//Milyen fegyvereket kapott Ukrajna?
Ukrán erők kiképzése NLAW rakétákra Lviv mellett 2022. január 28-án #moszkvater

Milyen fegyvereket kapott Ukrajna?

MEGOSZTÁS

Az Ukrajna körüli feszültség egyik fontos és látványos eleme az elmúlt időszakban tömegessé vált, főképp angolszász országokból érkező fegyverszállítás. Magukat Kijev kvázi védelmezőiként kiadva Washington és London – illetve a vonathoz csatlakozva a balti államok – az egymás utáni szállítmányokkal állnak ki az ukrán szuverenitás mellett. Ám a narratíva mögé nézve ezek a fegyverszállítmányok aligha változtatnak valamit a helyi erőviszonyokon.

Ukrán erők kiképzése NLAW rakétákra Lviv mellett 2022. január 28-án #moszkvater
Ukrán erők kiképzése NLAW rakétákra Lviv mellett 2022. január 28-án
Fotó:EUROPRESS/AFP

Lassan már hónapok óta az állítólagos Ukrajna elleni orosz támadás körül áll a bál világszerte. Kijev és Washington egymásra licitálva kezdte el kongatni a vészharangot a küszöbön álló háború kapcsán, ám a várva várt offenzíva valahogy a mai napig nem következett be. Az orosz-amerikai biztonsági garanciákról szóló tárgyalások árnyékában pedig januártól kezdődően a vélt orosz támadást elhárítandó, tömegesen érkeznek a fegyverszállítmányok az ukrán félhez.

Interneten elérhető források, illetve a kijevi amerikai nagykövetség adatai szerint az elmúlt hetekben Ukrajna 700 FGM-148 Javelin infravörös önirányítású páncéltörő rakétát, 2200 brit-svéd fejlesztésű NLAW – Next Generation Light Anti-tank Weapon – páncéltörő gránátvetőt, 200 darab M141 BDM/SMAW-D – Bunker Defeat Munition – bunkerromboló rakétát kapott.

„Január 22. és 25. között három etapban összesen 249 tonnányi amerikai fegyverzet érkezett Ukrajnába, amelyet további brit, balti és cseh szállítások egésztettek ki. 2014 óta a Kijevnek nyújtott amerikai katonai támogatások összértéke meghaladta a 2,7 milliárd dollárt, és a legfrissebb információk szerint pénteken újabb szállítmány várható az Egyesült Államokból”

A CNN-nek nyilatkozó meg nem nevezett amerikai diplomata elmondása szerint az Ukrajnának 2021-ben nyújtott katonai támogatás összege meghaladta a 650 millió dollárt. Figyelembe véve, hogy a 2022-es 300 millió dolláros tervezetet januárban további 200 millióval toldotta meg Washington, vélhetően idén rekord mértékű lesz a nyugati hadianyag beáramlása Ukrajnába. Ám ahogy korábban is észlelhettük, Washington nem dolgozik egyedül, egyre inkább zárkózik fel mellé a zavarosban a saját pecsenyéjét sütögető London. Ugyanis mint a fentebb leírtakban is látszik, a legtöbb eszközt éppen Nagy-Britannia biztosította a kelet-európai ország számára az NLAW rakéták révén. De a Baltikum sem akart lemaradni az események forgatagában, Észtország szintén Javelin páncéltörő rakétákkal, míg Lettország és Litvánia FIM-92 Stinger vállról indítható légvédelmi rakétákkal segítette Kijevet. Ezek pontos összege és volumene nem ismert.

„Az angolszász-balti tandemhez csatlakozva pedig az új cseh kormány is beszállt az ukrán fegyverszállításokba, összesen 4006 darab 152 milliméteres tüzérségi lőszert biztosítva Kijevnek 1,7 millió dollár értékben”

De mire is használhatóak ezek az eszközök? Nos, a beérkezett technikát figyelembe véve, jelentős részük főképp városi harcászatra, illetve viszonylag kisebb lőtávú harcérintkezésre alkalmas. Noha az ukrán haderő által alkalmazott, majd 30-40 éves szovjet gyalogsági fegyverzethez képest határozott modernizációt jelentenek, ám csupán alacsony számban és eredményességgel. Az Egyesült Államok és partnerei úgymond a logikus utat választva gyorsan elsajátítható, saját szempontjukból viszonylag olcsó fegyverzettel növelték az ukrán haderő képességeit. Mindez azonban egy nyílt konfrontáció esetén elenyésző hatással lenne a harcokra. Az orosz fél továbbra is mind mennyiségi, minőségi, technológiai, felderítési és szervezési előnyben áll az ukránnal szemben, a taktikai rakétafegyverzetet meg sem említve. Összfegyvernemi harcban Ukrajnának semmi esélye sincs Oroszországgal szemben, bármit is mondjon a kijevi vezetés.

