Míg az ukrajnai háború információs frontját az Azovsztal kapitulációja uralta, Moszkva tovább fonta a donbasszi bekerítés hálóját. Kijev a katonailag logikusabb visszavonulás helyett úgy tűnik, újabb Mariupolt kíván Szeverodonyeckből csinálni. Közben harkovi ukrán ellentámadás elakadni látszik. A harctéren pedig immár megjelentek az orosz Terminator harcjárművek, bár sem azok, sem az ukrán M777-ek nem fogják megfordítani a háborút. Sőt, ami az utóbbit illeti, egyre inkább nyilvánvaló, hogy alig tér el teljesítményben a szovjet tüzérségtől.
Az ukrajnai hadművelet 82. napján véget ért az Azovsztal blokádja, 25 nappal az acélmű elleni orosz ostrom leállítása után a védők kapituláltak. Bár Kijev megadás helyett fogolycseréről és evakuációról beszél – és vele együtt számos nyugati médium is olyan eufemizmusokat használ, mint a „mariupoli műveletek befejezése” – erről szó sincs. Egy klasszikus feltétel nélküli megadás bontakozott ki az egykori acélgyárban. Noha a létesítményhez tartozó katakomba rendszer kiürítése még nem teljes – e sorok írásáig nagyjából 1700-an adták meg magukat –, kizárt, hogy a védők meggondolnák magukat. A kezdeti 20 ezer fős helyi ukrán haderőből 2200-2500 maradt, közülük nagyjából 800-at tehetnek ki az Azov szélsőjobboldali milícia tagjai. A megmaradók többségét az ukrán tengerészgyalogos és hozzájuk a kapcsolódó alakulatok adják.
„Ám Moszkva terveivel ellentétben a nácítlanítás szimbólumaként emlegetett Azov zászlóaljból médiasztár lett”
Köszönhetően a nyugati hátszéllel működő ukrán propagandának, az Azovsztalról szóló hírek bejárták az egész világot, a védők már-már spártai magasságokba emelkedtek. Mihajlo Podoljak elnöki tanácsadó egyenesen a 21. század thermopülaijeként hivatkozik az Azovsztal ostromára. Az ukrán szélsőséges nacionalizmus és a donbasszi háború kegyetlenkedései kapcsán hírhedté vált Azov zászlóalj esetében természetesen túlzott a felmagasztalás, ám mindenképp el kell ismerni, hogy katonai szempontból kiválóan helytálltak. Maximálisan kihasználták a terület adta lehetőségeket, az Azovsztal katakombarendszereit, de főképp Moszkva vonakodó hozzáállását az ostromhoz.
„Moszkva szempontjából kiemelt fontosságú lesz az Azov körüli mítoszok legalább részleges lerombolása, akár kirakatperekkel, akár egyéb módon”
Kérdés természetesen, hogy mekkora mértékben várható a foglyok felelősségre vonása. Hisz Moszkva és Donyeck saját szempontjából nézve érthetően példát akar statuálni, a donbasszi háború nyolc évéért, illetve az akkori atrocitásokért. Mert ne feledjük, Kelet-Ukrajnában 2014 óta 14 ezer ember halálával járó véres háború dúlt, ahol az Azov, Ajdar, Dnyepr és egyéb szélsőjobboldali milíciák nem azok az angyalok voltak, mint utóbb őket beállították. Ám még így sem feltétlen szükséges mindenki ellen eljárást indítani, hisz például egy frissen besorozott katona aligha tehet felettesei túlkapásairól. Egyáltalán nem kizárt, hogy többen a lehetséges büntetés előli menekülés részeként – ne feledjük, a Donyecki Népköztársaság területén érvényben van a halálbüntetés – inkább az orosz oldal informátorává válnak. De, mint azt az Állami Duma több képviselője is kijelentette, fogolycseréről szó sem lehet. Vélhetően az Azovsztal védőivel együtt immár közel 7 ezer ukrán hadifogoly lehet orosz, illetve szakadár kézen.
