Leállítja-e a magyar kormány a paksi bővítést?

Az osztrák atomellenes lobbitól az Európai Bizottsághoz köthető brüsszeli körökig kezdetektől fogva nagyon sokan dolgoznak azon, hogy ellehetetlenítsék a Paks II. beruházást. Egyrészről nem érdekük a magyar energiafüggetlenség erősítése, másrészről az európai energiapiac minden szegmenséből igyekeznek kiszorítani Oroszországot. Az európai kapcsolatok rendezése jegyében kiterjedt média kampánnyal megtámogatva a projekt költségeit, illetve orosz kötődéseit megkérdőjelezve Magyar Péter kormánya is vizsgálatot indított a bővítés felülvizsgálatára. Közeledik az igazság pillanata, amikor nyíltan színt kell vallani Paks II. jövőjével kapcsolatban. A kérdés, felbontja-e a szerződést Budapest a Roszatommal? A cikk alapváltozata eredetileg a Demokrata című hetilapban jelent meg.

„Egyértelműen kirajzolódik tehát az a kép, amelyben ma már egyáltalán nem kizárt – sőt! -, hogy a nemzeti érdekek helyett inkább az uniós elvárásokat szem előtt tartva a magyar kormány kifarolhat a paksi projektből”
Fotó:EUROPRESS/Attila KISBENEDEK/AFP

Mióta a Tisza kormányoz, egyre komolyabban merül fel a Paks II. projekt felmondása. Annak ellenére, hogy még februárban megtörtént az első betonöntés az 5. blokk reaktorépületének alapozásán, amely 80 százalékban már elkészült és eddig több mint 18 ezer köbméter betont dolgoztak be az alaptestbe. A tervek szerint ez a munka még a tél előtt befejeződik, és erre az időre a 6. blokkon – itt jelenleg a munkagödör kialakítása folyik – is megkezdődik az első betonöntés előkészítése. Közben az új atomerőmű első nagyméretű berendezését – a 730 tonnás zónaolvadék csapdát – már 2024. augusztus 1-jén leszállították az építkezésre, a Roszatomhoz tartozó gyárakban pedig megkezdték mindkét blokk reaktorainak gyártását. Az 5. blokk reaktortartályának részegységei teljesen elkészültek, és hamarosan megkezdődik a tartály összeszerelése is, és a 6. blokk reaktor tartályának a gyártása is az ütemtervnek megfelelően halad. A turbinák gyártása szintén megkezdődött még 2025 áprilisában a franciaországi Belfort-ban, hiszen azokat az erőműhöz az Alstom cég szállítja.

A kérdés vizsgálatakor elengedhetetlen figyelembe kell venni az euroatlanti régió jelenlegi politikai helyzetének kontextusát, ahol az irány az Oroszországgal való együttműködés maximális elutasítása és a kemény konfrontáció felé halad. Így a kormány törekvéseit látva – visszatérni az európai fősodorba- , aligha lepődhetünk meg azon, ha a paksi bővítés kérdése nem Budapesten, hanem Brüsszelben dől el.

Ne feledjük el, hogy az EU intézkedési terve szerint 2027 év végéig az atomipari együttműködésnek is véget kell vetni. Csak nem ezért volt ez az egész paksi színház, hogy ne kelljen felépíteni Paks-II.-őt a jelenlegi Roszatom-vezette konzorcium keretei között, az orosz VVER-1200-as reaktorokkal? A beruházás felülvizsgálatával legyen indok az időhúzásra, amíg be lehet hozni az amerikai Westinghouse-t, a francia Framatomot, vagy a dél-koreai KHNP–KEPCO-t?

„Tud valamit a kormány, amit mi nem tudhatunk?”

