//Karabah kapitulált
„Egyúttal azért is álszent Pasinjan Moszkvával szembeni álláspontja, mivel mégis hogyan tudna Oroszország azon a Karabahon segíteni, amelyet még saját anyaországa sem akar megvédeni?” #moszkvater

Karabah kapitulált

MEGOSZTÁS

Az anyaország segítségének hiányában, kevesebb, mint egy napnyi harcot követően a hegyi-karabahi örmény erők letették a fegyvert. Arcah sorsa eldőlt, Karabah egésze Azerbajdzsáné lesz. 30 évnyi örmény nemzetépítés és identitás hullott a porba, az örmény Karabahért feleslegesen meghalt ezrekről nem is beszélve. Pasinjan nem csak megágyazott az örmény Trianonnak, de aktívan közreműködött annak végrehajtásában. Miközben a felelősséget természetesen Moszkvára keni. A kérdés csupán már csak annyi, hogy mi lesz a terület 120 ezer fős lakosságával, illetve megjön-e a későbbiekben Baku étvágya a Zangezuri-korridorhoz?

„Egyúttal azért is álszent Pasinjan Moszkvával szembeni álláspontja, mivel mégis hogyan tudna Oroszország azon a Karabahon segíteni, amelyet még saját anyaországa sem akar megvédeni?” #moszkvater
„Egyúttal azért is álszent Pasinjan Moszkvával szembeni álláspontja, mivel mégis hogyan tudna Oroszország azon a Karabahon segíteni, amelyet még saját anyaországa sem akar megvédeni?”
Fotó:EUROPRESS/Nagorno-Karabakh Human Rights Ombudsman/AFP

A karabahi orosz békefenntartó misszió közvetítésével lezajlott tárgyalások eredményeképpen a mai napon, helyi idő szerint 13 órakor a harcoló felek a fegyveres összecsapások beszüntetésében állapodtak meg. Baku maradéktalanul elérte a „helyi terrorellenes művelet” kezdetén megfogalmazott céljait, a hegyi-karabahi örmény önvédelmi erőket felszámolják, valamint maradék technikai állományuk Örményországba kerül elszállításra.

Vélhetően hamarosan az el nem ismert Arcahi Köztársaság is meg fog szűnni, mint önálló entitás. A karabahi örmény lakosság jövőjéről, valamint a terület Azerbajdzsánba történő reintegrációjának részleteiről a felek az azeri ellenőrzésű Jevlah települések fognak tárgyalásokat folytatni szeptember 21-től.

„Baku már hetek óta vonta össze csapatait Karabah, valamint az örmény határ térségében, olyan gyors azonosítást lehetővé tevő taktikai jelzésekkel ellátva őket, mint amelyek az orosz haditechnikán jelentek meg az ukrajnai háború 2022 februári kitörését megelőzően”

Míg Örményország a 2020-as, kudarccal záródó háborút követően csupán korlátozott módon próbálta haderejét átalakítani, addig Azerbajdzsán tovább folytatta például az izraeli gyártású öngyilkos drónok vagy ballisztikus rakéták beszerzését. Többek közt a jelenlegi konfliktus kitörése előtti napokban-hetekben is rendszeresen fordultak meg az azeri Silk Way Airlines Il-76 szállítógépei az izraeli repülőterek, valamint Baku közt.

Szeptember 17-én is megfordult a Silk Way Airlines egyik szállítógépe Izraelből #moszkvater
Szeptember 17-én is megfordult a Silk Way Airlines egyik szállítógépe Izraelből
Forrás:Flightradar

„Utóbbi drónoknak jelentős szerep is jutott az összecsapások első napján”

A „terrorellenes művelet” egyik céljaként megjelölt örmény fegyveres állások felszámolása egy összetett folyamat. Ennek első részét képezte a 2020-as háborút követően még fennmaradó légvédelmi rendszerek, elektronikai zavaróberendezések, illetve egyéb kommunikációs állomások szisztematikus megsemmisítése. Miután az arcahi önvédelmi erők – az el nem ismert karabahi állam hadserege – technikai állománya gyakorlatilag nem változott a legutóbbi háborút követően, így már az első napon sikerült az azeri csapatoknak a legfontosabb légvédelmi rendszereket, a hozzájuk tartozó radarokat, zavaróberendezéseket, illetve egyes kommunikációs objektumokat megsemmisíteniük.

