Miközben tovább fokozódnak az ukrán haderő szempontjából sorsdöntő donbasszi összecsapások – nem épp a védelemnek kedvezve –, Kijev újra inkább egy Kígyó-sziget elleni támadással próbálkozik. Nem meglepő módon ismét sikertelenül. Viszont az orosz csapatok délről már Zolotoje bekerítésével Liszicsanszk előterébe jutottak, és nem kizárt, hogy utóbbi katlant a várt észak helyett dél-délnyugatról zárják. A folyamatosan hangoztatott nyugati fegyverszállításoknak pedig úgy tűnik nagyobb a füstje mint a lángja, mivel még Ukrajna szerint is csak az igényelt mennyiség 10-15 százaléka érkezett be. Ráadásul nemcsak a kevés fegyverzet, de annak javítása is jelentős problémákat okoz, így nem csoda, hogy a védelem inkább a városokba vonulna vissza. Ami pedig a politikai támogatást illeti, a szavakon és szólamokon túl egyre nyilvánvalóbb, hogy nem lehet megfordítani az anyagháborút.

A hétvége folyamán kifejezetten nagy intenzitás mellett zajlottak az ukrajnai orosz rakétacsapások. A szombati napon ismét találatot kapott az Ukrajna legnagyobbjaként számon tartott kremencsuki olajfinomító, illetve a részben a donbasszi ukrán erőket ellátó Liszicsanszk és Novomoszkovszk üzemanyagraktárai. De az orosz rakéták célkeresztjébe került a Harkovi területen fekvő Balakleja melletti Sebelinszkoje mező gázfeldolgozó üzeme is, utóbbit még napokkal a támadás után sem lehetett eloltani. Mind Kremencsuk, mind Liszicsanszk esetében nem az első orosz támadásról beszélhetünk, amely létesítményeket a hidakhoz hasonlóan csak többszörös rakétacsapások segítségével lehet kiiktatni, akkor sem biztos, hogy véglegesen. Például Kremencsuk tekintetében már hetekkel ezelőtt keringtek hírek arról, hogy az üzem az ukrán közlemények – és a nyolc korábbi cirkáló rakéta – ellenére továbbra is ellátja Kijev haderejét üzemanyaggal. Permanensen egy olajfinomítót igazán a desztilláló és leválasztó tornyok semlegesítésével lehet kiiktatni, mivel azok hiányában az egész folyamat működésképtelen.

Az égő Novomoszkovszk

„Az igazi csapást mégis az <Alekszandrovka> parancsnoki központ kilövése jelentette”

A Dnyepropetrovszki területen, Sirokaja Dacsa település mellett található létesítményt az orosz védelmi minisztérium közleménye szerint épp egy jelentősebb értekezlet során érte találat. Orosz források közel 50 – míg a zaporozsjei katonai civil adminisztráció 57 – magas rangú ukrán katonatiszt haláláról számolnak be az eset kapcsán, akik közt állítólag a vezérkar tagjai szerepeltek. Továbbá az esetben a Kahovka hadseregcsoport és a Nyikolajev illetve Zaporozsje térségében aktív légideszant alakulatok parancsnoki állománya is érintett.

„A frontok tekintetében Harkov térségében az elmúlt napok nem hoztak változást, az ukrán haderő megint a Kígyós-sziget elfoglalásával próbálkozott, miközben az orosz csapatok délről kerítik be Liszicsanszkot”

Minden ukrán közlemény ellenére az állítólagos herszoni ellentámadás a korábban említett minimális területváltozások után ismét megakadt. Pontosabban mondva az ukrán haderő egyértelműen inkább védekező, mint támadó pozíciókat kezdett felvenni az érintkezési vonal mentén. Utóbbit az észak-herszoni Novovoroncovka és a Nyikolajev melletti Kirovo települések környezetében kialakított aknamezők is tanúsítanak. Sőt, mint épp egy ukrán oldal által nyilvánosságra hozott videóból kiderült, Csevonij Podol település közelében az orosz csapatok a korábban véltnél nagyobb területet ellenőriznek a két fél közti szürke zónából. Mindemellett folyamatosak a felek közti tüzérségi párbajok, Donbassz mellett Herszon esetében is egyre erőteljesebb az orosz tüzérségi fölény.