– teszi fel a kérdést Toldi Ottó energetikai szakértő is, megjegyezve, hogy egyébként minden más alternatíva lényegesen drágább, mint az orosz. A dél-koreai 30, az amerikai 55, míg a francia 80 százalékkal Ráadásul úgy, hogy az idő és költségtúllépések terén is csak a dél-koreaiak vannak pariban az oroszokkal. Ennek alátámsztására adatokat hoz, miszerint az atomerőművi beruházások tejlesítményre vetített átlagköltsége és zárójelben a jellemző időtúllépés: Roszatom VVER-1200, 2000 Mrd Ft/1000 MW (2-6 év), Westinghouse AP1000, 3100 Mrd Ft/1000 MW (3-7 év), Framatom/EDF EPR, 3600 Mrd Ft (5-12 év), KHNP–KEPCO APR1000/1400, 2610 Mrd Ft/1000 MW (0-4 év).

„A miniszterelnök már a kampány alatt előre bocsátotta a beruházás felülvizsgálatát, ehhez képest a kormányváltás óta egészen a közelmúltig  ezzel látványosan nem foglalkozott. Nem válaszolt arra sem, hogy a Roszatom többször megüzente, készen áll a párbeszédre, mint ahogy arra is, hogy tényszerű és számszerűsíthető válaszokat adjon a magyar kormány minden kérdésére. Úgy tűnik azonban, mintha a magyar kormány csak az időt húzná, hiszen a kérdés eleve eldöntött, a beruházást leállítják, és csak a megfelelő indokot keresik a szerződés felmondásához”

Ehhez több jelből ítélve adta magát a klímaváltozás és a medermélyülés összeadódó hatása miatt végül bekövetkezett válságos helyzet, ami majdnem az atomerőmű teljes leállításával végződött. Egyes szakemberek szerint erre még a jelenlegi vízállás közepette sem volt szükség, hiszen a fenékküszöbbel ez megelőzhető lett volna, ugyanakkor a késlekedés a miniszterelnök bejelentése alapján 50 milliárd forintos kárt okozott. Mivel ez a helyzet nem a semmiből állt elő, felmerül a kérdés, hogy a késlekedés és túlhiszterizált kommunikáció a szakmaiság, a tapasztalat hiányával, avagy inkább politikai okokkal magyarázható. Miközben a részleges leállás megmutatta, hogy milyen helyzetet teremtene Paks kiesése, a kormány lépései és kommunikációja legalábbis félreérthető következtetésekre adtak okot.

„Sokakban joggal merülhetett fel, hogy a helyzet hiszterizálásával végül az egész Paks projektet akarja ellehetetleníteni. Azt lehetett hinni, hogy a blokkok leállítása körüli vita politikai döntést készít elő, és a kialakult hangulatot a Duna vízállása miatti aggodalom mellett az oroszellenes gazdasági befolyás, a nyugati érdekeltségű SMR-ek lobbizása és/vagy az atomellenes zöldlobbi érdeke is fűti”

Ezt az érzést erősítette az is, hogy a kormányhoz közel álló sajtóban felerősödtek azok a hangok, amelyek megkérdőjelezik az atomerőmű fontosságát. De érezhetően egyfajta összehangolt kampány bontakozott ki a Roszatom és a paksi bővítés lejáratására az európai sajtóban is. Jó példa erre, hogy az EU legbefolyásosabb politikai lapja, a Politico a Paks II. atomerőművet építő, orosz állami irányítás alatt álló vállalatot biztonsági, védelmi és mérnöki hiányosságokkal vádolta meg egy másik, egyiptomi projektje kapcsán, amely beruházásnál ugyanazt a technológiát alkalmazza, mint a paksi bővítés során is. A lap kifejezetten az új magyar atomerőmű kockázatait hangsúlyozta a cikkben, úgy keretezve az állítólagos botrányt, mint ami alapjaiban kérdőjelezi meg Paks II. megépítését. A lap egy állítólagos bizalmas levélre és négy belső Roszatom-dokumentumra hivatkozik, amelyeket egy meg nem nevezett, magát titkosszolgálati tisztviselőnek valló forrás juttatott el hozzá. Az állítólagos hiányosságok sora egyébként valóban adhat okot aggodalomra, de hiba volna összekeverni egy egyiptomi és egy közép-európai projektet.