Örmény pozíció kilövése az azeri védelmi minisztérium felvételén

A légvédelem felszámolása elsődlegesen a légifölény megszerzése szempontjából kulcsfontosságú, mivel annak megléte esetén a szárazföldi csapatok állásait sokkalta könnyebben lehet beazonosítani és megsemmisíteni. Nem véletlenül tűntek már fel az első napon az Ukrajnában leszerepelt Bayraktar TB2 típusú drónok újfent azeri színekben, mivel az orosz haderővel szemben az örmény erők már a harcok kitörésekor sem rendelkeztek átfogó rétegezett légvédelmi ernyővel. Ez akárcsak 2020-ban, ismét üzemeltetési és reklám szempontból szinte kiváló terepet teremtett a Bayraktarok számára.

A jelenlegi konfliktus harctéri felvételeinek egyik problémája, hogy a hasonló évszak és a 2020-as háború közelsége miatt nem lehet minden esetben megállapítani a felvétel eredetiségét vagy újra felhasználását

„A légifölény kivívását jelentő első etap lezárultát követően indulhatott volna meg az átfogó szárazföldi támadás az örmény ellenőrzésű területek ellen”

A légvédelem állásai elleni csapásokat már azok kivitelezése során folyamatos tüzérségi és rakétacsapások kísérték, míg az este folyamán már nagyobb összecsapásokról is érkeztek hírek. Az orosz Rybar Telegram csatorna által közzétett térkép szerint az azeri csapatoknak főképp északnyugaton sikerült nagyobb területeket elfoglalniuk Csarektar és Getavan térségében. Ezzel szemben délen, Martuni esetében a Fizuli irányából támadó azeri csapatokat a kapituláció aláírásáig az örmény védelem sikeresen visszaverte.

Külön figyelmet érdemel a keleti Kasen réz-mobildén lelőhelye, amelynek koncessziós jogait az azeri hatóságok az ellenőrzés hiánya mellett is már előre eladták a brit Anglo Asian Mining vállalatnak.

A harcok állása a 2023. szeptember 20-án, moszkvai idő szerint 10 órakor. Sötétzölddel jelölve az azeri területi nyereségek, míg az örmény ellenőrzésű zónák barnával #moszkvater
A harcok állása a 2023. szeptember 20-án, moszkvai idő szerint 10 órakor. Sötétzölddel jelölve az azeri területi nyereségek, míg az örmény ellenőrzésű zónák barnával
Forrás:Rybar

Vélhetően az elsődleges hadászati célt az örmény ellenőrzésű területek egymástól való elvágása, majd az ott rekedt csapatok katlanba zárása képezte volna. Az egymástól elzárt csapatokat ugyanis jóval könnyebb felszámolni, illetve őket, mint diplomáciai nyomásgyakorló eszközt felhasználni.

„Az erőviszonyok alapján csak idő kérdése volt az azeri győzelem”

A reguláris örmény hadsereg segítsége vagy közbeavatkozása nélkül a helyi örmény önvédelmi erők esélytelenek voltak a mennyiségi, valamint minőségi fölényben lévő azeri csapatokkal szembeni hosszú távú ellenállásra. Ám még ha Jereván mégis nemzettársai védelmére sietett volna, az a végeredményen aligha változtatott volna, legfeljebb a kapituláció időpontját húzta volna el pár héttel.

„De úgy tűnik Pasinjan még ezt a lépést sem szándékozott megtenni, magára hagyva a régió 120 ezer fős lakosságát”

Avagy, mint az örmény kormányfő fogalmazott keddi beszédében, „országa a külső és belső provokációk és nyomásgyakorlások ellenére sem fog újabb fegyveres konfliktusba lépni Azerbajdzsánnal Karabah hovatartozása kapcsán”. Nem kell politológiát végzett elemzőnek legyünk ahhoz, hogy belássuk, Pasinjan lényegében bármilyen fegyveres harc vagy az ottani örmények támogatása nélkül egyszerűen feladta Karabahot. Azt a Karabahot, ami mindeddig az örmény államiság és az államot összetartó nemzeti identitás egyik alappillérét jelentette.