„Kijev pedig úgy tűnik ismét előszedte a Kígyó-sziget kérdését”

Helyi idő szerint, hétfő hajnali négytől kezdve Kijev, vélhetően egy, a májusihoz hasonló deszantművelet előkészítéseként pilótanélküli eszközökkel kísért tömeges tüzérségi csapást indított a szigethez közeli partmenti területekről. A korábbi akciókhoz hasonlóan jelen esetben is a célfelderítést az ukrán haderő Bayraktar TB2 drónokkal koordinálta. Illetve orosz jelentések szerint passzívan, de egy amerikai RQ-4 Global Hawk is részt vett a valós idejű hírszerzési információk közvetítésében. Ám a nap végére helyszíni nyilatkozatok, illetve az orosz védelmi minisztérium közleményéből egyértelműen kiderült, hogy a támadás nemcsak nem érte el célját, de a szigeten található egyik katonai létesítményt sem érte találat. Ahogy azt már a Vaszilij Beh vontatóhajó találata kapcsán jeleztük, az eredmény nem véletlen, mivel az elmúlt nagyjából másfél hónapban Moszkva drasztikusan megerősítette a terület kis hatótávolságú – 15-20 kilométer – légvédelmét. Az orosz védelmi minisztérium közlése szerint a támadás elhárítása során összesen 13 pilótanélküli légijárművet, 4 Tocska-U ballisztikus rakétát és 21 BM-27 Uragan rakéta-sorozatvetőhöz tartozó rakétát semmisítettek meg a szigeten található Pancir és Tor légvédelmi rendszerek. Továbbá bár Kijev a nyugati eredetű M777 vontatott tarackokat is bevetette az akció során – vélhetően rakéta póthajtású gránátokkal –, azok lövedékei vagy nem érték el a Kígyó-szigetet, vagy a környező vizekbe csapódtak.

„Ellenben egy esetben Kijev mégis sikeres támadást könyvelhet el”

Ez pedig nem más, mint az odesszai gázmezőn lévő egyik orosz fúrótorony kilövése. A krími Csernomornyeftyegaz tulajdonában álló platformot nagyjából a Kígyó-szigettől 40 kilométerre támadta az ukrán légierő, amelynek következtében maga a létesítmény gyakorlatilag megsemmisült. Ám stratégiai és katonai szempontból semmi jelentőséggel nem bírt a platform, a támadás egyértelműen presztízs célokat szolgált. Avagy a minimális harctéri nyereségek demonstrálása érdekében esett a választás az objektumra. Bár maga a támadás eredményessége kétséges annak fényében, hogy válaszul Oroszország legalább 14 cirkáló rakétával mért csapást az akcióban részes Arciz és Skolnij repülőterekre. Továbbá Ocsakov térségében ukrán jelentések szerint egy élelmiszerraktár kapott találatot, ám az oltáskor nyilvánosságra került egyik fotóból egyértelműen kivehető, hogy az haditechnika tárolására szolgált. Arról nem is beszélve, hogy a platform kigyulladását követően óhatatlanul egyelőre ismeretlen mennyiségű olajszármazék kerülhetett a Fekete-tengerbe, potenciálisan az összes partmenti állam ökoszisztémáját veszélyeztetve.

Vélhetően a jövőben az ukrán vezetés tovább fogja folytatni a Kígyó-sziget visszafoglalására irányuló akcióit, ám miután azokra már az orosz fél felkészült, kicsi a valószínűsége, hogy sikeresek lesznek. A Kígyó-sziget nélkül pedig nem lehet az ukrán kikötők blokádját sem feloldani, bár azok használata alapvetően lehetetlen az elaknásítás következtében. Ellenben mindenképp szükség lenne Kijevnek egy minimális hadisikerre nemcsak a hazai társadalom számára, de a külföldi fegyverszállítások növelésének legitimálására is.

„Donbasszban folytatódik a bekerítések szorosabbra fonása és a szisztematikus orosz előrenyomulás”

Szlavjanszk térségében az elmúlt napok nem hoztak nagyobb változást a front vonalában, vélhetően az orosz parancsnokság újabb csapatokat von össze az offenzíva folytatása előtt. Eközben Kijev nyugati irányból folyamatosan nyomást helyez Izjum térségére egy lehetséges átkelés képében a Donyec folyón, ám az orosz haderőnek eddig sikerült az eddigi kísérleteket elhárítania. Viszont nem kizárt, hogy az Alekszandrovka parancsnokságot ért orosz rakétacsapás következtében az ukrán műveletek elé további akadályok gördülnek a megfelelő vezetői állomány ideiglenes hiánya miatt.

