„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”

Hetven éve indították az első atomerőművet

2024. jún. 28.
Stier Gábor

MEGOSZTÁS

Hetven évvel ezelőtt az oroszországi Obnyinszk városában helyezték üzembe a világ első atomerőművét. Noha az 5 MW nemcsak mai, de akkori mércével mérve is kis teljesítménynek számított, a világ első atomerőművének elindítása korszakos jelentőségű volt, miután először állították a világon az atomenergiát az energia termelés szolgálatába.

„A grafit moderálású, csatorna típusú,100 atmoszféra nyomás alatti víz hűtőközeggel működő 5 MW teljesítményű reaktort a korábban plutónium termelésére használt reaktorokkal szerzett tapasztalatok alapján tervezték meg” #moszkvater

„A grafit moderálású, csatorna típusú,100 atmoszféra nyomás alatti víz hűtőközeggel működő 5 MW teljesítményű reaktort a korábban plutónium termelésére használt reaktorokkal szerzett tapasztalatok alapján tervezték meg”
Fotó:Roszatom

A jeles évforduló alkalmából a Kaluga megyei Obnyinszkban nemzetközi szakmai ifjúsági fórum kezdődött egyetemisták, doktoranduszok és az atomenergetikában tevékenykedő fiatal szakemberek részvételével – száz ország képviseletében több mint 500 fiatal vesz részt az Obninsk NEW fórumon. A résztvevőket a helyszínen köszöntötte Dmitrij Csernisenko orosz miniszterelnök-helyettes és videó üzenetet intézett a fiatal atomenergetikai szakemberekhez Rafael Grossi, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség főigazgatója valamint Sama Bilbao y León a Nukleáris Világszövetség (WNA) főigazgatója.

„Az esemény alkalmából megnyitotta kapuit a világ első atomerőművét bemutató felújított múzeum, ahol a látogatók megismerhetik az első atomerőmű történetét”

Alekszej Lihacsov, a Roszatom vezérigazgatója beszédében hangsúlyozta, az Obnyinszki Atomerőmű 1954. június 26-i üzembe helyezésével kezdetét vette az atomenergia békés célú felhasználása. Az akkori és a későbbi projektek alapozták meg a mai atomenergetikát, a nagy teljesítményű atomerőművek, illetve a kis teljesítményű társaik, a hajóreaktorok fejlesztését, az izotópgyártást és az új anyagok létrehozását.

„Most, a hetvenéves évforduló idején az akkorihoz hasonló áttörés küszöbén áll az atomenergetika – zajlik a világ első 4. generációs atomerőművének építése Oroszországban, amely a 2030-as évek elején lehetővé teszi a nukleáris üzemanyag ciklus zárását. Ennek köszönhetően a földi uránkészletek rendelkezésre állásának időtartama megsokszorozódik”

– mondta Alekszej Lihacsov, megemlítve a jövő fejlesztés alatt álló energiaforrását, a fúziós reaktort is. Az évfordulós rendezvény alkalmából Alekszej Lihacsov, a Roszatom vezérigazgatója és Grigorij Trubnyikov, az Egyesített Nukleáris Kutatóintézet igazgatója megállapodást kötött a perspektívikus atomenergetikai berendezések kifejlesztése, illetve a meglévő technológia modernizációja terén folytatott együttműködésről.

A világ első atomerőművének építéséről 1949-ben született szovjet kormányhatározat, majd 1952-ben kezdődött meg az építkezés.

„A grafit moderálású, csatorna típusú,100 atmoszféra nyomás alatti víz hűtőközeggel működő 5 MW teljesítményű reaktort a korábban plutónium termelésére használt reaktorokkal szerzett tapasztalatok alapján tervezték meg”

A projekt tudományos vezetője Igor Kurcsatov akadémikus, a szovjet atombomba atyja, főkonstruktőre Nyikolaj Dollezsal volt. Az AM-1-es reaktor neve rövidítés – az orosz „Békés Atom” szóösszetételből származik. Mindössze 3,5 év alatt épült fel az atomerőmű a „B laboratóriumnak” nevezett területen, ahol ma a Roszatomhoz tartozó Fizikai Energetikai Kutatóintézet működik. A világ első atomerőművét a reaktor beindítása után már másnap rákapcsolták a Szovjetunió elektromos hálózatára.

Az energia termelés mellett az első atomerőmű működtetése során szerzett tapasztalatokat felhasználták a reaktorok következő generációinak kifejlesztéséhez. Az AM-1-es reaktort 2002-ben állították le 48 év balesetmentes üzem után, ami 18 évvel haladta meg az első atomerőmű eredetileg tervezett üzemidejét.

MEGOSZTÁS

Stier Gábor
1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.

Hozzászólások kikapcsolva

    KAPCSOLODÓ CIKKEK

    LEGUTÓBBI CIKKEK

    CÍMKÉK