//„Putyin dicsőséges visszatérése”
Vlagyimir Putyin orosz elnök beszél az 5. Holokauszt Fórumon, a jeruzsálemi Yad Vashem múzeumban 2020. január 23-án #moszkvater

„Putyin dicsőséges visszatérése”

Az orosz elnök a belpolitikát hátrahagyva visszatért a globális porondra. Moszkva az ENSZ BT állandó tagjainak csúcstalálkozójára tett javaslatot. A jeruzsálemi Holokauszt Fórumon megjelenő Putyin a lengyel sajtó szerint is diplomáciai győzelmet aratott.

Vlagyimir Putyin orosz elnök beszél az 5. Holokauszt Fórumon, a jeruzsálemi Yad Vashem múzeumban 2020. január 23-án #moszkvater
Vlagyimir Putyin orosz elnök beszél az 5. Holokauszt Fórumon, a jeruzsálemi Yad Vashem múzeumban 2020. január 23-án
Fotó:EUROPRESS/Oded Karni / GPO / Handout / Anadolu Agency

Nem vesztegette az időt Vlagyimir Putyin és csapata. Az alkotmány módosításait a héten első olvasatban már el is fogadta a duma, és a zervek szerint erről április 12-én már a népet is megkérdezik. A sajtóban egyre több hír kering közben arról, hogy még az idén ősszel akár előrehozott parlamenti választások lehetnek, a kormányzói kör megújítása pedig már tavasszal folytatódik. De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen a legtöbbet azért mégis csak az új kormány személyi összetételével foglalkozott az orosz sajtó. Feltúrák az új miniszterek bejegyzéseit a közösségi portálokon, tanulmányozták az életrajzokat, és végül arra a megállapításra jutottak, hogy

„a leginkább talán a moszkvai főpolgármester, Szergej Szobjanyin köre erősödött, ám a klánok közötti egyensúly fennmaradt, mivel van képviselete mindegyik erőcsoportnak, és ott vannak a miniszterek között Kovalcsuk, Rotenberg és Szecsin emberei is”

A fő kérdés a Rosbalt elemzője számára az, hogy meddig marad a kormány, és a szentpétervári portál arra a következtetésre jut, hogy nagy eséllyel csupán a parlamenti választásokig. A kormányfő legalábbis. Egyre többen tartják ugyanakkor lehetségesnek, hogy amennyiben sikerül politikájával elnyerni a társadalom bizalmát, a kabinetbe helyetteseként három korábbi emberét (Dmitrij Grigorenko, Alkszej Overcsuk, Viktorija Abramcsenko) is tudó Mihail Misusztyin akár Vlagyimir Putyin utódja is lehet az elnöki székben. Ez pedig továbbra is fajsúlyos poszt marad. Legalábbis erről beszélt egy Lipeck megyei társadalmi fórumon az államfő. Putyin szerint nem célszerű áttérni az elnöki rendszerről a kormányzás parlamenti ebben ugyanis sokszor „működési zavarok” lépnek fel. Indoklása szerint

„Oroszországban, mivel hatalmas területű, sokvallású és soknemzetiségű ország, erős elnöki hatalomra van szükség”

S hogy kikkel próbál sikeresebb lenni az elődjénél Misusztyin? A kül-, a védelmi- és az energetikai miniszter (Lavrov, Sojgu, Novak) maradtak, ami aláhúzza, hogy a globális porondon nem változik az orosz politika iránya. A szociális blokk szinte teljes cseréje és a gazdasági-pénzügyi a kulturális blokk megújítása ugyanakkor azt sugallják, hogy a belpolitikában megmozdul az állóvíz. Főként, ha ehhez hozzávesszük azt az értesülést, hogy az eddig az ukrán válsággal foglalkozó Vlagyiszlav Szurkov esetleg a politikai rendszer átalakításán munkálkodik majd. A nemzeti projekteket kidolgozó Andrej Belouszov most az elnöki adminisztrációból átül a kormányba, és a gazdaságot felügyelő első miniszterelnök-helyettesként lendületet próbál adni e programoknak. A szociális tárcák élén új, lendületesebb miniszterek kerültek, csupán e területet miniszterelnök-helyettesként eddig is irányító Tatyjana Golikova maradt a helyén. A miniszterelnök-helyettesek közül csupán hárman maradtak, összesen pedig 13 helyen történt csere. Közben megfiatalodott a kabinet, és a kormányfő helyetteseinek átlag életkore 53,9, míg a minisztereké 49 év. Mint a Vedomosztyi megállapítja,

„a kormány megfiatalodott és a komoly programok megvalósításában már hatékonyságukat bizonyító irányítók helyzetbe hozásával dinamikusabb lett, és megszabadult a leginkább vitatott figuráktól”

Eközben Putyin már visszatért a globális ügyekhez, amit jól mutatott a jeruzsálemi Holokauszt Világfórum kapcsán kifejtett aktivitása. Az orosz elnök igazán elemében volt, és igyekezett átvenni a kezdeményezést az emlékezetpolitika kapcsán mindenek előtt Lengyelországgal kibontakozott vitákban. A kiváló orosz-izraeli viszony miatt nem volt túl nehéz dolga, ráadásul megkönnyítette a dolgát sokak által vitatott távolmaradásával Andrzej Duda lengyel államfő is. Az orosz elnököt ugyan nem hívták meg az auschwitzi haláltábor felszabadulásának 75. évfordulójára emlékező rendezvényre, Putyin azonban mindent megtesz azért, hogy május 9-én a Vörös téren minél több ország vezetője tiszteletét tegye.