„Jobb helyeken az ilyet nyílt hazaárulásnak hívják”

Az örmény vezetés nem csupán a nyílt katonai támogatást tagadta meg, de az esetlegesen Arcah védelmére igyekvő önkénteseket sem engedte át a szomszédos harci zónába. Ugyanígy még utánpótlást sem biztosított a karabahi csapatoknak, amelyek már egy nap után krónikus lőszerhiányról számoltak be több frontszakasz esetében.

Sztyepanakert az egyik azeri támadást követően

Ám még ha mindez nem lenne elég, Pasinjan természetesen ismét az oroszellenes retorikájával próbálta takarni az örmény Trianonnal felérő döntését.

„Avagy Pasinjan szerint a nem egész kétezer fős orosz békefenntartó misszió feladata lett volna az azeri támadások megállítása”

Mondanunk sem kell, lényegében öngyilkossággal érne fel, ha a főképp könnyűfegyverzettel és csapatszállítókkal felszerelt orosz békefenntartó kontingens fegyveres harcba keveredne a reguláris azeri csapatokkal.

Másrészt nem is ez a békefenntartó erők feladata. Vélhetően alapvetően sem rendelkeznek a szükséges mandátummal, miután a karabahihoz hasonló békefenntartó missziók esetében a fegyverhasználat szinte kizárólag csak a személyes biztonság veszélyeztetése esetében engedélyezett. Mindez persze nem jelenti azt, hogy az békefenntartók nem segítenének a civil lakosságnak, kedd esti jelentések szerint az orosz csapatok legalább 500 civilt juttattak biztonságba.

Szerda délutánra több, mint 2500 karabahi örmény menekült gyűlt össze az orosz békefenntartók által ellenőrzött sztyepanakerti repülőtéren #moszkvater
Szerda délutánra több, mint 2500 karabahi örmény menekült gyűlt össze az orosz békefenntartók által ellenőrzött sztyepanakerti repülőtéren
Forrás:Telegram

„Maradva az oroszellenes vonalon, számos olyan publikáció jelent meg az örmény közösségi médiában, amely szerint az azeri támadás Moszkva hozzájárulásával történt”

Ezek főképp a Pasinjan-párti oldalak termékei és az örmény miniszterelnök Oroszországgal szemben folytatott politikáját nézve teljesen logikusnak is tekinthető. Avagy saját pozícióit mentve egyszerűbb az inkompetenciából adódó felelősséget egy háborúban álló Oroszországra tolni, amelynek a legkevésbé érdeke egy újabb fegyveres konfliktus kitörése a közvetlen érdekszférájában.

Oroszellenes kormánypárti tüntetés a jereváni orosz nagykövetség előtt

Bár tény, hogy a legelső azeri közlemények szerint Baku előzetesen tájékoztatta Moszkvát és Ankarát az akció megindításáról, mint azt az orosz fél később közölte, az orosz békefenntartó erők csak percekkel a támadás előtt kaptak értesítést. Figyelembe véve az e téren Szíriában jelentkező tapasztalatokat, az utolsó pillanatos értesítés egyáltalán nem szokatlan gyakorlat akár Törökország kurdellenes műveletei, akár az iráni érdekeltségek elleni izraeli légicsapások esetében.

„Miért épp most indította meg támadását Baku?”

Ahogy azt már korábbi elemzésünkben is jeleztük, az azeri vezetés igyekszik az ukrajnai háború, valamint az örmény turbulens külpolitika adta kettős időablakot kihasználni a karabahi kérdés rendezésére. Avagy bár a karabahi orosz békefenntartók mandátuma 2025-ben amúgy is lejárna – és mindegyik fél hozzájárulása szükséges lenne annak meghosszabbításához – Baku most látta elérkezettnek az időt a helyzet katonai rendezésére.

