//Putyin felborította a sakktáblát
„Oroszország tehát ,,agresszorrá” vált, és kétségtelenül erőből akarja megoldani az ukrán problémát, és ezzel a lépéssel az oroszok mellett szóló érvek, az orosz igazságok is elhalványulnak” #moszkvater

Putyin felborította a sakktáblát

MEGOSZTÁS

Az orosz intervenció váratlanul ért majdnem mindenkit. Egyedül az amerikai vezetést nem, mert sejtették, hogy az évek óta tartó bizonytalanságnak a Kreml előbb-utóbb véget fog vetni. Számítottak rá, és a számításuk bejött, amit most az ukrán lakosságnak kell megfizetnie, de ezzel Európa és Oroszország között is egy áthidalhatatlan szakadék képződött.

Papp Krisztián írása a #moszkvater.com számára

„Oroszország tehát ,,agresszorrá” vált, és kétségtelenül erőből akarja megoldani az ukrán problémát, és ezzel a lépéssel az oroszok mellett szóló érvek, az orosz igazságok is elhalványulnak” #moszkvater
„Oroszország tehát ,,agresszorrá” vált, és kétségtelenül erőből akarja megoldani az ukrán problémát, és ezzel a lépéssel az oroszok mellett szóló érvek, az orosz igazságok is elhalványulnak”
Fotó:EUROPRESS/Sergey BOBOK/AFP

Sokan azt reméltük, hogy erre nem fog sor kerülni, de az orosz vezetés felülírta a történetfilozófiát, és a vélt katonai fenyegetésre, katonai válaszcsapással reagáltak. Gondolom, egyedül Washingtonban fogadták kedvezően a hírt, mert legalább Joe Bidennak igaza lett, beütött a háború. Ehhez pedig elővették a tartalék forgatókönyvet. Putyin nyolc évi huzavona után úgy döntött, hogy véget vet a hezitálásnak és beveti a hadsereget. Az eddigi hadmozdulatok, és Putyin nyilatkozatai alapján nem csak egy korlátozott hadműveletet kezdtek, melynek célja a szakadár népköztársaságok bebiztosítása, hanem a jelenlegi Amerika-barát ukrán vezetés leváltása, és Ukrajna ,,demilitarizálása”.

„Az orosz fellépés az egész világot megdöbbentette, és Putyinnak csak akkor lesz igaza, ha sikerül végrehajtania a kormányváltást”

A kelet Ukrajnában 2104-ben kialakult nemzetközi válság miatt az ukránok mellé felsorakoztak a lengyelek, litvánok, észtek, és talán a románokat is ide sorolhatjuk. Ezek az államok a 20. században, Moszkvának köszönhetően, valóban szörnyű megpróbáltatásokon mentek keresztül, több-kevesebb mértékben. Szovjet megszállást, a terror minden formáját el kellett viselniük, olyan módon, hogy ezekért a bűnökért sem az áldozatok, sem a túlélők soha nem kaptak, nem kaphattak erkölcsi, anyagi elégtételt.

Ez a seb tehát benne maradt ezen nemzetekben, ahogy bennünk, magyarokban is ott él elevenen a szovjet rémtettek és a megszállás lelkileg nyomasztó, gazdasági lepusztulás élménye. Viszont Magyarországon 2014-ben fordulat történt az oroszokkal kapcsolatban. Társadalomlélektani fordulatról van szó, amely a magyar társadalom jelentős részét az oroszokkal megértő hozzáálláshoz segítette. Ez a ,,posztszovjet” trauma 2014-ben kapott formát, akkor tört elő, és talán kifulladt volna abban az esetben, ha Moszkva képes kellő türelmet tanúsítani, ahogy azt tette nyolc éven át.

„Putyin azonban felborította a sakktáblát, és megtámadta Ukrajnát, ezzel pedig elveszítették morális fölényüket, és megerősítik a harciassá vált lengyel-litván-észt népeket abban a hitükben, hogy az oroszok a hatalmi befolyásukat a régi módon akarják intézni”

A Kreml vezetése vagy elvesztette a türelmét, vagy egyszerűen abból indultak ki, ha tovább várnak az intervencióval, azzal Ukrajna még több fegyverhez jut, és az orosz hadseregnek még nehezebb dolga lesz. Putyin tisztában volt azzal, hogy fegyveres beavatkozás esetén az Amerika kottájából játszó Nyugat az eddigieknél is súlyosabb pénzügyi szankciókkal fog válaszolni. Mégis bevállalták ezt a lépést, talán mert nem akarták megvárni, hogy Ukrajna NATO tagállam legyen. A magyar vétót ki lehetett volna védeni egy határozott egyezménnyel, amire viszont nem volt komoly szándék, vagyis az ukránok függő helyzetben tartása volt a lényeg.

Az orosz lépés – saját biztonsági szempontjaikból kiindulva – tehát elkerülhetetlené vált, de csak akkor lesz valódi eredménye, ha sikerül orosz barát kormányt felállítani Ukrajnában. Ha ez nem sikerül, akkor ez az Egyesült Államok győzelmét fogja jelenteni, mert a konfliktus elhúzódik, ami az amerikai jelenlétet bebetonozza. Hiszen a mostani orosz beavatkozással az Egyesült Államok szerepe felértékelődött. Jogosan mondhatják, hogy az oroszok mit sem változtak, ugyanúgy fenyegetést jelentenek a többi kis államra, ezért pedig az amerikai katonai (és persze gazdasági) jelenlét elkerülhetetlenül fontos Európában.