Az európai bürokrácia hathatós támogatásával a projekt ellehetetlenítésének egy másik útja – erre egy a projektet jól ismerő orosz energetikai szakértő, Kszenyija Szmertyina mutat rá – a szabályozás felől kezdené ki a szerződést. Ebbe a képbe többek szerint beleillene, hogy a Paks II. új vezérigazgatójának a 25 éves audit tapasztalattal rendelkező Ságodi Attilát nevezték ki. Vele kapcsolatban egy sajtótájékoztatón Kapitány István gazdasági és energiaügyi miniszter hangsúlyozta, új pozíciójában elvárják tőle a „költségellenőrzést”, az „átláthatóságot” és a „szabályozási megfelelést”. Magyar Péter terve tehát kihasználhatja Ságodi gáz- és energiapiaci tapasztalatait, és lavinát indíthatna el a hazai „környezetvédelmi és szabályozási aggodalmak” özönével az „apadó” Dunán lévő reaktorok hűtésével kapcsolatban.

„E nem kis részt idealista forgatókönyv szerint Budapest végső soron az Európai Bizottság külső döntésével próbálná meg igazolni a Roszatommal való együttműködés lehetetlenségét, és az uniós szabályozásból fakadó <vis maior> mögé bújva próbálhatja elkerülni a bírságokat”

Magyar Péter azonban e logika alapján csak akkor eszkalálná a helyzetet a szélsőségekig, ha Brüsszel pénzügyi és gazdasági garanciákat ad, és kompenzálja a kormányközi megállapodás felmondásából eredő veszteségeket, és felszabadítja a befagyasztott uniós forrásokat. Ugyanakkor maga Ságodi is hangsúlyozza, hogy a stabil energiamix lehetetlen időjárástól független alapterhelésű atomenergia-termelés nélkül. Ez megállapítás azt erősíti meg, hogy a magyar kormány ezt az auditot tárgyalási eszközként használná mind a Roszatommal, mind pedig Brüsszellel szemben. Többek szerint a kormány terve az lehet, hogy a hűtőrendszerek újratervezésével elérheti a pénzügyi modell átfogó felülvizsgálatát, így pénzügyi engedményeket próbálna kialkudni a Roszatomtól. Ez azonban új jóváhagyásokat jelentene, ezzel együtt több évvel késleltetné az egység üzembe helyezését.

De térjünk vissza a jelenlegi magyarországi helyzethez. A vészhelyzet elhárításán kívül sem a kormány kommunikációja, sem pedig az arra rásegítő média nem arra helyezte a hangsúlyt, hogy miként lehetne megoldást találni a klímaváltozás következtében előállt kihívásokra, a reaktorok hűtése körüli kialakult helyzetre, hanem inkább az atomellenes lobbi érveit visszhangozták. A kormányfő ennek kapcsán felvetette, hogy a Paks II.-őt annak ellenére hagyták jóvá, hogy világszerte már nem építenek olyan atomerőműveket, amelyek nem zárt hűtési rendszerrel működnek, és ennyire ki vannak téve a környezeti hatásoknak. Egyrészt az új blokkok esetében már van a hűtést érintő biztosíték, ám ha ez nem elegendő, akkor arról biztosan lehetne tárgyalni a Roszatommal.

„De megalapozhatta Paks II. projekt leállítása miatti aggodalmakat az is, hogy nehéz hinni a Tisza atomenergia iránti elkötelezettségében”

Az Energiaügyi Minisztérium villamosításért felelős helyettes államtitkára, Bart István például a magyar atomenergia ellenes lobbi korábbi vezetője, aki az Energiaklub nevű szervezetben osztrák állami pénzből évekig támadta a paksi bővítést. A Tisza az elmúlt évben ráadásul több olyan európai szankciós kezdeményezést is megszavazott, ami ellehetetlenítené Paksot. Az új kormány három hónapja arról beszél, hogy felülvizsgálja és potenciálisan újratárgyalná a Paks II. szerződést. Utóbbi egyet jelenthetne akár a beruházás végével is.