„Semmilyen gyalogsági fegyver nem képes ellensúlyozni a légierő és légvédelem gyakorlati hiányát, az elavult harckocsi állományt vagy az Iszkandereket”

A biztosított eszközök inkább a hatályos ukrán védelmi stratégiához alkalmazkodva kisebb léptékű felőrlő irreguláris hadviselésre végrehajtására alkalmasak, mint az történt például Szíria egyes részein. Avagy az ukrán erők a városokba beásva magukat, a támadó oldaláról hatalmas veszteségekkel járó harcokra kényszerítenék azt. Kérdés természetesen, hogy egy ilyen konfliktus esetén egyáltalán mennyire fogna fegyvert az ukrán lakosság, és nem állna-e át az oroszok oldalára.

„Ám nepper hasonlattal élve, ahogy a lelakott nyugati használt autók úgymond keletre érkeznek kilehelni a lelküket, ez a fegyverzet esetében sincsen máshogy”

Gazdasági-biztonsági szempontból érthető is, hogy semelyik nyugati állam nem a legmodernebb hadrendben álló technikát kívánja Ukrajnába szállítani. Viszont itt gyakorlatilag szavatosságuk végén járó fegyverzetet kapnak az ukrán erők. Avagy London és Washington szempontjából a megsemmisítésnél olcsóbb és hatékonyabb, ha a felszerelést úgymond lepasszolják Ukrajnának. Kijev pedig egy hipotetikus konfliktus esetén vagy ellődözi ezeket, vagy szimplán a szovjet hadianyaghoz hasonlóan rá rohad, majd „véletlenül” megsemmisül a felettébb gyakori raktártüzek egyikében.

Jó példa erre többek közt az említett M141 BDM rakéta. Habár az M141 az amerikai tengerészgyalogság univerzális fegyvere megerősített állások ellen, mégis aktívan zajlik lecserélése a svéd fejlesztésű Carl Gustaf M4-re. Amint az egyik nyilvánosságra hozott képen is megfigyelhető, az Ukrajnába szállított M141 rakéták gyártási idejeként 1996. augusztus 21. van megadva – érdekességképp e sorok írójánál majdnem egy évvel idősebb fegyverzetről beszélhetünk. De nem sokkal jobb a helyzet a brit NLAW rakéták esetében sem, amelyek 20 éves élettartamuk végén járnak. A Persij Nyezalezsnyij csatornának nyilatkozó egykori SzBU tiszt, Volodimir Mulik elmondása szerint London olyan fegyverzetet adott Ukrajnának, amelynek szavatossága még az idei év során lejár. „Avagy, ahogy London, úgy az Egyesült Államok is gyakorlatilag megsemmisítésre váró fegyverzetet ajánlott fel kegyesen az ukrán fél számára”

Az M141 BDM rakéták gyártási idejét mutató jelzés kinagyítva #moszkvater
Az M141 BDM rakéták gyártási idejét mutató jelzés kinagyítva
Forrás:Twitter

Mindenképp fontos megemlíteni, hogy a gyártó által vállalt szavatosság lejárta után nem válnak használhatatlanná ezek a fegyverek, ám a hatékonyságuk fokozatosan csökken, és nem lesznek alkalmasak az eredetileg megadott paraméterek teljesítésére. Avagy a gyártó csak egy bizonyos időszakra garantálja az adott hatótávolságot vagy páncélátütést, ám azt követően ezen értékek drasztikusan visszaeshetnek. Mindezeken túl az esetleges meghibásodások előfordulása jelentősen megnő, lehetséges, hogy a hajtótöltet, vagy épp a robbanófej pedig egyszerűen besül. Minden esetre nem egyedi esetet láthatunk Ukrajnában, hasonló folyamat volt megfigyelhető Szíria esetében is. Mind az ellenzéki, mind a kormányerők jórészt egykori szovjet, valamint nyugati inkurrencia készletet kaptak használatra, sőt még második világháborús fegyverek is előkerültek a harctéren.