„A hatalmi viszonyokat tekintve újra ott vagyunk, mint 1989 előtt!”

A Kreml döntésébe erősen belejátszhatott, hogy Ukrajnát egyre jobban ellátták fegyverekkel, amibe az is beleszámít, hogy Lengyelország 250 darab M1A2 Abrams SEPv3 tankot rendelt az amerikaiaktól, amelynek egy része könnyen az ukránoknál landolhatott. Márpedig a szárazföldi erőket tekintve Oroszország nem áll annyira jól, mint a légierőt és a rakétatechnikát tekintve, vagyis hiába a kivívott légi uralom, ha elakad a szárazföldi hadművelet.

„Mindesetre a baj megtörtént, és ebben a helyzetben senki sem meri feltenni a kérdést, hol van a nyugati hatalmak felelőssége. Mert nehéz megérteni, hogy miért hitegették Ukrajnát azzal, hogy a Nyugattól majd megfelelő segítséget kapnak és az ország helyzete javulni fog, ehhez képest homályos ígéreteken, nyugati hiteleken (adósságon) és fegyvereken kívül semmi nem történt”

Ha azt a védőhálót sem merték nekik megadni, hogy NATO tagok lehessenek, akkor meg mégis mire számítottak? Miért lebegtették Ukrajna státuszát, mint egy léggömböt, ha nem történt semmi? Mi ez, ha nem egy jól átgondolt, szándékos és bujtatott provokáció, amivel az oroszok bajuszát rángtatták? Zelenszkij elnök vélhetően hiába küldi kétségbeesett üzeneteit, mint Nagy Imre 1956-ban, valódi segítségre nem számíthat, mert abból még nagyobb baj származna, mondjuk egy atomháború. Az orosz intervenció erkölcsileg természetesen vállalhatatlan, de a lényeg mégis az, hogy ezzel sikerült még mélyebbre verni az éket Európa, és a természeti kincsekben gazdag Oroszország között.

„Oroszország tehát ,,agresszorrá” vált, és kétségtelenül erőből akarja megoldani az ukrán problémát, és ezzel a lépéssel az oroszok mellett szóló érvek, az orosz igazságok is elhalványulnak”

Hiszen minden nagyhatalomnak meg van a maga játéktere, biztonsági övezete, amelyet hatalmánál fogva nem enged, nem engedhet idegen ellenőrzés alá vonni. Elég az Amerikai Egyesült Államok reagálására gondolni, amikor Moszkva nukleáris fegyvereket akart telepíteni Kubába 1962-ben, alig 80 km-re az amerikai partoktól. Majdnem kitört emiatt a nukleáris világháború. Akkor most miért van felháborodva azon a fél világ, hogy Moszkva ugyanezt a cselekményt, fordított esetben, nem hajlandó elfogadni és elébe megy egy esetleges hasonló esetnek?

„Ukrajna és Oroszország történelmileg egységes területnek számított évszázadokon át, a nyelv, a kultúra szinte azonos, és a történelmi okok miatt is a két ország sorsa szinte elválaszthatatlan”

A Krím-félsziget az egyetlen meleg tengerre irányuló stratégiai támaszpont Moszkva számára. Ezekért a területekért az oroszok és az ukránok tengernyi vért ontottak, hogy megvédjék őket külső támadásoktól. És ha így nézzük, Putyin most nem idegen területek megszerzéséért indított támadást, hanem az orosz biztonsági zónán belül maradva, annak biztosításáért, amiért föláldozta a morális fölényt, és az anyagi veszteségek sem jelentenek gátló tényezőt.

De hadd emlékeztessünk, amikor Washington előbb 1991-ben, majd pedig 2003-ban megtámadta Irakot, vagyis egy olyan országot, amelynek az Egyesült Államok közvetlen biztonsági zónájához az égvilágon semmi köze nem lehetett, akkor mindenki mélyen lapított. Akkor ott, az olaj volt a lényeg, nem az arabok sorsa. Az indok előbb az volt, hogy Irak jogtalanul foglalta el Kuvaitot, utóbb pedig az, hogy Szaddam Husszeinnek tömegpusztító fegyverei vannak. Irak és Kuvait történelmi viszonya hasonló az ukrán-oroszhoz, de tömegpusztító fegyverekről szó sem volt.

„Kizárólag Amerika globális érdekei számítottak, pontosabban az, hogy Szaddam az olajügyletek elszámolásánál dollárról euróra akart átállni. A 2003-as amerikai intervenció ENSZ felhatalmazás nélkül történt, vagyis az Egyesült Államok nemzetközileg jogellenesen járt el”

Ugyan ki merte volna ,,agresszornak” nevezni, vagy szankciókkal fenyegetni a porondon éppen egyedüli nagyhatalmat? Ez persze a mostani helyzetben nem magyarázat arra, hogy Putyin alkalmazott erőszakot, felborítva ezzel a diplomáciai-stratégiai sakktáblát. Bízva abban, hogy minél kevesebb áldozat mellett, minél hamarabb befejezik a hadműveleteket.

MEGOSZTÁS