„Szeverodonyeck-Liszicsanszk esetében az orosz csapatok a várt északihoz képest délről kezdik szűkíteni a leendő katlan száját”

Immár a Luganszki Népi Milícia is elismeri, hogy egyes ukrán alakulatok megkezdték a fokozatos megadást, ám többségében még tartják az Azot vegyiüzem területét. A csapatok ellátása a Liszicsanszkkal összeköttetést biztosító hidak hiányában gyakorlatilag lehetetlen, legfeljebb pár gumicsónak tud némi élelmiszert áthozni az ukrán oldalról.

„Ami viszont az igazán érdekes, az Liszicsanszk fokozatos bekerítése délről”

Ugyanis a Zolotoje-Gorszkoje katlan esetében az operatív bekerítést felváltotta annak tényleges fizikai lezárása. Elsőként Ramzan Kadirov csecsen vezető adott hírt a Liszicsanszktól délkeletre – de már a Donyec folyótól nyugatra – fekvő Metyelkino, majd Toskovka települések elfoglalásától. Utóbbit az ukrán hivatalos kommunikáció is megerősítette, jelenleg az orosz-lugasznki csapatok Mirnaja Dolina térségében tartózkodnak, nagyjából 8-10 kilométerre Liszicsanszktól. Ezzel viszont nagyjából ki is alakult, hogy az orosz csapatok a várost észak helyett délről, a popasznajai kiszögellésből kiindulva igyekeznek bekeríteni. Ezzel egyrészt elkerülhető egy újabb nehézkes átkelés a Donyec folyón, illetve a harctéri események sem az ukrán várakozások szerint alakulnak. Ráadásul Nyikolajevka elfoglalásával az orosz csapatok kezére juthat a liszicsanszki olajfinomító, amelyet követően drasztikusan megnehezül nemcsak a helyi, de általában a donbasszi ukrán csapatok ellátása. Becslések szerint a liszicsanszki ukrán kontingens létszáma lényegesen lecsökkent az ostrom eleji állapothoz képest. Utóbbit helyi jelentések jelenleg 5-8 ezer fő közé teszik, ami Szeverodonyeckkel együtt nagyjából 10 ezer főt tehet ki.

A Szeverodonyeck-Liszicsanszk agglomeráció esetében immár az ukrán források által nyilvánosságra hozott brit MI6 jelentések is az általunk korábban megfogalmazott tételt támasztják alá. Azaz Oroszország szándékosan nem akarja lezárni a bekerítést, mivel így egy kvázi tűzzsákot tud létrehozni. Avagy Kijev – immár puszta politikai okokból – folyamatosan küldi az újabb egységeket a területre, amelyeket aztán főképp az orosz tüzérség szisztematikusan felszámol, kvázi kifárasztva az ukrán tartalékokat.

„A folyamatosan felmerülő fegyverszállítások esetében azok mennyisége és eredményessége nem korrelál a velük összekapcsolt felhajtással”

Először érdemes felidézni Mihajlo Podoljak elnöki szóvivő emlékezetes Twitter bejegyzését, amely 1000 155 milliméteres vontatott tarack, 300 rakéta sorozatvető, 500 tank, 2000 páncélozott harcjármű és 1000 drón leszállítását követelte a harcok további folytatásához. Ám a számok abszolút túlzóak, mivel csak a vontatott tüzérség esetében ez az egész amerikai állomány leszállítását jelentené, miután a hadsereg 518, míg a tengerészgyalogság 481 M777 tarackkal rendelkezik. De mondhatnánk akár a rakéta-sorozatvetőket, ahol a brit és amerikai M270/M142 rendszerek együttesen tesznek ki 670 egységet. Utóbbi kapcsán érdekes módon felszínre kerültek az ukrán kormányzaton belüli feszültségek is, mivel a Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács – RNBO – vezetője, Olekszij Danyilov nyíltan kritizálta Podoljakot kijelentése kapcsán. Úgy vélte ilyen nyilatkozatokat csakis a védelmi miniszter vagy a fegyveres erők főparancsnoka tehet, miközben szarkasztikusan azt is megjegyezte, hogy Podoljakra csak egy 2011-es Janukovics interjú kapcsán emlékszik.