Ukrán hadifoglyok szállítása
„Mindezek mellett folytatódtak a stratégiai célpontok elleni támadások”
A legutóbbi jelentésünkben ismertetett javorivi támadás újfent megismétlődött, ezúttal Sztaricsi vasútállomás térségében. Vélhetően újabb nagyobb mennyiségű nyugati fegyverzet semmisülhetett meg az akció során. Továbbá immár az ötödik rakétatámadás is elérte a Dél-Besszarábia szempontjából kiemelt jelentőségű zatokai vasúti hidat. Bár az ukrán hatóságok ismét azt állították, a szerkezet csak nehezen javítható károkat szenvedett, most is érdemes mindezt kellő körültekintéssel olvasni. A zatokai átkelő elleni szisztematikus támadások sorozata egyértelművé teszi, hogy Oroszország képes a kritikus infrastruktúra semlegesítésére, ám az nem tud hatékony lenni, amíg Kijev azokat viszonylagos gyorsasággal helyre tudja állítani. Avagy nem elég csupán az infrastruktúrát, de a megfelelő eredmény érdekében a javítóbázisokat is likvidálni kell.
Rakétatámadás Lvov térségében
„A harcterek tekintetében átütő változás nem történt, a fókusz még mindig a délnyugati és donbasszi területekre irányul”
Nyikolajev-Herszon térségét továbbra is helyi jelentőségű pozícióharcok jellemzik, a front vonala nem változott az elmúlt napokban. A legutóbbi jelentésünkben említett lehetséges ukrán ellentámadás esetében ellentétes információk láttak napvilágot. Egyik oldal szerint Kijev tovább folytatja annak előkészítését, míg más források alapján a hadászati tervezés átértékelésével a fő prioritást Szeverodonyeck kapja. Avagy a donbasszi front lehetséges megroppanása következtében szükséges a déli területekről a haditechnika átszállítása a szeverodonyecki területek megtartásához. Az pedig azt jelenti, hogy az ellentámadás bizonytalan ideig szünetel. Ez persze nem zárja ki a lehetséges összehangolt tüzérségi támadásokat, ám a kellő támadóerő hiányában ezek csak veszteségek okozására lesznek elegendőek, nem területszerzésre. Miután pedig a Kígyó-szigettel kapcsolatos események koordinációja állítólagosan a katonai Felderítő Főcsoportfőnökséghez – GUR, a GRU ukrán változata – került át, nem kizárható, hogy a jövőben újabb támadási kísérlet körvonalazódik a terület ellen.
„Donbasszban az orosz előrenyomulással egyre szűkül a szeverodonyecki gyűrű”
Az észak-donbasszi frontvonal tekintetében a hangsúly immár egyértelműen a Szlavjanszk-Kramatorszk agglomeráció helyett Szeverodonyeckre helyeződött, annak elfoglalása gyakorlatilag megtörheti az ukrán ellenállást a régióban. Habár a hadvezetés által is hangoztatott katonai szempontból nézve szükséges lenne a terület kiürítése, azt a kormányzat nem engedi. Sőt, a logisztikai nehézségek ellenére még újabb csapatokat is kíván Kijev a térségbe vezényelni. Ám a Szoledar-Liszicsanszk útvonalon folyamatos az orosz tüzérség munkája, nagyon nehezen lehet csak egyáltalán utánpótlást eljuttatni a védőknek. Egyes jelentések szerint a korábban említett 8-9 helyett egyenesen 12-16 ezer főnyi ukrán alakulat – utóbbi adat a Luganszki Népköztársaság belügyminiszterétől, Vitalij Kiszeljovtól származik – kerülhet potenciálisan hadászati bekerítésbe Szeverodonyeck térségében.
„Szeverodonyeck bekerítése Mariupol után a második legnagyobb vereség lenne ukrán szempontból”
Szeverodonyeckkel szemben Liman már biztosan bekerítés alatt áll, sőt a hidak szisztematikus felrobbantása miatt a védőknek egyszerűen nincsen lehetőségük a visszavonulásra. Hasonlóan a popasznajai orosz-luganszki kiszögellés fokozatos kiszélesítésével a Liszicsanszktól délre fekvő területeket Moszkva fokozatosan vágja el. Immár a harcok jócskán túllépték még a 2015-ös szakadár offenzíva vonalát is.
