//Kusturica, az örök jugoszláv…
Emir Kusturica #moszkvater

Kusturica, az örök jugoszláv…

MEGOSZTÁS

Az egységes délszláv állam híve, Emir Kusturica – aki ma ünnepli a születésnapját – a filmjeiben bátran nyúlt olyan témákhoz, melyek tabunak számítanak, ezzel mintegy szatirikus tükröt állítva minden érintett elé. Filmjei kultikusnak számítanak, érzékletesen mutatják be a balkáni feelinget.

Emir Kusturica #moszkvater
Emir Kusturica
Fotó:EUROPRESS/Sefa Karacan/Anadolu Agency

Vajon ki jönne rá arra, kiről is szól e cikk, ha csak annyit árulunk el róla, hogy 1993-ban párbajra hívta Vojislav Seseljt, a szerbiai ultranacionalista mozgalom vezetőjét. Azt javasolta, hogy Belgrád szívében, délben és olyan fegyverrel legyen az összecsapás, amelyet Seselj választ. Seselj elutasította ezt az ajánlatot, mondván, nem akarja, hogy egy művész meggyilkolásával is vádolják. Ha mindehhez hozzáadjuk azt, hogy főhősünk a térség egyik kultikus figurája, és talán nem véletlen az, hogy szinte az összes filmje vihart kavart, és támadták minden oldalról, valószínűleg már sokan a homlokukra csapnak.

„Bizony, jól gondolják, a fent említett kihívó nem más, mint az egységes délszláv állam egyik legnagyobb híve, a Balkán talán leghíresebb filmrendezője, Emir Kusturica. Aki 1954. november 24-én, bosnyákként látta meg a napvilágot Szarajevóban…”

Sokan Kustának becézték, ő sokak szemében a filmrendező, forgatókönyvíró, színész, producer, zenész és zeneszerző egyszerre. Alkotásait a legjelentősebb fesztiválokon díjazták. Cannes-ban például kétszer is elnyerte az Arany Pálmát. Először 1985-ben A papa szolgálati útra ment című filmjével, majd 1995-ben a meglehetősen nagy visszhangot kiváltott Underground-dal.

„Utóbbit egyesek remekműnek, mások viszont Slobodan Milošević rendszerét tisztára mosó propagandafilmnek értékelték”

Andrej Nikolaidis montenegrói író és újságíró ellen például pert is indított Kusturica, mert az bírálta őt, és leírta a Monitorban megjelenő cikkében, hogy Milošević propagandistája volt a boszniai háború során. A montenegrói bíróság végül 6490 dollár kártérítés megfizetésére ítélte Nikolaidist, mert az a rendezőt Milošević háborús gépezetének médiasztárjáként mutatta be. Sőt, Nikolaidist és a lapot 12 ezer euró pénzbírsággal is sújtották, amiért Kusturicát „hülyének, csúnyának és korruptnak” nevezték a cikkben.

„Amikor 2005-ben áttért az ortodox hitre – új keresztneve Nemanja lett –, úgy érezte, visszatért a gyökereihez”

Ugyanis apja, Murat Kusturica lemondott annak idején a hitéről – muszlimok voltak ortodox behatással –, csakhogy érvényesülhessen a kommunista Jugoszláviában. „Rendben, talán 250 évig voltunk muzulmánok, de előtte ortodoxok voltunk, és legbelül mindig szerbek, a vallás ezen nem változtathat. Csak azért lettünk muzulmánok, hogy túléljük a törököket” – magyarázta visszatérését az ortodox valláshoz Kusturica.

„Érdekes, ha annak idején nem megy sokszor iskola helyett is moziba, talán a világ szegényebb lenne jónéhány immár klasszikusként emlegetett filmmel”

Ugyanis Emirt a szülei rábeszélték arra, ha már így szereti a filmeket, akkor tanuljon filmkészítést. Nem sajnálták a pénzt fiúk tanulására, és a fiatal Kusturica a prágai FAMU hallgatója lett, ahol őt megelőzve olyanok tanultak, mint Miloš Forman, Jiří Menzel vagy éppenséggel Goran Paskaljević.

Amikor lediplomázott, visszatért Szarajevóba, és rövidesen kezdetét vette egy páratlan karrier. Valamennyi alkotását képtelenség lenne felidézni, így azokat választottuk ki, amelyek mindenképpen fordulópontot jelentettek a pályafutásában.

„Kusturica nevét mindjárt első mozifilmje, az 1981-ben bemutatott Emlékszel Dolly Bellre? nemzetközileg ismertté tette”

A filmdráma főhőse, Dino az 1960-as évek Szarajevójában él szüleivel és testvéreivel egy szükséglakásban. Az apa vakbuzgó kommunista, fiait is ennek szellemében próbálja nevelni, ám Dinót az eszméknél sokkal jobban érdekli egyik haverja szépséges barátnője, Dolly Bell… A film a Velencei Filmfesztivál nagydíjasa lett, és a sorkatonai szolgálatát töltő Kusturica csak azért vehette át a díjat, mert a hadsereg legfelsőbb köreiből engedély érkezett az utazására.

„A már említett A papa szolgálati útra ment című filmjében egy kisfiú szemszögén keresztül mutatja be a személyi kultusz világát”

A főhős apja a rendszer kiszolgálójából hamar a rendszer ellenségévé válik, akit kényszermunkára küldenek. Felesége azt mondja a gyereknek, hogy „a papa szolgálati útra ment”. A drámai hangvétel helyett a groteszk eszközeivel gúnyolja ki a szocialista rendszert.

