Peregnek a harci dobok. Egyelőre csak az információs térben, de a helyzet már így is több mint feszült. Washington és Kijev szerint Moszkva háborúra készül,és csapatokat von össze a határon míg a Kreml a Donbassz közelébe átcsoportosított ukrán erőkről beszél. Amerikai hadihajók jelentek meg a Fekete-tengeren, a NATO egyik felderítő gépe pedig majdnem egy orosz polgári repülőnek ütközött. Putyin a „vörös vonalak” átlépése esetén komoly választ ígér, míg a rigai NATO-csúcson dörgedelmes üzeneteket küldtek Oroszországnak. A feszültséget csak fokozza a lengyel-belarusz határon kialakult helyzet. A világ a tűzzel játszik, és abban reménykedik, hogy a Putyin-Biden beszélgetés feloldja a háborús hisztériát.

Dübörög a háborús hisztéria. A német Bild a Washington Post „értesüléseire” és állítólagos NATO forrásokra támaszkodva már az Ukrajna elleni orosz hadműveletek térképét is közli. A lap azt is tudni véli, hogy január végén Moszkva 175 ezer katonával három irányból, északról, délről és a Donbassz felől támadja meg Ukrajnát, és mint feltételezi, az ország kétharmadát el is foglalja. A Bild európai társaival egyetemben szolgaian átveszi az amerikai narratívát, amely kész tényként kezeli, hogy a tél közepén az oroszok lerohanják Ukrajnát. E kampány kezdetén a német elemzők és politikusok még józanul visszafogottságra intettek, és azt állították, hogy nem életszerűek ezek a forgatókönyvek, ám azóta ezek a hangok fokozatosan elhalkultak.

„Egyre inkább úgy tűnik, mintha az Egyesült Államok akarná egy értelmetlen háborúba belehúzni Oroszországot. Ez amerikai szempontból még logikusnak is tűnhet, Európának azonban nem kellene megint asszisztálnia egy ilyen kalandorsághoz”

Immár hetek óta riogatják háborúval a világot angolszász politikusok és a sajtó. Az amerikai, a brit és az ukrán titkosszolgálatok anyagaira hivatkoznak, amelyekben az áll, hogy Moszkva mintegy 100 ezer katonát vont össze az ukrán határ mentén. Erre vonatkozóan persze semmilyen bizonyítékkal nem álltak elő, a nyugati média azonban kész tényként kezeli, hogy Oroszország Ukrajna megtámadására készül. Washingtonban már azt is tudni vélik, hogy az oroszok január végén, február elején indulhatnak meg. Az orosz külügy erre azt dobta be, hogy nagyjából 125 ezer ukrán katonát csoportosítottak a Donbassz közelébe, ezt azonban valahogy nem kapta fel a nyugati fősodor.

„S miközben az amerikai diplomácia, és nyomában természetesen Kijev gerjeszti a háborús hisztériát, még az olyan Putyin iránti szimpátiával még véletlenül sem vádolható orosz katonai szakértő, mint Pavel Felgengauer is azt állítja, hogy semmilyen rendkívüli csapatmozgás nincs az ukrán határnál”

A háborús film azonban pereg tovább a médiában, és a diplomáciában is. Antony Blinken a NATO csúcson úgy beszélt a 2014-es ukrajnai eseményekről, mintha Amerikának ehhez semmi köze nem lenne, és Viktor Janukovics elnököt nem puccsolták volna meg. Mintha csak provokálni akarná Oroszországot, egyúttal előkészítve a közvéleményt Moszkva újabb megbüntetésére. Közben Joe Biden már minden eddiginél fájóbb választ helyez kilátásba az orosz támadás esetére. Állítólag ez a szankciós fenyegetés az amerikai rendezési terv része. Arról azonban az amerikai elnök egy szót sem szól, hogy mit tesz Washington Kijev visszafogására. Mert ami most folyik, az csak meggondolatlan akcióra bátorítja Ukrajnát. Pedig amikor az amerikai sajtóban először megjelent az állítólagos orosz csapat összevonások híre, Kijev még cáfolta, hogy ilyet észlelne. Aztán gyorsan megértette, mi a „helyes” kommunikáció. Így most csak reménykedhetünk abban, hogy az ukrán vezetés nem éli bele túlságosan magát a háborúsdiba.