„Ennek érdekében Putyin Jeruzsálemben javaslatot tett az ENSZ BT állandó tagjainak csúcstalálkozójára, amelyre ekkor kerülhetne sor”

Hogy mennyire volt sikeres Putyin diplomáciai offenzívája, azt jelzi, hogy A Rzeczpospolita Lengyelország vereségeként értékeli a jeruzsálemi fórumot. Mint a mérsékelten konzervatív lengyel lap megállapítja, az orosz elnök már azzal nyert, hogy Varsó félelmei ellenére beszédében nem vádolta Lengyelországot. A lengyel álláspont vereségeként értekeli a lap azt is, hogy miközben Varsó szerint a II. világháború kirobbanását követő első két évben Sztálin és Hitler együttműködött, Jeruzsálemben Vörös Hadsereget felszabadítóként és a szövetségesekkel együtt Európa megmentőjeként emlegették. S ha ez nem lett volna elég, Párizs és Peking azonnal pozitívan reagált Moszkvának arra a javaslatára, hogy a BT állandó tagjai csúcstalálkozón vitssák meg a világren alakulásával kapcsolatos kérdéseket. A kialakult helyzetért a lengyel vezetést is hibáztatva a Rzeczpospolita szomorún konstatálja, hogy

„ez a fórum Putyin dicsőséges visszatérése volt a globális porondra, hiszen a világ mintegy három tucatnyi vezetője egyenrangú félként kezelte a beszédében alapvetően a világrendről értekező orosz elnököt”

Nem aratott elismerést az auschwitzi évforduló kapcsán tett megnyilatkozásaival az ukrán elnök sem. Volodimir Zelenszkij Dudához hasonlóan azt nehezményezte, hogy nem szólalhat fel a fórumon. Erre az izraeli sajtó emlékeztette, hogy Ukrajnában egy ideje hősként kezelik a II. világháború rasszista, antiszemita gyilkosait, és ismét erősödik az antiszemitizmus. Zelenszkij ugyan mindezek ellenére elment Jeruszálembe, ám a konferencián nem jelent meg. Ott volt viszont Davosban, ahol arról beszélt, hogy Ukrajnának Közép- és Kelet-Európa vezető országává kell válnia. Mint hozzátette, tisztában van azzal, hogy ezek becsvágyó tervek, azonban semmi sem lehetetlen. Mert sokan fogtak bele a világon őrült ötletekbe, néhány alkalmazottal a saját garázsukban berendezett irodában, és lettek végül sikeresek. Miniszterelnöke ugyanakkor arra panaszkodott a Világgazdasági Fórumon, hogy a világ nem hisz Ukrajnának. Ahogy Olekszij Honcsaruk fogalmazott,

„a 21. század legfontosabb erőforrása az információ és a megbízhatóság, így minden baj eredője, hogy Ukrajnára teljesen megbízhatatlan partnerként tekintenek a világon”

Mit lehet erre mondani?! Az elmúlt hat évben történtek alapján talán nem véletlenül. Szép dolog, és az előrelépés előfeltétele az önkritika, amely azzal is kezdődhetne, hogy Ukrajna helyesen méri fel a világban elfoglalt helyét. A régi és az új vezetés nyilatkozatai ugyanis nem ezt mutatják. Pedig kijózanító lehetne, ha csak az első számú támogatója, az Egyesült Államok vezetői által a héten tett kijelentésekre figyelne. Mike Pompeo külügyminiszter egy interjúban azzal ütött el egy Ukrajnára vonatkozó kérdést, hogy „Ki a f..t érdekel Amerikában Ukrajna!?”, a CIA által nyilvánosságra hozott dokumentum pedig Hitler ügynökének nyilvánította a nemzeti hős Sztepan Banderát.

Aztán az ukrán vezetést segíthetné leszállni a földre az is, ha ránéz a térképre, és megállapítja, hogy a legnagyobb szomszédja Oroszország, és az is marad. Vele tehát tárgyalni kell. Zelenszkij ezt tudja, csak egyelőre túl sok bírálatot kap ezért. Pedig itt a lehetőség, hiszen Szurkov eltávolodása az ikrán ügyekről azt sugallja, hogy Moszkva is olyan szomszédként tekint már Ukrajnára, amellyel tárgyalni kell.

Egyre többekben tudatosul a nyugati blokkban is, hogy Oroszország a globális kérdésekben immár megkerülhetetlen. Ahogy a héten a cseh elnök a Frekvence 1 csatornának nyilatkozott, Putyin elvitathatatlanul komoly politikus, és ezt a tényt néhány hülyén kívül senki sem vitatja. Milos Zeman ennek kapcsán emlékeztetett arra, hogy

„Angela Merkel az év elején már 15. alkalommal látogatott el Oroszországba”

Igaz, ha ezt más teszi, azt a nyugati elit nem igazán veszi jó néven. Erre panaszkodott a napokban a sajtónak Davosban Aleksandar Vucsics is. A szerb elnök szerint a gond az, hogy a nyugati sajtó retorikája egy mintára épül. Van-e jó kapcsolatunk Moszkvával? Igen, van. A jó viszonyt folytatni szeretnénk. Elegem van abból – tette hozzá -, hogy folyamatosan kioktatnak minket a Kínával és Oroszországgal fennálló kapcsolataink miatt. Aztán látom, hogy a kioktatók többet találkoznak Hszi Csin-pinggel és Putyinnal, mint én. Tegyék a dolgukat, az ő hazájuk is szuverén ország, Szerbia is az, mi azt tesszük, amit a hazánk érdekében a legjobbnak ítélünk.

CÍMKÉK:

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.