Az egyértelmű bekerítési veszély ellenére az ukrán és nyugati kommunikáció mintha nem venne arról tudomást, és helyette az általunk már vizsgált belogorovkai potonhíddal foglalkozik. Avagy Kijev szerint az orosz erők nem keltek át a Donyecen – vagy ha mégis, őket visszaverték –, a védelem kitart. Belogorovka esetében még a CNN is közzétett egy helyszíni riportot, amely az állítólagos sikertelen orosz átkelés során megsemmisült haditechnikát próbálta bemutatni. Viszont, mint a felvételekből egyértelműen kiderült, azok pont Kijev arzenáljába tartoztak. Példának okáért a T-64 harckocsit és annak változatait Oroszország évtizedekkel ezelőtt, logisztikai okok miatt kivonta a hadrendből, míg ezzel szemben a típus az ukrán páncélos állomány gerincét alkotja. Ráadásul az orosz szárazföldi erők sosem alkalmaztak digitális festésmintát harcjárműveiken, szemben Ukrajnával.
1:00-tól egyértelműen felismerhető a T-64 az egyedi futógörgői alapján, míg 2:40-től látható az említett digitális festésminta
„A Donbassz esetében érdemes még röviden kitérni a térségben megjelenő BMPT Terminator harcjárművekre”
Ugyanis a napokban egyértelműen bebizonyosodott, hogy az afgán és a csecsen háborúk tapasztalai alapján, kifejezetten városi harcászatra megalkotott tűztámogató járművek megjelentek a luganszki harctéren. A T-90 harckocsi alvázára épülő konstrukció esetében a fő fegyverzetet a harckocsiágyú helyett két 30 milliméteres 2A42 gépágyú, 9M120-1 Ataka páncéltörő rakéták, illetve két AGSz-17 gránátvető alkotja. A fő hangsúlyt egyértelműen a gyalogsági lövésztámogatás kapta, ahol a gépágyúk vertikálisan mintegy 45 fokban kitéríthetőek. Ezzel a Terminator képes a magasabb épületek emeleteinek belövésére is. Vélhetően a Terminatorokat az orosz haderő elsőként a leendő szeverodonyeck-liszicsanszk katlan felszámolása során vetheti be.
BMPT Terminator hadoszlop Luganszk térségében
A hosszabb fejlesztés ellenére hivatalosan a típus csupán 2018-ban állt hadrendbe, ám pontos adatokat nem tudni arról, hogy vajon hány példány is lehet összesen szolgálatban. 2021 novemberi-decemberi hírek alapján nagyjából 20 példány állhatott akkor rendelkezésre, mivel ekkor kapta meg az első kilenc Terminatort a Középső Katonai Körzet egyik uráli harckocsizó ezrede. Még ha időközben sikerült is újabb példányokat a gyártó Uralvagonzavodnak leszállítania, aligha lehet 30 ilyen eszköznél több az orosz arzenálban. A típus Ukrajnához hasonlóan korábban Szíriát is megjárta, de fontos leszögezni, hogy vélhetően a jelenlegi alkalmazása is inkább teszt jellegű lesz, mintsem „csodafegyver”. Egyszerűen az egész front kiszolgálásához nincsen elég Terminator hadrendben, és még alkalmazásuk pontos harceljárása is kidolgozás alatt van.
„Közben úgy tűnik, Harkov térségében az ukrán offenzíva a korábban beharangozott állítólagos sikereket követően mintha lelassult volna”
Továbbra sem lehet teljes bizonyossággal megerősíteni, hogy Sztarij Szaltov közelében sikerült volna az ukrán haderő átkelése a Donyec folyón. Ám mindezek ellenére – vélhetően az átkelést megakadályozandó – a szerdára virradó éjszaka a várost több orosz támadás is érte. További rakétatámadás érte a Harkovi területen fekvő Merefa vasúti alállomását is, amely Lozovajaval együtt a Harkov környéki ukrán alakulatok logisztikájában játszik fontos szerepet. Viszont, mint kiderült, a támadás nem járt sikerrel, az állomás minimális károk mellett tovább üzemel.