„Mert most úgy tűnik, a Kreml hiába mondja, hogy nem készül Ukrajna megtámadására, Washingtonban eldöntötték, hogy igen”

Azt a kérdést azonban kevesen teszik fel maguknak, hogy miért is akarna Moszkva háborút, amikor egy ilyen forgatókönyv több terhet rakna a vállára, mint amennyi pozitív hozadéka lenne. Az orosz hadsereg ugyan akár Kijevig nyomulhatna, ám biztosan elhúzódó háborúba bonyolódna, amelyre most a legkevésbé van szüksége. Amerika és a NATO ugyan nem bocsátkozna nyílt konfliktusba Oroszországgal – ezt Rigából megüzenték Ukrajnának is -, ám egy támadás esetén biztosan a legújabb technikával fegyvereznék fel a 2014-es állapotokhoz képes már most is komoly erőt képviselő ukrán hadsereget. Arról nem is beszélve, hogy a Kreml diplomáciailag még inkább elszigetelődne. Egy borítékolhatóan véres háborúban ugyanis aligha lenne olyan ország, aki nyíltan kiállna a támadó Oroszország mellett. Ráadásul minden eddiginél komolyabb, és kulcsfontosságú szektorokat érintő szankciókkal sújtanák az országot.  Az ukrán lakosság jelenlegi hangulatát látva akár csak a Kelet-Ukrajna feletti ellenőrzés fenntartása sem lenne egyszerű. De egy ilyen nagy háború – mindenek előtt Amerika nagy örömére – magát Oroszországot is destabilizálná, hiszen egy ilyen katonai szembenállásnak nincs meg a társadalmi támogatottsága.

„Egy nyílt ukrán-orosz háború tehát komolyan megingatná az orosz gazdaságot, éppen a hatalmi átmenet idejére gyengítené a politikai stabilitást, és szűkítené a Kreml külpolitikai mozgásterét. S ha ehhez hozzávesszük, hogy közben egy katonai akció szinte semennyire nem erősítené, hanem újabb kihívásokkal gyengítené Oroszország biztonságát, akkor nyugodtan kimondhatjuk, hogy egy háború Ukrajnával nem áll érdekében Oroszországnak. Egyelőre legalábbis.”

Oroszországnak ugyan egyáltalán nem tetszik Kijevnek a minszki megállapodásokat nyíltan semmibe vevő politikája, ám egyáltalán nem lenne logikus, ha erre katonai választ adna. A háborús veszély felvillantásával és a tavasszal is látott erődemonstrációval ugyanakkor Moszkva megmutathatja, hogy technikai értelemben kész a legradikálisabb forgatókönyv kivitelezésére is, és nem ajánlja, hogy akár Ukrajna, akár a Nyugat átlépje azt a bizonyos „vörös vonalat”. Kijevnek azt üzeni, hogy keményen fog válaszolni arra, ha az ukrán vezetés erővel akarná megoldani a Donbassz kérdését. A Nyugatnak pedig azt, hogy számára elfogadhatatlan Ukrajna NATO-tagsága, de az is, ha az észak-atlanti szövetség rakétákat telepítene Ukrajnába.

„Moszkva tehát nem támadni akar, hanem hosszú távú biztonsági garanciákat kicsikarni a a nyugati határait illetően Washingtontól. Ezt Putyin az utóbbi időben már többször elmondta, ám Oroszország érdekeit mintha senkit nem érdekelnének”

Ez pedig egyáltalán nem jó előjel, és Moszkva jobb híján készül a globális feszültség fokozódására, és a legrosszabb forgatókönyvekre is. Ha a kommunikációt nézzük, a hangulat a hidegháborút idézi. A felek emelik a téteket, és egyelőre nem háborút akarnak, hanem számukra előnyös alkut. Attól azonban komolyan tartani lehet, hogy elszámolják magukat, és valamelyik mellékszereplőnél elpattan a húr. Mert a világ a tűzzel játszik. Csak reménykedhetünk, hogy mindez a közelgő orosz-amerikai tárgyalásoknak is szól, és „csak” az alkupozíciók megerősítése folyik Vlagyimir Putyin és Joe Biden megbeszélése előtt.