„Ukrajna eddig nagyjából a kért fegyverzet 10-15 százalékát kaphatta meg”

Utóbbit mind Anna Majlar helyettes védelmi miniszter, mind pedig Olekszij Reznyikov megerősítették a nyugati lapoknak adott interjúik során. Témánál maradva érdemes megint a csodafegyverként tekintett M270 MLRS vagy M142 HIMARS rakéta sorozatvetőket nézni, amelyek esetében a nyugati országok immár 14-re emelték a felajánlások darabszámát. Vagy akár a vontatott tarackokat, amelyeknél Washington 126 darab M777-et adott át Ukrajnának, miközben Reznyikov szerint az eddig összesen beérkezett technika nagyjából 150 darabot tesz ki. Nem kell katonai stratégának lenni ahhoz, hogy az ember belássa, ekkora mennyiség gyakorlatilag semmire sem elég a kiterjedt anyagháborúvá váló ukrajnai háború kapcsán. Hiába kaphat Ukrajna precíziós fejlett nyugati fegyverzetet, ha az mennyiségi szempontból még egy adott frontszakasz ellátására sem elég. Arról nem is beszélve, hogy ahogy az egykori szovjet, úgy a nyugati eszközök sem kilőhetetlenek, ugyanúgy számolni kell a veszteségekkel vagy a műszaki meghibásodásokkal. Becslések szerint az M777 esetében nagyjából az eddig leszállított mennyiség harmada-negyede már vagy megsérült, vagy megsemmisült. A javításuk pedig szinte lehetetlen Ukrajnában, mivel Washington sem a szükséges pótalkatrészeket nem bocsátotta Kijev rendelkezésére, sem a kellő javítóbázis nem áll fenn. Sőt, az eltérő mértékrendszer miatt – angolszász vs a szovjet időkből megmaradt metrikus – még szerszámkészletek is hiányosak.

 M777 vontatott tarack kilövése

„Még a konzervatív becslések szerint is nagyjából 10-20 orosz tüzérségi eszköz juthat egy ukránra”

Nem véletlenül említette Mihajlo Podoljak elnöki tanácsadó, hogy a későbbiekben az ukrán csapatoknak az eredményes harc érdekében vissza kell vonulniuk a városokba. Ugyanis így nem tud olyan mértékben érvényesülni az orosz tüzérségi fölény, mint nyílt terepen, plusz mindemellett a városi harcászat jellege is általában a védekező félnek kedvez. Ez viszont azt hozza magával, hogy az ilyen erődnek kikiáltott városok vélhetően Mariupolhoz hasonlóan hatalmas károkat fognak elszenvedni mind materiális, mind emberi téren. Sőt az ukrán kormányzat nem fogja tudni a háborút megfordítani, csak sokkalta jobban elhúzni, drasztikusan magasabb veszteségek mellett. Egyúttal hiába van létszámfölény ukrán oldalon, ha azt elegendő haditechnika hiányában nem tudja érvényesíteni. Ukrán becslések szerint nagyjából 330 ezer orosz katona állomásozhat folyamatos rotáció mellett Ukrajnában, amellyel két-háromszoros túlerő néz szembe. Az ellenállás pedig csakis addig tart, ameddig a nyugati fegyverszállítások. Hiába mondja Dmitro Kuleba külügyminiszter, hogy ha kell országa lapátokkal harcol az oroszok ellen, ez nem több puszta hangulatkeltésnél. Amint a Nyugat akár a gazdasági nehézségek, akár társadalmi problémák, akár más miatt a szállítások felfüggesztése mellett dönt, az ukrán ellenállás napjai meg lesznek számlálva. Ukrán Telegram csatornákon már hetek óta keringenek olyan híresztelések, hogy a Nyugat szándékosan tartja vissza a fegyverszállításokat a romló harctéri helyzet következtében.

„Ráadásul a drónok terén úgy tűnik Washington visszakozik”

A korábban bejelentett MQ-1C Gray Eagle támadó/felderítő drónok esetében ugyanis reális veszélye van annak, hogy lelövésük esetén a nemzetbiztonsági szempontból érzékeny elektronika orosz, sőt akár kínai kezekbe kerül. Ezzel nemcsak a hasonló kategóriájú saját fegyverzet fejlesztése gyorsulhat fel, de hozzáférve a legfontosabb vezérlőrendszerekhez sokkalta hatékonyabb ellentevékenységet alakíthat ki Moszkva. Egy darabonként 10 millió dollárba kerülő haditechnika esetében ezt pedig még Washington sem engedheti meg magának.