oka a Julija Szviridenko kapcsán írtakban ragadható meg, a többi ehhez képest felszínileg elhanyagolható”
A kormányváltás áttekintése azonban nem lenne teljes, ha a felszín mellett az ukrán politika mélyében zajló eseményeket figyelmen kívül hagynánk. Ezeket az eseményeket tekintve egyrészt a korrupció és az ellene folytatott eljárások érdemelnek figyelmet. Ukrajnában ugyanis az elmúlt hetekben e téren nagyon érdekes botránysorozat bontakozott ki. Fentebb már említésre került ilyen szempontból Olekszij Csernyisov és Olha Sztefanyisina miniszterelnök-helyettes, de ugyanez felmerült a szintén említett Rusztem Umerov eddigi védelmi miniszter és Timur Mindics kapcsán is. Ezek mellett felsorolandó Olekszandr Kubrakov volt infrastrukturális miniszter egyben miniszterelnök-helyettes és Jevhen Sevcsenko képviselő korrupciós ügyei is. Ezekről annyit tudni, hogy egymással így vagy úgy összefüggenek. Ám a pontos összefüggés még az ukrán politológusok és újságírók előtt is többnyire csak találgatás tárgyai egyelőre, mert azt nem látni, hogy okként vagy ürügyként kerülnek napvilágra az egyes esetek. Az ukrán politológusok és újságírók annyit állítanak, hogy mindezek az ukrán hatalom belharcait jelzik.
„A botránysorozat és az ukrán hatalmi belharc részeként szervezeti és/vagy személyi változások következnek. Egy ilyen, már bekövetkezett személyi változás volt a fentebb említettek közül Sztefanyisina igazságügy-miniszter leváltása Haluscsenkóra, mivel Haluscsenko jó viszonyban van Timur Mindiccsel, így Mindics értékes pozíciót szerzett a belső berkeken belül. Másrészt Zelenszkij a pletykák szerint nagyon szívére vette Olekszij Csernyisov ügyét”
Egész pontosan azt, hogy az ügyet a nyugati liberális „mainstream” politikai irányvonallal Ukrajnában együttműködő támogatási aktivisták, média és politikusok csoportja kezdte terjeszteni. Ezt a csoportot külpolitikai értelemben az EU-vezetéssel egyetértésben a korábbi Biden-adminisztráció favorizálta. 2023 óta aktívan terjesztik Nyugaton azt a tézist, hogy „Zelenszkij hős és jó ember, megmentette az országot a háború elején, de Ukrajna további európai útjához és egy hatékony állami rendszer kiépítéséhez túl autoriter és korrupt. Ezért legalább a csapatát meg kell tisztítani, vagy akár teljesen le kell cserélni.” Ez a tézis érthetően nem tetszik az ukrán elnöknek, így fellép nemcsak ezekkel a véleményekkel szemben, hanem azok ellen is, akit ezen vélemény terjesztőinek vél. Akkor is, ha ez a csoport amúgy az antikorrupciós narratíva jegyében lép fel.
Csernyisov ügyének ez a liberális „mainstream” általi terjesztését látják sokan amögött, hogy az e csoportok által igencsak favorizált Vitalij Sabunyint, az Antikorrupciós Akcióközpont (ukránul ”Центр протидії корупції”/”Anti-Corruption Action Center”) nevű NGO vezetőjét katonai szolgálat megtagadása és csalás miatt a napokban őrizetbe vették, majd bíróság elé idézték.
„Ehhez hasonló lépés, hogy a korábban a Biden-adminisztráció által, jelenleg pedig az EU-vezetés által korrupció-ellenes csodafegyvernek beharangozott Gazdasági Biztonsági Hivatal (BEB) vezetésére az EU által nagyon favorizált Olekszander Csivinszkij kinevezését lemondták annak ellenére, hogy elvileg megnyerte a vezetői tisztet. További lépésként az ukrán elemzők a különböző korrupcióellenes szervezetek (amelyek ukrán rövidítéseik alapján NABU; SAPO; VAKS; NAZK; DBR, GRD valamint BEB néven ismertek) vezetésében jelentős változásokat várnak”
Sőt, egyesek odáig mennek, hogy szerintük a NABU (az Ukrán Nemzeti Korrupcióellenes Hivatal) a botrányok sorozata után a feloszlatás szélére került, miután Zelenszkij körének nem sikerült általuk elégségesnek gondolt befolyást szerezniük az intézmény felett.
Ezeknek a lépéseknek a belpolitikán és ukrán eliten belüli helyezkedésen kívül külpolitikai vonatkozásai is vannak, direkten az EU-vezetéshez és az amerikai demokrata párthoz való kapcsolódások miatt, de indirekten Sztefanyisina és Umerov jelenlegi washingtoni megbízásai miatt a Trump-adminisztrációhoz is.
Némileg más gondolatmenet követ a Jevhen Sevcsenkóhoz kapcsolatos ügy. Sevcsenko formailag csak egy mezei képviselő a „Nép Szolgája” elnöki párt színeiben. Ám Sevcsenko ügye miatt a rendőrök nemrégiben házkutatást tartottak Olekszandr Kubrakov volt infrastrukturális miniszter otthonában. Kubrakov viszont egy másik ügyben együtt szerepel a Zelenszkij nagy bánatára most meneszteni kényszerült Olekszij Csernyisovval. Innentől kezdve viszont Sevcsenko korrupciós ügyének belső hatalmi összefüggései nem átláthatóak és következményei nem kiszámíthatóak.
„Sevcsenko ügyének az ad külpolitikai felhangot, hogy korrupciós és hazaárulási eljárások azt követően indultak el ellene, miután felszólította a múlt évi amerikai elnökválasztást követően Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt, hogy kezdjen párbeszédet Vlagyimir Putyin orosz elnökkel az ukrajnai háború leállítása érdekében, ezt követően pedig nyilvános konfliktusba került Andrij Jermakkal, az Elnöki Hivatal vezetőjével is”
Mindezen összefüggések pedig széleskörű találgatásokat indítottak el ukrán elemzők között.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
brüsszelita says:
“Szviridenko teljes mértékben bírja a hatalmat Ukrajnán belül teljes mértékben kézben tartó Zelenszkij-Jermak duó bizalmát”? Hülye mondat, a szerző nyiván fogalmazásgátlót szedett, de mindenki érti a lényeget. Amire én csak annyit tudok mondani, no hiszen! – hisz az anélkül nem megy, hogy korábban zsíros korrupciókkal ne kompromittálta volna magát, mert úgy nem vennék be a maffiába, ez a hatalom logikája, nehogy később kicsússzon a markukból! De ahogy továbbolvasom, az elődjéből meg védelmi minisztert csináltak ugyanabban a kormányban, ahol a korábbi beosztottjából a főnöke lett??? Uramatyám, hisz így még közelebb került a húsos fazékhoz, az újdonsült miniszterelnöknő csak nyertelen kétéves hozzá képest! A cikknek ezért fussanak neki még egyszer, mert mi az hogy Smihal csak kevéssé bírja a két diktátor (keresztapa, két dudás egy csárdába stb.) bizalmát, hisz ő osztja vissza a hadseregnek és a hadiiparnak küldött nyugati pénzeket az arra érdemes embereknek! Hihetetetlen milyen naív újságírók vannak!