„Ahogy a szíriai polgárháborúban készült videók tömegén is láthattuk, sok esetben a több évtizedes hadianyag jobb esetben szimplán csak nem működött, míg máskor épp az azt kezelőszemélyzetet sebesítette meg”

Fontos ezek mellett megjegyezni, hogy a modern nyugati fegyverzet minden hangoztatás ellenére csupán limitált számban áll rendelkezésre, az ukrán haderő gerincét továbbra is a szovjet eredetű technika adja. Jól leképződik ez például a leendő orosz támadás esetén a tervek szerint gerillaharcot folytatandó területvédelmi erők esetében. Az internetre felkerült videók tanulsága szerint nem egy esetben – értve itt például Kijevet – konkrétan második világháborús fegyverzettel folyik az újoncok kiképzése.

Kijevi területvédelmi erők kiképzése a második világháború ikonikus fegyverének számító DP-27 golyószóróval. A helyzet sajátos perverziója, hogy az orosz támadás elleni felkészítés a nagy ukrán nyelvtörvények árnyékában mégis oroszul folyik.

Máskor pedig bár a katona kezében modern nyugati gépkarabély látható, mégis lőszer, illetve vaktöltények hiányában csupán a lövés hangját imitálja saját maga.

Ide azt hiszem nem is kell kommentárt tegyünk.

Ráadásul nem csupán a tartalékos erők terén tapasztalhatók hiányosságok, a Csehország által szállított tüzérségi lőszerek kritikus fontosságúak Ukrajnának. Noha hosszú hiátus után a kijevi Artyom gyárban 2018-ban végre sikerült újraindítani a tüzérségi lőszergyártást, mégis annak termelése szimplán elégtelen az ukrán igények kielégítéséhez. Ahogy az amerikai Jamestown Foundation által kiadott tanulmány is részletezi, az ukrán tüzérség krónikus lőszerhiánnyal küzd, amelyet csak súlyosbít a lövegek kora és állapota. Ez nemcsak nemzetbiztonsági szinten probléma, de egy olyan, főként tüzérségi párbajokra koncentráló konfliktus esetén, mint Donbassz, jelentős kérdéseket vet fel a védelmi szféra terén. Kijevnek gyakorlatilag a lejáró szavatosságú fogyatkozó szovjet készletekre, illetve a külföldi szállítókra kell hagyatkoznia, egy alapvetően könnyen előállítható és kritikus fontosságú termék esetében. Bár nem jelen cikk témája, de elgondolkoztató, hogy vajon kik tartoznak felelősséggel egy ilyen, nemzetbiztonsági szempontból kiemelt jelentőségű kapacitás megszűnéséért.

„Továbbá a beérkező modern fegyverzettel szemben állnak az egyszerű ukrán katona mindennapjai. Ugyanis a kifele mutatott képpel ellentétben a körletek-laktanyák állapota finoman szólva is kívánni valókat hagy maga után, míg a fizetések egyszerűen siralmasak. Egy géppuskás, gránátvető kezelő illetve gépkocsivezető/szerelő havi bére mindössze 10 ezer hrivnyát tesz ki, míg egy harckocsi parancsnok, vagy egy százados is csupán 11 ezer hrivnyát visz haza”

Összehasonlításképp Kijevben egy takarítói álláshoz 12 ezer hrivnyás fizetés tartozik, amely átváltva 132 ezer forintnak felel meg. Miután pedig az elmúlt évek rohamos áremelkedésének hatására például az alapvető termékek esetében szinte lassan nem is lesz különbség a magyarországi és ukrajnai árak között, ez a bér gyakorlatilag alig fedezi a megélhetést. Azt pedig még nem is említettük, hogy nem egy esetben akár hónapokat is késhet a katonák így sem magas bérének kiutalása.

Mindezek mellett a fegyverszállítások híre külföldön is felettébb vegyes reakciókat váltott ki. A haditechnika tekintetében hagyományosan szigorú exportszabályokkal működő Németországban a kormányzattal egyetértve a megkérdezettek 70 százaléka szerint nem kellene Ukrajnának fegyvert szállítani. Ráadásul Észtország esetében Berlin azt is megtagadta, hogy az egykori NDK tulajdonát képező, majd Tallinnak átadott D-30 tarackokat továbbadja Ukrajnának.