Örmény menekültek érkezése az orosz békefenntartókhoz

Moszkvát alapvetően az ukrajnai háború köti le, csapatainak döntő hányada az ukrán harctéren van jelen, miközben a Pasinjan kormányzatnak sikerült az elmúlt években szinte teljesen magára haragítania Oroszországot. Ez az időszak viszont nem tart a végtelenségig, így vagy úgy, de az ukrajnai háború is véget ér egyszer, ahogy az egyre inkább oroszellenes Pasinjan hivatali ideje sem korlátlan. Akárcsak az utód személye. Könnyen lehet, hogy 2025-ben Azerbajdzsánnak már sokkalta rosszabb globális-regionális geopolitikai helyzettel kellene szembenéznie, ellentétben a mostanival.

„Viszont, mint látjuk az egyes hazai körökben már örmény Károlyiként emlegetett Pasinjan lényegében Baku kottájából játszva gyakorlatilag ellenállás nélkül adta fel, azt amiért elődjei 30 éven keresztül harcoltak. A jelenlegi örmény belpolitikai realitásokat tekintve, nagy valószínűséggel ezt pedig túl is fogja élni”

Hiába kívánná az örmény társadalom jelentős hányada az Oroszországgal közös integrációs folyamatok folytatását, ha az azt képviselő ellenzéki politikai formációk széttöredezettek, valamint az egymással folytatott folyamatos belső harcokkal vannak elfoglalva. Ugyanez igaz Karabah kérdésére is. Hiába vonultak fel több ezren Jereván kormányzati épületei előtt Pasinjan távozását követelve, nincs meg mögöttük az a szükséges erő, amely lényegi belpolitikai változásokat tudna eszközölni.

Pasinjan ellenes tüntetés 2023. szeptember 19-én

„Egyúttal azért is álszent Pasinjan Moszkvával szembeni álláspontja, mivel mégis hogyan tudna Oroszország azon a Karabahon segíteni, amelyet még saját anyaországa sem akar megvédeni?”

Úgy tűnik az örmény politikai vezetés és a társadalom egy jelentős hányada fontosabbnak gondolta a nyugati integráció és jólét hajszolását a több száz éve örmények által lakott történelmi földek megvédésénél. Mondhatjuk azt, hogy lehet így is játszani, de ez viszont hosszabb távon az örmény államiságot fogja veszélybe sodorni.

Mert a kollektív Nyugatnak – beleértve az Egyesült Államokat és a jó zsaru szerepét játszó Franciaországot – esze ágában sincs megvédenie fegyveres módon Örményországot akár Törökországgal, akár Azerbajdzsánnal szemben. A Nyugatnak maximum az az érdeke, hogy Oroszország kiszoruljon a Dél-Kaukázus térségéből, amiben úgy tűnik a Pasinjan kormányzat személyében partnerre talált.

„Viszont történelmi viszonylatban folyamatosan az a minta kerül elő, hogy Örményország és az örménység egyetlen stabil stratégiai biztosítékát nem Franciaországnak vagy Egyesült Államoknak, hanem Oroszországnak hívják”

Ugyanezt láttuk most is, ahol a színes-szagos diplomáciai közlemények mellett ismét Moszkva volt az, aki legalább tárgyalóasztalhoz tudta ültetni a harcoló feleket, még ha a végső kimenetelen nem is tudott változtatni. Nem tudható az sem, hogy meddig tartható fenn az örmény politika kettős játéka, mivel egyre inkább úgy tűnik Ukrajnához hasonlóan Jereván is le akar válni az orosz érdekszféráról.

Videó a tárgyalásokról

A karabahi újabb vereség kapcsán több ismert, Pasinjanhoz közeli vagy Pasinjan párti örmény Telegram csatorna kezdte el pedzegetni az ország területén található orosz katonai bázisok felszámolásának igényét, ismételten csak azért, mert szerintük Arcah elvesztése Moszkva felelőssége. Nem azé az örmény politikáé, amely 30 év alatt még arra sem volt képes, hogy jogilag elismerje Arcahot függetlenként vagy sajátjaként, nem, természetesen megint Moszkváé.