„Az ukrán csapatok főképp az Izjum térségében tapasztaltakhoz hasonlóan kisebb mobil diverzáns csoportokban tevékenykednek a harkovi front mentén”
A kezdeti sikereket követően viszont megmutatkozik a taktika hátránya, avagy ezek a csoportok inkább védekezésben, mint támadásban hatékonyak. A védekező erők könnyebben képesek lokalizálni és megsemmisíteni a kisebb csoportokat, mint egy nagy támadó alakzatot, így tudja Moszkva többek közt Kazacsnaja Lopany és Lipci védelmét biztosítani. Illetve ne feledjük, a harkovi ellentámadás célja kezdettől fogva az elterelés volt, amely úgy tűnik nem tudta igazán beváltani a hozzá fűzött reményeket. Az Euronews információi alapján a műveletek végrehajtásában csupán egy dandár vett részt, amely összetételtől függően 1500-tól 3500-4000 főig terjedő erőt foglalhat magába. A donbasszi gyűrű szorosabbra fonódásával viszont Kijev Harkovból is Szeverodonyeck térségébe vonja át minden elérhető erőjét, így nem elképzelhetetlen, hogy a többek által „harkovi csataként” emlegetett harcok a jelenlegi frontvonal mentén befagynak. De akár egy korlátozott orosz offenzíva sem kizárható válaszként.
„Végül pedig érdemes rövid kitekintést tenni a nyugatról érkezett M777 tarackokra is”
Habár egyesek már szinte a háború menetét megváltoztató fegyverekként tekintettek az M777-re, egyre jobban bebizonyosodik, teljesítményét tekintve nem több egy átlagos tüzérségi lövegnél. Pontosabban a dizájn adta képességeket az Ukrajnának átadott példányok nem tudják kihasználni. Érdemes megjegyezni, hogy a típus fejlesztése kezdetben még Ultralight Field Howitzer – UFH – kódnév alatt futott, ugyanis a fő hangsúlyt a légi szállíthatóság kapta. Viszont hiába mindössze 4200 kilogramm a löveg önsúlya, Ukrajna a szállító helikopterek hiánya, illetve az orosz légifölény miatt egyszerűen nem tudja a gyors légi telepíthetőséget a gyakorlatban kipróbálni, mivel az egyértelműen a technika elvesztésével járna.
„A nagyobb probléma viszont a tűzvezető rendszerek területén mutatkozik meg”
Mint minden modern tüzérségi löveg, így az M777 is rendelkezik digitális tűzvezetéssel, amely például az időjárási viszonyokat, környezetet és egyéb változókat figyelembe véve végez lőelem számítást. A digitális tűzvezető rendszernek hála, a lőelem képzés jóval gyorsabban és hatékonyabban zajlik, mint manuális módszerekkel, pontosabb találatot eredményezve. Igen ám, csak mint azt az ukrán oldal által közzétett felvételekből látni, a digitális tűzvezető rendszer „doboza” a Kijevnek leszállított példányokról egy az egyben hiányzik. De nem csak maga a ballisztikai számítógép, a teljes vezetékezés, annak bekötései, minden, ami elektronikához köthető.
Mint látható a célzás a klasszikus optikai módszerrel zajlik, amely nem sokban különbözik a második világháborúban tapasztaltaktól.
„Nagyon lesarkítva gyakorlatilag az ukrán M777-ek nem többek a puszta vasnál”
Ráadásul, ahogy az elmúlt hetek harcaiból kiderült, az M777 hatásos lőtávolsága gyakorlatilag megegyezik az orosz oldal által használt tüzérségével. Ugyanis bár az M777 képes lenne 30 kilométer feletti tüzelésre, ahhoz a hiányzó tűzvezető rendszeren felül speciális gránát, illetve magasan képzett személyzet is szükséges. Nem meglepő módon, gyakorlatilag egyik sem elérhető. Katonai szlenggel élve, Kijev csupán egyszerű „malacokat”, azaz hagyományos tüzérségi gránátokat kapott. Se rakéta-póthajtás, se lézervezérelt irányítás, csak az egyszerű 155 milliméteres repeszromboló gránát. Ám 20 kilométer után a hagyományos gránátok szórási ellipszise exponenciálisan növekszik, gyakorlatilag lehetetlenné téve a pontos tüzelést.
Nem véletlenül tudta az orosz Kub-BLA öngyilkos drón támadni az ukrán lövegeket, mivel azok annak 20 kilométeres hatótávolságán települtek.
Az M777-ek jelentősége sokkalta inkább abban áll, hogy enyhítenek az általunk már korábban bemutatott tüzérségi tűzerő hiányán, részlegesen kiváltva az elkopó szovjet technikát. Viszont érdemes a tényeket a helyükön kezelni, és ahogy a Bayraktarok, úgy az M777 sem csodafegyver, és egyik sem fogja egymaga megfordítani a háborút.