„Diplomáciai bonyodalmat keltett aztán Berlin ilyen típusú hozzáállása Ukrajnával is, amely évek óta szinte követeli Németországtól a halálos fegyvereket”

A német kormányzat viszont tartva magát korábbi elhatározásához – avagy konfliktus zónákba nem szállít fegyvert – inkább 5 ezer sisak, egy 5,3 millió eurós mobil tábori kórház, illetve egy Odessza mellett kialakítandó bunker építésének képében támogatja Kijevet. De úgy tűnik még ez sem elég az ukrán vezetésnek. A kijevi főpolgármesteri tisztséget betöltő Vitalij Klicsko egyik interjújában úgy fogalmazott, hogy ilyen hozzáállás mellett Németország legközelebb párnákat fog küldeni Kijevnek katonai segítségként.

Mégis akkor mi értelme van a nyugati fegyverszállításoknak? Hisz látjuk, hogy ha esetleg tényleg bekövetkezik a 2014 óta szinte hisztérikusan remélt orosz támadás, ezen eszközök csupán minimálisan tudnák a hadi helyzetet befolyásolni. Másik oldalt pedig miután az eszközök jelentős része főképp városi harcászatra alkalmas, így nem is lehetne az alapvetően nyílt sztyeppére koncentráló harcokban eredményesen felhasználni. Mert ahogy egykoron a második világháborúban, ha vélhetően mégis megindulna Oroszország Ukrajna ellen, egyszerűen katlanszerűen bekerítené a városokat a légi fölény gyors kivívása mellett. Sőt, szinte biztos, hogy az Iszkanderek és egyéb ballisztikus rakéták elsőszámú célpontjai a fegyverraktárak lennének. Ahogy az Ukrajnában immár betiltott ellenzéki Strana elemzése is megjegyzi, ezen fegyverszállítások a minduntalan orosz agressziót hirdető nyugati információs hadviselés egyfajta önmaga felé kimutatott legitimációs kísérletei.

„Avagy Ukrajna felfegyverzésével tovább lehet szítani a konfliktushangulatot, miközben úgymond rá lehet sózni azon fegyvereket, amelyekre a brit vagy amerikai haderőnek sincs szüksége”

A maximumra pörgetett amerikai hisztéria azonban lassan már Kijevnek is kezd kínos lenni. Az oroszbarátsággal nem vádolható Dmitro Kuleba külügyminiszter szerint szimplán nincsen elég orosz haderő az ukrán határok mentén egy offenzívához. Vele szemben a hírhedt RNBO vezetője, Olekszij Danyilov egyenesen azt nyilatkozta az amerikai diplomaták távozására, hogy biztonságosabb Kijevben lenni, mint Los Angelesben. Az állandósított háborús hangulat immár az ukrán gazdaságot is megviseli, az egyébként sem tobzódó befektetők menekülnek, a hrivnya árfolyama zuhan, és a további fegyverszállítások csak növelik az országgal kapcsolatos befektetői bizonytalanságot.

„A kérdés most az, hogyan alakulnak az amerikai-orosz tárgyalások. Ám miután Washington válaszában a legfőbb orosz pontokat hagyta érintetlenül, vélhetően nem számíthatunk nagy előrelépésre”

Viszont, ahogy Szergej Lavrov, illetve a fél orosz kormányzat már hetek óta hangoztatja, bármit is gondoljon az amerikai fél, Ukrajna lerohanása érdeklődés hiányában ismét elmarad. És ezt Kijev is nagyon jól tudja.

MEGOSZTÁS

1997-ben született, jelenleg is tanulmányait folytató nemzetközi kapcsolatok szakértő. Érdeklődési körének középpontjában Oroszország, az orosz fegyveres erők, az orosz és globális geopolitika, biztonságpolitika, valamint alapvetően a haditechnikával összefüggésben felmerülő témák állnak. Mindezeken túl aktívan figyelemmel kíséri a globális világrend fokozatos átalakulását. Diplomáját nemzetközi tanulmányok szakon szerezte, angolul, oroszul és németül beszél.