Miközben a világ a Donbasszban végsőkig feszülő helyzetre figyel, a német Der Spiegel újabb bizonyítékot közölt arra vonatkozóan, hogy az 1990-es évek elején a nyugati politikusok megígérték a szovjet vezetőknek a NATO keleti bővítésének blokkolását. Igaza van hát Vlagyimir Putyinnak, hogy a Nyugat átverte Oroszországot, és ebből tanulva írásos biztonsági garanciákat követel.

Az idei év egyik fő kérdése, hogy sikerül-e az új erőegyensúlyt, és az orosz érdekeket is figyelembe vevő európai biztonsági rendszert kialakítani, avagy elszabadulnak az indulatok, a háborús hisztériával beköszöntő új hidegháború pedig akár forró szembenállásba is átcsap. A jelenlegi szembenállás, és legfőképp a bizalmatlanság gyökerei a Szovjetunió felbomlásának idejéig nyúlnak vissza. Az európai erőviszonyok átrendeződése, a világrend átalakulása kezdetén a Szovjetunió gyors összeomlásán maga is meglepődő Egyesült Államok ugyanis még reálpolitikát folytatott, és a német egyesítésért, Kelet-Európa békés elengedéséért, a váratlanul gyors, és könnyű sikerért cserébe az megígérte, hogy tiszteletben tartja Oroszország érdekeit, és a NATO nem terjeszkedik keletre.

„De a NATO keleti bővítéséről Washington és a szövetségesei már csak azért is lemondhattak, hiszen a nagy ellenfél a földön hevert, megszűnt. Úgy tűnt, nincs ki ellen harcolni, és a NATO-nak lényegében nincs is értelme tovább fennmaradni. Aztán magát a hidegháború győztesének kihirdetve, a sikerbe beleszédülve a világ egyetlen szuperhatalmaként maradva mindezt hamar elfelejtette, és a NATO gyorsan sarkig tárta a kapuit”

Az egykori ígéretet Washington ma már legendának tekinti, az amerikai titkosított dokumentumok feloldása azonban igazolja, hogy ez nem egyszer, és szinte az összes nyugati vezető szájából elhangzott. James Baker akkori külügyminiszter a Mihail Gorbacsov szovjet államfővel 1990. február 9-én folytatott tárgyalásán például úgy fogalmazott, „Washington megérti, hogy a keleti államoknak garanciákra van szükségük. Ha az Egyesült Államok továbbra is fenntart(hat)ja a katonai jelenlétét a NATO-tagjaként egyesülő Németországban, akkor a NATO katonai infrastruktúrája egy hüvelyknyit sem mozdul el kelet felé”. De mint többek között a George Washington Egyetemnek a titkosított dokumentumokat e szempontból vizsgáló  kutatásai  is bizonyítják,

„hasonló biztonsági garanciákat ígért az orosz vezetőkkel találkozva Baker mellett az akkori amerikai elnök George Bush, a német kancellár Helmut Kohl, a külügyminiszter Hans-Dietrich Genscher, a francia elnök Francois Mitterrand, a brit kormányfő Margaret Thatcher, vagy a NATO akkori főtitkára Manfred Wörner is”

Most a német Der Spiegel újabb bizonyítékot tett közzé arra nézvést, hogy Jens Stoltenberg NATO-főtitkár nyilatkozatai ellenére bizony volt ilyen ígéret. A nyugati hatalmak megígérték a szovjet vezetőknek, hogy a NATO „egy hüvelyknyit sem terjeszkedik kelet felé”. A német magazin közli azt a titkosítás alól feloldott dokumentumot, amelyet a brit nemzeti archívumban fedezett fel Joshua Shifrinson, a bostoni egyetem kutatója.

Egy jegyzőkönyvről van szó, amely az amerikai, a brit, a francia és a német külügyminisztériumok igazgatóinak 1991. március 6-án Bonnban tartott megbeszélésein elhangzottakat rögzíti. A téma Közép-Kelet-Európa biztonsága volt, hiszen addigra a Varsói Szerződés már széthullott, és a volt szocialista blokk politikusai jelezték nyugati partnereiknek, hogy érdekli őket a csatlakozás a NATO-hoz.

„Ám ahogy a Der Spiegel fogalmaz, a dokumentumból egyértelműen kiviláglik, az említett négy ország külügyi képviselői egyetértettek abban, hogy a kelet-európai országok tagsága elfogadhatatlan opció”

A feljegyzés szerint Jürgen Chrobog, a német külügyminisztérium politikai igazgatója azzal érvelt, hogy a német egyesítésről az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, a Szovjetunió, valamint az NSZK és az NDK részvételével folyó úgynevezett 2+4-es tárgyalásokon világosan Moszkva értésére adták, hogy a NATO nem terjeszkedik az Elbán túlra (a szövegben később pontosítják, hogy nem az Elbáról, hanem az Oderáról van szó), ezért nem ígérhetnek a lengyeleknek és a többieknek sem tagságot. Chrobog szavai szerint ezt az álláspontot egyeztették Helmut Kohl kancellárral és Hans-Dietrich Genscher külügyminiszterrel is. Az Egyesült Államokat képviselő Raymund Seitz a dokumentum szerin t ezzel egyetértve megerősítette, hogy

„a 2+4-es és más tárgyalásokon is ígéretet tettek a Szovjetuniónak, hogy a szovjet csapatok kelet-európai kivonulásából nem akarnak előnyt kovácsolni, és a NATO nem terjeszkedik kelet felé sem hivatalosan, sem pedig informálisan”

Arról, hogy kapott-e ígéretet a német egyesítés kapcsán Gorbacsov arra vonatkozóan, hogy a NATO nem bővül keletre néhány évvel ezelőtt beszélgettem Andreas Meyer-Landruttal is, aki a az 1980-as évek végén az NSZK moszkvai nagykövete volt. Mint a diplomata fogalmazott, Genscher és a pártja folyamatosan azt képviselte a tárgyalásokon, hogy a NATO-t nem szabad kiterjeszteni Kelet-Európába. Ez volt a német álláspont. Meyer-Landrut felidézte azt is, hogy amikor Kohl a Kaukázusban találkozott Gorbacsovval, még azt is felvetette, ha a német hadsereg létszáma nagyobb lehet, s megjelenhet az ország keleti részeiben is, akkor ez a terület semleges marad. Aztán – tettei hozzá – mindezek a beszélgetések ködbe vesztek, elhalványultak. Oroszország azonban, mint az várható volt, ezt nem felejtette el.