Sajnos a mai háborúkat már inkább a fegyverek döntik el. A II. világháborúban már megmutatkozott, hogy a német fegyverzettel szemben csak a létszámfölény miatt volt esélyük az oroszoknak. Egy vicc szerint: „Sztálinnak több katonája volt, mint ahány golyó a német puskákban.” Nos a technika fejlődése olyan fegyvereket hozott létre amilyenek korábban nem voltak. Pl. drónok, hiperszónikus rakéták, automata (távvezérelt) tankok, stb. Ez a háború -sajnos- a fegyverzetek éles próbája is egyben, és világosan látni, hogy mások életével nem törődve próbálják ki a legmodernebb haditechnikát.
Krím(inális) ügyeink
Újból, és újból olvasom Stier Gábor elemzéseit a háborúról, és egyre jobban elborzadok. Főleg a jövőt illetően. Hol kezdődött, és hol áll meg. Az előbbi kérdésre a legkönnyebb válaszolni. Ukrajnára kezdettől fájt az USA-NATO (EU) foga. Ebbéli igyekezetükben, persze egyfajta fontossági sorrendet azért be kellett tartani (hozzáteszem, hogy az USA MINDIG el akarta pusztítani Oroszországot(Szovjetuniót). Ezt bizonyít-ja az a tény, hogy még 1945-ben is külön tárgyalásokat folytatott E. Dulles, K. Wolf SS-tábornokkal, hogy az alátartozó kb1 milliós SS hadsereg a szovjetek ellen forduljon (ez volt az első próbája annak, amit ma proxy-háborúként ismerünk). A „keleti blokk” korrupt vezetőivel nem volt semmiféle gond. Nem volt szükség semmilyen „forradalomra”. Az Adenauer-Soros, és más amerikai érdekeltségek elvégezték amit kellett. A Balkán már problematikusbb volt. Itt is szerepet játszottak az előzöek jóvoltából különböző helyi „mozgalmak” (Otpor), de a győzelmi mámorban úszó USA gyors eredményt akart, és kirobbantotta a balkáni háborút, az amúgy sem egységes balkáni népek, és Szerbia egymás elleni uszításával. Végül elrettentésül, ENSZ jóváhagyás nélkül megtámadta Szerbiát. Ebben a háborús bűncselekményben a NATO (mint „védelmi” szervezet) is részt vett. Az USA itt vetett be olyan bombákat amely radioktív anyagot tartalmazott. Ennek nyomán, ma Szerbiában a legmagasabb a daganatos betegségben elhuny-tak aránya Európában. A Balkán után következett a grúz „rózsás forradalom”, majd a belorussz puccskísérlet 2001 és 2004-ben. Ukrajna, amelynek első elnöke Kravcsuk volt, aki 1994-ben lemondott. A Nyugat itt is a belső rothasztást választotta eszközként. Az őt követő elnökök alatt csak nőtt a nyomor, és a korrupció. Igy jutott el az ország 2004 végéig, amikor egyebek mellett a „Znaju”-„Pora” „mozgalom” jóvoltából kitört a „narancsos forradalom”, és az USA-barát Juscsenko lett az „elnöke” Ukrajnának. A „forradalmat”, természetesen az USA finanszírozta. Mint a „Guardian”, angol lap írta, 14 millió dollárral, amit a demokraták és republikánusok finanszíroztak közösen (Ezt azért hangsúlyozom, mert egyesek túlzottan reménykednek az őszi, félidős amerikai választások várható eredményeiben). 20l0-től az eny-hén oroszbarát Janukovics váltotta Juscsenko-t, akit az amerikaiak bevált „forradalmi puccsal” (Majdan) megbuktattak. A cél nemcsak Ukrajna amerikanizálása, hanem Szevasztopol megszerzése is volt, amely Oroszország egyetlen Fekete-tengeri kikötője volt, amit addig közösen használtak ukránok, oroszok. Az amerikai „blitzkrieg” azonban Putyin jóvoltából meghiúsult. Hogy miért volt a „Majdan”, erről valljon egy cikk, ami az Origo 2019-es szám jelent meg:
Kicsoda Victoria Nuland?
Victoria Nuland évtizedek óta otthonosan forog az amerikai kül- és biztonságpolitikában, már George W. Bush elnöksége alatt is a külügyben dolgozott, majd 2005 és 2008 között Amerika NATO nagykövete volt.