Magyar Péter másik érve a paksi bővítéssel szemben, hogy a Roszatom állítólag nem teljesítette a szerződésben vállalt kötelezettségeit. A miniszterelnök az eredeti ütemtervre hivatkozott, ugyanis az Európai Bizottság dokumentumai szerint a 2014 decemberében megkötött mérnöki, beszerzési és kivitelezési szerződés alapján az 5-ös blokk 2024-ben, a 6-os blokk pedig 2026-ban kezdte volna meg működését. „Nem igazán látom, hogy betartanák a szerződésben foglaltakat” – fogalmazott Magyar Péter, aki szerint a 2026-ban elért előrelépés nem törli el a több mint egy évtizeddel korábban elfogadott szerződés ütemtervét.

„Ezt a narratívát erősíti a kormányhoz közel álló szakértői kör és média is, azt ajánlva, hogy az építkezésbe – amennyiben a projekt nem áll le -, minimum be kell vonni más nagy, természetesen nyugati cégeket is”

Arról a miniszterelnök már nem beszélt, hogy a csúszást alapvetően az Európai Bizottság ellenkezése és időhúzása okozta. Jó példa erre, hogy tavaly szeptemberben az Európai Unió Bírósága például megsemmisítette az Európai Bizottság jóváhagyását. A bíróság szerint az EB nem járt el alaposan, ugyanis nem vizsgálta meg, hogy megfelelt-e az uniós közbeszerzési szabályoknak az, hogy Magyarország közbeszerzési pályázat nélkül ítélte oda egy orosz vállalatnak az építési lehetőséget. Az Európai Bíróság szerint tehát az egész ügylet valójában ismét uniós vizsgálat tárgya kellene, hogy legyen.

Az eredeti finanszírozási konstrukció szerint Oroszország legfeljebb 10 milliárd euró értékű, rulírozó állami hitelkeretet biztosított volna Magyarországnak, amely a szerződésben elszámolható költségek 80 százalékát fedezné. A fennmaradó 20 százalékot Magyarország finanszírozza. A teljes projekt értékét 12,5 milliárd euróra becsülték. A kormányfő már hivatalba lépése előtt jelezte, hogy szükségesnek tartja az új nukleáris kapacitások kiépítését, ugyanakkor a finanszírozás újragondolását szorgalmazta. Legutóbb Magyar Péter már azt állította, hogy a projekt költségei az eredeti összeg duplájára emelkedhettek. Ennek kapcsán azonban megjegyeznénk, hogy a Westinghouse egy hasonló, a paksi paraméterekkel megegyező bulgáriai beruházást 17 milliárd eurós alapáron indított volna el. Ez a bolgároknak sok volt, így egyelőre lemondtak a beruházásról.

„Ami idáig Paks II. kapcsán történt, az erősen beleillik az új kormánynak a magyar nemzeti érdekeket háttérbe szorító, a globális nagytőke gátlástalan kiszolgálását szolgáló stratégiájába”

Miközben a közvélemény figyelmét leköti a Facebook kormányzás, a háttérben szisztematikusan verik szét a hazai energiabiztonságot, darabolják fel a nemzeti vállalatokat, és építenek ki egy olyan szélenergia-hálózatot, amely puszta pénzszivattyúként működik a külföldi multik számára. A nemzeti energiapolitika sarokkövei sorra hullanak el. A MOL folyamatos támadások alatt áll, az MVM-et regionális szinten darabolják fel és játsszák át külföldi – például francia – érdekcsoportoknak.

A legmegdöbbentőbb azonban az, ami Paks II. körül zajlik. Az elmúlt hetek ugyanis éppen azt igazolták, hogy mennyire nagy szükség van a magyar energia mixben a paksi erőműre, hiszen az ország még a bővítés nélkül is a villanyáram szükséglet mintegy 40 százalékát importálja. Egyáltalán nem lehet kizárni – sőt valószínűsíthető – hogy az egész cirkusz a paksi bővítés felmondásának a megalapozását szolgálja. Ez beleillene abba a képbe, amely az uniós pénzek hazahozatalát feltételekhez köti. Brüsszel egyik követelése a teljes szakítás minden téren Oroszországgal. S az Európai Uniót láthatóan az sem nagyon érdekli, ha ez csökkenti a gazdaság versenyképességét, vagy komolyan sújtja a lakosságot. Brüsszel tehát nagy árat kér azért, hogy Magyarország visszafogadja  fősodorba, az új kormány pedig láthatóan mindent megtesz azért, hogy akár a nemzeti érdekek feladása árán is teljesítse az elvárásokat. Ennek része lehet jó eséllyel a paksi bővítés leállítása is.