A délszláv háború kitörése kis híján kerékbe törte ígéretes pályafutását. Volt olyan alkotása, az 1993-ban bemutatott Arizonai álmodozók – olyan színészek vállaltak szerepet az alkotásban, mint Johnny Depp, Faye Dunaway vagy Jerry Lewis –, amelyet azért támadtak, mert bosnyák származásúként  nem reagált a hazájában zajló eseményekre, sőt, még az állásfoglalást is kerülte. Ám ez még semmi volt ahhoz képest, amilyen véleményeket az Underground váltott ki a világból.

„Szakmailag mindenki elismerte, ám mivel magát az alkotást a Milošević-rezsim finanszírozta, így a demokrácia megtestesítőjét alakító nyugaton, majd egyre szélesebb körben Kusturica a filmnek köszönhetően egy időre kiesett a moziközönség kegyeiből”

Mindezt talán Magyarországon az egyik legismertebb filmjével, az 1998-as Macska-jaj című produkciójával oldotta fel. Erre már senki sem tudott rosszat mondani, ez az alkotás ismét egy szeretnivaló, hamisítatlan Kusturica-film, amely a napi politikától távol, újra szeretett cigányainak világában játszódik. Volt ebben a mozifilmben minden, amiért a közönség egycsapásra ismét imádni kezdte Kusturicát: fára aggatott fúvószenekar, tölgyfatuskóban bujkáló menyasszony, jégbe fagyasztott nagyapa feltámadása, disznó által felzabált Trabant…

A 2007-es cannes-i fesztiválon bemutatott Az ígéret szép szó című alkotás nem arról maradt meg a köztudatban, hogy Kusturica újabb csúcspontja lenne szakmai munkásságában. Hanem azért, mert egy ideig a bulvársajtónak szolgáltatta a témát. Ugyanis a rendező 500 eurós fizetség fejében olyan statisztát keresett, aki hajlandó a kamerák előtt intim kapcsolatba kerülni egy kocával. A kritikusok szerint megfáradt, és már csak arra képes, hogy korábbi ötleteit újra és újra filmvászonra vigye.

„Kusturica mindig is támogatta Vlagyimir Putyin politikáját”

Az orosz elnök harmadik beiktatásán, 2012 májusában személyesen is részt vett. Ekkor többek között kijelentette: „Ha angol lennék, mindenben az ellenséget látnám benne. Ha amerikai, akkor bizony akár még háborúznék is ellene, de oroszként biztos, hogy mindig rá szavaznék.” Támogatásáról biztosította Putyint a Krím-félsziget annektálásakor 2014-ben is. Az elsőszámú orosz politikai vezető is nagyra értékelte Kusturicát, akit kétszer is kitüntetett. 2012-ben a szerb nemzet önzetlen gondozásáért és bemutatásáért a Szent Száva rendet adományozta neki, míg 2016. november 4-én az orosz-szerb barátság érdemérmet adta át neki.

„A törökökkel viszont Kusturica látványosan összeveszett 2010 októberében”

A filmrendező azonnali hatállyal visszalépett az Antalya Arany Narancs Filmfesztivál zsűrielnöki tisztségétől és elhagyta az országot. Hogy miért? Mert Semih Kaplanoğlu török rendező és  Ertuğrul Günay török kulturális miniszter nyilvánosan bírálta őt a boszniai háborúval kapcsolatos állásfoglalása és véleménye miatt. A török média pedig arról számolt be, hogy Kusturica a háború alatt folyamatosan lebecsülte a meggyilkoltak és a megerőszakolt muszlim nők számát.

Kusturica dühödten magyarázta – ekkor már sokadszor -, hogy elítéli a boszniai bűncselekményeket. Később elárulta, hogy a törököknek bizony odavágta, hogyha ennyire érzékenyek a népirtásra, akkor mielőtt vele foglalkoznának, talán nagyobb energiát fektethetnének arra, hogy nyilvánosan elismerjék és bocsánatot kérjenek az örmény népirtásért.

„Zenészként ugyan nem futott be olyan pályát, mint filmesként, de azért nagyon nem lehet őt a feledhetők táborába helyezni”

1986 közepén Kusturica basszusgitározni kezdett a Zabranjeno Pušenjeben, majd egy időre otthagyta a bandát, ahova jó évtized múlva tért vissza. Az együttes neve Emir Kusturica & The No Smoking Orchestra lett, mely 1999-ben a Universal lemezcég megbízásából készített albumot az Unza Unza Time címmel. Maga a banda azóta is létezik és turnézik, például 2014 májusában Budapesten is fellépett. A Budapest Park színpadán Kusturica pengette a basszusgitárt…

„Könyvei ugyanakkor elképesztő sikert arattak”

Igaz, elsősorban Szerbiában, illetve a volt jugoszláv államokban, főleg Montenegróban. 2010 októberében megjelent önéletrajzát, a Halál ellenőrizetlen pletykát több mint százezer példányban vásárolták meg az olvasók, és ebben nincs benne a külföldön – Olaszország, Franciaország, Németország, Bulgária, Görögország, Románia és Magyarország – értékesített példányok. Második könyve – a Száz fájdalom című regény – csak Szerbiában 60 ezer példányban kelt el, míg a 2018 októberében kiadott naplója (Miért volt erre szükségem) is bőven sikerkönyvnek számít.

A papa szolgálati útra ment című filmet itt tekintheti meg.

Az Underground című filmet itt tekintheti meg.

MEGOSZTÁS