Victoria NulandFORRÁS: AFP/ALEXANDER NEMENOV
Annak ellenére, hogy elkötelezett tagja a Demokrata Pártnak, jó kapcsolatot ápol a republikánus pártelittel is, mivel férje,ROBERT KAGAN AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK EGYIK LEGELISMERTEBB NEOKONZERVATÍV POLITOLÓGUSA, AKI ANNAK IDEJÉN GEORGE W. BUSH-HOZ ÁLLT KÖZEL.Nuland diplomáciai karrierje igazán csak az Obama-adminisztráció alatt robbant be.
2011 májusa és 2013 februárja között a Külügyminisztérium szóvivője volt, majd2 Ezt a tisztséget Trump beiktatásáig, tehát 2017 januárjáig töltött be.SZEPTEMBERÉBEN KINEVEZTÉK EURÓPAI ÉS EURÁZSIAI ÜGYEKÉRT FELELŐS ÁLLAMTITKÁR-HELYETTESNEK.
Victoria Nuland a 2013 végén kezdődő ukrán válság, majd az ennek következtében kitörő orosz-ukrán konfliktus után aktivizálta magát Közép-Kelet-Európában, előtte ugyanis az Obama-adminisztráció látványosan elhanyagolta régiónkat.
NULAND-ET 2014 UTÁN AZZAL VÁDOLTÁK A TÉRSÉG ÁLLAMAI, HOGY BEAVATKOZIK A BELÜGYEIKBE, EZ KÜLÖNÖSEN UKRAJNA ÉS MAGYARORSZÁG ESETÉBEN VOLT ÍGY…
.
Ukrajna esetében dokumentumok és hangfelvételek szivárogtak ki Nuland tevékenységéről.
A WikiLeaks-botrány során nyilvánosságra került dokumentumok szerint az amerikai Külügyminisztérium államtitkár-helyettese azt mondta, hogy5 milliárd dollárt költöttek a kijevi forradalom (a majdani események) megszervezésére.Nuland az Egyesült Államok és az Európai Unió között megpróbált egységfrontot létrehozni Oroszország ellen, elsősorban úgy, hogy szankciókat akart kikényszeríteni Brüsszel részéről Moszkva irányába.
Később tevékenységét siker koronázta, a szankciók pedig azóta is érvényben vannak.
2014 februárban kiszivárgott egy lehallgatott telefonbeszélgetés, amelyben Nuland Amerika kijevi nagykövetével, Geoffrey Pyat-tel értekezett.
Megmegvitatták, hogy az EU nem vállalja a közvetítést, Nuland pedig hozzátette: „Baszd meg az EU-t”. Catherine Ashton , az EU külügyi főképviselőjének szóvivője kijelentette, hogy az EU nem kommentál egy „kiszivárgott állítólagos” beszélgetést. [27] Másnap Christiane Wirtz kormányszóvivő-helyettes és a Német Szövetségi Kormány Sajtó- és Tájékoztatási Irodájának helyettes vezetője kijelentette, hogy Angela Merkel német kancellár „teljesen elfogadhatatlannak” nevezte Nuland megjegyzését. [28] Az Európai Tanács elnöke , Herman Van Rompuy „elfogadhatatlanként” elítélte a megjegyzést.kijelentette, hogy a megbeszélés nem bizonyíték arra, hogy az amerikaiak a politikai kimeneteleket befolyásolni kívánták volna, és megjegyezte, hogy „nem lehet meglepő, hogy a közelmúlt eseményeiről és ajánlatairól, valamint arról, hogy mi történik a helyszínen, bármikor megbeszélések folytak”…
Természetesen mindez már történelem, de aki a jelen valóságát csak részben is meg akarja ismerni, az ha tudja, tekintse meg az interneten megtekinthető “Donbassz” c. filmet. Igaz, Propagandaelemektől nem mentes a film, de tartalmaz olyan elemeket, amelyekről 10 éve hallgatnak azok, akik jócskán érintettek a bekövetkezett, és kitudja meddig tartó tragédiában…
Miért nem hasznàljàk az oroszok a màr az 50-es években is jol bevàlt (a Kinaiak ellen), a Torzios-hullàmon alapulo fegyvert, ami lebénitja az ellenséget de nem öli meg?
Nem tudni mit próbálnak ki a hadviselő felek. Sajnos egyre több új dolog kerül elő, a haditechnika nagyon gyorsan fejlődik.