„S hogy a magyar kormány valóban ebben gondolkodik, azt alátámasztják paksi értesüléseink is”

Feltűnő például, hogy miközben a kormányfő az utóbbi időben szinte minden nap Pakson jár, arra nem nagyon szakított időt, hogy a Paks II. beruházáson dolgozó csapatot meglátogassa. Ez érthető is annak fényében, hogy forrásaink szerint a projekt szakszervezete megkapta az utasítást egy tömeges leépítés előkészítésére. De ennél is látványosabb jele a paksi bővítéssel szembeni érdektelenségnek, hogy a magyar kormány immár hónapok óta nem kereste meg az orosz oldalt, hogy az egyébként sokat hangoztatott fenntartásairól tárgyaljanak. Úgy tűnik tehát, hogy csak az időhúzás folyik, amit alátámaszt az is, hogy szintén információink szerint Pakson a szakértői csapat azt a feladatot kapta, hogy modellezzék a kisméretű moduláris erőművek (SMR) elterjesztését. Ezt támasztja alá Magyar Péternek az a minapi kijelentése is, hogy Paks II-t kis moduláris reaktorokkal lehetne kiváltani. Beszállítóként a brit a Rolls-Royce SMR-t emlegetik.

„Így talán az sem véletlen, hogy a modellezést éppen a Rolls-Royce SMR-re kérték, hiszen értesüléseink szerint a brit nagykövetség ugyancsak aktív e reaktorok magyarországi elfogadtatásában”

Ez a terjeszkedés beleillik az Európai Bizottságnak a kis moduláris reaktorokat – az SMR-ek kisebbek a hagyományos atomerőműveknél, és jellemzően 20 és 300 megawatt közötti villamos teljesítményt termelnek – támogató elképzeléseibe is. A szabályozási akadályok lebontása érdekében az uniós SMR-stratégiát 2026 márciusában fogadták el, hogy felgyorsítsák a technológia fejlesztését és európai bevezetését. Ami pedig a Rolls-Royce csoportot illeti, a közelmúltban három kis moduláris atomerőmű svédországi megépítésére kötött megállapodást, ami fontos lépés a brit mérnöki csoport azon célja felé, hogy a technológia egyik vezető európai szállítójává váljon. Arról azonban az európai sajtó legfeljebb csak a háttérben tesz említést, hogy e technológia terén a világban szintén a Roszatom a piacvezető, hiszen miközben a versenytársak inkább csak a fejlesztés és az engedélyezés fázisában tartanak, addig Oroszországban SMR már működik a Lomonoszov úszó erőműben és két helyen folyik a szárazföldi telepítés is, mint ahogy ilyet találunk már Kínában is.

„Egyértelműen kirajzolódik tehát az a kép, amelyben ma már egyáltalán nem kizárt – sőt! -, hogy a nemzeti érdekek helyett inkább az uniós elvárásokat szem előtt tartva a magyar kormány kifarolhat a paksi projektből”

Egy ilyen forgatókönyv nemcsak átmeneti ellátási problémákat okozhatna, de súlyos pénzügyi következményekkel is járna. A szerződéses kötelezettségeinek felmondása tehát eljárási szempontból bonyolult és pénzügyileg katasztrófális döntés lenne Budapest számára. Ez akár a 10 milliárd eurós orosz kormányzati kölcsön felhasznált részeinek visszafizetését vonja maga után, és elhúzódó nemzetközi választottbírósági eljáráshoz is vezetne, ahol a Roszatom milliárdos nagyságrendű kártérítést és elmaradt hasznot követelne. Egy ilyen döntés esetén ugyanis a szerződéses kötelezettségek alapján feltehetően akár 2-3 milliárd eurót is ki kellene fizetni a Roszatomnak, valamint a francia Alstomnak és más, amerikai, osztrák, holland vagy éppen svéd beszállítóknak.