„Ki lehet rugdosni Moszkvát Örményországból, ám akkor csak idő kérdése, hogy Baku mikor indít egy újabb háborút az általa csak Nyugat-Azerbajdzsánként emlegetett déli és keleti örmény területek ellen”

Ahogy azt pedig már korábbi elemzésünkben is részletesen kifejtettük, amennyiben Jereván elvesztené ezeket a területeket, úgy létrejöhetne a szárazföldi összeköttetés nem csupán Nahicseván és Azerbajdzsán, de Azerbajdzsán és Törökország közt is egy összefüggő türk korridort alkotva Ankarától Bakuig, kompos átkeléssel Közép-Ázsiába. A kollektív Nyugat pedig ismét csak ebben, nem pedig Örményország meglétében érdekelt.

A 2020-as második karabahi háborút követően Törökországban létrejött, vélhetően azeri kormányzat által támogatott Gojcsa-Zangezur Köztársaság nevű szervezet által kiadott irredenta térkép, amely az Örményországtól elcsatolandó területeket pirossal jelöli #moszkvater
A 2020-as második karabahi háborút követően Törökországban létrejött, vélhetően azeri kormányzat által támogatott Gojcsa-Zangezur Köztársaság nevű szervezet által kiadott irredenta térkép, amely az Örményországtól elcsatolandó területeket pirossal jelöli
Forrás:Twitter/X

„Karabah kapcsán az utolsó kérdést igazából csak az ottani lakosság jövője képezi, ám ismerve a térség történetét, sok jóra nem számíthatunk”

Már „terrorellenes akciójának” kezdetén Azerbajdzsán humanitárius folyosók megnyitását jelentette be Örményország irányába, nem véletlenül. Akárcsak Horvátországnak a Vihar hadművelet idején vagy Ukrajnának a Donbassz esetében, úgy Bakunak is csupán a területre, nem pedig annak lakosságára van szükség.

A karabahi kérdés tartós rendezése kapcsán Baku mindenképpen az örmény lakosság minél nagyobb hányadának távozásában érdekelt, aminek a részét képezte, hogy a fegyveres összecsapások ideje alatt is minél több örmény hagyja el Karabahot.

Orosz békefenntartó katona egy arcahi örmény kisgyereket helyez biztonságba #moszkvater
Orosz békefenntartó katona egy arcahi örmény kisgyereket helyez biztonságba
Forrás:Telegram

„Baku még ha nem is nyíltan kimondva, de egy etnikai tisztogatásban érdekelt”

Persze lehet ezt mindenféle kommunikációs technikával elfedni, illetve a megfelelő legalitás látszatát jelentő mázával takargatni, de attól még az alap koncepció ugyanaz marad. Amennyiben pedig esetleg az orosz békefenntartók is távoznának a térségből, úgy a még Karabahban maradt örmények ellen könnyen államilag támogatott nyílt erőszakhullám indulhat meg. Természetesen akárcsak most, ismét szigorúan a „terrorellenes harc” nevében.

Bár úgy tűnhet, hogy a karabahi kérdés fegyveres úton történő rendezésével megoldódhat a térség egyik legnagyobb befagyott konfliktusa, a feszültség ettől még nem fog csökkenni. Ahogy a bevezetőben is fogalmaztunk, könnyen lehet, hogy a harcok nemsokára már Örményország területéért fognak folyni.

MEGOSZTÁS

1997-ben született, jelenleg is tanulmányait folytató nemzetközi kapcsolatok szakértő. Érdeklődési körének középpontjában Oroszország, az orosz fegyveres erők, az orosz és globális geopolitika, biztonságpolitika, valamint alapvetően a haditechnikával összefüggésben felmerülő témák állnak. Mindezeken túl aktívan figyelemmel kíséri a globális világrend fokozatos átalakulását. Diplomáját nemzetközi tanulmányok szakon szerezte, angolul, oroszul és németül beszél.