„Ám hogy értsük a téteket, a paksi bővítés a Roszatom utolsó nagyszabású projektje az Európai Unióban, miután Finnország felmondta a Hanhikivi-1 atomerőműre vonatkozó szerződést”

A csehek végül kapituláltak Washingtonnak az atomerőművük bővítésének tenderét az amerikai Westinghouse és a koreai KHNP-nyerte. Lengyelország a Lubiatowo-Kopalino erőmű kérdésében szintén az amerikai/kanadai cég mellett kötelezte el magát, ezzel egyidejűleg tárgyalásokat folytat a francia Framatome-mal egy második atomerőmű építéséről Pontnówban.

Az orosz holding tehát erős és agresszív versenytársakkal néz szembe Európában, amelyeknek nem érdeke megengedni a Roszatomnak, hogy bebizonyítsa, az orosz III+ generációs nukleáris technológiák képesek teljesíteni az Euratom által előírt legszigorúbb szabályozásokat. Brüsszel valójában ezért akarja egyoldalúan kiléptetni a magyar kormányt a megállapodásból. Egy ilyen lépésnek ugyanis a szimbolikus és nemzetközi reputációs következményei sokkal súlyosabbak lennének, mint pusztán egy kereskedelmi szerződés elvesztése. Egy ilyen precedens alighanem lezárná az európai piacot az orosz atomipar előtt, és arra kényszerítené a Roszatomot, hogy teljesen átirányítsa terjeszkedését a „globális Dél” piacai felé. Persze, ettől a nukleáris szférában az orosz befolyás Közép-Európában továbbra is alapvető fontosságú, és korai lenne Moszkva teljes kizárásáról beszélni.

„Azért persze azt se felejtsük el, a döntést feltehetően az is befolyásolja, hogy egy ilyen, az atomenergia bővítése helyett az alternatív energiaforrásokat preferáló forgatókönyvnek a nagyrészt az olcsó energiára építő külföldi autógyártók sem nagyon örülnének”

Magyarországnak e tekintetben szűk a mozgástere, hiszen a Kárpát-medence fizikai földrajza, amelybe Magyarország be van zárva, korlátozza a megújuló energiaforrások valódi potenciálját, és megakadályozza, hogy azok a békés célú atomenergia teljes értékű helyettesítőivé váljanak. Az országnak nincsenek stabil tengeri szélerőművei, ráadásul a 2026 augusztusi nyári csúcsidőszakban a napenergiára alapozott termelés is bizonyította a sebezhetőségét. A panelek extrém túlmelegedése miatt a hatékonyságuk negyedével csökken, éppen azokban az órákban, amikor a légkondicionálók terhelése a legnagyobb.

„A Roszatom egyetlen fizikai alternatívája az import rendkívül drága növelésén kívül az egyelőre nem létező SMR-ek nélkül az importált földgázt használó hőerőművek felgyorsított építése lehetne”

A következmények azonban az orosz gáz szintén 2027-re tervezett teljes európai kivezetésével olyanok lesznek, hogy az energiaárak a holland gáztőzsde, a TTF ingadozó áraitól függenek. E tekintetben figyelmeztető példa Szlovákia – mutat rá szintén Szmertyina -, ahol az áramárak gázárakhoz kötése a klímacsúcsok idején pusztító csapást mér a költségvetésre és a reálgazdaságra. Ráadásul Brüsszel azonnal szén-dioxid-bírságot szab ki Magyarországra, ami veszteségessé teszi a helyi termelést a kulcsfontosságú befektetők, köztük a német autógyártók számára. Tekintettel arra, hogy a Paks I. négy blokkja már 2032–2037 között élettartama miatt kifut, a Paks II. további csúszása az ország áramellátását veszélyeztetné.

(A cikk alapváltozata eredetileg a Demokrata című hetilapban jelent meg.)

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com